Egyetértésben élni
„…kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Korinthus 1:10)
Ha
mindig kiugrasz kapcsolataidból, amikor zavaros vizekre eveztek, szokj
hozzá saját társaságodhoz – mert ez lesz az egyetlen társaságod! A
legjobb kapcsolat, amit remélhetsz, olyan, ami nem tökéletes, amin
minden nap dolgoznod kell. A kapcsolatokat nem lehet arra alapozni, hogy
soha nem lesz nézeteltérés, hanem arra, hogy elkötelezitek magatokat
egymás szeretetére, és arra, hogy tenni fogtok a békességért. Jézus azt
mondja: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak
neveztetnek” (Máté 5:9). Ne feledd: a béketeremtés munka, de a jutalom
megéri. A kapcsolatokat mindig megéri helyreállítani. Az Isten azt
akarja, hogy értékeljük kapcsolatainkat ahelyett, hogy feladnánk azt,
mihelyt feltűnik egy probléma. Pál azt írta: „Ha tehát van vigasztalás
Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a
Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé
örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen
bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek” (Filippi 2:1-2). Az a
képességünk, hogy megférünk másokkal, a lelki érettség fokmérője. Isten
azt szeretné, ha az ő családját a szeretetről ismernék. A viszály és a
marakodás rossz üzenetet küld a figyelő világnak. Pál szégyellte, amikor
a korinthusi gyülekezet elkezdett villongó pártokra szakadni, és
egymást citálták a bíróság elé. „Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire
nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni
testvérei között?” (1Korinthus 6:5) Megdöbbentette és kiábrándította,
hogy senki sem volt elég érett arra, hogy békésen rendezze a
konfliktust. Ezért írta: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek
titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne
legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és
ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz!”
Ha
komolyan gondolod, hogy helyre akarsz állítani egy tönkrement
kapcsolatot, mielőtt a másik személlyel beszélnél, beszélj Istennel! Ő
meg tudja változtatni a másik ember szívét, a te szívedet vagy
mindkettőtök szívét. Csodálatos, hogy mennyire másképpen érzed magad, ha
imádkoztál. A konfliktusok gyakran a kielégítetlen szükségletekből
erednek. Valahányszor egy emberi lénytől várod, hogy elégítsen ki olyan
szükséglelet, melyet csak Isten tud, nagy bajban vagy. „Honnan vannak
viszályok és harcok közöttetek? … Kívántok valamit, és nem kapjátok meg,
öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és
viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem [Istentől] kéritek.”
(Jakab 4:1-2 NIV). Ahelyett, hogy Istenre tekintenénk, az emberekre
tekintünk, és haragosak leszünk, ha cserbenhagynak minket. Isten azt
kérdezi: „Miért nem hozzám jössz először?” Tégy meg mindent azért, hogy
négyszemközt tudj beszélni az illetővel! Még akkor is, ha téged
sértettek meg, Isten elvárja tőled, hogy te tedd meg az első lépést.
„…menj el, békülj ki előbb atyádfiával…” (Máté 5:24).
Azt mondjuk: „majd az idő begyógyítja”. Nem feltétlenül! Időnként pontosan ez a hozzáállás okozza, hogy a sebek fekélyekké válnak. Vedd kezedbe a helyzetet és csökkentsd a károkat! Ráadásul a keserűség csak árt Istennel való kapcsolatodnak, emiatt maradnak imáid megválaszolatlanok (ld. 1Péter 3:7). Jób barátai emlékeztették őt: „Haragoddal csak magadnak ártasz…” (Jób 18:4 GNT). Ne feledd, hogy az időzítés a legfontosabb. Ne akkor próbáld helyrehozni a kapcsolatot, ha fáradt vagy, sietsz, vagy ha megzavarhatnak. Ne vedd félvállról ezt a helyzetet! Az idő és energia, amit hajlandó vagy ráfordítani a helyreállításra, azt jelzik, mennyire értékes neked ez a kapcsolat. Tehát olyankor fogj hozzá, amikor mindketten a legjobb formában vagytok! Azt mondod: „nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok rá”. Dehogynem! „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Korinthus 5:18)
Azt mondjuk: „majd az idő begyógyítja”. Nem feltétlenül! Időnként pontosan ez a hozzáállás okozza, hogy a sebek fekélyekké válnak. Vedd kezedbe a helyzetet és csökkentsd a károkat! Ráadásul a keserűség csak árt Istennel való kapcsolatodnak, emiatt maradnak imáid megválaszolatlanok (ld. 1Péter 3:7). Jób barátai emlékeztették őt: „Haragoddal csak magadnak ártasz…” (Jób 18:4 GNT). Ne feledd, hogy az időzítés a legfontosabb. Ne akkor próbáld helyrehozni a kapcsolatot, ha fáradt vagy, sietsz, vagy ha megzavarhatnak. Ne vedd félvállról ezt a helyzetet! Az idő és energia, amit hajlandó vagy ráfordítani a helyreállításra, azt jelzik, mennyire értékes neked ez a kapcsolat. Tehát olyankor fogj hozzá, amikor mindketten a legjobb formában vagytok! Azt mondod: „nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok rá”. Dehogynem! „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Korinthus 5:18)
Ahhoz, hogy jól kijöhessünk egymással, nem elég
csupán az alkalmazkodás, együttműködésre van szükség. Ezért tégy meg
mindent azért, hogy értékelni tudd a másik ember érzéseit! Soha ne
próbálj valakivel úgy beszélgetni, hogy az érzéseit figyelmen kívül
hagyod! Figyelj rá anélkül, hogy védekező lennél, bólints, ha megérted –
még ha nem is értesz egyet! Az érzések nem mindig valóságosak vagy
logikusak, de ha nem veszel róluk tudomást, nem jutsz sehová. A
zsoltáros azt mondja: „Amikor fájdalmas érzéseket éltem meg… akkor
ostoba és bolond módon viselkedtem” (Zsoltárok 73:21-22 GNT) Mind
rosszul viseljük, ha megsértenek, ilyenkor gyakran helytelenül
cselekszünk. De Salamon azt mondja: „Az értelmes ember türelmes, díszére
válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11) Ha hajlandó vagy
átérezni a másik ember érzéseit, azzal ezt jelzed neki: „A kapcsolatunk
többet ér nekem, mint amennyire a nézeteltéréseink számítanak; te
számítasz nekem”. Igen, áldozathozatalt kíván, elviselni a másik ember
haragját, különösen akkor, ha alaptalan. De ne feledd, ezt tette Jézus
is érted! Ahhoz, hogy jól ki tudj jönni a másokkal, be kell ismerned a
saját részed. Jézus azt mondta: „…vedd ki előbb saját szemedből a
gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia
szeméből a szálkát.” (Máté 7:5). Mindannyiunknak vannak vakfoltjai
(olyan területek, amiket nem tudunk belátni), ezért keress egy barátot,
aki segít mérlegelni a hozzáállásodat és cselekedeteidet, mielőtt a
másik érintett féllel találkozol.
Kérdezd meg Istentől: „Én is része vagyok a problémának? Lehet, hogy nem látom valósághűen a problémát, érzéketlen vagyok, vagy esetleg túl érzékeny?” A bűnvallás hatalmas erejű eszköz. Ha be tudod ismerni saját hibáidat, az hatástalanítja a másik ember haragját, mert azt várta, hogy védekezni fogsz. Ne mentegetőzz, ne hibáztass mást, csak ismerd be a magad részét! Azt mondod, ez nagyon nehéz. Igen, de Isten „…nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Korinthus 5:18).
Kérdezd meg Istentől: „Én is része vagyok a problémának? Lehet, hogy nem látom valósághűen a problémát, érzéketlen vagyok, vagy esetleg túl érzékeny?” A bűnvallás hatalmas erejű eszköz. Ha be tudod ismerni saját hibáidat, az hatástalanítja a másik ember haragját, mert azt várta, hogy védekezni fogsz. Ne mentegetőzz, ne hibáztass mást, csak ismerd be a magad részét! Azt mondod, ez nagyon nehéz. Igen, de Isten „…nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Korinthus 5:18).
Íme, két dolog, amit
mindenképpen meg kell tenned, hogy megromlott kapcsolataidat
helyreállítsd. Először is: a problémát támadd, ne az adott személyt! Nem
fogod tudni megoldani a problémát, ha megszállottan a felelőst keresed.
A Biblia azt mondja: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a
bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). Bármilyen probléma
megoldásáról van szó, ahogy mondod az ugyanolyan fontos, mint amit
mondasz. Ha bántóan mondod, a másik védekezni fog, vagy visszatámad. „A
bölcs és érett ember megértő; minél kedvesebbek szavai, annál
meggyőzőbbek” (Példabeszédek 16: 21 GNT). A zsémbelés nem működik. Nem
tudsz meggyőző lenni, ha durva vagy. Ne használj elítélő, lekicsinylő,
összehasonlító, felcímkéző, sértő, leereszkedő vagy gúnyos szavakat,
inkább „csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást
hozzon azokra, akik hallják”! (Efezus 4:29) Másodszor: a kapcsolatra
összpontosíts, ne a nézeteltérésekre! Valószerűtlen dolog elvárni azt,
hogy mindenki mindenben egyet értsen. De ha a kapcsolatra
összpontosítunk, a probléma gyakran elveszti jelentőségét, csökken, vagy
teljesen jelentéktelenné válik. A kapcsolatot gyakran akkor is helyre
tudjuk állítani, ha a nézeteltérések nem oldódnak meg. Mindig lesznek
bizonyos dolgok, amikben tényleg nem értünk egyet, de Isten kegyelmével
tudunk más véleményt képviselni anélkül, hogy ellenségesek lennénk.
Tudunk kéz a kézben sétálni, nem kell folyton egymás szemébe néznünk. Ez
nem azt jelenti, hogy fel kellene adni a megoldás keresését. Lehet,
hogy továbbra is folytatni kell a megbeszélést – de most már
egyetértésre jutva abban, hogy a szeretet szellemében kell az egésznek
történnie. A megbékélés azt jelenti, hogy elássátok a csatabárdot, nem
pedig a problémás kérdést temetitek el. Szóval kivel kell felvenned a
kapcsolatot? Kivel kell rendezned a viszonyod? Emeld fel a telefont és
kezdd el a folyamatot!
„… a bölcsek nyelve… gyógyít.” (Példabeszédek 12:18)
Matthew Henry a kedvességet így jellemzi: „só, mely tartósítja szavainkat és megvédi őket a romlástól.” A sónak alapvetően két rendeltetése van: tartósít és ízesít. Amikor tehát a Biblia azt mondja, hogy: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett…” (Kolossé 4:6), akkor ez azt jelenti, hogy nem szabad romlottnak lennie, hanem mindig jóízűnek és jó érzést keltőnek. Jakab apostol ezt mondja: „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?... Sós forrás sem adhat édes vizet!” (Jakab 3:11-12), másként fogalmazva: nem lehet megjátszani, mi van a szívünkben. Nem az a lényeg, hogy megtanuljuk a megfelelő dolgokat mondani, hanem hogy a hozzáállásunknak kell megfelelőnek lennie: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Salamon azt mondja: „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelvek pedig gyógyít” (Példabeszédek 12:18). ha nem vigyázol, akkor mindenféle rosszra beszéled rá magadat és a körülötted lévőket. Egy bibliatanító mondja: „Képesek vagyunk arra, hogy a hit beszédeit mondjuk, melyek csodákat valósítanak meg… a hit törvényszerűségét kimondott szavainkkal hozzuk működésbe, akár javunkra, akár rombolóan… »A bölcsek nyelve gyógyít«. Ez fordítva is igaz: »az ostoba szavak megbetegítenek.« Rajtad múlik, hogy melyiket választod. Szíved és szavaid felsorakozatnak amögé, amit az ördög sugall, vagy működhetsz hittel, szívedet és szavaidat Isten igéjéhez igazítva, továbbadva az ő áldásait. A hit úgy működik, hogy elhisszük és kimondjuk azt, amit Isten mond.” Kezdj hát el gyógyulást hozó szavakat mondani!
GYÓGYÍTÓ SZAVAK
„… a bölcsek nyelve… gyógyít.” (Példabeszédek 12:18)
Matthew Henry a kedvességet így jellemzi: „só, mely tartósítja szavainkat és megvédi őket a romlástól.” A sónak alapvetően két rendeltetése van: tartósít és ízesít. Amikor tehát a Biblia azt mondja, hogy: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett…” (Kolossé 4:6), akkor ez azt jelenti, hogy nem szabad romlottnak lennie, hanem mindig jóízűnek és jó érzést keltőnek. Jakab apostol ezt mondja: „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?... Sós forrás sem adhat édes vizet!” (Jakab 3:11-12), másként fogalmazva: nem lehet megjátszani, mi van a szívünkben. Nem az a lényeg, hogy megtanuljuk a megfelelő dolgokat mondani, hanem hogy a hozzáállásunknak kell megfelelőnek lennie: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Salamon azt mondja: „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelvek pedig gyógyít” (Példabeszédek 12:18). ha nem vigyázol, akkor mindenféle rosszra beszéled rá magadat és a körülötted lévőket. Egy bibliatanító mondja: „Képesek vagyunk arra, hogy a hit beszédeit mondjuk, melyek csodákat valósítanak meg… a hit törvényszerűségét kimondott szavainkkal hozzuk működésbe, akár javunkra, akár rombolóan… »A bölcsek nyelve gyógyít«. Ez fordítva is igaz: »az ostoba szavak megbetegítenek.« Rajtad múlik, hogy melyiket választod. Szíved és szavaid felsorakozatnak amögé, amit az ördög sugall, vagy működhetsz hittel, szívedet és szavaidat Isten igéjéhez igazítva, továbbadva az ő áldásait. A hit úgy működik, hogy elhisszük és kimondjuk azt, amit Isten mond.” Kezdj hát el gyógyulást hozó szavakat mondani!
HOGYAN VISELKEDJ A GYÜLEKEZETBEN?
„… tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában… „ (1Timóteus 3:15)
A
gyülekezet olyan, mint egy kert; benne a növekedés és a szépség
nagyszerű lehetősége. Egy kert gondozásához azonban idő és munka kell;
sőt résen kell lenni, hogy észrevegyük a gyomokat, és kihúzzuk őket,
mielőtt megnőnének és elpusztítanák növényeinket. A gyülekezetben a két
legáltalánosabb gyom a következő: 1) Kivételezés. „Erre Péter beszélni
kezdett, és ezt mondta: »Most kezdem igazán megérteni, hogy nem
személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki
féli őt, és igazságot cselekszik.” « (ApCsel 10:34-35). Péter, aki maga
is küszködött az előítéletekkel, ezt mondta: „Most kezdem igazán
megérteni, hogy nem személyválogató az Isten.” Te hogy vagy ezzel? Te is
megértetted már? Vagy csak a „saját fajtáddal” vagy közösségben? A
klikkesedés a gyülekezetben felségárulás a Királyok Királya ellen. Ha
van csak egyetlen magányos lélek is a gyülekeztedben, akkor még van min
dolgoznod! A Biblia azt mondja, hogy Isten családot ad a magányosoknak
(Zsoltárok 68:6), Amikor az emberek félénkek, szégyenlősek, sebeket
hordoznak, veszélyeztetve érzik magukat, és nem tudnak bízni, neked kell
közeledned feléjük, és behozni őket a közösség körébe. 2) Pletyka. „Ne
rágalmazzátok egy mást, testvéreim…” (Jakab 4:11). Ha pletykát hallasz
valakiről, azonnal állítsd meg! Ha nem vagy hajlandó egyenesen azzal az
emberrel beszélni, ne beszélj róla! Azt se engedd, hogy mások róla
beszéljenek! A pletyka az a művészet, amikor nem mondunk ugyan semmit,
mégis mindent elmondunk. Ha azt szeretnéd, hogy gyülekezeted családjában
összhang legyen, ne engedj teret a pletykának!
Jézus „vállalta a zuhanást” érted
„…Krisztus is szenvedett… az Igaz a nem igazakért…” (1Péter 3:18)
A
keresztnél két dolgot láthatunk: 1) Hogyan érez Isten a bűnnel
kapcsolatban. Isten szent, Ő a bűn minden formáját halálbüntetést
érdemlő támadásnak tartja. „Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek
ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem
kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti
őket” (Jeremiás 14:10). A bűnbánat témáját nem fogadja szívesen egy
olyan nemzedék, amely racionális magyarázatokat keres a bűnre. Egy jó
orvos azonban megmondja neked, hogy mennyire beteg vagy, azért, hogy
rávegyen téged az életedet megmentő gyógyszerek bevételére. 2) Hogyan
érez Isten a bűnössel kapcsolatban. „Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen” (János 3:16). A Chicago Tribune tudósít arról, hogy
1997. június 22-én Michael Costello negyvenkét éves ejtőernyős-ugrás
oktató, a Florida állambeli Mt. Dora lakója, kiugrott egy repülőgépből
12000 láb [kb. 3650 m] magasan egy Gareth Griffith nevű huszonegy éves
újonc ugróval. A kezdő ejtőernyős hamarosan megtudta, milyen jó oktatója
van. Amikor az újonc meghúzta az ejtőernyő-kioldót, az ernyő nem nyílt
ki. Tovább zuhanva a föld felé a biztos halállal nézett szembe. Ám ekkor
az oktató valami elképesztő dolgot tett. Mielőtt földet értek volna, az
oktató átfordult, hogy ő érjen talajt először, az újonc pedig őrá
essen. Az oktató azonnal szörnyethalt. A kezdő ugró gerince megsérült
ugyan a zuhanástól, de nem bénult le. A kereszten Jézus „vállalta az
ugrást és felfogta a zuhanást” érted. Ma azt kéri tőled, hogy te pedig
élj érte. Megteszed?
Tedd le!
„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!” (Zsidókhoz írt levél 12:1)
A
Biblia azt mondja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak,
mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy
fussatok, hogy elnyerjétek!” (1Korinthus 9:24). Az életed során egyetlen
lehetőség van a futásra, ezért úgy fuss, hogy győzz! Ahhoz, hogy el
tudd kerülni a botlásokat, és hogy le ne maradj, hanem meg tudd tartani a
helyed, ne nézz vissza! Nem tudod megváltoztatni a múltad, de hála
Istennek, tanulhatsz belőle, és magad mögött hagyhatod. Ne nyugtalankodj
a következő kör miatt, csak a következő lépésre összpontosíts! Ha azt
elvéted, elbukhatsz, és talán soha nem tudsz majd talpra állni. Mielőtt
észrevennéd, hamarosan több kör lesz a hátad mögött, mint amennyi
előtted van, tehát úgy fuss, hogy minden kör értékes legyen: „Ezért…
tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező
bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!” Sokan
közülünk cipelik a terheket és olyan súlyok miatt aggódnak, amiről
idősebb és bölcsebb emberek tudják, hogy nincs igazán jelentőségük.
Elpocsékoljuk erőnket arra, hogy kioltsunk olyan tüzeket, amelyeket ha
magukra hagynánk, maguktól kialudnának. Az idő a legértékesebb
erőforrásod. Bánj vele takarékosan, és ezzel megnöveled a vagyonodat és
csökkented a tartozásaidat. Szabadulj meg a régi kapcsolatok terheitől,
az értelmetlen félelmektől és a hamis elkötelezettségektől azok felé,
akik manipulálni akarnak téged. Az életben van épp elég fájdalmas
próbatétel – miért mennél keresztül azon, amit le is tehetnél? Amikor a
vak Bartimeus meghallotta, hogy Jézus elérhető közelségben van, ledobta a
köntösét, amiben megbotolhatott volna, és odafutott Jézushoz. És hite
kifizetődött: „És azonnal újra látott, és követte őt az úton” (Márk
10:52). Ma „tedd le te is”, és fuss!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése