| Vannak emberek, akik elvégzett munkájában, szolgálatában semmi kifogásolnivalót nem lehet találni. Mindent határidőn belül, feladatkörüknek megfelelően, pontosan végeznek el. Mégis, sem munkaadójuk, sem munkatársaik nem kedvelik őket igazán. Sőt, ők maguk sem önmagukat. Mi lehet a hiba? Hiszen munkájukban nem lehet hiányt, kifogást találni!
A jól végzett munkához nemcsak a pontos munkavégzés tartozik hozzá, hanem az is, ahogyan a feladathoz előtte, közben és utána viszonyul a munkát végző. Különösen is akkor, ha abban akár folyamatában, akár eredményében más is érintett. "Megcsinálta, de nincs benne köszönet." Ez a megállapítás nem a munka tényszerű eredményét, inkább a munkavégzőnek a feladathoz, a megbízóhoz vagy annak haszonélvezőjéhez való viszonyát nehezményezi.
Az ige is a munkához való viszonyunkra tekintettel akar eligazítani. A hívő embertől nemcsak az váratik el, hogy lehetőségeihez képest jó színvonalon dolgozzon, hanem az is, hogy munkáját jóakarattal végezze. S ezt az elvárást nem a földi munkaadó, hanem a mennyei Atya fogalmazza meg. Vele milyen a viszonyunk? /UG/
Kitartó küzdelem |
| "24Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. 25Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. 26De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. 27Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. 28Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 30Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt." (1Mózes 32,24-30 (23-29)) |
| Jákóbnak küzdelmes élete volt. Sokszor gondolta, és ehhez igazodóan is tett, hogy majd saját magának "kikaparja a gesztenyét". Ézsau érdektelenségét kihasználva elcsalja az elsőszülött áldását - megkapta, és menekülhetett is. Házasodni akart, becsapták, Ráhel helyett Leát kapta, de keményen dolgozott tovább, hogy Ráhel is az övé lehessen. Mert nem ismert lehetetlent. Arra is megtalálta a megoldást, hogyan szerezzen gazdagságot Lábán vagyonából, és hogyan álljon végül saját lábára - buktatókkal, nem kis szerencsével, olykor hazugsággal, de sikerrel járt. Van-e valami, ami Jákóbnak ne sikerülne? Van-e számára legyőzhetetlen?
Van! Az ige Jákób legfontosabb küzdelméről tudósít. Amikor Jákóbból végre Izrael lesz. Amikor végre nem elveszi, kicsalja, hanem kéri az áldást! Amikor ráébred, hogy bár sikeres volt, s kívülről nézve semmi hiánya nincs, mégis ő a "nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen" (Jel 3,17b). S ekkor már nemcsak a félelmetes Istent ismeri, hanem atyái kegyelmes Istenét is, akiről már így beszélhet: "Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam" (31. v.) Ezzel az új hittel, új bizalommal már egészen más találkozásra készülhet Ézsauval is! /UG/  |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése