Az élet hullámvasútja

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Egy prédikátor egyszer azt mondta: „Barátaim, ha én volnék Isten, akkor a testetek mindig 18 éves maradna; bármit megehetnétek, és mégis tökéletesen tartanátok a súlyotokat; középkorú feleségetek arca és alakja olyan lenne, akár egy angyalé; a férjeteknek dús haja és kidolgozott izomzata lenne; gyerekeitek olyan intelligensek lennének, mint Einstein; még a tinédzserek is szófogadóak, ésszerűek és következetesek lennének. A hőmérő mindig 22°C-t mutatna, a hó meleg lenne, és egy éjszaka alatt elolvadna, és nem élnének undok emberek. Sajnos, én nem vagyok Isten!” Tehát öregszünk, meghízunk, küszködünk a gyermekneveléssel, télen fázunk, nyáron izzadunk, és kellemetlen embereket kell elviselnünk. Isten hozott az élet hullámvasútján! Ez nem büntetés és nem is annak bizonyítéka, hogy katasztrofális selejt vagy; nem azt jelenti, hogy a menny vagy a pokol kiválasztott valamilyen „különleges” nyomorúságra, és azt sem bizonyítja, hogy igazából nem vagy megváltva. Nem, ez csak az élet a való világban! Jézus azt mondta: „Ezen a földön sok megpróbáltatásotok lesz” (János 16:33 NLT). Ahogyan a fizikában, ebben is érvényes a „hullámmechanika törvénye”. Eszerint az energiánk, az érzelmeink és a kreativitásunk az árapályhoz hasonlóan következetesen váltakozik. Van, amikor a hegycsúcson járunk, máskor meg ránk nehezül a hegy. De akár a csúcson, akár a mélyben, Isten hullámmechanikai törvénye működik – a mi javunkra. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak (mélység), és megvan az ideje a nevetésnek (csúcs). Megvan az ideje a gyásznak (mélység), és megvan az ideje a táncnak (csúcs)” (Prédikátor 3:1,4). Bár sokkal szórakoztatóbb nevetni, mint sírni, Isten „mindent megalkotott a maga megfelelő idejére” (Prédikátor 3:11 NAS). Nyugodj meg! Isten, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, határozza meg életünk időszakait. Bármiben is vagy most, a mai ige számodra ez: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).

„Bocsáss meg, én soha nem ígértem neked rózsakertet” – hangzik a dal. Isten sem ígért, ezért óvakodj a „rózsakert” teológiától! A keresztyén élet nem vagy-vagy élmény, ahol, ha hívő vagy, akkor az életed minden problémától mentes, de ha hitetlen vagy, akkor az élet nehéz. Az élet mindkettő együttes megtapasztalása, hoz olyan időket, amiket élvezni fogsz, és olyan időket, amikor ki kell tartanod. A Biblia hősei átélték a győzelem mámorát és a vereség fájdalmát is, annyira, hogy néhányan, mint Illés, szerettek volna meghalni. Gondold meg Isten Igéjének paradoxonjait! Jézus „fájdalmak férfiúja” volt (Ézsaiás 53:3). De azt is olvassuk róla, hogy: „felkent téged az Isten… öröm olajával társaid fölé” (Zsidók 1:9). Pál azt írta: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:10). Erre gondolt akkor is, amikor ezt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A Példabeszédek 17:22-ben Salamon ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság”. A Prédikátor könyve 7:3-ban pedig azt: „Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”. A Prédikátor 7:14 azt írja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette”. Örülj! A „mindkettő együtt” világában még mindig Isten ül a trónon. Ő irányítja, hogyan keveredjen az öröm bánattal, a békesség a konfliktussal, hogyan váljon a veszteség nyereséggé, a kívánság megelégedettséggé, a tragédia győzelemmé, hiszen mindig a te érdekedet tartja szem előtt.

Az élet a helycsúcsokon nagyszerű szórakozás, de mi a helyzet a mélységekkel? A zűrzavar, küszködés, nehézségek, kétségek, magány és kudarc idején mihez kezdünk? C. S. Lewis Csűrcsavar levelei című könyvében az idősebb ördög ezt mondja unokaöccsének, Ürömvölgyinek, közös ellenségükről, az Úrról: „Ne hagyd, hogy félrevezessenek, Ürömvölgyi! Ügyünk sosem foroghat nagyobb veszélyben, mint amikor egy ember – aki már nem vágyik, de még mindig szándékszik cselekedni Ellenségünk akaratát – körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs az Ellenségnek, s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!”*Amikor mély gödörben vagyunk, és úgy tűnik, Isten nincs sehol; amikor imáink üres visszhangként verődnek vissza, mi történik ilyenkor? Amikor „már nem vágyik” – amikor már minden pozitív érzelem kikapcsolt. „De még mindig szándékszik” – amikor már semmi más nem maradt, pusztán a kitartó hit, melybe kapaszkodhatunk, hogy felszínen maradjunk. Amikor már ez sem tűnik valóságosnak többé, mégis bízunk, és semmi más, csupán hit által „mégis engedelmeskedünk”. Az érzéseink összezavarodnak, eltorzulnak, talán le is dermednek, megmerevednek az élet mély gödreiben. Elkezdünk kételkedni Isten Igéjének valóságában, kételkedünk abban, hogy Krisztus mellett állunk, azt hisszük, fájdalmas érzéseink azt bizonyítják, hogy elvesztünk, és minden reménytelen. Ezekben a sivatagos időszakokban úgy érezzük, eltávolodtunk, elidegenedtünk Istentől. Ezek a benyomások hihetőnek tűnnek a gödörben lévők számára, míg a hitről való gondolkodás és beszéd nem tűnik meggyőzőnek. De az ellenség tudja, hogy az ő ügyére semmi sem veszélyesebb, mint amikor Isten egy gyermeke „körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs [Istennek], s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!” * C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei több kiadásban is megjelent magyar nyelven az Evangéliumi Kiadó, valamint a Harmat Kiadó gondozásában. Kiadványunkban az idézet fordítása kissé eltér a magyar műfordítástól, szorosabban ragaszkodva az angol eredetihez.

Az élet hullámvasútja éjjel-nappal működik. Néhány menet a sötétben zajlik, amikor nehéz megkülönböztetni a dolgokat. „Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézsaiás 50:10). Igen, még az istenfélők életében is, akik „félik az Urat” és „hallgatnak szolgája szavára”, jöhetnek olyan idők, ahol úgy tűnik, nincs semmilyen fény, amely utat mutathatna nekik, és nincs melengető ragyogás, amely megnyugtatná gondterhelt érzéseiket. Ez azonban nem a büntetés, a megtorlás vagy az elhagyottság ideje. Nem, ezekben az időszakokban dolgozza ki Isten fejlődésed következő fontos szakaszait, és készít fel az Ő országában való nagyobb előrehaladásra! Sadrak, Mésak és Abédnegó félték az Urat, és engedelmeskedtek az Ő szavának, a király azonban elrendelte, hogy égessék el őket élve, mert megtagadták, hogy az aranyszobrot imádják (ld. Dániel 3). Hallgasd csak hitvallásukat: 1) „A mi Istenünk… ki tud minket szabadítani” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten hatalmában. 2) „a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten szándékaiban. 3) „De ha nem tenné is… mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt” (18. vers). Sosem vettek fontolóra más alternatívát az Istenhez való hűségen kívül. Meg kellett tapasztalniuk mindezt, hogy átjussanak rajta, és átjutottak! Te is át fogsz! Maradj a hullámvasúton! „Bízz az Úr nevében, és támaszkodj Istenedre!” Az utolsó szó az Övé, és nem az ördögé, a körülményeké vagy az embereké. Mint a három zsidó ifjú, te is nemesedve fogsz kijönni a tűzből, mint a megtisztított arany, melyet tűzben próbáltak.

Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8). Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton. Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja. Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?

Látják benned Jézust?

„… akiket…kiválasztott…, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez…” (Róma 8:29)

Bill iszákos volt, de megtért egy iszákosokkal és lecsúszottakkal foglalkozó missziónál. Megtérése előtt úgy ismerték, mint alkoholista csavargót, aki számára nincs semmi remény. Amikor azonban átadta életét Krisztusnak, minden megváltozott. A missziós szervezetben ő lett az, aki leginkább törődött másokkal. Egész napját ott töltötte, és megcsinált bármit, amire szükség volt. Kérhettek bármit tőle, semmilyen munkát nem tartott méltóságán alulinak. Akár egy részeg hányadékot kellett eltakarítania, akár mocskos illemhelyeket tisztára súrolnia, Bill hálás szívvel mindent elvégzett. Számítani lehetett rá, ha meg kellett etetni az utcáról beesőket, sőt akár le is vetkőztette, és ágyba is fektette őket, ha nem voltak képesek gondoskodni magukról. Egy este, amikor a misszió vezetője elmondta evangéliumi üzenetét a szokásos tömegnek, a lehorgasztott fejű férfiak közül egy előrejött az oltárhoz, és letérdelt imádkozni; Istenhez kiáltott segítségért, hogy meg tudjon változni. A megtérő egyre csak ezt kiáltozta : „Ó, Istenem, hadd legyek olyan, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill!” A misszió vezetője lehajlott hozzá, és ezt mondta: „Nem lenne jobb, ha azt imádkoznád: legyek olyan, mint Jézus?” Miután néhány másodpercig gondolkodott, a férfi felnézett és megkérdezte: „Ő olyan, mint Bill?” Élj úgy, hogy mások meglássák benned Jézust!

Meglátni Jézust a nyomorultban

„Velem tettétek meg.” (Máté 25:40)

Egy lelkész Philadelphiában (Egyesült Államok), a Chestnut úton észrevett egy hajléktalant, aki épp feléje tartott. Koszos volt, és a szakállára rothadt ételmaradékok voltak ragadva. Egy kávéspoharat tartott a kezében, aminek a pereme mocskos volt. Ahogy imbolyogva közeledett a lelkészhez, a csöves felkiáltott: „Hé, uram! Kér a kávémból?” A lelkész igazából nem akart kávét inni, de arra gondolt, mégis az lenne a helyes, ha elfogadná, ezért azt mondta: „Hogyne, kérek egy kortyot”. Amikor visszanyújtotta a poharat, megjegyezte: „Maga igazán nagylelkű, hogy elajándékozza a kávéját.” A züllött férfi ránézett, és így válaszolt: „Tudja, ma különösen finom volt, és arra gondoltam, ha Isten ilyen jóval ajándékoz meg, akkor azt meg kell osztanom valakivel.”

A lelkipásztor így folytatja a történetet: „Arra gondoltam, hogy most jól csőbe húztak, és ez öt dolláromba fog kerülni. Ezért aztán megkérdeztem: ’Van valami, amivel viszonozhatnám?’ A férfi így válaszolt: ’Igen, megölelhet!’ (Az igazat megvallva, inkább az öt dolláros alternatívában reménykedtem!) Átkarolt, és hirtelen ráébredtem, hogy nem fog elengedni! A járókelők csak bámultak rám. Ott álltam a lelkészi ruhámban, és ezt a mocskos csavargót ölelgettem. Szörnyen zavarban voltam. Aztán lassan-lassan a zavar megilletődöttséggé változott. Hallottam, ahogy egy messzi idők távolából szóló hang visszhangzik felém: ’Éhes voltam. Megetettél? Mezítelen voltam. Felruháztál? Beteg voltam. Gondoskodtál rólam? Én voltam a csöves, akivel a Chestnut Street-en találkoztál… Megöleltél? Mert ha megtetted… velem tetted meg’.”

NE LÉGY OLYAN, MINT A HARKÁLYOK!

„A szeretet türelmes, jóságos…” (1Korinthus 13:4)

A Discovery űrsikló történetében volt egy alkalom, amikor nem szállhatott fel – nem műszaki problémák vagy tőkehiány miatt, a gondot a harkályok okozták! A madarak ellenállhatatlannak tartották az űrsikló külső üzemanyagtartályát borító szigetelőhabot. Ez a szigetelőhab azonban létfontosságú az űrsikló feladatának teljesítéséhez. E nélkül jég képződik a mélyhűtött üzemanyagot tartalmazó tartályon; jég, amely a kilövéskor leválhat és károkat okozhat. Van ebben egy tanulság. A házasságok sérüléseit gyakran nem nagy dolgok okozzák, mint a hűtlenség, a bántalmazás vagy az elhagyás, hanem olyan kis dolgok, mint a kritizálás, a tisztelet hiánya, és az, hogy biztosra vesszük a másikat. Ha belecsipegetsz a házasságodba, akkor nem fogod tudni elérni a boldogságnak azt a szintjét, amit Isten tervezett számodra. Valaki bölcsen megjegyezte: „Mielőtt kritizálnád párod ízlését, ne feledd, hogy téged választott.” Azt mondod: „De én csupán megállapítom a tényeket.” Oswald Chambers mondta: „Isten nem azért ad nekünk képességet a tisztánlátásra, hogy másokat bírálgassunk, hanem azért, hogy imádkozni tudjunk egymásért.” A zsörtölődés nem működik, csak arra jó, hogy házastársad önértékelését és biztonságérzetét lerombolja. Az emberek csak akkor változnak, ha érzik, hogy megértik és értékelik őket. A Biblia azt mondja: „A szeretet türelmes, jóságos.” Tehát ahelyett, hogy „belecsípnél” a társadba, emlékezz vissza azokra a tulajdonságaira, amelyek miatt vonzódni kezdtél hozzá, építs ezekre, és hozd ki belőlük a legtöbbet! Ha te nem teszed, kifogja? Pál azt írja: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, amiszeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8). Ha azt tervezed, hogy házas maradsz és boldog leszel, akkor ezek az időtálló alapelvek segíthetnek.