A „Betsabé ügy”

„Aztán történt, hogy…” (2Sámuel 11:2 NKJ)

Dávidnál a „Betsabé ügy” akkor kezdődött, amikor óvatlanná vált. A Biblia azt mondja: „Aztán történt, hogy…”. Micsoda kezdősor! Dávid ötvenkét éves volt. A legtöbb középkorú férfihoz hasonlóan, nyilván ő is azon tűnődött: „Elég jó vagyok még?”. Bármire is gondolt, nem volt elég óvatos, és az ördög tudta ezt. Dávid húsz éven át győzelmes életet élt, „aztán történt, hogy”. Légy óvatos, a tegnap nem garantálja a holnapi sikeredet! Dávid meglátta Betsabét aznap este, de amit nem látott meg, az tette tönkre az életét. Nem látta, hogy a bűne négy gyermekének halálát fogja okozni (az újszülött, Amnón, Absolon és Adónijjá), vagy hogy ketté fogja szakítani az országát, és hogy belőle gyilkos válik. Ez a baj a bűnnel. Ha olyan dolgokra nézel, amikre nem kellene nézned, nem fogod látni a teljes képet. Amit nem látsz, az lesz ártalmadra. Dávid A, B és C tervet gondolt ki bűne eltussolására. Az A terv szerint Betsabé férjét, Úriást haza kellett hozni a csatából, hogy a hétvégét a feleségével töltse, így aztán majd úgy lehet feltüntetni a dolgot, hogy a gyermek tőle van. De a dolog nem működött. A B terv az volt, hogy Úriást le kell itatni, és úgy hazavitetni, de ez sem jött össze. A C terv nem volt ilyen szelíd – ez gyilkosság volt. Sajnos ez a terv működött. „Én ilyet sose tennék” – mondod. Meglepődnél, hogy mi mindenre lennél képes egy gyenge pillanatodban! A szexualitás tüze a házasság kandallójába való. Ha egyszer kijut onnan, valaki megégeti magát. Összegzésül: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korinthus 10:12).

Fokozatosan történik

„…először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.” (Márk 4:28)
Ha egy Istentől kapott ígéret beteljesedését várod, figyeld meg Jézus szavait: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás” (Márk 4:26-29). Mielőtt megkapnád, amit Isten megígért, általában bizonyos fázisokon kell végigmenned. Tekintsük át ezeket:
Először a „nem tudom” lépcsőfok. A mag a földben van, hogy mikor fog termést hozni, egyedül Istenen múlik. Igéje azonban biztosít arról, hogy ez meg fog történni. Aztán következik a „sarj” szakasz. Még csak egy picike zöld hajtást fújdogál a szellő, de ez már elég ahhoz, hogy bátorítson, és tudtodra adja, hogy a válasz úton van. Aztán jön a „kalász”. Most már kezd úgy kinézni, mint amiért imádkoztál. Remélhetőleg eddig is öntözted imádsággal, tápláltad Isten Igéjével, és védted minden olyan negatív hatástól, ami megpróbálta gyökerestől kitépni. Végül elérkezel az „érett mag a kalászban” szintre. Ilyenkor mondja azt Isten: „Fogd a sarlót, mert eljött az aratás ideje!” Ekkor létfontosságú, hogy felismerd, mi az aratnivaló, és arasd le! Bármelyik szinten is vagy ma, állj rá Isten ígéretére, és bízz Benne továbbra is! Ő nem fog csalódást okozni.

Megtisztulás

„…vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1:7)

János ezt írja: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Ez az igeszakasz háromféle módját adja meg annak, hogy hogyan maradjunk tiszták ebben a szellemileg szennyezett világban:

1) Járjunk a világosságban. Ez azt jelenti, hogy olyan nyíltságra törekszünk Isten és emberek előtt, hogy nem kellene szégyenkeznünk, ha bárki is arról olvasna a holnapi újságban, amit ma tettünk. 2) Legyünk számonkérhetők. Ahhoz, hogy erőssé válj olyan területen, mely ma még gyengeségeid közé tartozik, sokszor szükséged van valakire, aki elég érett ahhoz, hogy kiérdemelje bizalmadat, elég könyörületes ahhoz, hogy elviselje következetlenségeidet, és elég nyílt ahhoz, hogy szembesítsen a dolgaiddal. Leginkább pedig olyan valaki legyen, aki elkötelezetten szeret téged. 3) Azonnal rendezzük el a bűnt. A bűntudatra ébredés pillanata el kell, hogy juttasson a bűnvallásra. Amikor ide eljutsz, el kell hinned, hogy „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől”. Azután pedig kelj fel, és menj tovább Istennel; ne kárhoztasd tovább magad!

Ha van valami romlott étel a hűtőben, azt észleljük, valahányszor csak kinyitjuk az ajtaját. Lehet, hogy nem tudod pontosan, hogy hol van, de a szag elárulja, hogy ott van valahol bent. Az életünk is ilyen. Ha van bennünk valami romlott, akkor az, aki kapcsolatba kerül velünk, érezni fogja, még ha nem is tudja, hogy mi az, vagy miért van ott. Olyan szagot bocsát ki, ami érzékelhető. Ezért kell állandóan megnyitni magunkat Isten előtt, és engednünk, hogy a Szentlélek bejöjjön, megtisztítsa a szívünket, és eltávolítsa mindazt, ami akadályozza, hogy Istennel járjunk.

NE ÍTÉLJ!

„Ki vádolná Isten választottait? …” (Róma 8:33)

Ha valakit megítélsz vagy leszólsz, nagyon vékony jégen jársz Istennél. A Biblia azt mondja: „…ki merne összeakaszkodni Istennel amiatt, hogy választottjait bántja? Ki merne ujjal mutogatni? Aki meghalt értünk… ebben a pillanatban is könyörög értünk Istennél. Azt hiszed, bárki is képes lehet arra, hogy éket verjen közénk és Krisztus szeretete közé? Semmi esetre sem! (Róma 8:33-35 TM). Hívő testvéreink nem tökéletesek, de Isten azt mondja, hogy ők is szeretett Fiának tulajdonai (ld. Efezus 1:5-6). Nincs semmi olyan, amit felhozhatnál ellenük, amiről Isten már rég ne tudna. Állj meg, és gondolkodj el: ha megítéled őket, azzal kétségbe vonod Őt, aki megváltotta őket, és azt sugalmazod ezzel, hogy Ő hibát követett el, és nem tudja, mit csinál. Azt mondod: „Hát nem kell szólnom, ha valami nincs rendjén?” De igen, ám légy óvatos, nehogy átlépd a határokat, és a személyt ítéld el! A hozzáállásod legyen segítőkész, megbocsátó és a megbékélést elősegítő! Ha bármikor meg akarsz ítélni valamit, amire nincs felhatalmazásod, már túl is lépted hatáskörödet! Pál azt írja: „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel: Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa” (Róma 14:4). Isten dolga megítélni az embereket – és ebben nincs szüksége a segítségedre!