A mai nap meditációs fogalma:
Isteni akarat...
A mai nap imádsága:
URam! Kereslek-kutatlak, pedig körlüfogsz, s benem is vagy... Add, hogy akaratod megvalósulásának engedelmes eszköze lehessek, mások javára, s a magam boldogulására! Ámen
Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
1 Móz 8,21
Bibliánk legszebb részei azok a történetek, melyekben az ember Istenét ember-szerűen látja: Isten nevet, szeret és gyűlöl, irgalmas és megbocsát vagy éppen haragszik és bosszút áll. Ezen antropomorf megfogalmazások sok kereső felebarátunkat elriasztanak a vallásos élettől, mert úgy gondolják, ha Isten szava a Biblia, akkor annak az élet minden egyes dolgára kiterjedően rendelkeznie kell valamilyen utasítással, paranccsal. A Szentírás nem vallásos életre adatott (jog)szabály-gyűjtemény vagy parancsolatok és tiltások hosszú listáját magába foglaló használati utasítás a teremtettséghez, hanem költészetbe foglalt bizonyságtevés! Istennek számtalan lehetősége van akarata közlésére - gondoljunk csak a szívekbe írt lelkiismeret-törvényre, világának meghökkentően csodás rendjére, no meg aztán arra a tényre is, hogy nem utolsó sorban észt is adott nekünk, amit felelősségteljesen használnunk kellene, hamár kaptuk -, hiszen mi emberek is ezerarcúan ki tudjuk fejezni szeretetünket, pedig csak emberek vagyunk.
Mai történetünkben is kiviláglik, hogy nem Isten állítja, hogy az ember velejéig romlott és bűnös kezdettől fogva, hanem, annak az embernek, aki leírta - úgy 2500 évvel ezelőtt -, ezeket a a gyaníthatóan igen régóta ismert mondatokat, az ő személyes véleménye ez az elmarasztalás. Ha a mi lelkünket inspirálta volna a Lélek hasonló dolgok leírása, bizony mi is csak ugyanezt tudtuk volna leírni, hiszen mi sem tudjuk kiemelni magunkat az élet valóságából, abból a megtapasztalás-sorozatból, hogy az ember gonosz, hiszen mi is, akik igyekszünk istenesen élni, "gonoszkodtunk" olykor, amikor nem jóval viszonozzuk a rosszat. Isten a tudója - mert mi már elfelejtettük -, hányszor támad fel bennünk igazságérzetünk, s mondtuk: "Ha te vagy ti így, akkor én is úgy!"...
Isten nem befolyásolható bikák vérének kiontásával, tűzáldozattal, jócselekedetekkel, de aszkétikus életvitellel sem. Jézus URunk is így imádkozik a Gecsemáné kertben: "Mindazonáltal... legyen meg a Te akaratod! -, hiszen amit Isten elhatározott, az úgy is (meg)történik. Mi mindig azt keressük - érthető módon -, de hol vagyok ÉN, ebben az egész isteni történetben? Mi az ÉN kicsinyke feladatom a nagy egészben? Az ÉN Istenem, az ÉN üdvösségem, az ÉN életem... Az Isten ismeretének titka viszont a MI-ben rejtőzik! A mi Istenünk, a mi üdvösségünk, a mi életünk...
Noé története annak a tanúbizonysága, hogy Isten nem az egyes embert, nem is a tömegeket, hanem a (kis)közösséget menti meg. A megmaradásunk soha nem önmagunkban van, hanem az átlátható közösségben. Erre kiváló formát is ajándékozott nekünk Termtőnk, amit úgy hívunk: család. Elsődleges kötelességünk, hogy a családunkban törekedjünk az isteni szeretet megvalósítására! Ha ez nem is perfekten, de elég jól sikerül az Isten kegyelméből, akkor kereshetjük küldetésünk "magasabb" értelmét, a tágabb közösségekben is...
Isteni akarat...
A mai nap imádsága:
URam! Kereslek-kutatlak, pedig körlüfogsz, s benem is vagy... Add, hogy akaratod megvalósulásának engedelmes eszköze lehessek, mások javára, s a magam boldogulására! Ámen
Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
1 Móz 8,21
Bibliánk legszebb részei azok a történetek, melyekben az ember Istenét ember-szerűen látja: Isten nevet, szeret és gyűlöl, irgalmas és megbocsát vagy éppen haragszik és bosszút áll. Ezen antropomorf megfogalmazások sok kereső felebarátunkat elriasztanak a vallásos élettől, mert úgy gondolják, ha Isten szava a Biblia, akkor annak az élet minden egyes dolgára kiterjedően rendelkeznie kell valamilyen utasítással, paranccsal. A Szentírás nem vallásos életre adatott (jog)szabály-gyűjtemény vagy parancsolatok és tiltások hosszú listáját magába foglaló használati utasítás a teremtettséghez, hanem költészetbe foglalt bizonyságtevés! Istennek számtalan lehetősége van akarata közlésére - gondoljunk csak a szívekbe írt lelkiismeret-törvényre, világának meghökkentően csodás rendjére, no meg aztán arra a tényre is, hogy nem utolsó sorban észt is adott nekünk, amit felelősségteljesen használnunk kellene, hamár kaptuk -, hiszen mi emberek is ezerarcúan ki tudjuk fejezni szeretetünket, pedig csak emberek vagyunk.
Mai történetünkben is kiviláglik, hogy nem Isten állítja, hogy az ember velejéig romlott és bűnös kezdettől fogva, hanem, annak az embernek, aki leírta - úgy 2500 évvel ezelőtt -, ezeket a a gyaníthatóan igen régóta ismert mondatokat, az ő személyes véleménye ez az elmarasztalás. Ha a mi lelkünket inspirálta volna a Lélek hasonló dolgok leírása, bizony mi is csak ugyanezt tudtuk volna leírni, hiszen mi sem tudjuk kiemelni magunkat az élet valóságából, abból a megtapasztalás-sorozatból, hogy az ember gonosz, hiszen mi is, akik igyekszünk istenesen élni, "gonoszkodtunk" olykor, amikor nem jóval viszonozzuk a rosszat. Isten a tudója - mert mi már elfelejtettük -, hányszor támad fel bennünk igazságérzetünk, s mondtuk: "Ha te vagy ti így, akkor én is úgy!"...
Isten nem befolyásolható bikák vérének kiontásával, tűzáldozattal, jócselekedetekkel, de aszkétikus életvitellel sem. Jézus URunk is így imádkozik a Gecsemáné kertben: "Mindazonáltal... legyen meg a Te akaratod! -, hiszen amit Isten elhatározott, az úgy is (meg)történik. Mi mindig azt keressük - érthető módon -, de hol vagyok ÉN, ebben az egész isteni történetben? Mi az ÉN kicsinyke feladatom a nagy egészben? Az ÉN Istenem, az ÉN üdvösségem, az ÉN életem... Az Isten ismeretének titka viszont a MI-ben rejtőzik! A mi Istenünk, a mi üdvösségünk, a mi életünk...
Noé története annak a tanúbizonysága, hogy Isten nem az egyes embert, nem is a tömegeket, hanem a (kis)közösséget menti meg. A megmaradásunk soha nem önmagunkban van, hanem az átlátható közösségben. Erre kiváló formát is ajándékozott nekünk Termtőnk, amit úgy hívunk: család. Elsődleges kötelességünk, hogy a családunkban törekedjünk az isteni szeretet megvalósítására! Ha ez nem is perfekten, de elég jól sikerül az Isten kegyelméből, akkor kereshetjük küldetésünk "magasabb" értelmét, a tágabb közösségekben is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése