BÁTORSÁG
„Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.” (Márk 1:17)
Ha új módon akarod megtapasztalni Isten áldását, akkor készülj fel arra, hogy elhagyod a komfortzónádat. Amikor Jézus elhívta tanítványait, ők hazai pályán voltak, azt tették, amihez a legjobban értettek: halásztak. De nem tehették meg, hogy ott is maradnak, és ugyanakkor követik Őt. Te sem tehetsz két dolgot egyszerre. A Biblia feljegyzi: „Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; és így szólt hozzájuk Jézus: »Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.« Erre azok a hálót otthagyva azonnal követték Őt.” (Márk 1:16-18) Figyeld meg, el kell hagyniuk az ismerős biztonságát ahhoz, hogy betölthessék rendeltetésüket. Ha azt hiszed, hogy túl idős vagy ahhoz, hogy valami újat próbálj ki, nos, Ábrahám, hetvenöt éves volt, amikor elhagyta az otthon kényelmét, hogy elinduljon, és új népet alapítson. Nem a korod a kérdés, hanem a hited. Értsd meg: ma csupán egy engedelmességnyi lépésre vagy Istennek következő igazságától, amit meg akar tanítani magáról neked, így hát nem engeded meg magadnak, hogy ott maradj, ahol vagy. Mindannyian hajlamosak vagyunk kapaszkodni a „kipróbáltam és működik” dolgokba. A gond ezzel az, hogy amikor már nem kell nagyobbra nyújtózkodnod, akkor elkezdesz összemenni; önteltté válsz, azt hiszed, hogy egyedül is boldogulsz, és megáll a növekedésed. Ez nagyon veszélyes helyzet. Ha ma nyugtalan a szíved, és ha azt hiszed, hogy Isten többet tartogat számodra az eddig megszokottnál, akkor ideje szembenézned félelmeiddel, túllépni rajtuk, és elindulni Istennel egy új élmény felé.
„Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolgot… Légy erős, és cselekedj!” (Ezsdrás 10:4)
Andy Stanley lelkipásztor írja: „Egy kis cédulát tartok az íróasztalom fiókjában, amelyen ez áll: »Ne álmodj kicsi álmokat, mert ezek nem mozdítják meg az ember szívét.« Ez a kis mondat tartott vissza többször is attól, hogy feladjam az álmaimat. Tapasztalatból tudom, hogy nem lehet másokat vezetni egy álom nélkül. Amikor a vezetők már nem hajlandóak álmodni, csak kevés idő kell hozzá, hogy követői többé ne akarják követni. Tehát álmodj! Álmodj nagyot! Álmodj gyakran! Valahol azokban a véletlenszerű gondolatokban, amelyek elárasztják az elmédet, ott van az a gondolat, amely megragadja szívedet és képzeletedet. És az a véletlennek tűnő ötlet nagyon is könnyen lehet életed látomásává.” Minden nagyszerű teljesítmény egy álomként születik meg valaki szívében. Minden dolog kétszer jön létre: először a gondolataidban, majd az életedben. Az álmodók engedik, hogy elméjük a megszokott határain túl kóboroljon, így egy gondolatbeli képet teremtenek arról, ami lehetséges. Nem mindig a legtehetségesebbek vagy a legiskolázottabbak ők – csupán azok, akik nem hajlandók bezárni gondolkodásukat, nem engedik mások által felállított korlátok közé szorítani magukat. Ehhez bátorságra van szükség, nagy bátorságra! Minden álom csúcsán a kételkedés egy démona áll. Alig fogan meg az álmod, elméd máris megtelik érvekkel arról, hogy miért nem sikerülhet. És lesznek körülötted olyanok, akik gyorsan megerősítik ezeket a félelmeket. Ennek ellenére előre kell törnöd, és álmodnod; különben azzal fogod eltölteni életed hátralévő részét, hogy mások álmait teljesíted. „Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog… Légy erős, és cselekedj!”
„…velünk többen vannak, mint ővele.” (2Krónika 32:7)
Dávid ételt vitt fivéreinek a csatatérre, amikor meglátta Góliátot. Nem akart ő hős lenni, csupán megragadott egy olyan alkalmat, amiről más katonák csak álmodoztak. A kedvező alkalmak meglepetésszerűen érnek, és ha nem vagy éber és nem vagy készenlétben, elszalasztod őket. Amit mások felfedeztek Dávidban aznap – az mindig is ott volt! Ha vezető vagy, már benned van a vezetéshez szükséges talentum. De a bátorság az, ami mások szemében is vezetővé tesz. Azokat az embereket tartjuk igazán nagyra, akik bátran viselkednek – bátrak a csatatéren és az ülésteremben, bátrak, amikor meg kell védeni a védtelent, vagy amikor csak meg kell próbálni valamit, amit addig senki sem tartott lehetségesnek. Azt mondod: „De nekem nincs pénzem.” Ne aggódj, a tőke követi a bátorságot. A mi mindig megelőzi a hogyant. Ne félemlítsenek meg a számok! Istent nem izgatják a táblázatok és a piaci feltételek, őt a hit indítja meg. Ne engedd, hogy a hogyan megfélemlítsen! Éppen az nyújt olyan nagyszerű lehetőségeket, hogy a hogyan olyan nagy kihívás. Ha a siker felé vezető út jól ki lenne világítva, akkor máris zsúfolásig tele lenne. H a hogyan nem lenne egy probléma, valaki más már rég kitalálta volna. Minden fejlődés egy kérdéssel kezdődik: „Mit kell elvégezni?” Márpedig valakinek fel kell tennie ezt a kérdést – miért ne te lennél az? A jövő azoké, akiknek van bátorságuk feltenni ezt a kérdést, és hitük, hogy kitartsanak, amíg rájönnek a válaszra. Amikor az akadályok túl nagynak tűnnek és az ellenzék túl erősnek, állj rá erre az Igére: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk többen vannak, mint ővele.”
Ha új módon akarod megtapasztalni Isten áldását, akkor készülj fel arra, hogy elhagyod a komfortzónádat. Amikor Jézus elhívta tanítványait, ők hazai pályán voltak, azt tették, amihez a legjobban értettek: halásztak. De nem tehették meg, hogy ott is maradnak, és ugyanakkor követik Őt. Te sem tehetsz két dolgot egyszerre. A Biblia feljegyzi: „Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; és így szólt hozzájuk Jézus: »Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.« Erre azok a hálót otthagyva azonnal követték Őt.” (Márk 1:16-18) Figyeld meg, el kell hagyniuk az ismerős biztonságát ahhoz, hogy betölthessék rendeltetésüket. Ha azt hiszed, hogy túl idős vagy ahhoz, hogy valami újat próbálj ki, nos, Ábrahám, hetvenöt éves volt, amikor elhagyta az otthon kényelmét, hogy elinduljon, és új népet alapítson. Nem a korod a kérdés, hanem a hited. Értsd meg: ma csupán egy engedelmességnyi lépésre vagy Istennek következő igazságától, amit meg akar tanítani magáról neked, így hát nem engeded meg magadnak, hogy ott maradj, ahol vagy. Mindannyian hajlamosak vagyunk kapaszkodni a „kipróbáltam és működik” dolgokba. A gond ezzel az, hogy amikor már nem kell nagyobbra nyújtózkodnod, akkor elkezdesz összemenni; önteltté válsz, azt hiszed, hogy egyedül is boldogulsz, és megáll a növekedésed. Ez nagyon veszélyes helyzet. Ha ma nyugtalan a szíved, és ha azt hiszed, hogy Isten többet tartogat számodra az eddig megszokottnál, akkor ideje szembenézned félelmeiddel, túllépni rajtuk, és elindulni Istennel egy új élmény felé.
„Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolgot… Légy erős, és cselekedj!” (Ezsdrás 10:4)
Andy Stanley lelkipásztor írja: „Egy kis cédulát tartok az íróasztalom fiókjában, amelyen ez áll: »Ne álmodj kicsi álmokat, mert ezek nem mozdítják meg az ember szívét.« Ez a kis mondat tartott vissza többször is attól, hogy feladjam az álmaimat. Tapasztalatból tudom, hogy nem lehet másokat vezetni egy álom nélkül. Amikor a vezetők már nem hajlandóak álmodni, csak kevés idő kell hozzá, hogy követői többé ne akarják követni. Tehát álmodj! Álmodj nagyot! Álmodj gyakran! Valahol azokban a véletlenszerű gondolatokban, amelyek elárasztják az elmédet, ott van az a gondolat, amely megragadja szívedet és képzeletedet. És az a véletlennek tűnő ötlet nagyon is könnyen lehet életed látomásává.” Minden nagyszerű teljesítmény egy álomként születik meg valaki szívében. Minden dolog kétszer jön létre: először a gondolataidban, majd az életedben. Az álmodók engedik, hogy elméjük a megszokott határain túl kóboroljon, így egy gondolatbeli képet teremtenek arról, ami lehetséges. Nem mindig a legtehetségesebbek vagy a legiskolázottabbak ők – csupán azok, akik nem hajlandók bezárni gondolkodásukat, nem engedik mások által felállított korlátok közé szorítani magukat. Ehhez bátorságra van szükség, nagy bátorságra! Minden álom csúcsán a kételkedés egy démona áll. Alig fogan meg az álmod, elméd máris megtelik érvekkel arról, hogy miért nem sikerülhet. És lesznek körülötted olyanok, akik gyorsan megerősítik ezeket a félelmeket. Ennek ellenére előre kell törnöd, és álmodnod; különben azzal fogod eltölteni életed hátralévő részét, hogy mások álmait teljesíted. „Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog… Légy erős, és cselekedj!”
„…velünk többen vannak, mint ővele.” (2Krónika 32:7)
Dávid ételt vitt fivéreinek a csatatérre, amikor meglátta Góliátot. Nem akart ő hős lenni, csupán megragadott egy olyan alkalmat, amiről más katonák csak álmodoztak. A kedvező alkalmak meglepetésszerűen érnek, és ha nem vagy éber és nem vagy készenlétben, elszalasztod őket. Amit mások felfedeztek Dávidban aznap – az mindig is ott volt! Ha vezető vagy, már benned van a vezetéshez szükséges talentum. De a bátorság az, ami mások szemében is vezetővé tesz. Azokat az embereket tartjuk igazán nagyra, akik bátran viselkednek – bátrak a csatatéren és az ülésteremben, bátrak, amikor meg kell védeni a védtelent, vagy amikor csak meg kell próbálni valamit, amit addig senki sem tartott lehetségesnek. Azt mondod: „De nekem nincs pénzem.” Ne aggódj, a tőke követi a bátorságot. A mi mindig megelőzi a hogyant. Ne félemlítsenek meg a számok! Istent nem izgatják a táblázatok és a piaci feltételek, őt a hit indítja meg. Ne engedd, hogy a hogyan megfélemlítsen! Éppen az nyújt olyan nagyszerű lehetőségeket, hogy a hogyan olyan nagy kihívás. Ha a siker felé vezető út jól ki lenne világítva, akkor máris zsúfolásig tele lenne. H a hogyan nem lenne egy probléma, valaki más már rég kitalálta volna. Minden fejlődés egy kérdéssel kezdődik: „Mit kell elvégezni?” Márpedig valakinek fel kell tennie ezt a kérdést – miért ne te lennél az? A jövő azoké, akiknek van bátorságuk feltenni ezt a kérdést, és hitük, hogy kitartsanak, amíg rájönnek a válaszra. Amikor az akadályok túl nagynak tűnnek és az ellenzék túl erősnek, állj rá erre az Igére: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk többen vannak, mint ővele.”
Ne nézz vissza!
„Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lukács 17:32)
Amikor a vasárnapi iskolai tanító elmondta a gyerekeknek, hogy „Lót felesége hátranézett és sóbálvánnyá változott”, az egyik gyerek így szólt: „Az semmi! Az én anyukám egyik nap hazafelé autózott, hátranézett, és belement egy telefonpóznába”. Lót feleségét csak röviden említi a Szentírás, akkor miért mondja Jézus, hogy emlékezzünk rá? Két okból:
1) Ez az asszony olyasmibe fektette bele az életét, aminek nem volt jövője. János azt írja: „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Isten megpróbálta kijuttatni Lót feleségét Sodomából, de nem tudta belőle kivenni Sodomát. Amikor arra gondolt, hogy mit hagy ott, visszanézett, és egy élettelen szoborrá változott. Amikor Isten azt mondja, hogy itt az ideje mozdulni, ne tétovázz! Ne válj olyanokká, mint azok, akik valaha Istennel jártak, tanúi voltak munkájának, világító lámpások voltak a gyülekezetük számára, de mostanára kihűltek, és érzéketlenekké váltak. 2) A döntésednek következményei vannak. Ha Lót felesége továbbment volna, ott lett volna, hogy megvédje lányait, amikor eljutottak a barlangba. De nem volt ott, így családja szexuális visszaélés és vérfertőzés áldozatává vált. Mielőtt elveszíted gyermekeid, megmérgezed a házasságod, és tönkreteszed az életed azzal, hogy nem vagy hajlandó szakítani a múltaddal, „emlékezz Lót feleségére”! Ő soha nem jutott el a biztonságba, de a Szentírásba bejutott elég időre ahhoz, hogy három dologra figyelmeztessen minket: a) az önteltségre, b) a helytelen dolgokba való belebonyolódásra, c) a megosztott szívre!
„Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Énekek éneke 2:7)
Mikor fájdalom ér, és visszautasítottnak érezzük magunkat, valami belül bizonyítani akarja, hogy még mindig értékesek és kívánatosak vagyunk. Emiatt túl hamar beleugorhatunk egy ú kapcsolatba. De ahogy egy csecse,ő sem jut el a mászástól a gépkocsivezetésig egyik napról a másikra, ez is egy folyamatot igényel, amit ha megpróbálsz megkerülni, azon veszed észre magad, hogy ugyanoda jutottál vissza, ahonnan elindultál, és csodálkozol, hogy mi történt. Egy szerző ezt írja: „Egy új kapcsolat nem fog meggyógyítani, nem segít elkerülni a sebek elfertőződését, és nem takarítja el azonnal a zűrzavart életedből… A pillanatnyi gyönyör ellenére előbb-utóbb újra szembesülsz a régi dolgaiddal… ha ilyen helyzetben vagy, cselekedj helyesen! Ne siesd el a dolgot… Ezeket a dolgokat nem lehet erőltetni vagy siettetni. Akkor adatnak meg, amikor készen állsz rá, egy perccel sem hamarabb… Hiszen most már jó vásárt akarsz csinálni… Isten a szűrőd akar lenni, így hát annak,a ki el akarja érni szíved kincsét, először rajta kell átmennie.” Salamon azt írja: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” Ne siess annyira a fájdalomcsillapítással, hogy leelőzd Istent! Idő kell ahhoz, hogy azzá a személlyé formáljon, akivé akarja, hogy válj. Míg rajtad dolgozik, a hozzád illő segítőtárs szívét is készítgeti, hogy a megfelelő időben felbukkanhasson. Közben arra is van mód, hogy megtöltsd a belső ürességet; alakíts ki szorosabb kapcsolatot Istennel, és ő be fog tölteni „Teljes örömmel és békességgel” (Róma 15:13).
„…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik…” (János 4:14)
Mindannyian vágyunk arra, hogy szeressenek és értékeljenek azért, akik vagyunk. Amikor ez nem a mi menetrendünk szerint történik, nagy a kísértés, hogy belerohanjunk egy másik kapcsolatba, remélve, hogy ez majd mindent rendbe hoz. Egy író így fogalmaz: „Nincs olyan Szőke Herceg – bármennyire is levesz a lábadról – aki el tudná érni, hogy jóban legyél önmagaddal. Vagy ha a történet eleje jól is alakul, Csipkerózsika egyszer csak arra fog ébredni, hogy a királyfi csak egy közönséges béka… Nem várhatod el, hogy valaki megadja neked azt, amit csak Mennyei Atyád tud biztosítani. Egyszerű halandók, bármily jó szándékúak is, a közelébe sem tudnak érni. Ha minden reményedet és álmodat egy másik emberbe veted, akkor egyenes úton vagy a csalódás felé… Ha eladod a lelkedet megkísérelve valóra váltani az elérhetetlent… ennek nagy ára van, és túlságosan nagy veszélyt rejt. Ne engedd, hogy a megszállott vágyak a kétségbeesés útjára vigyenek… a rögeszme ereje hatalmas. Felszítja a képzelgéseket, és meggondolatlan viselkedésbe kerget. Nem fogod addig megtalálni a szerelmet, amíg nem szereted és tiszteled magad annyira, hogy ne kelljen máshol vagy másnál keresned értékességedet. Egyszer Jézus találkozott egy asszonnyal, aki már ötször volt a férjnél, és még mindig egy újabb kapcsolatot keresett. Jézus tudta, hogy a nőnek nem egy újabb férjre van szüksége, hanem Istennel való kapcsolatra. Ezért mondta neki: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik” (János 4:14). Jézus túllátott az asszony bűnein, és meglátta valódi szükségét: helyreállította az önértékelését. A lényeg: lelked szomját csak az a víz tudja oltani, amit Jézus kínál.
Amikor a vasárnapi iskolai tanító elmondta a gyerekeknek, hogy „Lót felesége hátranézett és sóbálvánnyá változott”, az egyik gyerek így szólt: „Az semmi! Az én anyukám egyik nap hazafelé autózott, hátranézett, és belement egy telefonpóznába”. Lót feleségét csak röviden említi a Szentírás, akkor miért mondja Jézus, hogy emlékezzünk rá? Két okból:
1) Ez az asszony olyasmibe fektette bele az életét, aminek nem volt jövője. János azt írja: „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Isten megpróbálta kijuttatni Lót feleségét Sodomából, de nem tudta belőle kivenni Sodomát. Amikor arra gondolt, hogy mit hagy ott, visszanézett, és egy élettelen szoborrá változott. Amikor Isten azt mondja, hogy itt az ideje mozdulni, ne tétovázz! Ne válj olyanokká, mint azok, akik valaha Istennel jártak, tanúi voltak munkájának, világító lámpások voltak a gyülekezetük számára, de mostanára kihűltek, és érzéketlenekké váltak. 2) A döntésednek következményei vannak. Ha Lót felesége továbbment volna, ott lett volna, hogy megvédje lányait, amikor eljutottak a barlangba. De nem volt ott, így családja szexuális visszaélés és vérfertőzés áldozatává vált. Mielőtt elveszíted gyermekeid, megmérgezed a házasságod, és tönkreteszed az életed azzal, hogy nem vagy hajlandó szakítani a múltaddal, „emlékezz Lót feleségére”! Ő soha nem jutott el a biztonságba, de a Szentírásba bejutott elég időre ahhoz, hogy három dologra figyelmeztessen minket: a) az önteltségre, b) a helytelen dolgokba való belebonyolódásra, c) a megosztott szívre!
NE ROHANJ BELE EGY KAPCSOLATBA!
„Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Énekek éneke 2:7)
Mikor fájdalom ér, és visszautasítottnak érezzük magunkat, valami belül bizonyítani akarja, hogy még mindig értékesek és kívánatosak vagyunk. Emiatt túl hamar beleugorhatunk egy ú kapcsolatba. De ahogy egy csecse,ő sem jut el a mászástól a gépkocsivezetésig egyik napról a másikra, ez is egy folyamatot igényel, amit ha megpróbálsz megkerülni, azon veszed észre magad, hogy ugyanoda jutottál vissza, ahonnan elindultál, és csodálkozol, hogy mi történt. Egy szerző ezt írja: „Egy új kapcsolat nem fog meggyógyítani, nem segít elkerülni a sebek elfertőződését, és nem takarítja el azonnal a zűrzavart életedből… A pillanatnyi gyönyör ellenére előbb-utóbb újra szembesülsz a régi dolgaiddal… ha ilyen helyzetben vagy, cselekedj helyesen! Ne siesd el a dolgot… Ezeket a dolgokat nem lehet erőltetni vagy siettetni. Akkor adatnak meg, amikor készen állsz rá, egy perccel sem hamarabb… Hiszen most már jó vásárt akarsz csinálni… Isten a szűrőd akar lenni, így hát annak,a ki el akarja érni szíved kincsét, először rajta kell átmennie.” Salamon azt írja: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” Ne siess annyira a fájdalomcsillapítással, hogy leelőzd Istent! Idő kell ahhoz, hogy azzá a személlyé formáljon, akivé akarja, hogy válj. Míg rajtad dolgozik, a hozzád illő segítőtárs szívét is készítgeti, hogy a megfelelő időben felbukkanhasson. Közben arra is van mód, hogy megtöltsd a belső ürességet; alakíts ki szorosabb kapcsolatot Istennel, és ő be fog tölteni „Teljes örömmel és békességgel” (Róma 15:13).
„…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik…” (János 4:14)
Mindannyian vágyunk arra, hogy szeressenek és értékeljenek azért, akik vagyunk. Amikor ez nem a mi menetrendünk szerint történik, nagy a kísértés, hogy belerohanjunk egy másik kapcsolatba, remélve, hogy ez majd mindent rendbe hoz. Egy író így fogalmaz: „Nincs olyan Szőke Herceg – bármennyire is levesz a lábadról – aki el tudná érni, hogy jóban legyél önmagaddal. Vagy ha a történet eleje jól is alakul, Csipkerózsika egyszer csak arra fog ébredni, hogy a királyfi csak egy közönséges béka… Nem várhatod el, hogy valaki megadja neked azt, amit csak Mennyei Atyád tud biztosítani. Egyszerű halandók, bármily jó szándékúak is, a közelébe sem tudnak érni. Ha minden reményedet és álmodat egy másik emberbe veted, akkor egyenes úton vagy a csalódás felé… Ha eladod a lelkedet megkísérelve valóra váltani az elérhetetlent… ennek nagy ára van, és túlságosan nagy veszélyt rejt. Ne engedd, hogy a megszállott vágyak a kétségbeesés útjára vigyenek… a rögeszme ereje hatalmas. Felszítja a képzelgéseket, és meggondolatlan viselkedésbe kerget. Nem fogod addig megtalálni a szerelmet, amíg nem szereted és tiszteled magad annyira, hogy ne kelljen máshol vagy másnál keresned értékességedet. Egyszer Jézus találkozott egy asszonnyal, aki már ötször volt a férjnél, és még mindig egy újabb kapcsolatot keresett. Jézus tudta, hogy a nőnek nem egy újabb férjre van szüksége, hanem Istennel való kapcsolatra. Ezért mondta neki: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik” (János 4:14). Jézus túllátott az asszony bűnein, és meglátta valódi szükségét: helyreállította az önértékelését. A lényeg: lelked szomját csak az a víz tudja oltani, amit Jézus kínál.
Személyes megújulás
„Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.” (Zsoltárok 80:19 Károli)
A 80. Zsoltárban többször is elhangzik az imádság: „újíts meg bennünket… eleveníts meg minket”. Csaknem száz évvel ezelőtt A. W. Tozer megfogalmazta azokat a lépéseket, melyek a személyes megújuláshoz vezetnek. Nyelvezete azóta talán kissé elavult, de az alapelvek még mindig működnek.
Első: ne légy megelégedve magaddal! Az önteltség a lelki fejlődés ellensége. Az önelégült lélek stagnáló lélek.
Másodszor: Nézz szembe bátran az életeden átsöprő változással! A félénk kísérletezgetések eleve kudarcra vannak ítélve. Egész lelkeddel vágyakoznod kell Istenre.
Harmadszor: állj oda, ahol az áldások érkeznek! Isten segítsége nem váratlanul pottyan az égből, hanem körülményeink és szükségeink függvényében. Világosan ki van jelölve az ösvény, mely a zöld legelőkhöz vezet; járj hát azon! Megújulásra vágyni, de közben elhanyagolni az imádkozást és bibliatanulmányozást, az olyan, mintha vágynánk egy útra, de egy másikon járnánk.
Negyedszer: Tarts teljes bűnbánatot! Ne hamarkodd el, ne akarj gyorsan túl lenni rajta! Az elsietett bűnbánat csupán felszínes lelki megtapasztalás, és nem adja meg a bűnbocsánat bizonyosságát. Engedd, hogy az Isten szerinti bűnbánat elvégezze gyógyító munkáját! Amíg nem engedjük, hogy a bűntudat megsebezzen, addig nem fogunk félni a gonosztól.
Végül: Kezdj hozzá a jóvátételhez, ahol csak lehetséges! Ha adósságod van, fizesd ki; vagy legalább biztosítsd hiteleződet minden kétséget kizáróan arról, hogy szándékodban áll fizetni! Ha összevesztél valakivel, tégy meg mindent, ami rajtad áll, hogy elérd a kibékülést!
A.W. Tozer további négy lépést mutat, amit meg kell tennünk a megújulásunk érdekében: 1) Hozd összhangba az életedet a Szentírással, mert Isten az Igét éppen ara tervezte, hogy útmutató legyen az igazságosság útján járó élethez. Egy igaz és becsületes ember, nyitott Bibliával, tollal és papírral a kezében biztosan gyorsan felismeri, ha valami baj van vele. Azt javaslom, hogy az önvizsgálat térden állva történjen, és csak akkor álljunk fel, amikor elindulunk, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsainak, melyeket kijelentett és mi megértettünk. 2) Légy komoly gondolkodású! Nyugodtan megteheted, hogy kevesebbet tévézel. Ha nem tudsz elszakadni tőle, továbbra is el fog veszni szívedből minden komoly lelki benyomás. A világ régen moziba járt, hogy ne kelljen Istennel kapcsolatos komoly gondolatokkal foglalkoznia. Akkor nem csatlakoztál hozzájuk, de most te is lelki egységben vagy velük saját otthonodban is. Így aztán elfogadod az ördög sugallta mintákat, erkölcsi normát és gondolkodásmódot anélkül, hogy tudatában lennél. 3) Szándékosan csökkentsd az érdeklődési köreidet! nagyon sok időt és energiát felemészt, ha túl sok dologgal foglalkozol egyszerre, de semmivel sem visz közelebb Istenhez. 4) Higgy Istenben! Számíts rá! Nézz fel trónjához, melynek jobbján közbenjárónk ül. Az egész Menny a te oldaladon áll. Isten nem fog csalódást okozni. A zsoltáros ezt írta: „Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsoltárok 80:20). Azt kérded: Szabadnak lenni, de mitől? Saját magunktól! Szabadnak lenni azoktól a hatásoktól, melyek eltávolítanak Istentől és e világ felé vonzanak. Szabadnak lenni arra, hogy betölthessük a rendeltetést, amelyre megváltott minket, és amelyre elhívott az ő országába! Ha őszintén erre vágysz, meg tudsz újulni.
A 80. Zsoltárban többször is elhangzik az imádság: „újíts meg bennünket… eleveníts meg minket”. Csaknem száz évvel ezelőtt A. W. Tozer megfogalmazta azokat a lépéseket, melyek a személyes megújuláshoz vezetnek. Nyelvezete azóta talán kissé elavult, de az alapelvek még mindig működnek.
Első: ne légy megelégedve magaddal! Az önteltség a lelki fejlődés ellensége. Az önelégült lélek stagnáló lélek.
Másodszor: Nézz szembe bátran az életeden átsöprő változással! A félénk kísérletezgetések eleve kudarcra vannak ítélve. Egész lelkeddel vágyakoznod kell Istenre.
Harmadszor: állj oda, ahol az áldások érkeznek! Isten segítsége nem váratlanul pottyan az égből, hanem körülményeink és szükségeink függvényében. Világosan ki van jelölve az ösvény, mely a zöld legelőkhöz vezet; járj hát azon! Megújulásra vágyni, de közben elhanyagolni az imádkozást és bibliatanulmányozást, az olyan, mintha vágynánk egy útra, de egy másikon járnánk.
Negyedszer: Tarts teljes bűnbánatot! Ne hamarkodd el, ne akarj gyorsan túl lenni rajta! Az elsietett bűnbánat csupán felszínes lelki megtapasztalás, és nem adja meg a bűnbocsánat bizonyosságát. Engedd, hogy az Isten szerinti bűnbánat elvégezze gyógyító munkáját! Amíg nem engedjük, hogy a bűntudat megsebezzen, addig nem fogunk félni a gonosztól.
Végül: Kezdj hozzá a jóvátételhez, ahol csak lehetséges! Ha adósságod van, fizesd ki; vagy legalább biztosítsd hiteleződet minden kétséget kizáróan arról, hogy szándékodban áll fizetni! Ha összevesztél valakivel, tégy meg mindent, ami rajtad áll, hogy elérd a kibékülést!
A.W. Tozer további négy lépést mutat, amit meg kell tennünk a megújulásunk érdekében: 1) Hozd összhangba az életedet a Szentírással, mert Isten az Igét éppen ara tervezte, hogy útmutató legyen az igazságosság útján járó élethez. Egy igaz és becsületes ember, nyitott Bibliával, tollal és papírral a kezében biztosan gyorsan felismeri, ha valami baj van vele. Azt javaslom, hogy az önvizsgálat térden állva történjen, és csak akkor álljunk fel, amikor elindulunk, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsainak, melyeket kijelentett és mi megértettünk. 2) Légy komoly gondolkodású! Nyugodtan megteheted, hogy kevesebbet tévézel. Ha nem tudsz elszakadni tőle, továbbra is el fog veszni szívedből minden komoly lelki benyomás. A világ régen moziba járt, hogy ne kelljen Istennel kapcsolatos komoly gondolatokkal foglalkoznia. Akkor nem csatlakoztál hozzájuk, de most te is lelki egységben vagy velük saját otthonodban is. Így aztán elfogadod az ördög sugallta mintákat, erkölcsi normát és gondolkodásmódot anélkül, hogy tudatában lennél. 3) Szándékosan csökkentsd az érdeklődési köreidet! nagyon sok időt és energiát felemészt, ha túl sok dologgal foglalkozol egyszerre, de semmivel sem visz közelebb Istenhez. 4) Higgy Istenben! Számíts rá! Nézz fel trónjához, melynek jobbján közbenjárónk ül. Az egész Menny a te oldaladon áll. Isten nem fog csalódást okozni. A zsoltáros ezt írta: „Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsoltárok 80:20). Azt kérded: Szabadnak lenni, de mitől? Saját magunktól! Szabadnak lenni azoktól a hatásoktól, melyek eltávolítanak Istentől és e világ felé vonzanak. Szabadnak lenni arra, hogy betölthessük a rendeltetést, amelyre megváltott minket, és amelyre elhívott az ő országába! Ha őszintén erre vágysz, meg tudsz újulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése