Leckék Lázártól

„De most is tudom.” (János 11:22)

Első lecke: Jézus tudja, hogyan érzel. Lázár temetésén „Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: »Íme, mennyire szerette!«” (János 11:35-36). Ez a történet bizonyítja, hogy olyan Istent szolgálunk, aki nemcsak fel tudja támasztani a holtakat, de együtt is tud érezni velünk (ld. Zsidók 4:15). Ha tehát ma gyászolsz, fordulj Istenhez és engedd, hogy Ő megvigasztaljon. Második lecke: Jézus vissza tudja adni neked, amit az élet elvett tőled. Ő kárpótolni tud azokért az évekért, melyeket ellopott az élet (ld. Jóel 2:25). Hivatkozz erre az ígéretre; vedd birtokba az életednek azon a területén, ahol nagy veszteség ért, és kérd Istent, hogy pótolja és állítsa helyre! Márta azt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten” (János 11:21-22). Ahelyett, hogy azt mondanád: „Bárcsak!”, imádkozd: „De most is tudom”! Nincs túl késő, Isten cselekedni tud az érdekedben. Harmadik lecke: Jézus fel tud szabadítani. „…hangosan kiáltott: »Lázár, jöjj ki!« És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: »Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!«” (János 11:43-44). Isten Szava nagyobb, mint azok a dolgok, melyek megkötöztek, bekorlátoztak, rabságban tartottak téged. Még ha értelmed nem is képes teljesen felfogni, hagyd, hogy a lelked válaszoljon Istennek. Imádkozd a zsoltárossal: „Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel. Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm” (Zsoltárok 119:34-35). Ha így imádkozol, hited növekedni fog, és a lehetetlennek tűnő körülményeket Isten megváltoztatja.



„Hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” (János 11:4)

Íme még három lecke Lázártól: 1) Istennek nagyobb és jobb terve van. Lázár már négy napja halott volt, amikor Jézus megérkezett. Amikor az Úr vár, annak két oka lehet: a) Hogy így megdicsőüljön. A farizeusok úgy tartották, hogy a lélek a halál utáni negyedik napon hagyja el a holttestet. Így ha Jézus hamarabb lépett volna közbe, akkor azt mondták volna: „Nem is volt valóban halott”. Ezért mondta Jézus a tanítványainak: „Ez a betegség… az Isten dicsőségét szolgálja” (János 11:4). Visszanézve látjuk meg világosan Isten keze munkáját. b) Hogy hitünk erősödjön. Jézus azt mondta: „örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek” (János 11:15). Az életben mindig jönnek krízisek. A következő krízis nem olyan lesz, mint a legutóbbi volt, de egy dolognak erősnek kell maradnia: a hitednek. 2) Isten arra fog kérni, hogy távolítsd el az akadályokat, és győzd le a hullaszagot. „Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!«. Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos«” (János 11:39). Válaszért imádkozol az életed egy területén, közben pedig Isten azt mondja, hogy távolítsd el a követ életed egy másik területéről, amit eltemettél, és győzd le a hullaszagot? Add meg magad, úgysem győzhetsz! Amikor a szíved rendben lesz Istennel, Ő válaszolni fog imáidra. 3) Isten azt akarja, hogy élő bizonyságtétel legyél. Lázár bárhová ment, nem kellett egy szót sem szólnia, élete azt hirdette, hogy Jézus Úr. És ugyanennek kell igaznak lennie rád is. Isten azért mentett meg, és emelt fel, hogy kegyelmének és jóságának tanúja légy.

Mi fojtogat téged?

„… dolgok megkívánása megfojtja az igét.” (Márk 4:19)

A magvető példázatában Jézus azt mondta: „Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést” (Márk 4:18-19). Figyeld meg: nem a magvetővel vagy a vetőmaggal van gond, hanem a talajjal. Jézus azt mondta, ők „hallják az igét”, tehát olyan templomba járó emberekről beszélünk, akiknek olyan megrögzött gondolkodásmódjuk van, ami megfojt minden igét, amit hallanak, olvasnak, vagy megpróbálnak alkalmazni. Jézus úgy írja le ezeket a töviseket, mint „e világ gondjai, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása”. Emlékszel még arra, amikor úgy gondoltad, hogy az a ház, amiben most élsz, az a karrier, amit mostanra felépítettél, és a befektetéseid, amikkel ma rendelkezel, majd minden aggodalmadat eloszlatják? De nem, minél több mindened van, annál többet veszíthetsz, annál többet kell védened, fenntartanod, és annál több miatt aggódhatsz. Ez a „gazdagság csábítása”. Ha az önértékelésed vagy a biztonságérzeted valami mástól függ, és nem az Istennel való kapcsolatodtól, akkor az aggodalom meg fogja fojtani az életedet. Az igazi boldogság alapja az, hogy Istenben bízol szükségeidet illetően, tudva, hogy ha valami a javadat szolgálja, akkor Ő meg fogja adni neked, ha pedig nem, akkor valami jobbat fog adni.

Chuck Swindoll írja: „Azért élünk tövisek között, mert titokban, csendben igencsak szeretjük őket. Tudom. Nekem is vannak ronda karcolásaim, melyek bizonyítják. Mindegyik némán emlékeztet azokra az évekre, amikor a bozót foglya voltam. Időnként még mindig ki kell tépnem párat.” És mi van veled; van néhány tövis, amit ki kell húznod?

NYUGALOM, HAGYD ISTENT DOLGOZNI!

„...pillanatnyi könnyű szenvedésünk... örök dicsőséget szerez nekünk" (2Korinthus 4:17)
Vannak időszakok az életünkben, amikor minden próbálkozásunk rosszra fordul. Lehet, hogy a hited erős, és az elkötelezettséged mély, a balsors mégis bekopog az ajtódon. Az ima ereje megerősít és megszilárdít ezekben az időkben. Ám nem kér­heted imádságban, hogy tűnjön el ez az életszakasz. Istennek célja van azzal, hogy nem engedi, hogy mindig sikeres legyél. A valódi növekedés egyaránt megkívánja a küzdelmes és a sikeres időszakokat is. A küzdelmes időszak letöri a saját képességeid miatt érzett büszkeségedet, növeli Istentől való függésedet, és arra késztet, hogy Pál­lal együtt ezt mondd: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak... a mi alkalmasságunk az Istentől van" (2Korinthus 3:5). Ezek alázatra késztető események, de szükség van rájuk. Az életünk olyan, mint egy fa: télen csend­ben felfrissül, megerősödik, felkészül a következő évszakra, hogy termékeny lehes­sen. Ha visszanézel életed teljesítményeire, észre fogod venni, hogy időszakosak. Vannak esős, és vannak napfényes időszakok, és minden időszak valamilyen fontos célt szolgál. Ezért hiba maradandó döntést hozni átmeneti körülményekre vagy vál­tozó érzelmekre alapozva, „mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Korinthus 4:18). A mulandó szó azt jelenti: „változásnak alávetett". Nyugalom, nem mindig lesz így, ahogy most van! Időnként a helyzet nem kíván azonnali cselekvést, inkább türelemre int, és bizodalomra Istenben. Pál azt írja: „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk". Olyan módokon, amit talán nem is értesz, Isten ma is a te javadra alakítja a körülményeket.

VAN ERŐD, HÁT HASZNÁLD!

„...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek..." (ApCsel 1:8)

Amikor Ray és Dorothy Buker 1926-ban Burmába mentek, már voltak ott más misszionáriusok is. Azok a misszionáriusok már kialakították a maguk bankrendszerét valamint a délutáni tea szokását, amit gyakorlott komornyikok szolgálták fel - ezek az emberek nem illettek Buker elképzeléseibe arról, hogyan kellene hirdetni az evangéliumot. A korábbi olimpikon hozzászokott már a nehézségekhez, olyan helyre akart menni, ahová mások nem akartak, és ez vitte őt északra, Kínába. Amikor felesége idegösszeroppanást kapott, és közel s távol nem volt elérhető segítség, Buker imádkozott, olvasott neki, és ő maga ápolta, míg visszatért az asszony egészsége. A második világháború idején, hogy életét mentse, menekülnie kellett a japán megszállók elől, és amikor 92 évesen meghalt, örökségül Krisztusnak megnyert életeket hagyott. Honnan nyerte Buker kitartását és állhatatosságát? Jézus azt mondta: „...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..." (ApCsel 1:8). A számítógépes kor kezdetén, ha elment az áram, és nem mentetted el a munkádat, minden elveszett. Manapság a szünetmentes tápegységek megóvnak attól, hogy ilyen történjen. Isten soha nem akarta, hogy e világ erőforrásait használva üzemeljünk, mert az Ő Lelke ad nekünk erőt (biztosítja az energiaellátást) a következőkhöz. Először: erőt kapunk arra, hogy dönteni tudjunk, mert megőriz minket, hogy képesek legyünk szilárd elhatározásra, és arra, hogy hatalmunk legyen saját kívánságaink felett (ld. 1Korinthus 7:37). Másodszor: erőnk van a kitartásra. Ha a megpróbáltatásokat Istentől kapott kegyelemmel el tudjuk hordozni, az bizonyítékul szolgál, „hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:" (2Korinthus 4:7). Harmadszor: erőt kaptunk a győzelemre: „ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk... az Isten hatalmából" (2Korinthus 13:4). Negyedszer: erőt kaptunk a szolgálatra: „Ennek lettem szolgájává az Isten... hatalmának ereje által" (Efézus 3:7). Végül: erőt kaptunk a tanúságtételre: „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben" (1Korinthus 4:20). Rendelkezel ezzel az erővel, használd hát!