Az érzelmek félrevezetők lehetnek

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)

Egy keresztyén író ezt írja: „Évekig az érzelmeim irányították az életemet. Olyan volt, mintha a hullámvasúton utaztam volna; egyik nap nevettem és jól éreztem magam, a következőn meg sírtam és sajnáltam magam. Gyötörtek és irányítottak engem. Érzelmi érettségre volt szükségem, de Isten segítsége kellett ahhoz, hogy elérjem. Nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy inkább hiszünk a változékony érzéseinknek, mint annak, amit Isten mond az Ő Igéjében. És állandóan akarati döntést kell hoznunk arra nézve, hogy a dolgokat inkább Isten szerinti módon tegyük, ne pedig a magunk módján. De ha így teszel, felfedezed, hogy az élet sokkal élvezetesebb, ha Isten terve szerint élsz.”

Mint ahogy nem engedsz be mindenkit, aki az ajtódon kopogtat, és nem hagyod, hogy otthon érezze magát, úgy azt se engedd, hogy bármilyen felbukkanó érzelem meghatározhassa a napod irányát vagy megválaszthassa a reakcióidat. A Biblia azt mondja: „Vigyázz arra, mit gondolsz, mert a gondolataid irányítják az életedet!” (Példabeszédek 4:23 NCV); „Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5); ha nem áll összhangban Isten Igéjével, akkor ne gondolj rá! Pál azt mondja: „hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5:7), mert (és ez most lehet, hogy meg fog lepni) nem mindig fogod érezni Isten jelenlétét. A keresztrefeszítés után két tanítvány gyalogolt az emmausi úton, amikor Jézus megjelent, és csatlakozott hozzájuk. De ők nem ismerték fel, hogy ki volt Ő. Nem ismerték fel azt a vezetőt, akit három éven át követtek, mert „más alakban jelent meg” (Márk 16:12). Isten a hit Istene, és ő olyan módon munkálkodik, amit a hit, és nem az érzelmek ismernek fel.

SZABADULJ MEG A TE IZMAELEDTŐL!

„Űzd el a rabszolganőt és a fiát…” (Galata 4:30)
Izmael azért született, mert Ábrahám megpróbáltatta siettetni Isten tervét, és emberi erőfeszítés által akarta beteljesíteni. Te is ezt teszed? Mindannyiunknak megvannak a magunk „Izmaelei”: egy jó ötlet, ami azonban nem Isten ötlete, és csak bonyolítja az életedet. Azt mondod: „De hiszen Isten Izmaelt is szerette!” Igaz, és meg is áldotta (ld. 1Mózes 17:20). Ugyanakkor Isten azt mondta, hogy az Ő tervét csak Izsák által teljesíti be. Amikor le akarod előzni Istent, vagy megpróbálod helyettesíteni az Ő akaratát a te akaratoddal, akkor nem csak magadnak okozol szenvedést, de a szeretteidnek is. Lelki értelemben szólva, amikor Isten azt mondja neked: „Űzd el a rabszolganőt és a fiát”, ezzel azt mondja: „Ideje lerendezni a múltat, és tiszta lappal kezdeni.” Figyelj meg még valamit ebben a történetben: ahogy Izmael és Izsák, néha a te csodád és a te hibád is növekedhet együtt, egy fedél alatt. Előfordulhat, hogy egy területen nagyon rosszul mennek a dolgok, más területen viszont jól. Ma lehet, hogy azt mondja neked Isten: „Meg kell szabadulnod ezektől a dolgoktól, mert én más sorsot terveztem számodra.” Fájdalmas elengedni olyan dolgokat, amiket testünk teremtett, de nincs más választásunk. Íme, az előtted álló lehetőségek: ha az ő kérlelésük irányít, elveszíted azt a nagyszerű dolgot, amit Isten tartogat számodra; vagy mondhatod azt: „Bármennyire is szeretlek, Istent jobban szeretem.” Ha hajlandó vagy arra, hogy lemondj valamiről, amit szeretsz, mert Istent jobban szereted, ezt hívják a „dicsőítés áldozatának” (ld. Zsidók 13:15). Amikor ezt felajánlod Istennek, akkor kerülsz abba a helyzetbe, ahol már fogadni tudod életedre szóló áldásainak teljességét.

TUDD, HOGY MI AZ ÉLETED CÉLJA!

„…akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8:28)

Senki más nem mutathatja meg neked az életed célját, de íme néhány módszer arra, hogyan fedezheted fel te magad. 1) Nézz magadba! Mi indít meg? Mi érdekel? Pál azt mondta: „… kényszerítve vagyok arra, hogy az evangéliumot hirdessem…” (1Korinthus 9:16 NIV). 2) Nézz vissza! Mit tanított neked az élet? A tapasztalatok adják meg nekünk azt a bölcsességet, amire szükségünk van ahhoz, hogy betölthessük rendeltetésünket. Mit mond el a múltad a jövődről? 3) Nézz körül! Isten soha nem hív el egyedül. Mózesnek 70 vénre volt szüksége. Jézus 12 tanítványt választott. Pál beszél azokról, akik vele dolgoztak. A rendeltetés betöltéséhez megfelelő tárakra van szükség az életben. 4) Nézz előre! Helen Keller mondta: „A vakságnál egyedül az rosszabb, ha van látóképességünk, de nincs látásunk”. Mit látsz a hit szemein keresztül? Szent Ágoston mondta: „a hit az, amikor hisszük, amit nem látunk, jutalma pedig az, hogy megláthatjuk, amit hiszünk”. 5) Nézz szét! Milyen források hozzáférhetők számodra? Például: könyvek, CD-k, konferenciák, mentorok? Ha látásod nem nagyobb nálad, akkor nem Istentől van. És minél nagyobb, annál több erőforrásra van szükséged hozzá. 6)Nézz fel! Jeremiás azt írja: „…Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit at Úr adott” (Jeremiás 23:16). Isten minket „elhatározása szerint” hívott el az Ő céljaira, nem a szükségek szerint, nem azért, mert az ajtó nyitva van, vagy amiatt, hogy az emberek majd értékeljék és jutalmazzák tehetségünket. Látásodnak az Istentől rendelt célt kell betöltenie, semmi mást! Tehát ma mi a feladatod? Fel kell ismerned a célodat? Fel kell élesztened a látásodat? Vagy újra be kell állítanod a fókuszpontot?