Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.

János 5,22

Uram! Ítéltek fölöttem olyan ítélőszékek, melyeknek nem volt Istentől fölhatalmazásuk. Emberek súgtak össze életem fölött - a Te Igéd kifejezett tilalma ellenére. Tudod: hányszor megsebeztek. Álltam olyan ítélőszék előtt is, amelynek joga volt Isten rendelkezésére hivatkozni, mert föladata: az országban és az egyházban a jó rend fölött őrködni. Tévedő emberekből álltak ezek az ítélőszékek is. Ezért az utolsó ítéletet hirdető szavad nagymértékben jelent vigasztalást számomra. Mert ott - a mennyei Atya megbízása alapján - Te léssz a bírám.

Uram! Békességet az utolsó ítélet képe előtt nem a magam tisztasága miatt érzek. Ha magamra gondolok és Isten szent törvényéhez való viszonyomra, akkor valóban minden okom megvolna a rettegésre. Békességet Te jelentesz számomra. Te nem az ítélet szigorával jöttél hozzám, hanem a szeretet jóságával. Te törvényed alkalmazása előtt kegyelmed eszközeit alkalmaztad életemen. Igéddel és szentségeiddel a benned való hitet és az irántad való szeretetet keltegetted bennem. Te nem látszat alapján ítélsz. Te bár - nálam is jobban - ismered nyilvánvaló és titkos bűneimet, de ugyanúgy látod a vágyat is, amellyel hozzád kívánkozom. Áldom Istent, aki örök bírámmá téged tett.

Kereszt a teremtésben
    

     Tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
     Római levél 8, 22.

    

     Isten legszebb és legkedvesebb teremtménye, az áldott nap csak kisrészt szolgál az igazaknak. Míg egy igazra rásüt, ezernyi gonoszra kell ragyognia. Világítania kell istentelen gonoszságukhoz. Tehát gyönyörű, tiszta szolgálatát, méltatlan, alávaló, hitvány latrokra kell pazarolnia. Pedig e derék teremtmény sokkal szívesebben szolgálná az igazakat. De kénytelen tűrni s akarata ellenére a gonosz világot szolgálni. Ám mégis reménységgel, hogy egyszer véget ér e szolgálat. Addig is Istennek engedelmeskedik, aki azért kényszeríti ilyesmire, hogy e világ irgalmas Istennek lássa Őt, "aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." Ezért szolgál a nap hiábavalóságra s vesztegeti jótékony szolgálatát - hiába is. Az Úr Isten azonban majd előveszi a maga idején azokat, akik az Ő teremtményeivel visszaéltek; teremtményeinek szolgálatáért pedig gazdagon megfizet. Pál apostol tehát a szent keresztet rájegyzi minden teremtményre, mert látja, hogy az egész teremtett világ velünk együtt szenved és keresztet hord. Ezért ne panaszkodjunk és siránkozzunk, ha valami fáj, hanem várjuk türelemmel testünk megváltását, amely egykor bizonnyal nyilvánvalóvá lesz rajtunk. Főként mivel tudjuk, hogy az egész teremtett világ - miként a szülő asszony nagy szorongásban nyög és sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Akkor majd nékik is eljön a megváltás. Nem lesznek többé hiábavalóság alávetett szolgái, hanem egyedül Isten gyermekeit szolgálják, - önként, örömmel.

    
          Fogságból megszabadultunk,
Sebeiddel meggyógyultunk;
          Bűntől s haláltól, oh áldott,
          Megváltád mind a világot.

Kérlek, Uram, légy az én igazságom!

Megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
(Jer 31,34)

És az Isten megbocsát! Újra, annyi árulás és csalás után képes mindent elfelejteni, és velünk, a hűtlenekkel mindent újrakezdeni. Olyan ő, mint a börtönben a fiát meglátogató anya. Neki már nem lehet nagyobb fájdalmat okozni, egy ilyen anyát már nem lehet még jobban megbántani. Krisztus olyan, mint ez az asszony, habár vétettünk ellene, mégis a megszégyenülést is vállalva, jön el értünk a bűnünkbe, hogy kiváltson minket onnan. Ő a "sértett", ki megbocsátani jön, a "vádlott", aki viseli a következmények terhét és a "bíró", ki a vádlott-csere fejében minket szabadon enged, felment halálos bűnünk alól, hogy ne pusztuljunk el miatta. Így hát nem lehet, hogy az ő kitartó szeretetétől ne szégyenüljünk meg, és ne változtasson meg minket, börtönben sínylődő fiait. Az Isten megbocsát, az Isten könyörül, és nem tudok áhítat nélkül megrökönyödni szeretetén.

Ím előtted állok, ím előtted állok,

ajtód előtt zörgetek.

Bár titkos bűnökkel És nyilván lévőkkel

Vétkeztem te ellened:

Kérlek mindaz által, Nagy irgalmassággal

Fogadd vissza gyermeked.

(Görög Tibor)

Uram, te szeretetnek és jóságnak vagy örök Istene, aki
engem sok gyarlóságom és bűnöm ellenére sem vetsz el,
hanem szelíd jósággal elnézed és megbocsátod azokat.
Irgalmazz nekem, segíts, hogy megváltozzam, hogy a te
utadat járjam. Segíts, hogy veled együtt én is meg
tudjak bocsátani magamnak, és adj erőt, hogy ugyanazon
hibát többé el ne kövessem! Ámen.


MEDDIG SÁNTIKÁLTOK?

"Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, köves- sétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt." 1Királyok 18,21

Isten az ítélet előtt mindig kérdez. Ad még egy lehetőséget az embernek. Sok minden fordul meg azon, hogy mit válaszolsz. A mai kérdéssel is lehet azt tenni, amit a nép tett: "És nem felelt néki a nép csak egy szót sem." Isten kérdése ennyi: "Meddig?" Hogy kétfelé sántikálsz, az megállapítás. Isten Szentlelke tényként állapítja meg, hogy Isten népe és te is - kétfelé sántikálsz. Isten csak egészet fogad el. A kétfelé sántikálás oka, hogy két úrnak szolgálsz. Azért szolgál valaki kettőnek, mert aggodalmaskodik, hogy az egyik nem tudja eltartani. Aggódás miatt van a hitetlenség. Olyan sokszor fájó nekem, amikor látom, hogy Isten gyermekei nem bíznak az Úrban. Vannak-e döntéseid, amit nem az Úrért teszel? Szeretném most ezt a mondatot komolyan a szívedre helyezni: "Ha az Úr az Isten..." Jézus Úr az életedben? Házad népe életeden keresztül Úrnak látja Jézust? Ha az Úr az Isten, Tőle van számodra minden? őreá nézve élsz és gondolkozol? A kérdés ez: "Meddig?" Most kimondhatod az Úrnak: eddig, és nem tovább. "Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük" (1Pét 4,3). Kiteszed-e most a pontot az egész eddigi életed után? Isten útján nincs is-is. "Ha az Úr az Isten, kövessétek őt. Ha pedig a Baál, kövessétek azt." Valamelyiket hagyd abba. Vagy az önmagadat szerető éle-tedet, vagy az Úr Jézus követését. "Vajha hideg volnál, vagy hév" (Jel 3,15). Isten ma választás elé állít. A hitetlen ember dönt - a világ vagy Jézus. A hívő ember dönt - Jézus vagy én.

Minden utadban nyugalmat ad

?Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?"  (2Móz 33,14).

   Drága ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni! Időnként el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt maradandó városunk. Gyakran akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon érezzük magunkat valahol. De van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk. Ő velünk van, bárhová visz utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége, gondviselése és hatalma. Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni: azt jelenti, hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van életünkben, miénk a föld és a menny. Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem, hogy arra menjek, amerre Te akarod.
   Igehelyünk azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat. Ez a nyugalmunk a teremtő, cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte nyugalmat ad, még ha menetelünk, vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom! Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e valaha ezt a halandó ember? Igen, mert ígéretünk van rá, tehát hittel elkérhetjük Istentől. A nyugalom a Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és mennybeli Atyánktól jön, aki maga is megnyugodott a teremtés hetedik napján minden munkájától. Istennel lenni nyugalmat jelent, a szó legigazibb értelmében.

SÁTÁN HARAGJA ÉBREN

       

  "Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen." (1Pt 5:7-8)

 

  Ha a világot meg kell győzni bűn tekintetében - mint Isten törvényének áthágóit -, azt az emberi eszközökön keresztül munkálkodó Szentlélek teheti meg. A gyülekezetnek le kell ráznia tetszhalott állapotát; mert az Úr meg akarja áldani népét, azokat, akik felismerik az elnyert áldásokat, és továbbítják azt tiszta és erőteljes fénysugárként. "És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok... és az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok." (Ez 36:25-27)
  Ha a gyülekezet pusztasága olyanná lesz, mint egy termékeny mező, a termékeny mező pedig mint egy erdő, ez az Istennek népére kiáradt Szentlelke által van. A mennyei szolgálattevők régen várnak az emberekre, hogy a gyülekezet tagjai együttműködjenek velük abban a nagy munkában, amit el kell végezni. Rád is várnak. Olyan tágas a mező, olyan világos a terv, hogy minden megszentelt szív a szent ügy szolgálatába kíván állni.
  Ugyanebben az időben egy másik irányú erő a mélység minden hatalmát felkavarja. A gonosz angyalok munkái megnyilvánulnak a csalódások, megtévesztések, a katasztrófák, valamint a nem megszokott bűnözés esetei által. Miközben Isten elküldi a kegyelem angyalait, hogy az emberi eszközök által dolgozzanak, Sátán is működésbe hozza hadseregét, megsarcolja mindazokat, akik alárendelik magukat neki. Sok úr lesz és sok isten. Hallatszani fog a kiáltás: "Íme itt a Krisztus", "Íme Ő itt van". Sátán gonosz cselvetése nyilvánul meg mindenfelé, hogy elvonja figyelmünket a jelen kötelességéről. A hamis krisztus megjelenése csalóka reményt ébreszt azokban, akiknek elméje engedi magát becsapni. Az ébren levő gyülekezeti tagok sietve felkelnek, hogy a sátáni erők megnyilvánulásait valóságukban, az igazi világosság megvilágításában mutassák be az emberek előtt. (General Conference Bulletin, 1893. február 28.)