Áldd Istent, aki már születésed előtt is ismert!

"Születésem óta te gondoskodtál rólam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem" (Zsoltárok 22:10).

Hisszük, hogy ez igaz:

Isten beszélt hozzám anyám méhében, és felkent engem, hogy az Ő útjaira tanítsak másokat.

Mielőtt formálódtam volna a méhben, Isten ismert engem (Jeremiás 1:5). Ő alkotta a legbelső énemet; Ő formált engem anyám méhében (Zsoltárok 139:13).

Születésemtől fogva, vagy amíg még a méhben voltam, Isten szerető kezei gondoskodtak rólam. Ő az én Istenem, anyám méhétől fogva (Zsoltárok 22:10). Születésemtől fogva benne bíztam; Ő hozott ki engem anyám méhéből. Mindig dicsérni fogom Őt, az én Istenemet, Mennyei Atyámat (Zsoltárok 71:6).

Az a célom Jézusban, hogy egy Isten által meghatározott életet éljek, ne az érzéseim vagy gondolataim vagy a csoportnyomás szerint. Isten alkotása vagyok, Krisztusban teremtve, hogy jó dolgokat tegyek, melyeket Isten a fejlődésemre készített elő (Efézus 2:10).

Teljes szívemből bízni fogok Istenben, és nem a magam eszére támaszkodom; Minden utamon gondolok Rád, Istenem, tudva, hogy anyám méhétől fogva te készítettél előttem egyenes ösvényt (Példabeszédek 3:5-6).

Beszéljünk róla!

* Isten milyen jó munkát készített el számodra?
* Az, hogy Isten ismert már születésed előtt, mennyire segít abban, hogy teljes szíveddel bízz benne?

Éppen ilyen időre kaptad az ajándékod

„Ki tudja, vajon nem éppen ilyen időre jutottál-e királyi méltósághoz?” (Eszter 4:14 – Szent István Társulat)

Ez a harmadik lépés, hogy betöltsd a küldetésed: szánj időt rá, hogy meghalld Istennek az életedre szóló elhívását.

Isten nem verbuvál csak úgy elhívás nélkül. Isten hív mindenkit, hogy használja az ajándékait és képességeit, de nem mindenki veszi fel a telefont.

Az egyetlen mód arra, hogy meghalld Őt az, ha figyelsz rá. Csendben, egyedül kell lenned, és időt kell töltened Istennel.

Amikor Mordokáj üzenetet küldött Eszternek a zsidók megsemmisítéséről, alapjában véve ezt mondta Eszternek a 4:13-14-ben: „Ne gondold, hogy te elkerülheted a pusztulást. Igen, én tudom, bár keményen hangzik, de ez a te sorsod, ez a küldetésed. Isten helyezett ide téged, nem véletlen, hogy egy zsidó lány Perzsia királynője!”

Fontos elolvasnunk és meglátnunk Eszter válaszát Mordokáj számára a 4:16-ban: „Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.”

Eszter tudja, a királlyal szembeszegülni valószínűleg a biztos halált jelenti. Használnia kell majd az ajándékait, a szépségét, bölcsességét, egész személyiségének báját, hogy meggyőzze a királyt. Mielőtt azonban bemenne hozzá, három napot visszavonultan tölt, hogy böjtöljön, és imádkozzon Isten előtt.

Amikor keresed Isten elhívását az életedre, Eszter példáját kell követned.
Először is keress embereket, akiknek a támogatását kérheted. Eszter kérte, szinte kényszerítette Mordokájt és a zsidókat, hogy imádkozzanak érte. Neked is szükséged van a házi csoportod imatámogatására. Ha nincs ilyen kis csoportod, itt az ideje, hogy keress egyet.
Másodszor pedig szükséged van rá, hogy több időt tölts egyedül Istennel. Bátorítalak rá, a ütemezz be időt, amikor visszavonulsz Istennel. Lehet ez egy éjszaka, egy hétvége, vagy hosszabb idő, ha megteheted. Fontos azonban, hogy nem fogod meghallani Isten elhívását az életedre, ha nem töltesz csendes időt Vele.

Jézus felhatalmaz, hogy beszélj másoknak róla

"Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,12-13)



Egy barátom valamikor egy szekta tagja volt, és azt mesélte, hogy soha egyszer sem érzett félelmet, mikor másoknak beszélt a hitéről. De mióta keresztény lett, azt mondja, félelem tölti el, valahányszor meg akarja osztani hitét másokkal.

Nagyon hatásos, ha emlékezetünkbe véssük, hogy "a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Ef 6,12)

Az ellen nem akarja, hogy megosszuk hitünket másokkal, s ezért félelmet ültet el szívünkben. De Istentől nem a szolgaság lelkét kaptuk, hogy a félelem rabszolgái legyünk. Azért tölt meg minket szentlelkével, hogy kimutathassuk, az Ő gyermekei vagyunk, és ő "Abbá, Atya". (Róm 8,15)

Sam Rainer, a Rainer Kutatóintézetből (www.rainerresearch.com) érdekes kutatási eredményre jutott. Azt állítja, a nem hívő amerikaiaknak csak öt százaléka utasítja el teljes mértékben az evangéliumot, ellenséges érzelmű a keresztényekkel szemben, vagy támadóan beszél velük és róluk. Ezek a "keményvonalas hitetlenek" 8 millió embert tesznek ki Sam becslése szerint. A többi 152 millió hitetlen sokkal nyitottabb az evangélium meghallására.

Ha tényleg ez a helyzet, akkor valószínű, hogy az evangéliumra nyitott emberrel találkozunk össze, és mindazok a dolgok, amiktől gyakran félünk, csak a nem hívők nagyon kis hányadával találkozva fognak bekövetkezni - ha egyáltalán bekövetkeznek.

Ha arra kerül a sor, hogy az erősen ellenálló hitetlenekhez kell szólnunk, Sam Rainer szerint fel kell készülnünk rá, hogy meg tudjuk védeni hitünket és válaszolni tudjunk a keresztényekről kialakult téveszmékre. Ugyanakkor arra is készen kell állnunk, hogy megértéssel kezeljük a másokban, a kereszténységgel szemben kialakult sérelmeket és dühöt.

Legelsősorban - és ez igaz mindenkire, akivel Jézusról beszélni akarunk - valamilyen kapcsolatot kell kialakítanunk azokkal, akik nem hívőnek tartják magukat. Mikor vallási vezetők aggodalmukat fejezték ki, hogy Jézus a nem hívőkkel barátkozik, ő így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek...nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,12-13)

Mai imádban:
- Kérd Istent, hogy fedje fel, ki az a két ember, akivel akarja, hogy beszélj Jézusról.
- Kérd, hogy készítse fel szívüket, hogy meghallhassák az evangéliumot.
- Kérd, hogy készítse fel a te szívedet is, hogy szólhass hozzájuk.

Majd, hittel telve, lépj túl félelmeiden és hidd el, Jézus már elkészítette az "isteni találkozót", amikor beszélhetsz velük Jézusról. Most pedig figyelj az imádra kapott válaszokra.

Legyen veled az Isten mikor megosztod hitedet másokkal.

A mi tanúságtételünk a hitetlenek felé azzal kezdődik, hogy barátságokat építünk velük.

"Ő pedig amikor ezt meghallotta így szólt Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent ez Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Máté 9 12-13)




Jézus tudta, hogy kicsoda Ő az Isten tervének megfelelően; Jézus tudta, hogy ki Ő Isten igazságában; Azzal is tisztában volt, hogy mi az Ő küldetése itt a földön.
Ezáltal elengedte és figyelmen kívül hagyta, hogy mások mit mondanak és gondolnak róla.

Ez azt jelenti, hogy nem aggódott, amikor mások bírálták azért, hogy bűnösök barátja (Luk. 19 7) mivel Ő pontosan azt tette, amiért az Atyja elküldte Őt Férfiakat és nőket győzött meg arról, hogy legyenek békességben Istennel (2 Korinthus 520).

Hasonlóan, nekünk is be kell mutatnunk Jézust, az ő nevében megszólítani azokat, akik még mindig kívül vannak.
Néhányan még közülünk annyira elkülönülten, elválasztva vannak a hitetlenektől, hogy csak ritkán van bármiféle értelmes társalgás velük


Ahogyan Rick lelkész tanítja, az a tendencia, hogy minél régebb óta vagyunk hívők, annál jobban elszigetelődünk a hitetlenektől és talán egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat a társaságukban.

Az eredmény pedig az lesz, hogy nem maradnak nem-hívő barátaink.

Jézus akcióterve a mi tanuságtételünkre a hitetlenek felé a barátsággal kezdődik.
Megnyertük a jogot, hogy megoszthassuk az örömhírt a kapcsolatainkon keresztül, ahol bemutathatjuk, hogy törődünk az egyénnel, nem pedig csak a bemerítési statisztikákkal.

Pál apostol bátorít, hogy találjunk közösséget a nem hívőkkel.
Közös alapot találni, aktív cselekvést jelent a barátság kiépítésére; ez pedig útmutató nekünk abban, hogy a hitetlen emberek pozitív dolgaira figyeljünk a negatívak helyett.


Amikor Jézus találkozott az asszonnyal a kútnál, ahelyett, hogy megbélyegezte volna inkább a közös pontokra mutatott rá. (János 4)
Az asszony válasza az volt erre, hogy nem csak ő lett Isten barátja, hanem a saját családját, baráti körét is odahozta Jézus jelenlétébe.

Örülj az A.L.K.A.T.-odnak!

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt 139:13-16


Isten soha nem pazarolja el a tapasztalatot. A Róma 8:28 emlékeztet minket: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”

Mi a Saddleback-ben azon igyekszünk, hogy az embereknek segítsünk megismerni azt az öt féle tapasztalatot, amely alapján meghatározhatják, hogy a szolgálat melyik területén lehetnek a legeredményesebbek:

* Oktatási tapasztalatok: melyek voltak a kedvenc tantárgyaid az iskolában?
* Hivatásbeli tapasztalatok: mi volt az a munka/munkaterület, ahol a legjobban érezted magad és jó eredményeket értél el?
* Lelki tapasztalatok: melyek voltak a jelentős, döntő pillanataid Istennel kapcsolatban?
* Szolgálati tapasztalatok: hogyan szolgáltad Istent korábban?
* Fájdalmas tapasztalatok: melyek azok a problémák, fájdalmak vagy nehézségek, amelyeken keresztül megtanultál valamit?

Az A.L.K.A.T.-odat egyedül Isten határozza meg az ő céljai alapján, ezért ne vedd zokon és ne utasítsd el azt. „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?" Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róma 9:20-21)

Ahelyett, hogy másokhoz hasonlóvá próbáljuk meg formálni önmagunkat, inkább örülnünk kellene annak az A.L.K.A.T.-nak, amelyet Isten ajándékozott nekünk.

Az A.L.K.A.T.-od megértése önbizalmat támaszt. Mai társadalmunkban ugyanis járványként terjed az önbizalomhiány. A legtöbb ember nem szereti önmagát. A kutatások kimutatták, hogy ennek egyik oka az, hogy az emberek több mint 50%-a nem a megfelelő helyen dolgozik. Azt hiszem, hogy az eredeti önbizalom – a pszichológiai önbizalom értelmezéssel ellentétben –, két bibliai igazságon alapul. Az egyik a Jézussal való kapcsolatod, a másik pedig annak az ismerete, hogy mire teremtett téged.

Beszéljünk róla:

Mit mond a Szentírás a te A.L.K.A.T.-odról?

* „Mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.” (Ézsaiás 43:7)
* „A nép, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.” (Ézsaiás 43:21)
* „Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.” (Zsoltárok 33:14-15)

Tegyél valamit érte!

„Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült…”

(Eszter 4:4)


A második kulcs ahhoz, hogy felfedezd a életed célját, azonosítani azokat a helyzeteket, amik beindítják szíved. Mi az ami kihoz a sodrodból? Mi miatt gondolod, hogy „Valakinek tennie kéne valamit ezzel?”

Bármi is az, ez a kulcs a életed céljához. A feleségem, Kay, úgy hívja ezt, hogy mélyen megrendülve lenni. Annyira zavar, hogy mozgásba hoz.

Az Eszter könyve 4. részben Eszter szolgálója elmeséli neki, hogy nagybátyja Mordokaj nyilvánosan gyászol, mert Hámán terve és a király döntése az, hogy megölik a zsidókat. Amikor meghallja mit tesz Mordokaj, mélyen megrendül. Bizonyára azt gondolta, hogy nagyon sok ember meg fog halni, hacsak nem tesz valamit.

Téged zavar valami, vagy az életed annyira elszigetelt, hogy semmi sem késztet arra, hogy azt mondd „Valakinek tennie kéne ezzel valamit”?

A Saddleback Gyülekezet vezető gyülekezetté vált Amerikában az AIDS elleni küzdelemben, mert Kay olvasott egy cikket a Newsweek-ben arról, hogy 14 millió gyerek lett árva az AIDS miatt és ez mélyen megrendítette őt.

És nincs ezzel egyedül. A gyülekezetünkben több mint 300 szolgálat indult el olyan emberekkel, akik láttak egy problémát, szükséget, fájdalmat vagy igazságtalanságot és úgy döntöttek, hogy tesznek valamit érte.

Az Ézsaiás 58:6-11 tíz csodálatos igéretet tesz azoknak, akik fellépnek az igazságtalansággal szemben. Szánj rá egy pillanatot, hogy elolvasd. Isten azt ígéri, hogy az ő jóindulata rád ragyog, a sebeid begyógyítja, mindig veled lesz és megvéd, válaszol az imáidra, a sötétséget világossággá változtatja, vezet téged, megelégít jó dolgokkal, és megtart téged erősnek.

Ezek az ígéretek mind arra épülnek, hogy legyünk nagylelkűek az emberekkel, mert is Isten azt akarja, hogy megtanuljuk a nagylelkűséget.

Íme a házi feladatod mára: készíts egy listát azokról a dolgokról, amik megrendítenek, és imádkozz, kérd Istent, hogy mutassa meg neked, hogyan tudod használni az ajándékaid, hogy változást hozhass.

AMIKOR KIDERÜLNEK A SZÍV TITKAI

„Vizsgálj meg, Istenem… Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)
A jellemünk nem derül ki csupán tetteinkből, sokkal inkább a történésekre adott válaszaink által. A tetteket el lehet tervezni, a minket érő hatásokat azonban akaratlanul, önkéntelen reagálunk. Ezek mutatnak meg egy villanásnyit abból, mi van valójában a szívünkben. Ezen a ponton belenézhetünk a szívünkbe, és kezdhetünk valamit azzal, amit ott találunk. Ki az közülünk, aki szívesen beismeri, hogy időnként kapzsi, kéjsóvár, uralkodni vágyó vagy bizonytalan? Vagy éppen neheztel azért, mert mások életén látja Isten áldásának bizonyítékait? Amikor a zsoltáros így imádkozott: „Próbálj meg, és ismerd meg a gondolataimat”, ezzel meghívást adott Istennek arra, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyek felszínre hozzák, milyen szemét rejlik a tudatalattija mélyén, elrejtve mindenki szeme elől – nem csak mások, de saját maga elől is. Pál azt írja a galatabeli hívőknek: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus” (Galata 4:19). Figyeld meg ezeket a szavakat: „amíg [teljesen] kiformálódik bennetek Krisztus.” Ehhez újra érzékennyé tett lelkiismeret és új irányba haladó akarat kell. Oliver Cromwell uralma idején az angol kormányzatnak nem volt elegendő ezüstje a pénzveréshez. Cromwell elküldte az embereit, hogy a templomokban keressenek ezüstöt. A kiküldöttek az jelentették, hogy csak a szentek szobraiban van ezüst. Cromwell azt üzente vissza: „Jó, akkor olvasszátok be a szenteket, és állítsátok őket forgalomba!” Ezt kellene nekünk is tennünk, nem? Hagyni, hogy Isten megolvasszon, betöltsön Lelkével, és forgalomba helyezzen, hogy mások hasznára legyünk.

Élettanácsok

„Az öregek ékessége… [bölcsesség és tapasztalat]. (Példabeszédek 20:29 AMP)

A Biblia azt mondja: „az öregek ékessége … bölcsesség és tapasztalat” – hát jól figyelj! Egy idős ember a következő tanácsokat adja az életre: „Az idő észrevétlenül elrepül. Úgy tűnik, mintha tegnap lettem volna fiatal, mintha épp most házasodtam volna, épp most kezdődött volna el új életem. Hová tűntek az évek? Tudom hogy végigéltem mindet, és vannak halvány emlékeim arról, milyen volt akkor… mik voltak a reményeim, az álmaim. De most itt van… életem tele… Hogy lehet, hogy ilyen gyorsan idejutottam? Emlékszem, hogy amikor idős embereket láttam, azt hittem, hogy a tél olyan messze van, hogy fel sem tudom mérni, elképzelni sem tudom. De íme, itt van… a barátaim mind nyugdíjba mentek, őszülnek… egyre lassabban mozognak… nagy változásokat látok. Emlékszem arra, amikor fiatalok és életerősek voltak, most pedig mi vagyunk az öregek; sosem gondoltuk, hogy egyszer azok leszünk. Minden nap igazi kihívást jelent lezuhanyozni, és egy kis délutáni szunyókálás már nem ritka élvezet többé, hanem kötelező, különben bármikor elalszom ültömben! Nem voltam felkészülve ezekre a fájdalmakra, az erőm és képességeim elvesztésére, hogy ne tudjam elvégezni, amit szeretnék. Itt a tél, és nem tudom biztosan meddig fog tartani. Ha te még nem tartasz itt, hadd emlékeztesselek, hogy gyorsabban el fog jönni, mint gondolnád. Bármit is szeretnél véghezvinni az életedben… tedd meg ma! Ne halogasd, mert soha nem lehetsz biztos abban, hogy mikor jön el számodra a tél. Nincs garancia arra sem, hogy az élet minden évszakát végigéled, tehát mondd el mindazt, amire szeretnéd, hogy a szeretteid emlékezzenek! Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.”

MENNY - A TE HAZÁD

„…az Úr házában lakom egész életemben.” (Zsoltárok 23:6)

Amikor fiatalok vagyunk, a mennyországnak kicsi a vonzereje. Túl sok álmunk van: szerelem, házasság, gyermekek, karrier és még sok más. Az öregedés Isten módszere arra, hogy utunk irányát hazafelé fordítsa. És a halál? A keresztyéneket nem eltemetik, hanem elpalántálják! Pál azt írja, hogy a test: „elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben” (1Korinthus 15:42-43). Calvin Miller írja: „A világ szegény, mert minden kincse az égben van eltemetve, de a kincshez vezető térképek földiek.” Hallottad már a Putsy nevű madár történetét? Amikor senki sem jelentkezett érte, az emberek Sue-nak ajándékozták. Gyorsan barátok lettek. Egy napon a kis madár valami hihetetlen dolgot tett: odaröppent Sue vállára, és ezt suttogta: „Wisconsin állam, Green Bay, South Oneida utca 1500”. Sue elámult. Kiderítette, hogy a cím valóban létezik, odament, és egy John Stoobants nevű emberre talált. „Van önnek egy törpepapagája?” - kérdezte. „Volt régen. Nagyon hiányzik.” - felelte az ember. Amikor meglátta Putsyt, egészen fellelkesedett. „Tudja” - mondta - „még a telefonszámot is megtanulta”. Ez a történet nem annyira őrültség, mint ahogy esetleg gondolod. Tudod, mindannyiunkban ott van betáplálva az örökkévaló otthonunk címe. Isten „…az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta…” (Prédikátor 3:11). Mélyen belül tudjuk, hogy még nem vagyunk otthon, ezért ügyelnünk kell arra, nehogy úgy éljünk, mintha már ott lennénk. Szeretnéd, ha egy hotelban lenne az otthonod? A legnagyobb sorscsapás nem az, ha az otthonodtól távol honvágyad van, hanem ha otthon érzed magad valahol, ami pedig nem is az otthonod. Márpedig mi még nem vagyunk otthon, mert „nekünk a mennyben van az otthonunk” (Filippi 3:20 TLB).

Ne hagyd, hogy mellékvágányra tereljenek!

„Mindenki téged keres.” (Márk 1:37)

Henry Kissinger, aki az Egyesült Államok külügyminisztere volt, egyszer ezt mondta: „Nem jöhet újabb válság. A naptáram már tele van.” Megeshet az ilyen, ha más emberek határozzák meg az időbeosztásodat. Jézus nem volt hajlandó így élni. Szolgálatának korai szakaszában, amikor csodáinak híre mindenfelé elterjedt: „az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított” (Márk 1:33-34). Másnap reggel szükségben lévő emberek újabb tömege várakozott az ajtaja előtt, de talán meglep téged, hogyan reagált Jézus ez alkalommal. „Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott… a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: ’Mindenki téged keres’. Ő pedig ezt mondta nekik: ’Menjünk máshova… hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem” (Márk 1:35-38). Mégis mit gondolt?! Hiszen címlapsztorit kellett produkálni, embereknek kellett meggyógyulni, és rajongók vártak rá, hogy vállon veregessék! Ellen tudnál állni ennyi csábításnak? Jézus képes volt rá, mert Ő Isten napirendjét követte, nem emberekét.

Jézus annyira szerette az embereket, hogy kész volt egy napon meghalni értük. De ez nem akadályozta meg abban, hogy nemet mondjon, amikor arra volt szükség. Sohasem vezet jóra, ha azért elégítjük ki az emberek igényeit, hogy elnyerjük tetszésüket; ezzel Isten helyett valaki mást ültetünk a vezetőülésbe. Jézus nem hagyta magát mellékvágányra terelni. Ehelyett: a) az imádságot és az Atyjával zavartalanul töltött időt tette első helyre; b) felismerte, hogy Isten akaratát cselekedni sokkal fontosabb, mint „mindenkinek mindenné lenni”; c) nem engedte, hogy a mások által sürgősnek tartott dolgok eltérítsék Őt attól, hogy betöltse küldetését. Te se hagyd, hogy mellékvágányra tereljenek!

Belátásért, felelős döntésekért az élet minden szintjén.

A mai nap imádsága:

Urunk, Istenünk! Látod összekuszált világunkat, melyet Nélküled alkottunk magunknak. Adj bölcs szívet, hogy Veled együtt vigyázzunk Teremtettségedre, ott ahová rendeltél minket. Ámen.

   

Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa:
térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.
Mk 1,15

Eü-angeleion. Görög szó, jó hírt jelent, mégis nagyon sokan örömhírnek fordítják - helytelenül. A jó hír csak akkor válik örömhírré, ha valaki megérti, miért jó üzenet az evangélium. Erre az első keresztények 2-4-6 évet "szántak" a katechuménoknak, vagyis azoknak, akik a kereszténység felvételére készültek. Egyrészt ellenőrizniük kellett, hogy felvételét kérő nem áruló, "beépített ember" vagy egyéb vészélyt hordozó a háromszáz évig üldözöttséget szenvedő keresztény közösségekre nézve, másrészt Isten dolgainak a megértésére, megérzésére, megtapasztalására időre van szükség. Időt hozni, a legnagyobb áldozat...

4-6 év alatt manapság diplomát lehet szerezni, de nem kell ahhoz diploma, hogy belássuk: az "idő kezd betelni". Másképpen: "kezd a pohár betelni"... Mert soha ilyen szervezetten nem működött a világban az igazságtalanság. Másfél milliárd embernek még tiszta ivóvíz sem jut, pedig minden madárkának és őzikének és minden élőlénynek ingyen adta a Teremtő Isten - akár csak a levegőt is. Az ember az egyetlen, aki fizet azért, ami ingyen járna... Közkutak alig vagy egyáltalán nincsenek, de nem csak a víz után szomjazik ez a világ. Gazdaság-etikát tanítanak egyetemeken, melynek az a lényege, hogy mégsem kellene becsapni a másik felet, mert hosszú-távon - hiába minden marketing-stratégia -, a hazugságra nem lehet építeni. Márpedig ez világtendencia! A hazugságokat nyersen egymáshoz csapdossák a vezető politikusok és gazdasági emberek ugyanúgy, mint a vezetettek... A szemlesütés vagy "hihető csúsztatás" már érző lelket jelezne egyik vagy másik táborban is - de bizony csak a kiábrándító szemérmetlenséget tapasztaljuk északon és délen, keleten és nyugaton...

Épp ideje lenne elismerni az evangélium igazságait... Ha nem tesszük, akkor végérvényesen megmérgezzük vizeinket, s elfogy a tiszta levegő. Hiába vágjuk ki az őserdők fáit, hogy haszontalan adminisztrációra használjuk el jövőnk zálogát, az éltető oxigént adó fákat. A statisztikai adatok a porosodó akták, nem fognak segíteni légszomjunkon... Mai világunk különösen is a természetes után kiált, vagyis az Isten után, természetünk Alkotójához. "Agyon"-szabályozott világunk "pohara lassan betelik", s ha túl akarjuk élni önmagunkat, vissza kell térnünk Teremtőnkhöz, s életünket védő törvényeihez...

Egyházi szolgálat...

A mai nap imádsága:

Uram! Gazdagíts, hogy egész életemmel örömmel hirdessem kegyelmedet! Ámen.


Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.
2 Kor 6,3-10

Egyházi, apostoli (apostol=küldött) szolgálat... Sok szidalmazás éri azokat, akik engedelmeskednek a vocatio internának (belső elhívásnak)... Nemcsak kívülről, a nem-egyháziak részéről, akik többnyire nem is tudják mit jelent a lelkészi szolgálat, s valahol leragadtak a 19. századi idillben: az ámbitus - ez egyik oldalán nyitott, tornác, folyosó vagy veranda - árnyékában, hintaszékben pipázgató-anekdótázó papok már akkor sem jellemző képénél, de bőven éri kritika az egyház hivatalos szolgáit az egyháztagok részéről is! Luther egyik idézete jutott eszembe: "A prédikációnak is csak az lehet a célja, hogy ezt a testamentumot hirdesse. Igen ám, de hogyan hallgathatja valaki, ha senki sem hirdeti? Hiszen azok sincsenek vele tisztában, akik pedig hivatottak annak hirdetésére. Azért kalandoznak el ezután a prédikációkban a mesék országába, Krisztusról pedig megfeledkeznek." Nos, reformáció hetében talán érdemes elgondolkodni egy kicsit - már csak az egyetemes papság protestáns elvének okán is - az egyházi szolgálatról.

Tény, hogy igen sok körülmény nehezíti az egyházi munkát - de mikor volt ez másképpen? Ami azonban alapvetően megváltozott, az valóban a körülöttünk lévő világ, s mert ez óriásit változott, belül a lelkünk is - akarjuk vagy sem - formálódott... Nem egyszerűen a fogyasztói társadalom közhelyes kritikáira kell gondolnunk, hanem arra a folyamatra, amely teljességgel átalakította az ember viszonyát a természethez. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a mai modern ember természet-ellenesen él. Ez nemcsak természet-pusztító életmódjában mutatkozik meg, hanem jelesül abban, hogy gondolkodása, reakciói nélkülözik a természetességet. Természetes lenne, hogy egyik ember részvétet érez a másik iránt, s pontosan az ellenkezője történik! A jog szerint köteles lenne a kereskedő romlatlan tejet, nem lejárt szavatosságú árut polcaira tenni - mégis gyakran bosszankodunk: Már megint átvertek minket... Amikor a harmadik liter tejet önti ki az ember, mert büdös(!), s persze nem lehet belőle aludttejet készíteni - akkor természetesen korholó gondolatok vetődnek fel: Miért kell/lehet ezt így megcsinálni? Aztán arra is gondolhatunk - nyugtatásképpen? -, hogy persze mi ez ahhoz a csalássorozathoz, amit a magas politika, a bank-szféra naponta produkál...

A modern embernek szinte mindene megvan, s mégsincs semmije... Mert mit ér a mobiltelefonos elérhetőség, ha az Isten hívására soha nem válaszol az ember? Mit érnek a kontinenseken átívelő internet-barátságok, ha szomszédnak még egy "Jó napot!"-ra sem futja? Mit ér a teli has, ha a lélek éhezik, s mit ér a csúcstechnológiás autó, ha az út végén senki sem várja az embert, ha mindenhová elrepülhetek, de sohol nem vagyok otthon? Ezzel szemben az egyházban élő tagok (laikusok, klerikusok) sokszor nem birtokolhatnak annyit, mint a "világ gyermekei", mert a több gyermek, a méreg-drága "ingyenes" oktatás, a zene-szeretet, az egyre kevésbé elérhető kultúra, ami lassan "úri passzióvá" válik, bizony komoly financiális erőt von el... S mégis mindenük megvan!

Mert a "minden", az Isten közelsége... Az istenes közösség, ahol megtapasztalható az egyén értéke, s a másokért felelősséget hordozás személyiség-emelő szépsége. Többet ugyan akarhat az ember, de azok a célok nem visznek közelebb a Teljességhez, hanem távolítnak Tőle... Aki gazdagodni akar, az szegény marad, aki pedig gazdagít, mégha szegény is - a leggazdagabbá válik!

Harag...

A mai nap imádsága:

URam! Tisztítsd meg szívemet a gyötrő indulatoktól! Ámen

    

A nap ne menjen le a ti haragotokkal.

Ef 4,26

Ha az ember szeretve van, akkor nyíltan felvállalja a negatív érzéseit is... Rendjén is van ez, mert kell lehetőség arra, hogy az ember leengedje valahol a "gőzt", hiszen a kicsi stressz ugyan egészséges, de a túl nagy már káros - olvashatjuk Sellye Jánosunktól: Életünk és a stressz c. könyvében. Tinédzseres lendületű határ-keresésünk, esetleges világfájdalmunk alkalmával "anno" bizonnyal megtörtént, hogy morrantottunk szüleinkre, de utána gyorsan bocsánatot is kértünk. Ha ugyanezt megtesszük gyermekeink felé, akkor elég jó szülők vagyunk, de ezt a bocsánatkérést illik tanúsítanunk társunk felé is, akinek hűséget fogadtunk, s ha azt szeretnénk, hogy respektáljanak minket, akkor ezt kell megtennünk felebarátaink felé is...

A harag életünk természetes velejárója, hiszen ahogy sután mondani szoktuk, kissé magyarázva türelmetlenségünket is: "Érted haragszom, nem ellened!" Az apostol is jól tudja ezt, de azt tanácsolja, "azért a nap ne menjen le a ti haragotokkal". De miért is? Először is: nem tudhatjuk, hogy másnap felébredünk-e vagy sem? - még ha jó reménységgel is fekszünk le, hogy majd úgy kelünk, ahogyan lefeküdtünk.. Sajnos elég sok tragédia történik a világban, hogy nekünk is kijusson belőle egy -, még ha nem is számolunk azzal, hogy ma éjjel éppen a mi ágyunk alatt reng majd a föld...

Mindezeken túl érdemes elgondolkodni azon is, valóban annyira fontos az a dolog, hogy érdemes érte haraggal a szívünkben lefeküdni? Sajnos a szívből könnyen elszáll az öröm, de a bánatot valahogyan nehéz kiűzni belőle, főleg akkor, ha tápláljuk önigazsággal, kivagyisággal... S ha Isten megbocsátja nekünk vétkeinket, akkor miért ne bocsátana meg másoknak is? Ha mi belátjuk hibáinkat, akkor miért ne látná meg felebarátunk is? Ha én új esélyt kapok másnap reggel, hogy jobb legyek, mint voltam tegnap, akkor miért ne adnék én is egy új(abb) lehetőséget? S csak ha már nyilvánvalóan hiábavaló az újabb és még újabb lehetőség adása, akkor kell úgy tenni, ahogyan az apostol ajánlja: "Éljetek mindenkivel békességben -, amennyire tőletek telik".

Bizony nem árt rendszeresen tudatosítani, miért is születtünk bele ebbe a világba! Valószínűsíthetően nem azért, hogy haraggal a szívünkben töltsük amúgy is kevéske időnk jelentős részét, hanem azért, hogy szeressünk. S mivel a haragos perceket, órákat nem könyvelhetjük el boldogságként, ezért azokat nem is számolhatjuk hozzá az életünkhöz, inkább rövidítik azt. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a tartós harag hirtelen gyűlöletté növekedhet, s innen már nincs messze a bosszúállás kívánsága, ez pedig már egyáltalán nem az ember "hatásköre", hanem az Istené, ahogyan olvashatjuk: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek"...

Házasság...

A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm, hogy társat rendeltél mellém, s együtt hordozol minket közös életünk útján! Adj nekünk hálás és őszinte szívet, hogy sorsunkat beleálmodhassuk teremtettségedbe, s megtapasztalhassuk újra és újra, hogy Te az élet és a szeretet Istene vagy! Ámen


Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.
1 Móz 24,67

Amióta férfi és nő együtt élnek - azaz jó rég óta -, soha ennyi házassági szaktanácsadás, párkapcsolatra szakosodott pszichotherapeuta, nemkülönben társkereső szolgáltatás még nem volt a világban, mint manapság. Mindezek ellenére mélyponton van a házasulandó kedv - nemcsak a szingli-lét favorizálása miatt - a válások száma pedig a statisztikai eget veri... Hogyan csinálták a régiek, mit tudtak, amit mi nem, hogy tartósabbak voltak kapcsolataik vagy csak egyszerűen a szigorúbb közerkölcsök tartották fenn a látszatot, s az asszonyok "bölcsebbek" voltak, anyák továbbadták az igazságot lányaiknak mondván, hogy "egy asszony köténye mindent eltakar"?

Nagyon régen a feleségeket vették vagy rabolták. Ez utóbbi esetben nem lehetett "reklamálni" - egyébként igen, s visszakövetelhették a jegyajándékokat. Civilizált, keresztény világunkban többnyire lehetőség van a társ szabad megválasztására, de a helyzetet ez sem javítja. Egyes párkapcsolat-szakértők szerint örök szerelem nem is létezik. Az nem más, mint ideál, ami után törekszik az ember - jobb esetben... Természetesnek kell venni, hogy a vágyak fokozatosan kihűlnek, s ezért állítólag három év után még a legnagyobb szerelmek is szükségszerűen véget érnek. Bele kell vagy bele lehet ebbe nyugodni? Mi kell ahhoz, hogy a szerelmet ne váltsa fel a korrekt kapcsolat, mit kell tenni ahhoz, hogy egy házasság valóban a sírig tartson? Vagy ezek a kérdések csak a konzervatívok problémáit tükrözik?

Izsák megszerette Rebekát... Azt olvashatjuk ebben a bibliai fejezetben, hogy " a leány igen szép arcú volt, hajadon, akinek férfival még nem volt dolga." Kívánatos teremtés lehetett tehát, akin megakadtak a férfiszemek - de ahhoz, hogy valakit "megszeressünk" nem elégséges csak a szexuális vonzódás. Igaz ez visszafelé is: hiába minden egyéb tulajdonság, az nem pótolhatja a vágyat. (Az ÚRIsten azonban nagyon jól megteremtette az embert, s a fiatalságnak olyan bájat kölcsönzött, amely nemcsak vélt, de a valós csúnyaságot is megszépíti!) Így mindenki szinte egyenlő eséllyel indul a társkeresésben. Azért csak "szinte", mert, aki nem készül a házasságra, az olyan, mint az értelen gyümölcs - meg lehet enni, de csak problémák származnak belőle...

A hívő ember Isten előtti felelősséggel keresi társát, s "nem adja alább a mércét"... Tudja, hogy egy hosszútávon jól működő kapcsolatnak - házasságra ez kiváltképpen igaz - alapja csakis az őszinteség, a kölcsönös bizalom lehet. Ennek megszerzéséhez bizony idő kell, s ha nem hiszünk az Isten rendelésében, amit felépítettünk, azt pillanatok alatt elveszíthetjük... Manapság nem kell a fiataloknak küzdeni az együttélés lehetőségéért, de könnyen el is válnak. Nincs bennük elég elszántság. Egy házasság megtartásához bizony nagyon sok erőre, türelemre, megértésre és akaratra van szükség - a keresztény ember jól tudja, hogy "utánpótlást", plusz szeretetet csak fölülről kaphat.

A legfontosabb, hogy a hozzánk rendelt emberrel kössük össze az életünket, mert a romantikusan átandalgott délutánokat az együtt töltött hétköznapok követik. Az Istenben bizakodó emberek ezért nemcsak a születésnapokat, a karácsonyt vagy a húsvétot ünneplik meg, de a hétköznapok erotikájában/romantikájában ünnepes pillanatokat is teremtenek egymásnak, hogy újra rácsodálkozzanak a legnagyobb ajándékra, hogy összetartoznak...

Végidők...

A mai nap imádsága:

URam! Szeretném megismerni az igazságodat, de oly sok mindent nem értek teremtett világodból. Adj nekem először is türelmet, hogy tudjak tanulni az életből, mely a kezedben van, hogy értsem igéd igazságait, s aszerint élhessem a napokat, melyeket nekem szántál! Ámen


   
És láttam...
Jel 6,1

Téridőbe kódolt teremtményi létünk talán legizgalmasabbja, maga a végtelen problematikája... s ezzel párhuzamosan vetődnek fel saját életünk végességének legelgondolkodtatóbb kérdései is. Ezért aztán különösen érdekelnek minket a 'rejtett' dolgok, melyek közül az egyik sokak fantáziáját megmozgató, a világ végével foglalkozó irodalmi/prófétikus (a kettő egybeér, egymást kölcsönösen termékenyíti és erősíti!) terület, az apokaliptika. (Maga a szó a görög apokalüptein-ből ered, melynek jelentése: felfedni, leleplezni, ki-takarni - de jegyezzük meg gyorsan: a lepel igazából csak akkor hull majd le, ha megszűnik az idő!)

Az apokaliptika fogalmát C. Westermann (német teológus) ószövetségi oldaláról közelíti meg a legkifejezőbben: ?Az apokaliptika az emberiség és a kozmosz története horizontján megy végbe. A nagy birodalmaknak az apokaliptikus drámában külön jelentőségük van: az emberek sorsa a tét... Amit az apokaliptika meghirdet, az valójában a történelem vége.? "Apokaliptikáról akkor beszélhetünk, amikor az emberiség és a kozmosz történetének horizontján haladunk. A prófétaság viszont a néptörténetek horizontján vonul végig. Egyesek úgy vélik, hogy a szellemvilág viaskodásának következménye az, hogy a kozmosz lényei azonos dimenzióba kerülnek az emberiséggel. Ettől a ponttól kezdve együtt íródik a két teremtmény története (itt próféciája), vagyis az emberiség és a szellemvilág lényeinek története. A történeti horizont azonos. Az apokaliptika leglényegesebb eleme két civilizáció, a szellemi és a földi civilizáció találkozása." (Berkes)

Ma reggeli olvassmányunkban a pecsétek feltörésénél négy lovas vonul fel. Az első fehér lovon ül, s a nyíl a fegyvere, ami a keleti királyok szimbóluma. A második pecsét feltörésekor a második élőlény felszólítására megjelenik egy vörös ló - ezt a polgárháborúk jelképeként magyarázzák. A harmadik csapás a fekete lóval ábrázolt drágaság, éhínség, mely minden háború következménye. (Isten irgalmából nem terjed ki mindenre a drágaság, így az olajra és borra sem. A dénár a római birodalomban a napi megélhetéshez szükséges pénz volt.) A negyedik pecsét feltörésekor megjelenik a Halál és kísérete. A halál a háborúk és az éhínség következtében fellépő pestist jelenti, ezért lovának színe fakó (sárgászöld, hullaszínű). Mind a négy ló az Isten nélküli hatalom terjedését szimbolizálja.

Régen a prófétákat látóknak hívták. Úgy néz ki, hogy régi felismerése (látása) az embernek, hogy az istennélküliség mindig romlásba dönti a közösséget, s pusztuláshoz vezet. E felismerés ellenére a történelem kereke újra és újra belecsusszan a régi kerékvágásba! Megtanuljuk-e valaha is a leckét, hogy Istent kell keresnünk, s nem a múlandó dicsőséget?