Sokan követték Jézust. Maga az élet volt vele járni. De megpróbáltatások is érték őket, és akik nem tudták vállalni a nehézségeket, lemorzsolódtak. Az utolsó vacsorán Jézus végigpillantott a tizenkettőn, és ezt mondja: "Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben..." Jézus örökségül hagyta rájuk királyságát, és azt akarta, hogy legvégül is az ő asztalánál legyenek. A sátán viszont ezt nem akarta.
Jézus tudta, mi vár még rájuk ezután. Jön a sátán rostája, hogy elfogyjon a hitük, és ők is elhagyják Jézust. A Mester tudta, hogy Péter mire jutott eddig, de azt is tudta, hogy mire nem jutott még el. Jézus már önmagában a sátán elszakító próbáját olyan helyzetnek látta, ami okot ad a szükséges könyörgésre.
Volt itt még valami, ami még veszélyesebbé tette Péter helyzetét. Úgy tudta magáról, hogy ő kész és felkészült arra, hogy a halálba is menjen Jézussal. Nagyon bízott magában, nem is értette, miért is kell őérte könyörögni. De Jézus könyörgött érte, mert ő viszont félt attól, hogy elveszíti Pétert. Meg kell értenünk, hogy egyszerűen nem szünetelhet a könyörgés, hogy el ne vesszünk. /KoB/
Mánóah feleségének hite |
"1Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre. 2Volt egy Dán nemzetségéből való ember, Corából, akinek a neve Mánóah volt. A felesége meddő volt, nem szült. 3Megjelent egyszer az ÚR angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. 4Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél. 5Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak a fejét borotva, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából. 6Az asszony elment, és ezt mondta a férjének: Isten embere jött hozzám. Alakja olyan volt, mint Isten angyalának az alakja, igen félelmetes. Nem kérdeztem meg, hogy honnan való, ő pedig nem mondta meg nekem a nevét. 7Ezt mondta nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek szentelt lesz ez a gyermek születésétől fogva halála napjáig. 8Akkor Mánóah könyörgött az ÚRhoz, és ezt mondta: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldöttél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik. 9Isten meghallgatta Mánóah szavát, és az Isten angyala megint eljött az asszonyhoz, amikor az a mezőn volt, a férje, Mánóah azonban nem volt vele. 10Akkor az asszony gyorsan elfutott, hírt adott a férjének, és ezt mondta neki: Megjelent nekem az a férfi, aki a minap nálam járt. 11Mánóah fölkelt, és követte feleségét. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, ezt kérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki ezzel az asszonnyal beszélt? Ő így felelt: Én vagyok. 12Mánóah ezt mondta: Ha majd beteljesedik ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele? 13Az ÚR angyala ezt mondta Mánóahnak: Őrizkedjék az asszony mindattól, amit megmondtam. 14Semmit se egyék, ami szőlőtőkéről való, bort és részegítő italt ne igyék, és semmiféle tisztátalant ne egyék. Tartsa meg mindazt, amit parancsoltam neki! 15Akkor Mánóah ezt mondta az ÚR angyalának: Szeretnénk téged itt tartani és egy kecskegidát készíteni neked. 16De az ÚR angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába tartanál itt, nem enném ételedből. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, az ÚRnak áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy az ÚR angyala az. 17Mánóah azt mondta az ÚR angyalának: Mi a te neved? Mert ha beteljesedik ígéreted, tisztelni akarunk téged. 18Az ÚR angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem? Titokzatos név az! 19Azután fogta Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán az ÚRnak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára. 20Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az ÚR angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ezt látva, Mánóah és felesége arccal a földre borult. 21Az ÚR angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az ÚR angyala volt az. 22Akkor Mánóah ezt mondta a feleségének: Meg fogunk halni, mert Istent láttuk! 23De a felesége ezt mondta neki: Ha az ÚRnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent. 24Azután az asszony fiút szült, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek felnövekedett, és megáldotta őt az ÚR." (Bírák 13,1-24) |
Isten ismét nevelte népét, és negyven évbe telt, míg elérte célját. Emiatt egy házaspárnak évekig nem lehetett gyermeke, és mert Istennek terve volt velük a megfelelő időben. A mennyben tudtak Mánóah feleségének eddigi gyermektelenségéről, de tudtak jövőjéről is. "Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz." Tudtak róla, hogy ki lesz az a fiú, milyen kapcsolatban lesz Istennel. Ezért édesanyjának ezt kell jelezni felé külsőleg is - már az első perctől kezdve.
Mánóah felesége hitt Isten ígéretében, amikor még meg sem született Sámson. Sőt, akkor is, amikor kevésbé látta teljesedni az ígéretet, teljes szívvel képviselte Istent és az ő ígéretét fia felé vagy éppen fiával szemben. Amikor Sámson egy filiszteus nőt akart feleségül, szembetalálja magát szüleivel. Amikor az oroszlán testéből vett mézet ad a szüleinek, nem mondja meg, honnan való, mert más véleményen vannak.
Közben gúnyolták az anyát hitéért, viselkedéséért, maradiságáért, nevelési módszeréért, még az izraeliek is, mert olyan időket éltek, amikben ritka volt a hit, mint a fehér holló. De éppen ez a hit hozott némi szabadulást. /KoB/ Kotán Béla |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése