Biztonságban Isten karjaiban
„Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” (5Mózes 33:27)
A második világháború idején Jill Briscoe hat éves volt, amikor családjával együtt kitelepítették az északnyugat-angliai tóvidékre. Egy különösen rémisztő éjszakát felidézve a következőt írja: „Fejünk felett vihar tombolt. Az esőcseppek, megannyi óriási könnycsepp, verték az ablakot, és dörgött az ég. Nem szerettem a vihart, és már elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem, hogy egy még nagyobb vihar dühöng körülöttünk, egy olyan háború, amely kiterjedt az egész világra. De nagyon távolinak tűnt. A tűz meleget sugárzott, és apám nyugodtan ült a nagy székében. Hirtelen ráébredt, hogy megnyugtatásra van szükségem, letette az újságját, és mosolyogva így szólt csendes, de tekintélyt parancsoló hangján: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Azután már biztonságban voltam a karjaiban, ahogy a vállára hajtottam a fejemet, és éreztem a szívdobbanását.
Visszatekintve látom, hogyan oltalmazott Mennyei Atyám az élet viharaiban. Amikor elborított a fájdalom édesanyám temetésén, Atyám jelenlétében kerestem megnyugvást. Amikor az aggodalom viharos szelei elsodorták önbizalmamat, ahogy fiatalok bandáival néztem szembe az utcán evangélizálva, felpillantottam, hogy lássam Atyám arcát. Amikor a félelem árja nőttön-nőtt, miközben a kórházban ijesztő vizsgálatok eredményeit vártam, éreztem, ahogy Mennyei Atyám azt mondja: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Felmásztam az ölébe, odahajtottam a fejem a vállára, és azt mormoltam: ’Ez igazán nagyszerű hely számomra’. A Biblia azt mondja: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Amikor az élet viharai elborítanak, mássz fel Mennyei Atyád karjaiba, érezd a szívverését, és légy nyugodt, Ő nagyobb, mint az a vihar, amivel szembenézel.
A második világháború idején Jill Briscoe hat éves volt, amikor családjával együtt kitelepítették az északnyugat-angliai tóvidékre. Egy különösen rémisztő éjszakát felidézve a következőt írja: „Fejünk felett vihar tombolt. Az esőcseppek, megannyi óriási könnycsepp, verték az ablakot, és dörgött az ég. Nem szerettem a vihart, és már elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem, hogy egy még nagyobb vihar dühöng körülöttünk, egy olyan háború, amely kiterjedt az egész világra. De nagyon távolinak tűnt. A tűz meleget sugárzott, és apám nyugodtan ült a nagy székében. Hirtelen ráébredt, hogy megnyugtatásra van szükségem, letette az újságját, és mosolyogva így szólt csendes, de tekintélyt parancsoló hangján: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Azután már biztonságban voltam a karjaiban, ahogy a vállára hajtottam a fejemet, és éreztem a szívdobbanását.
Visszatekintve látom, hogyan oltalmazott Mennyei Atyám az élet viharaiban. Amikor elborított a fájdalom édesanyám temetésén, Atyám jelenlétében kerestem megnyugvást. Amikor az aggodalom viharos szelei elsodorták önbizalmamat, ahogy fiatalok bandáival néztem szembe az utcán evangélizálva, felpillantottam, hogy lássam Atyám arcát. Amikor a félelem árja nőttön-nőtt, miközben a kórházban ijesztő vizsgálatok eredményeit vártam, éreztem, ahogy Mennyei Atyám azt mondja: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Felmásztam az ölébe, odahajtottam a fejem a vállára, és azt mormoltam: ’Ez igazán nagyszerű hely számomra’. A Biblia azt mondja: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Amikor az élet viharai elborítanak, mássz fel Mennyei Atyád karjaiba, érezd a szívverését, és légy nyugodt, Ő nagyobb, mint az a vihar, amivel szembenézel.
FRED SMITH SZERINT
„Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak." (1Korinthus 11:1)
Ralph Waldo Emerson általában ezzel a kérdéssel üdvözölte Henry Dávid Thoreau-t: „Mit látsz tisztábban legutóbbi találkozásunk óta?" A néhai Fred Smith szintén szerette feltenni ezt a kérdést. Billy Graham, Zig Ziglar és Ken Blanchard életre szóló barátja, Smith egy egész vezetői generáció mentora volt. Ám, ami mégfontosabb: otthonában is tisztességes ember volt. Hitte, amit a Szentírás mond: „Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak... csodálatos tetteimet" (2Mózes 10:2 TLB). Fred lánya, Brenda megosztott velünk néhány igeverset, amit édesapjától tanult. Nézzük meg őket! „A szeretet soha el nem múlik..." (1Korinthus 13:8). Amikor Fred orvosai azt mondták róla, hogy haldoklik, Brenda ezt mondta: „Nem, hazaviszem, és élni fog". így is tett, és édesapja valóban tovább élt. Sok idős ember, aki „természetes okok miatt" hal meg, valójában a magányosságba hal bele. A szeretet még mindig a legegészségesebb környezet; Isten legnagyobb ajándéka számunkra, amit mi is továbbadhatunk másoknak, „...a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot" (Róma 5:3). Vedd észre a jót a rosszban! A megpróbáltatások hozhatnak jót is, rosszat is, attól függ, hogyan használod ki őket. Az A típusú emberek elvárják, hogy az élet az ő menetrendjük szerint haladjon, de a megpróbáltatásoknak saját ütemtervük van, és egyetlen ellenszerük a türelem. Ne égj ki, legyen mindig elég üzemanyagod! (Id. Róma 12:11). Egy nagyvállalat igazgatója megerősíti, hogy azok közül a mérnökök közül, akik úgy mennek nyugdíjba, hogy nincs semmilyen tervük arra, mivel foglalják el magukat a jövőben, sokan 16 hónapon belül meghalnak. Ha nem tudod, hogyan folytasd tovább az életet, tudat alatt engedélyt adsz magadnak a halálra. Fred Smith filozófiája ez volt: „Nem lehet alábbhagyni a munkával, akkor nem tudod tartani az iramot". Pál azt mondta: „Amíg élek... van még jó munka, amit elvégezhetek..." (Filippi 1:22 TM) Rád is vár még feladat.
íme, néhány másik igevers, amelyeket Brenda Smith az édesapjától tanult: van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél" (Példabeszédek 18:24). Amikor Fred először kórházba került, rengeteg jobbulást-kívánó jött el meglátogatni, de aztán mind elmaradoztak, mert nem tudták, mit mondjanak. Csak az igazi barátai maradtak ott mellette hosszútávon, ők támogatták. „Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat" (Zsoltárok 34:16). A zsoltáros azt mondta: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet" (Zsoltárok 40:1-2). Fred Smith azt mondta: „Sok éjszakán feküdtem ébren, nem tudtam sem mozdulni, sem elaludni; de... amikor már majdnem feladtam a reményt, az imádság visszaadta az erőmet". Egy pszichiáter, aki leendő űrhajósokkal beszélgetett, arról számolt be, hogy amikor a jelöltek átélték a teljes elszigeteltséget, sokan frusztráltak lettek, míg azoknak, akik tudtak imádkozni, és érezték Isten jelenlétét, sokkal kevesebb problémájuk volt. Az imádság működik, mikor minden más kudarcot vall - de ne várj vele az utolsó percig! „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!" (Ézsaiás 46:4). Valaki azt mondta: „Az öregkor nem anyámasszony katonáinak való". Míg fizikailag öregszel, nem kell, hogy a látásmódod is öregedjen. Olyan kultúrában élünk, ahol minden eldobható, ahol eltaszítják az idős embereket, mint akik begyöpösödtek és elmaradottak. Fred Smith az ellenkezőjét bizonyította. Megmutatta, hogy bár az öregedés nem éppen kényelmes, de termékeny lehet. Ha inkább arra összpontosítunk, amire képesek vagyunk, ahelyett „amit régen szoktam csinálni", nem csupán Krisztus példáját követjük, de mintát állítunk a következő nemzedékek elé is.
Ralph Waldo Emerson általában ezzel a kérdéssel üdvözölte Henry Dávid Thoreau-t: „Mit látsz tisztábban legutóbbi találkozásunk óta?" A néhai Fred Smith szintén szerette feltenni ezt a kérdést. Billy Graham, Zig Ziglar és Ken Blanchard életre szóló barátja, Smith egy egész vezetői generáció mentora volt. Ám, ami mégfontosabb: otthonában is tisztességes ember volt. Hitte, amit a Szentírás mond: „Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak... csodálatos tetteimet" (2Mózes 10:2 TLB). Fred lánya, Brenda megosztott velünk néhány igeverset, amit édesapjától tanult. Nézzük meg őket! „A szeretet soha el nem múlik..." (1Korinthus 13:8). Amikor Fred orvosai azt mondták róla, hogy haldoklik, Brenda ezt mondta: „Nem, hazaviszem, és élni fog". így is tett, és édesapja valóban tovább élt. Sok idős ember, aki „természetes okok miatt" hal meg, valójában a magányosságba hal bele. A szeretet még mindig a legegészségesebb környezet; Isten legnagyobb ajándéka számunkra, amit mi is továbbadhatunk másoknak, „...a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot" (Róma 5:3). Vedd észre a jót a rosszban! A megpróbáltatások hozhatnak jót is, rosszat is, attól függ, hogyan használod ki őket. Az A típusú emberek elvárják, hogy az élet az ő menetrendjük szerint haladjon, de a megpróbáltatásoknak saját ütemtervük van, és egyetlen ellenszerük a türelem. Ne égj ki, legyen mindig elég üzemanyagod! (Id. Róma 12:11). Egy nagyvállalat igazgatója megerősíti, hogy azok közül a mérnökök közül, akik úgy mennek nyugdíjba, hogy nincs semmilyen tervük arra, mivel foglalják el magukat a jövőben, sokan 16 hónapon belül meghalnak. Ha nem tudod, hogyan folytasd tovább az életet, tudat alatt engedélyt adsz magadnak a halálra. Fred Smith filozófiája ez volt: „Nem lehet alábbhagyni a munkával, akkor nem tudod tartani az iramot". Pál azt mondta: „Amíg élek... van még jó munka, amit elvégezhetek..." (Filippi 1:22 TM) Rád is vár még feladat.
íme, néhány másik igevers, amelyeket Brenda Smith az édesapjától tanult: van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél" (Példabeszédek 18:24). Amikor Fred először kórházba került, rengeteg jobbulást-kívánó jött el meglátogatni, de aztán mind elmaradoztak, mert nem tudták, mit mondjanak. Csak az igazi barátai maradtak ott mellette hosszútávon, ők támogatták. „Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat" (Zsoltárok 34:16). A zsoltáros azt mondta: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet" (Zsoltárok 40:1-2). Fred Smith azt mondta: „Sok éjszakán feküdtem ébren, nem tudtam sem mozdulni, sem elaludni; de... amikor már majdnem feladtam a reményt, az imádság visszaadta az erőmet". Egy pszichiáter, aki leendő űrhajósokkal beszélgetett, arról számolt be, hogy amikor a jelöltek átélték a teljes elszigeteltséget, sokan frusztráltak lettek, míg azoknak, akik tudtak imádkozni, és érezték Isten jelenlétét, sokkal kevesebb problémájuk volt. Az imádság működik, mikor minden más kudarcot vall - de ne várj vele az utolsó percig! „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!" (Ézsaiás 46:4). Valaki azt mondta: „Az öregkor nem anyámasszony katonáinak való". Míg fizikailag öregszel, nem kell, hogy a látásmódod is öregedjen. Olyan kultúrában élünk, ahol minden eldobható, ahol eltaszítják az idős embereket, mint akik begyöpösödtek és elmaradottak. Fred Smith az ellenkezőjét bizonyította. Megmutatta, hogy bár az öregedés nem éppen kényelmes, de termékeny lehet. Ha inkább arra összpontosítunk, amire képesek vagyunk, ahelyett „amit régen szoktam csinálni", nem csupán Krisztus példáját követjük, de mintát állítunk a következő nemzedékek elé is.
TANULJ MEG ÉRTÉKELNI MÁSOKAT!
„Szeresd felebarátodat!" (Márk 12:31)
Van két dolog, amit soha nem lenne szabad megtennünk. Először: ne számítsunk arra, hogy teljesen otthon tudjuk érezni magunkat ezen a világon, hiszen mi mennyei állampolgárok vagyunk (ld. Filippi 3:20)! Másodszor: ne járjunk annyira a fellegekben, hogy a földön semmi hasznunkat ne vegyék! Jézus azt tanítja nekünk a „só és világosság" alapelveiben, hogy legyünk jó hatással másokra, és mutassuk meg nekik Isten világosságát. Ez azt jelenti, hogy felvállaljuk, hogy jobban végezzük a dolgunkat otthon, a munkahelyünkön és minden ügyünkben. Ha csak a gyülekezetedben lévő emberek felé mutatsz őszinte törődést, akkor a sód nem ízesít, és a fényed nem űzi el a sötétséget. Krisztus „Szeresd felebarátodat!" parancsa magában foglalja a nem túl barátságos embereket is! Márpedig csak akkor tudsz szeretni másokat, ha értékesnek tekinted az életüket! „Na de ezt hogy csináljam?" - kérdezed. Íme, négy javaslat. Először is, próbáld meg valóban értékelni őket! Ehhez arra van szükség, hogy higgy bennük, mielőtt ők hinnének benned, szolgálj feléjük, mielőtt ők szolgálnának feléd, szeresd őket, mielőtt ők szeretnének téged, és adj nekik anélkül, hogy ezért viszonzást várnál. Másodszor: tedd magad értékesebbé! Nem adhatod másnak, ami neked sincs, ezért meg kell azt szerezned, és növekedned kell annak érdekében, hogy adni tudj, és utat tudj mutatni. Harmadszor: tudd meg, hogy ők mit tartanak értéknek. Mi történik akkor, ha csak a saját dolgaid foglalkoztatnak? Nagyon keveset fogsz tudni a körülötted élő emberekről. Legyen számodra fontos az, ami nekik fontos! Kérd, hogy mondják el a történetüket! Ismerd meg, mik a reményeik és álmaik! Legyen része a küldetésednek az, hogy ők sikereket érjenek el! Végül: azokat a dolgokat tedd, amelyek Isten szemében értékesek! Amikor az életed véget ér, mid marad meg mindabból, amiért éltél? Végül a földön minden porrá lesz - te is! Olyan dolgokra add oda magad tehát, amelyek tovább tartanak egy emberéletnél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése