Február 20.

Távozz tőlem, Sátán! Bántásomra vagy nékem! Mert nem gondolsz Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!
Máté 16,23

Uram! Mindig is kíváncsi voltam arra, mit tanult Péter ebből az összeütközésből, amelybe egészen jellegzetes - mondhatnám így is: ösztönös - emberi gondolkozása juttatta. Most is ez a kérdés foglalkoztatott, és ezért Bibliámban rálapoztam Péter írásaira. Ott olvasom a következőt: "Szeretteim ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek!" Így megváltozott! Aki ezt írja, egészen más. A szenvedéstől visszariadó és téged megkísértő ember - magad Sátánnak nevezted - a szenvedést örömmel vállaló tanú lett.

Uram! Te kitörülhetetlenül írtad bele emberi történelmünkbe az önmagáról elfeledkező szeretet példáját. Ez a szeretet a más javáért a legsúlyosabb szenvedés elhordozására is kész. Ezért: amíg önzően csak magamat szeretem, messze estem Istentől és az Ő gondolkozásától. A ma nyomorúságai között keresztyénekre van szükség, akik ismerik a szeretet áldozatát.