A bátorítás ereje

„… a kedves beszéd… gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)

Mindenkinek szüksége van bátorításra. Egyikünk sem ér el semmit egyedül, segítség nélkül. Akik az emberiség történelmében nagy dolgokat vittek végbe, az életükben jelenlévő emberek miatt váltak azzá, akiknek ma ismerjük őket. Láttuk a Narnia Krónikáit és A Gyűrűk Urát. De tudod-e, hogy a szerzőik, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien oxfordi professzorok voltak, és közeli barátok? Minden héten találkoztak, hogy együtt egyenek, beszélgessenek írói törekvéseikről, és felolvassanak egymásnak még kiadatlan munkáikból. Tolkien volt az, aki bátorította a bevallottan ateista Lewist, hogy tanulmányozza a keresztyénséget, és végül elvezette őt a megtérésre. És Lewis volt az, aki bátorította Tolkient, hogy folytassa a regényírást, és keressen kiadót. Barátságuk és kölcsönös biztatásuk nélkül sohasem született volna meg a 20. század briliáns hitvédelmi írása és a fantasy irodalom egyik legcsodálatosabb darabja. A biztatás mindenkit megváltoztat, legyen akár fiatal, akár idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen. Mark Twain azt mondta: „Egyetlen dicséret egy egész hónapra elég, hogy mozgásban tartson”. Egyetlen biztató szó egy tanártól megváltoztathatja egy gyermek életét; egyetlen biztató szó a házastárstól megerősítheti, sőt akár megmentheti a házasságot; egyetlen biztató szó egy vezetőtől valakit arra lelkesíthet, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Zig Ziglar mondja: „Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre”. A Biblia azt mondja: „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24).

Goethe mondta: „Bánj úgy az emberekkel, amilyennek tűnnek a szemedben, és rosszabbá válnak. Vagy bánj velük úgy, amilyenek lehetnének, és azzá teszed őket, amivé lenniük kell.” Egy nap egy igazgató behívott három tanárt, és ezt mondta: „Önök a három legjobb tanár intézményünkben, ezért önökre bízunk kilencven magas intelligenciájú tanulót, lássuk, mit tudnak velük kezdeni”. Ezek a diákok harminc százalékkal magasabb teljesítményt értek el, mint a többi gyerek az iskolában. A tanév végén az igazgató hivatta a három tanárt, és ezt mondta: „Be kell vallanom valamit. Önök nem a kilencven legígéretesebb tanulót kapták; a diákok teljesen átlagosak voltak. Véletlenszerűen választottuk őket, és önökre bíztuk.” A tanárok ebből természetesen azt a következtetést vonták le, hogy nyilván különleges pedagógiai képességeiknek köszönhető a diákok nagyszerű előmenetele. „Még valamit meg kell vallanom” – folytatta az igazgató. – „Önök nem az iskola legjobb tanárai, kalapból húztuk ki a neveket.” Nos, miért teljesítettek azok a diákok és azok a tanárok olyan magas szinten? Mert arra biztatták őket, hogy higgyék el, hogy képesek rá! A baseballsztár Reggie Jackson mondta: „Megmondom, mitől lesz valakiből jó edző: a jó edző képes elérni, hogy a játékosok azt higgyék, jobbak, mint valójában. Rávesz arra, hogy jó véleményed legyen saját magadról. Tudtodra adja, hogy hisz benned. Eléri, hogy még többet hozz ki magadból. És ha egyszer felismerted, hogy milyen jó vagy, többé már nem fogsz megelégedni a játékban kevesebbel, mint hogy a tőled telhető legjobbat nyújtsd.” Tehát ma menj, és bátoríts valakit!

Előkészítette, elültette, elhelyezte, megmetszette, fejlődött

„Ültetett az Úristen egy kertet… és ott helyezte el az embert, akit formált.” (1Mózes 2:8)

Mielőtt Isten a kertbe helyezte Ádámot, „megformálta” őt. Isten egyfajta előkészítő folyamaton visz végig minket, azért, hogy olyanná tegyen, amilyennek lennünk kell – de az előkészítés időt vesz igénybe. Istennek foglalkoznia kell a következetlenségeinkkel, a jellemhibáinkkal, a bizalmatlanság témájával, a gyermekkor megoldatlan kérdéseivel, a hegekkel, a hibákkal, stb. Mennyi időt vesz ez igénybe? Egyedül Isten tudja. Ismerd el: még a te korodban is, nem fedezel-e fel magadban valamilyen gyerekes viselkedésmódot? Bárki más már lemondott volna rólad, de Istennek van egy terve veled, és Ő elkötelezte magát a mellett. Mindannyiunknak magunkon kellene viselnünk a feliratot: „A munkálatok folyamatban vannak. Ha alkalmazni akarsz, tudnod kell ezt. Ha össze akarsz házasodni velem, tudatában kell lenned ennek.”

A Biblia azt mondja: „megformálta az Úristen az embert a föld porából” (1Mózes 2:7). Mivel dolgozik Isten? Porral! A formáltatásodhoz használt szerszámai pedig azok az élmények és tapasztalatok, amelyeken keresztülmégy életed során. Ezek formálnak és változtatnak. És minél inkább próbálkozol a magad módszereivel, annál tovább tart a folyamat. Lehet, hogy öt évig tart, míg megtanulod, hogy ne keresd az emberek tetszését. Vagy tíz évedbe telik, mire felhagysz az önsajnálattal. Vagy húsz év után tudsz letenni arról, hogy visszamenj a múltba, és újraéld a gyermekkorod. Isten egész idő alatt ezt mondja: „Hagyd abba!” – te pedig ezt mondod: „Igen, tudom. Majd jobban fogom csinálni.” Aztán valamilyen krízis következik be, és az igazság mellbevág. Akkor azt mondod: „Tudod mit? Ami mögöttem van, azt elfelejtem, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (ld. Filippi 3:13).




Mit jelent ültetni? Elásni a magot a földbe, ahol az emberi szem elől rejtve van, hogy kicsírázzon, és végül gyümölcsöt teremjen. Isten az életedre vonatkozó tervében áldásokat ültetett el, melyeket idővel megtapasztalsz. Az, hogy a földeken járva nem látod a termést, még nem jelenti az, hogy nincsenek ott a magok; Isten olyan dolgokat ültetett el az életedben, melyek egymástól eltérő időben fordulnak termőre.

Csodálatos az, hogy Isten ültet! Miért bajlódik ilyesmivel, ha csak egy szavába kerülne, és megteremthetné, amit akar? Gondolj csak bele, mekkora szeretet, a világmindenség Teremtőjének személyes közreműködése, ahogy lehajol, és áldásokat ültet el, hogy azok az életed különböző szakaszaiban felszínre bukkanjanak. Abból, amit Isten számodra készített, nem minden jött még elő, tehát nem adhatod fel, és nem mehetsz el ezt mondva: „Ez minden”. Nem! Isten elültetett bizonyos dolgokat, amelyeket még nem láttál, még nem tapasztaltál meg. Fokozatosan válsz azzá, amit Ő ültetett. Ennek tudata megerősíti a hitedet, hogy meg fog történni. Ez azt is jelenti, hogy Isten hisz benned; még akkor is, ha te nem hiszel magadban.

Vannak benned feltáratlan tálentumok és beteljesületlen álmok. Ezekért folyik a harc! A Sátán a sorsod irányításáért folytat küzdelmet. Ő tudja, hogy mi van elültetve benned, és megpróbálja megölni a magot. Ne engedd neki! Nem az az ember vagy, aki hat hónap vagy hat év múlva leszel, mert ott van még az időtényező is. Nem egy időben jön el mindennek a learatása. Kell, hogy legyen hited és türelmed, különben elszalasztod azt, amit Isten készített számodra.




Figyeld meg: Isten az embert egy kertben helyezte el: „Édenben, keleten” (1Mózes 2:8). Nem elég ott lenni a kertben; a megfelelő helyen kell lenned! Így kell imádkoznod: „Uram, helyezz el engem az én kertemben!”

A gyermeknevelésből sokat lehet tanulni. Te, aki idősebb és bölcsebb vagy, azt mondod: „Ne csináld azt! Ne menj oda!” De nem rövidítheted le a folyamatot. Meg kell botlaniuk, mert így tanulnak meg járni, és így találják meg a saját útjukat. Lehet, hogy te magad is sokféle munkahelyen dolgoztál már, mielőtt rájöttél, hogy mit is kellene csinálnod. Ez azért van, mert még nem lettél „elhelyezve”. Eljön az az idő, amikor – ha bölcs vagy – így kezdesz imádkozni: „Uram, ne hagyd, hogy próbálkozásokkal töltsem el az életemet; helyezz el engem!”

Lehet, hogy pont a megfelelő helyen vagy, csak nem tudod. Ez azért van, mert az a hely elültetve lett, és nem megteremtve. Nem számít, hogy honnan indulsz, csak az számít, hogy hová érkezel. Tükörbe kell nézned, és kijelentened: „Van bennem valami, ami nem jött még elő. Istenem, segíts, hogy állhatatos legyek, amíg elő nem hozod belőlem azt, amit Te plántáltál belém!”. Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy te egy csődtömeg vagy, mert nem trendi a cipőd, vagy mert még nem jött össze minden az életedben. Isten kiszemelt egy helyet a számodra. Csak járj vele, és Ő el fog juttatni oda!




A Biblia azt mondja: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze” (1Mózes 2:15). Ma talán azt mondja neked Isten: „Felkészítettelek téged, elhelyeztelek oda, ahol lenned kell, áldásokat plántáltam az életedbe, melyek a maguk idejében megjelennek, de most neked kell dolgoznod rajtuk.” Ne keress tovább olyan kertet, amely már meg van metszve; neked kell megmetszened a saját kertedet! Keresztül kell menned a saját küzdelmeiden, és hullatnod kell a saját könnyeidet. Ha emberektől kapsz dolgokat, azokat vissza is vehetik tőled. Ha Isten ad neked valamit, akkor az a tiéd! De neked kell vigyáznod rá. Neked kell nyesegetned a saját gyermekeidet; nem lesznek jók, ha elhanyagolod őket (ld. Példabeszédek 22:6). Neked kell megmetszened a saját kapcsolataidat: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint…” (Zsoltárok 1:1). Neked kell megmetszened az üzleti ügyeidet. Ez azt jelenti, hogy tiszteletben tartod Istent, mint üzlettársadat, és megengeded neki, hogy a te ügyeidet az Ő ügyének az előmozdítására használja.

Ha Istennel jársz, Ő megvéd és felvirágoztat, még a nehéz időkben is; de akkor is neked kell „megmunkálnod”, ami neked adatott. Kérdezd meg bármelyik földművest: az a búza, amelyet felügyelet nélkül hagynak, végül halálra fog magzani. Törődni kell vele. Nincs semmi baj az életeddel, csupán annyi, hogy Istentől várod, hogy megtegyen olyan dolgokat, amiket Ő tőled vár, hogy megtegyél. Rajta, szerezz be egy metszőollót, és kezdj el metszeni!

Ne aggódj miatta!

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)

Jézus azt mondta: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik” (Máté 6:31-32). Egy író ezt írta: „Valamelyik nap éppen aggódtam valami miatt, amikor hallottam, hogy egy lelkész ezt mondja: »az aggodalom az Istenbe vetett bizalom hiánya.« Ekkor amiatt kezdtem el aggódni, hogy aggódom. Majd valaki más ezt mondta: »Ugyan, ne aggódj miatta!« Egyszerűnek hangzik, de én olyan emberek között nőttem fel, akik a hitről beszélnek, de félelemből cselekednek. Majd egy barátom egy új ötlettel állt elő: »Próbáld ki az aggodalomkupont! Ez feljogosít arra, hogy kedved szerint aggódj, de csak akkor, ha a) az aggodalom ellát élelemmel és ruházattal; b) ha hozzáad az életedhez ahelyett, hogy elvenne belőle; c) ha jobbá teszi a holnapot; d) ha nem bánod, hogy úgy viselkedsz, mint egy nem hívő!« Aztán ezt mondta: »Ha ez nem működik, írj egy listát mindarról, ami miatt aggódsz, tedd bele egy dobozba, és tedd fel a polcra olyan helyre, ahol nem látod. Ha Isten nem akarja vagy nem képes elintézni, akkor bármikor odamehetsz a dobozhoz, és elkezdhetsz újra aggódni, de előtte legalább adj Neki egy esélyt! Miközben pedig a válaszára vársz, imádkozz, állj rá Igéjére, és ne adj hangot aggodalmaidnak!«”

Az egyik angol fordítás ezt így adja vissza: „Minden gondotokat [minden aggodalmatokat, mindent, ami nyugtalanít, mindent, ami foglalkoztat, egyszer s mindenkorra] őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7 AMP).