Az ima, melyre Isten válaszol
„…jajgatásuk feljutott Istenhez.” (2Mózes 2:23)
Akkor, amikor az izráeliták azt gondolták, hogy az élet ennél már nem lehet rosszabb, rosszabb lett! A fáraó megvonta tőlük a vályogkészítéshez való szalmát, de elrendelte, hogy ugyanazt a mennyiségű téglát kell előállítaniuk naponta. Ezen a ponton három dolog történt: 1) „…Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…” (23. vers). Ezt tesszük akkor, amikor annyira rosszul érezzük magunkat, hogy azt a szavak már nem tudják kifejezni. Ilyenkor nyögdécselünk és panaszkodunk, először csak magunkban, azután bárkinek, aki meghallgat, enyhülést keresve azáltal, hogy kiadjuk magunkból frusztrációnkat. De a tartós segítséghez többre van szükség annál, hogy magunkban vagy másokhoz beszélünk. Ezért ők is megemelték a hangerőt, és: 2) „…kiáltottak…” Isten látta, ahogy nap mint nap összeszorított foggal és kifehéredett ujjpercekkel dolgoznak. De amíg mindenki máshoz beszéltek, csak Hozzá nem, semmi sem változott. Dávid kijelentette: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.” (Zsoltárok 116:1-2). Panaszkodás helyett imádkozz! Imádkozz, hogy Istennek legyen mire válaszolni, és válaszolni fog! „Miért hallgatna Isten olyasvalakire mint én?” – kérdezed. Mert: 3) „…visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek” (2Mózes 2:24-25). Isten válaszolt az imádságukra az atyáikkal kötött szövetség miatt. Figyelt rájuk, mert Ábrahám gyermekei voltak. Az „ő számlájára” kapták meg. Te is megkapod! „Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32). Isten kegyelme és jóindulata ma a tiéd, mert Krisztushoz tartozol. „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek… kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (János 16:23-24). Ugye milyen jó?
Akkor, amikor az izráeliták azt gondolták, hogy az élet ennél már nem lehet rosszabb, rosszabb lett! A fáraó megvonta tőlük a vályogkészítéshez való szalmát, de elrendelte, hogy ugyanazt a mennyiségű téglát kell előállítaniuk naponta. Ezen a ponton három dolog történt: 1) „…Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…” (23. vers). Ezt tesszük akkor, amikor annyira rosszul érezzük magunkat, hogy azt a szavak már nem tudják kifejezni. Ilyenkor nyögdécselünk és panaszkodunk, először csak magunkban, azután bárkinek, aki meghallgat, enyhülést keresve azáltal, hogy kiadjuk magunkból frusztrációnkat. De a tartós segítséghez többre van szükség annál, hogy magunkban vagy másokhoz beszélünk. Ezért ők is megemelték a hangerőt, és: 2) „…kiáltottak…” Isten látta, ahogy nap mint nap összeszorított foggal és kifehéredett ujjpercekkel dolgoznak. De amíg mindenki máshoz beszéltek, csak Hozzá nem, semmi sem változott. Dávid kijelentette: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.” (Zsoltárok 116:1-2). Panaszkodás helyett imádkozz! Imádkozz, hogy Istennek legyen mire válaszolni, és válaszolni fog! „Miért hallgatna Isten olyasvalakire mint én?” – kérdezed. Mert: 3) „…visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek” (2Mózes 2:24-25). Isten válaszolt az imádságukra az atyáikkal kötött szövetség miatt. Figyelt rájuk, mert Ábrahám gyermekei voltak. Az „ő számlájára” kapták meg. Te is megkapod! „Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32). Isten kegyelme és jóindulata ma a tiéd, mert Krisztushoz tartozol. „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek… kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (János 16:23-24). Ugye milyen jó?
OLVASD MINDEN NAP A BIBLIÁDAT!
„Az Úr beszéde megmarad örökké”(1Péter 1:25)
Olvassuk
el, hogy a világtörténelem híres személyiségei mit mondtak a Bibliáról.
William Gladstone, Anglia miniszterelnöke: „Igazából egyetlen lényeges
kérdés van: hogyan hozzuk a Biblia igazságát élő kapcsolatba az emberek
elméjével és szívével, bármely társadalmi osztályba tartozzanak is. „
Goethe: „Sosem kételkedem az evangéliumok hitelességében. Olyan
fenségnek visszfénye csillog ki minden szavukból, amelynek gyökere és
forrása Krisztus személye és személyisége. Márpedig ez a személy olyan
isteni természetű, melyhez fogható még nem nyilatkozott meg a világon.”
Ulysses S. Grant amerikai elnök: „Ragaszkodjunk erősen a Bibliához, mint
szabadságunk horgonyához! Írjuk tanítását a szívünkbe, és gyakoroljuk
minden nap! Mindazt a haladást, amit elértünk e könyv hatásának
köszönhetjük, és ebben kell útmutatást keresnünk a jövőnkre is.” Woodrow
Wilson elnök: „Az az ember fosztotta meg magát az e világon
hozzáférhető legfőbb jótól, aki megfosztotta magát a Biblia ismeretétől.
Ha olvastad már a Bibliát, akkor tudod, hogy Isten Szava, mert
megtalálod benne a kulcsot a saját szívedhez, boldogságodhoz és
kötelességedhez.” Abraham Lincoln: „Csak azt mondhatom, hogy ez a
legjobb ajándék, amit Isten az emberiségnek adott.” A Biblia olyan, mint
a gravitáció törvénye, soha nem válik szükségtelenné. Whittier ezt
írta: „Hosszú keresésből tértünk vissza fáradtan, hogy rájöjjünk: amit a
régi bölcsek mondtak, mind benne van abban a könyvben, amit anyánk
olvasott.” A te Bibliád – olvasd minden nap!
„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24:35)
Nézzük tovább, mit mondtak a Bibliáról a világtörténelem jeles egyéniségei. Napóleon. „Micsoda örömet okoz a Biblia azoknak, akik hisznek benne! Milyen csodában részesíti azokat, akik megfontolják szavait!” Daniel Webster: „Az emberi civilizációnak nincs más szilárd alapja, mint Isten Igéje. Ha megmaradunk azoknál a z alapelveknél, amiket a Biblia tanít, országunk továbbra is fejlődni és virágozni fog. Én szokásommá tettem, hogy minden évben végigolvasom a Bibliát.” William Lyon Phelps (a Yale Egyetem professzora, akit úgy is emlegettek, mint „Amerika legszeretettebb tanára”): „Hiszem, hogy a felsőoktatásnak hozzáférhetőnek kell lennie mind a férfiak, mind a nők számára, de azt is hiszem, hogy a Biblia ismerete egyetemi végzettség nélkül értékesebb, mint egyetemi diploma a Biblia ismerete nélkül.” Sir William Jones: „A Biblia több tiszta érzelmet, csodálatos szépséget, tiszta erkölcsöt, fontos történelmet, kifinomult költészetet és ékesszólást tartalmaz, mint amennyit össze lehetne gyűjteni más könyvekből, bármely korban és bármely nyelven írták is őket.” Robert E. Lee: „A Biblia olyan könyv, mellyel összehasonlítva minden más könyv jelentéktelen. Ha bármikor tanácstalan voltam vagy aggódtam valamiért, a Biblia adott világosságot és erőt nekem”. Jean-Jacques Rousseau: „A Szentírás magasztossága csodálatra késztet, épp úgy, ahogy az evangélium tiszta egyszerűsége hatással van szívemre. Milyen szegényesek és megvetendőek filozófusaink minden ékesszólásukkal együtt, ha a Bibliához hasonlítjuk őket.” Olvasd hát a Bibliádat minden nap!
„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24:35)
Nézzük tovább, mit mondtak a Bibliáról a világtörténelem jeles egyéniségei. Napóleon. „Micsoda örömet okoz a Biblia azoknak, akik hisznek benne! Milyen csodában részesíti azokat, akik megfontolják szavait!” Daniel Webster: „Az emberi civilizációnak nincs más szilárd alapja, mint Isten Igéje. Ha megmaradunk azoknál a z alapelveknél, amiket a Biblia tanít, országunk továbbra is fejlődni és virágozni fog. Én szokásommá tettem, hogy minden évben végigolvasom a Bibliát.” William Lyon Phelps (a Yale Egyetem professzora, akit úgy is emlegettek, mint „Amerika legszeretettebb tanára”): „Hiszem, hogy a felsőoktatásnak hozzáférhetőnek kell lennie mind a férfiak, mind a nők számára, de azt is hiszem, hogy a Biblia ismerete egyetemi végzettség nélkül értékesebb, mint egyetemi diploma a Biblia ismerete nélkül.” Sir William Jones: „A Biblia több tiszta érzelmet, csodálatos szépséget, tiszta erkölcsöt, fontos történelmet, kifinomult költészetet és ékesszólást tartalmaz, mint amennyit össze lehetne gyűjteni más könyvekből, bármely korban és bármely nyelven írták is őket.” Robert E. Lee: „A Biblia olyan könyv, mellyel összehasonlítva minden más könyv jelentéktelen. Ha bármikor tanácstalan voltam vagy aggódtam valamiért, a Biblia adott világosságot és erőt nekem”. Jean-Jacques Rousseau: „A Szentírás magasztossága csodálatra késztet, épp úgy, ahogy az evangélium tiszta egyszerűsége hatással van szívemre. Milyen szegényesek és megvetendőek filozófusaink minden ékesszólásukkal együtt, ha a Bibliához hasonlítjuk őket.” Olvasd hát a Bibliádat minden nap!
Tanulj a tapasztalataidból!
„…ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:9 AMP)
Előfordult már veled, hogy munkahelyet kerestél, és kiderült, hogy minden olyan állás betöltéséhez, ami érdekelt volna, korábbi szakmai tapasztalatot kérnek? Ez frusztráló lehet; honnan legyen tapasztalatod, ha nem kaphatod meg a munkát? Amikor a bank új elnöke megkérdezte az előzőtől, hogy mi volt sikerének a titka, az így felelt: „Hogy jó döntéseket hoztam.” „Mi kell ahhoz, hogy jó döntéseket tudjak hozni?” – kérdezett tovább az új elnök. „Tapasztalat.” – felelt a régi. Az új tovább faggatózott: „Hogyan szerezhetek tapasztalatot?” „Rossz döntésekből.” – válaszolt előde. A tapasztalat kemény tanítómester: először vizsgáztat, aztán tanítja meg a leckét. Isten tapasztalt munkatársakat keres! Ha neki dolgozol, ő felhasznál mindent, amin keresztülmentél, bármilyen fájdalmas is volt az. Mindezt „tanulópénznek” tekinti. Jézus „…szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:8-9 AMP).
Egy jó nézőpont mindent megváltoztat, főleg, ha megtanulod, hogy az élettapasztalatokat új szemmel nézd. Például, ha egy bizonyos területen szenvedés ér – például bűntudat, félelem, harag, függőség vagy bizonytalanságérzet –, ez képessé tesz arra, hogy megérts és segíts másokat. A tapasztalat nem annyira az, ami veled történt, hanem inkább az, hogy mihez kezdesz azzal, ami történt veled. Ezt észben tartva kérdezd meg magadtól: „Szolgálhat-e az én szenvedésem valaki más javára? Lehet, hogy ebből a zűrzavarból mások felé való szolgálat indulhat?” Ha a próbák időszakát éled át, két lehetőséged van: feladod, vagy felnősz. Péter megrémült, amikor azt kérdezték tőle: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok” (János 18:25). De később megbánta, és újra csatlakozott Krisztushoz a feltámadás után, majd betöltötte őt Isten Lelke, és végül az egyház vezetőjévé lett. Tapasztalat – semmi sem helyettesítheti!
„Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6)
Ellentétben azzal, amit eddig hallhattál, nem a tapasztalat a legjobb tanító – hanem a kiértékelt tapasztalat! Mindenkinek vannak valamilyen tapasztalatai, de igazából az számít, hogy mihez kezdesz ezekkel a tapasztalatokkal. Az életet mindannyian egy üres jegyzetfüzettel kezdjük. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy új tapasztalatokat jegyezzünk fel. Minden egyes oldallal növekszik a bölcsességünk. Ideális esetben, ahogy fejlődünk, úgy telik meg jegyzetfüzetünk megfigyelésekkel. De nem mind használjuk ki megfelelően a jegyzetfüzetünket. Vannak, akik ki sem nyitják, vagy csak alig néhány sort vetnek oda. Mások megtöltik a lapokat, de nem fordítanak időt arra, hogy újra elolvassák, átgondolják, és így nagyobb bölcsességet nyerjenek. De vannak néhányan, akik nem csak feljegyzik tapasztalataikat, hanem elidőznek fölöttük, és átgondolják őket. Az átgondolás helyes meglátássá lesz, így nem csupán átéljük az eseményeket, hanem tanulunk is belőlük. Mind ismerünk olyan embereket, akik nagy tudással rendelkeznek, de kevés a bölcsességük. Megvannak a megfelelő eszközeik, de nem ismerik semminek a jelentőségét. Mi itt a probléma? Mindabból, amit átéltek, hiányzik az átgondolás és a kiértékelés. Huszonöt év elteltén nem nyernek huszonöt évnyi tapasztalatot, csak egyévnyi tapasztalatot huszonötször! Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, a tapasztalatot bölcsességgé kell formálnod. Tehát lassíts le! A bölcsesség nem jön egyik napról a másikra, idő kell az összegyűjtéséhez. Azután áss a mélyre! A kincs ott rejlik, de mélyre kell hatolni érte. Végül ess térdre, és beszélj Istennel, mert: „Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6).
„…Szerezz bölcsességet… Becsüld nagyra, és felmagasztal téged…” (Példabeszédek 4:7-8)
A tapasztalatokról szólva: mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”. Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”. A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán. Harry Golden megjegyezte: „A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.
*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.
„Boldog az az ember, aki … értelmet nyer.” (Példabeszédek 3:13 NKJV)
Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik. Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát. A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka. Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.
„…mindenkinek mindenné lettem…” (1Korinthus 9:22)
Ha tapintatos vagy, rá tudsz mutatni a dolgokra anélkül, hogy a másik felet ellenségeddé tennéd. Ahhoz, hogy valakit meg tudj nyerni, két dolog kell. Először is a) meg kell értened őt; b) hozzá kell szoknod, hogy nem vagyunk egyformák. Pál azt írta: „… hogy meg tudjam nyerni őket Krisztusnak… megpróbáltam mindenkivel megtalálni a közös nevezőt…” (1Korinthus 9:21-22 NLT). Pál egy hajszálnyit sem engedett az igazságból, de módszere mindig a szeretet volt. Akár zsidókkal beszélt, akár görögökkel, rómaiakkal vagy barbárokkal, üzenete sosem változott – a megközelítés viszont igen. Ha az emberek tudják, hogy tiszteled őket, akkor nagyobb hatásfokkal tudsz nekik segíteni a változásban. Amikor olyanokhoz beszélt, akik képesek lettek volna elidegeníteni másokat egy teológiai kérdés miatt, Pál ezt írta: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Képzeld csak el, ahogy az évszázadok alatt élt szentek összegyűlnek Isten trónjánál, hogy dicsőítsék őt, ott nem csupán különböző kontinensekről és kultúrákból érkezettek lesznek, de különböző korokból is – az ősegyház idejéből éppúgy, mint az űrkorszakból! Micsoda koncert! Ám nem fogod tudni élvezni, ha annyira szűk látókörű vagy, hogy csak egyetlen éneket ismersz, mert nem biztos, hogy pont azt fogják énekelni. Isten választottai között sokan voltak olyanok, akikben különböző kultúrák keveredtek, mint például Mózesben, az izraelitában, aki egyiptomi családban nevelkedett, hogy felnőjön rendeltetéséhez. Vagy ott van Péter, akiben annyi előítélet volt, hogy azt gondolta, Isten csak a zsidókat áldja meg, amíg Isten helyre nem tette ezt mondva: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” (ApCsel 10:15). Péter végül felfogta az üzenetet, és később ezt írta: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek” (1Péter 1:22). Tanulj meg te is tapintatosan bánni az emberekkel!
Előfordult már veled, hogy munkahelyet kerestél, és kiderült, hogy minden olyan állás betöltéséhez, ami érdekelt volna, korábbi szakmai tapasztalatot kérnek? Ez frusztráló lehet; honnan legyen tapasztalatod, ha nem kaphatod meg a munkát? Amikor a bank új elnöke megkérdezte az előzőtől, hogy mi volt sikerének a titka, az így felelt: „Hogy jó döntéseket hoztam.” „Mi kell ahhoz, hogy jó döntéseket tudjak hozni?” – kérdezett tovább az új elnök. „Tapasztalat.” – felelt a régi. Az új tovább faggatózott: „Hogyan szerezhetek tapasztalatot?” „Rossz döntésekből.” – válaszolt előde. A tapasztalat kemény tanítómester: először vizsgáztat, aztán tanítja meg a leckét. Isten tapasztalt munkatársakat keres! Ha neki dolgozol, ő felhasznál mindent, amin keresztülmentél, bármilyen fájdalmas is volt az. Mindezt „tanulópénznek” tekinti. Jézus „…szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:8-9 AMP).
Egy jó nézőpont mindent megváltoztat, főleg, ha megtanulod, hogy az élettapasztalatokat új szemmel nézd. Például, ha egy bizonyos területen szenvedés ér – például bűntudat, félelem, harag, függőség vagy bizonytalanságérzet –, ez képessé tesz arra, hogy megérts és segíts másokat. A tapasztalat nem annyira az, ami veled történt, hanem inkább az, hogy mihez kezdesz azzal, ami történt veled. Ezt észben tartva kérdezd meg magadtól: „Szolgálhat-e az én szenvedésem valaki más javára? Lehet, hogy ebből a zűrzavarból mások felé való szolgálat indulhat?” Ha a próbák időszakát éled át, két lehetőséged van: feladod, vagy felnősz. Péter megrémült, amikor azt kérdezték tőle: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok” (János 18:25). De később megbánta, és újra csatlakozott Krisztushoz a feltámadás után, majd betöltötte őt Isten Lelke, és végül az egyház vezetőjévé lett. Tapasztalat – semmi sem helyettesítheti!
„Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6)
Ellentétben azzal, amit eddig hallhattál, nem a tapasztalat a legjobb tanító – hanem a kiértékelt tapasztalat! Mindenkinek vannak valamilyen tapasztalatai, de igazából az számít, hogy mihez kezdesz ezekkel a tapasztalatokkal. Az életet mindannyian egy üres jegyzetfüzettel kezdjük. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy új tapasztalatokat jegyezzünk fel. Minden egyes oldallal növekszik a bölcsességünk. Ideális esetben, ahogy fejlődünk, úgy telik meg jegyzetfüzetünk megfigyelésekkel. De nem mind használjuk ki megfelelően a jegyzetfüzetünket. Vannak, akik ki sem nyitják, vagy csak alig néhány sort vetnek oda. Mások megtöltik a lapokat, de nem fordítanak időt arra, hogy újra elolvassák, átgondolják, és így nagyobb bölcsességet nyerjenek. De vannak néhányan, akik nem csak feljegyzik tapasztalataikat, hanem elidőznek fölöttük, és átgondolják őket. Az átgondolás helyes meglátássá lesz, így nem csupán átéljük az eseményeket, hanem tanulunk is belőlük. Mind ismerünk olyan embereket, akik nagy tudással rendelkeznek, de kevés a bölcsességük. Megvannak a megfelelő eszközeik, de nem ismerik semminek a jelentőségét. Mi itt a probléma? Mindabból, amit átéltek, hiányzik az átgondolás és a kiértékelés. Huszonöt év elteltén nem nyernek huszonöt évnyi tapasztalatot, csak egyévnyi tapasztalatot huszonötször! Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, a tapasztalatot bölcsességgé kell formálnod. Tehát lassíts le! A bölcsesség nem jön egyik napról a másikra, idő kell az összegyűjtéséhez. Azután áss a mélyre! A kincs ott rejlik, de mélyre kell hatolni érte. Végül ess térdre, és beszélj Istennel, mert: „Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6).
„…Szerezz bölcsességet… Becsüld nagyra, és felmagasztal téged…” (Példabeszédek 4:7-8)
A tapasztalatokról szólva: mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”. Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”. A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán. Harry Golden megjegyezte: „A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.
*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.
„Boldog az az ember, aki … értelmet nyer.” (Példabeszédek 3:13 NKJV)
Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik. Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát. A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka. Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.
Tanulj tapintatot!
„…mindenkinek mindenné lettem…” (1Korinthus 9:22)
Ha tapintatos vagy, rá tudsz mutatni a dolgokra anélkül, hogy a másik felet ellenségeddé tennéd. Ahhoz, hogy valakit meg tudj nyerni, két dolog kell. Először is a) meg kell értened őt; b) hozzá kell szoknod, hogy nem vagyunk egyformák. Pál azt írta: „… hogy meg tudjam nyerni őket Krisztusnak… megpróbáltam mindenkivel megtalálni a közös nevezőt…” (1Korinthus 9:21-22 NLT). Pál egy hajszálnyit sem engedett az igazságból, de módszere mindig a szeretet volt. Akár zsidókkal beszélt, akár görögökkel, rómaiakkal vagy barbárokkal, üzenete sosem változott – a megközelítés viszont igen. Ha az emberek tudják, hogy tiszteled őket, akkor nagyobb hatásfokkal tudsz nekik segíteni a változásban. Amikor olyanokhoz beszélt, akik képesek lettek volna elidegeníteni másokat egy teológiai kérdés miatt, Pál ezt írta: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Képzeld csak el, ahogy az évszázadok alatt élt szentek összegyűlnek Isten trónjánál, hogy dicsőítsék őt, ott nem csupán különböző kontinensekről és kultúrákból érkezettek lesznek, de különböző korokból is – az ősegyház idejéből éppúgy, mint az űrkorszakból! Micsoda koncert! Ám nem fogod tudni élvezni, ha annyira szűk látókörű vagy, hogy csak egyetlen éneket ismersz, mert nem biztos, hogy pont azt fogják énekelni. Isten választottai között sokan voltak olyanok, akikben különböző kultúrák keveredtek, mint például Mózesben, az izraelitában, aki egyiptomi családban nevelkedett, hogy felnőjön rendeltetéséhez. Vagy ott van Péter, akiben annyi előítélet volt, hogy azt gondolta, Isten csak a zsidókat áldja meg, amíg Isten helyre nem tette ezt mondva: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” (ApCsel 10:15). Péter végül felfogta az üzenetet, és később ezt írta: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek” (1Péter 1:22). Tanulj meg te is tapintatosan bánni az emberekkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése