Hangolódj rá

Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által szól titkokat.

– 1 Korinthus 14:2



 Előfordult már, hogy körbenéztél az életedben vagy a Gyülekezetben, és azon tűnődtél, vajon miért tart olyan sokáig az Úrnak, hogy rendbe rakja a dolgokat?

Ha igen, akkor hadd mondjak el valamit, amit néhány évvel ezelőtt tanultam. Nem Isten lassú, hanem mi!

Nem Isten hibája, hogy a Gyülekezeten még mindig van „szeplő és sömörgözés”.  Nem az Ő hibája, hogy nem élünk teljes győzelemben. Ő mindig kész. Ő a nagy „VAGYOK”. Mi vagyunk azok, akik hibázunk.
Hasonlíthatjuk ezt a rádióhallgatáshoz. Ha nem állsz rá pontosan a megfelelő frekvenciára, akkor nem fogod hallani az adást. Ez nem az adó hibája. A sugárzással semmi gond. Az a probléma, hogy nem álltál rá az adásra.

Ez történik velünk is. A szellemünkkel nem hangolódtunk rá a Szellem hangjára. Persze olykor-olykor elkapunk valamit, de általában csak elszórt hangokat hallunk. Nem maradunk folyamatosan Isten hullámhosszán.

Hogyan lehet finomítani a szellemi adóvevőnket?

A Szellemben való ima által. A nyelveken való imádkozás az Úr szavára való ráhangolódás leggyorsabb, leghatékonyabb módja, amit ismerek – ugyanis ahelyett, hogy a saját gondolatainkat és terveinket imádkoznánk, az Övét imádkozzuk!

A Biblia szerint, amikor nyelveken imádkozol, titkokat szólsz Istennek. Szellemben előszólítod Isten terveit, amelyeket a természetes elméddel nem értesz. A Szent Szellem által Isten tökéletes akaratát imádkozod.

Isten tudja, hogyan szabadítsa meg a népét. Tudja, hogyan tegyen bennünket dicsőséges Gyülekezetté, minden szeplő és sömörgözés nélkül. És erre van egy terve. Ha bekapcsolódunk ebbe a tervbe, és elkezdjük előszólítani a földön a Szellemben való ima által – az Ő akarata szerint és nem a sajátunk szerint imádkozván –, akkor hamar vége lesz ennek a korszaknak. Ha az elménket és a szívünket ráhangoljuk Isten tervére, akkor az Ő ereje hatalmasan meg fog nyilvánulni, és ez megváltoztatja a világot!

Kezdd el ma Isten szavára hangolni a szellemi adóvevődet. Imádkozz egy órát nyelveken. A szellemeddel állj rá Isten hullámhosszára, és meg fogod látni, milyen hamar kezdenek eltűnni a szeplők és sömörgözések rólad.

Igei olvasmány:  1 Korinthus 14:1-19

Immánuel

Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok? Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi Őt Immánuelnek.          — Ésaiás 7,13. 14.
Isten elkezdett szólni a prófétáin keresztül, megígérte, hogy el fog jönni a Megváltó, aki meg fogja törni a sátán uralmát és visszaállítja az embert elvesztett uralmába. Ésaiás próféta például végigtekintett az időkön, és rámutatott Dávid egy leányára, aki meg fogja szülni a megígért Megváltót 750 év múlva.
„Az Úr maga ád jelt néktek”, prófétálta Ésaiás. „Ő fog nektek csodát mutatni, rendkívüli, nem mindennapos dolgot.” Mi lesz az?
Egy szűz fogan, és fiút szül. Egy szűz fog szülni egy fiút természetfeletti módon. Az Ő neve Immánuelnek neveztetik — ami azt jelenti: „Velünk az Isten”, vagy „megtestesülés”. Az istenségnek és az emberiségnek az egyesülésére utal itt az Úr.

?Mert nem félelemnek lelkét adta nékünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.?

(II.Tim. 1:7)

?Amikor Isten utat nyit egy feladat elvégzésére, és biztosít az eredményről, akkor a kiválasztott embernek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak eléréséért. A munka közben tanúsított lelkesedés és kitartás arányában segít Isten az eredményhez. Csak akkor tud csodákat művelni népéért, ha az megteszi a maga részét, fáradhatatlan energiával. A szolgálatra odaszentelődött, erkölcsileg bátor emberekre van szüksége Istennek, akik mélységesen szeretik embertársaikat, buzgóságuk pedig soha nem csökken. Tántoríthatatlanul fáradoznak, amíg a látszólagos kudarc dicső győzelemmé nem lesz. Máglya vagy börtön sem téríthetik el elhatározásától, hogy együtt dolgozzék Istennel az ő országa felépítéséért.

Elizeus... élete végéig hűségesnek bizonyult, sohasem ingadozott. Sohasem veszítette el a Mindenható erejébe vetett bizalmát. Mindig hitben ment előre, akkor is, amikor úgy tűnt, hogy zsákutcába jut. Isten pedig megtisztelte őt, és megnyitotta előtte az utat... Mindig maga körül látta a vigasztaló és békét hozó mennyei követeket... Egész életén át erős volt a hite. Amint mindjobban megismerte Isten gondviselését és irgalmas jóságát, hite megingathatatlan bizalommá érett. Amikor pedig a halál szólította, kész volt letenn munkáját és megpihenni... ťAz igaznak... halála idején is reménysége vanŤ (Péld. 14:32). ťTudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megállŤ (Jób 19:25).?

(Próféták és királyok, Elizeus szolgálatának záró szakasza c. fejezetből)

SZEMÉLYISÉG

"...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,22).

A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amiről úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtőző nagy mélységekről, ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. Először ugyan azt gondoljuk, hogy igen, később azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki van, aki megért minket, és ez a Teremtőnk.

A személyiség a szellemi ember jellemzője, az egyéniség a természeti emberé. Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre jellemző megállapításokkal leírnunk. Őt csak a személyiség vonásaival nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk." A személyiség bele tud merülni a másikba. Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik személyiséggel. Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy valaki "könyököl", nem beszél elszigetelt helyzetéről, hanem a személyiségre jellemző dolgokról: "Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk." Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat, személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel. Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget, így az egyéniség átváltozik. Az átváltoztató erő a szeretet, személyes odaszentelődés Jézusnak. A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.

Úrnak rossz - szolgának jó

Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
(Lk 16, 9)

A hamis sáfár urának pénzével barátokat szerzett magának. Ti is hasonlóképpen tegyetek az Istentől nektek adott pénzzel! Ez Jézus tanácsa. A pénz, az anyagi javak arra valók, hogy vele barátokat szerezzünk, szeretetet plántáljunk, embereken segítsünk. Tiszta szívből ajánlja ezt Jézus, semmiképpen nem igazolva azt a módot, ahogy önző szívünk próbál magának barátokat szerezni. Azokat a barátokat, akikrol Jézus beszél, úgy kell megnyernünk, hogy túléljék a mammont, s akkor is szeretetet tanúsítsanak irányunkban, amikor már nincs földi segítség a számunkra.

A sáfár azt akarta ura adósainál elérni, hogy befogadják őt házukba, amikor elveszti tisztét és hatalmát. Ugyanezt ti is megtehetitek, mondja Jézus, de egy sokkal magasabb szinten. Ne földi házba fogadjanak be titeket és csupán egy rövid időre, hanem az örökkévaló hajlékokba. Örök hálát szerezhettek magatoknak; földi javaitok segítségével a szeretet, a jótétemény, a közösség gazdag aratását készíthetitek elő, amely örökké megmarad. Persze Jézus nem úgy beszél az általunk segítségben részesültek örök hálájáról, hogy ezzel elvonja figyelmünket Istenről, és hogy ne Isten kegyelmére támaszkodjunk, hanem az emberek szeretetére. Isten országában valamennyien az Ő kegyelméből élünk, így számunkra semmi sem olyan fontos, mint az, hogy az örök életet adó Istent szerezzük meg barátunknak. Jézus azt mondta, hogy amikor valakivel az Ő kicsinyei közül jót teszünk, vele tesszük azt. Ha éhezőt vendégelünk meg, Őt látjuk vendégül, s amikor okosan bánunk pénzünkkel, Őt tesszük barátunkká. Ezek azok a szeretetszolgálatok, amelyek megnyitják az örök hajlékok kapuját.

Nagy dolgokat lehet elvégezni a hamis mammon segítségével. Ettől azonban még hamis marad, mert jogtalanul igényt tart ránk és hamisan úgy tünteti fel magát, mint a boldogság egyedüli forrását. A pénz könnyen megvakíthat, miatta elhagyhatjuk Istent. Önmagában halott, üres, sőt kárhozatos dolog. Add tehát könnyen oda ezt a hamis dolgot, mondja az Úr. De amikor Jézus tanácsa szerint arra használjuk, hogy barátokat nyerjünk meg vele és a szeretet szolgálatába állítjuk, a hamis, csalárd mammonból hűséges szolga lesz és maradandó hasznot biztosít számunkra. Így szolgált a szegény özvegy templomi két fillérje is.