Bocsáss meg, és engedd el!
„…bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)
Úgy beszélünk a neheztelésről, ahogy a kisbabákról szoktunk. A neheztelést magadban hordozhatod, táplálhatod, vagy dédelgetheted. A gond az, hogy ha valamit táplálsz, azt eteted, növekedésre készteted, és nagyon hamar fel is nő. Neheztelést hordozol magadban? Miért? Ennek nincs értelme! Miért vennél fel minden nap egy nehéz terhet, amely lehúz, hogy egész nap magaddal hurcold? „De hiszen megbántottak!” Igen, de azzal, hogy neheztelést hordozol, lehetővé teszed számukra, hogy továbbra is bántsanak. Ne tedd ezt magaddal!
Tudjuk, hogy meg kellene bocsátanunk másoknak, de néha úgy tűnik, mintha a megbocsátással feladnánk valamit. „Lincoln történetei” címen számos anekdotát gyűjtöttek össze, ezek egyike egy betegágyában fekvő férfiról szól, akinek az orvosa megmondta, hogy már nincs sok ideje hátra az életből. A férfi magához hívatta egy régi barátját, Brownt, akivel valamikor régen csúnyán összevesztek. Évekig nem is beszéltek. A férfi elmondta, hogy hamarosan meghal, és hogy milyen csekélységnek látszik nézeteltérésük a halál küszöbén, és kérte, hogy ha lehet, béküljenek ki. A szobában mindenkit könnyekig meghatott a jelenet. Brown megragadta a haldokló kezét, aztán át is ölelte, majd megtörten kifelé indult. A betegnek hirtelen még egy gondolata támadt, felemelkedett az ágyában, és a könyökére támaszkodva még utoljára így szólt: „Hallod, Brown, ha felépülök, marad a harag!” Elmosolyodunk ezen a történeten, és azt gondoljuk: „Milyen ostobaság!” De ha te is neheztelést hordozol magadban, akkor te talán jobb vagy?
Úgy beszélünk a neheztelésről, ahogy a kisbabákról szoktunk. A neheztelést magadban hordozhatod, táplálhatod, vagy dédelgetheted. A gond az, hogy ha valamit táplálsz, azt eteted, növekedésre készteted, és nagyon hamar fel is nő. Neheztelést hordozol magadban? Miért? Ennek nincs értelme! Miért vennél fel minden nap egy nehéz terhet, amely lehúz, hogy egész nap magaddal hurcold? „De hiszen megbántottak!” Igen, de azzal, hogy neheztelést hordozol, lehetővé teszed számukra, hogy továbbra is bántsanak. Ne tedd ezt magaddal!
Tudjuk, hogy meg kellene bocsátanunk másoknak, de néha úgy tűnik, mintha a megbocsátással feladnánk valamit. „Lincoln történetei” címen számos anekdotát gyűjtöttek össze, ezek egyike egy betegágyában fekvő férfiról szól, akinek az orvosa megmondta, hogy már nincs sok ideje hátra az életből. A férfi magához hívatta egy régi barátját, Brownt, akivel valamikor régen csúnyán összevesztek. Évekig nem is beszéltek. A férfi elmondta, hogy hamarosan meghal, és hogy milyen csekélységnek látszik nézeteltérésük a halál küszöbén, és kérte, hogy ha lehet, béküljenek ki. A szobában mindenkit könnyekig meghatott a jelenet. Brown megragadta a haldokló kezét, aztán át is ölelte, majd megtörten kifelé indult. A betegnek hirtelen még egy gondolata támadt, felemelkedett az ágyában, és a könyökére támaszkodva még utoljára így szólt: „Hallod, Brown, ha felépülök, marad a harag!” Elmosolyodunk ezen a történeten, és azt gondoljuk: „Milyen ostobaság!” De ha te is neheztelést hordozol magadban, akkor te talán jobb vagy?
MIT VÁRT TŐLED ISTEN? – HITET
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…” (Zsidók 11:6)
A Biblia azt mondja: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Tudod mit vár tőled Isten? Hitet. Azt akarja, hogy bízz Igéjében, bízz jellemében és eddig is oly sokszor tanúsított hűségében. E nélkül nem lehetsz tetszésére.
Az a nehézség, amivel épp most küzdesz, talán épp arra mutat rá, hol tartasz most a hitedben. Az, hogy bajokon mégy keresztül, nem azt jelenti, hogy nincs hited. Lehet, hogy nem a hit hiánya juttatott nehéz helyzetbe, de az biztos, hogy a hited erőssége tud túljuttatni rajta. Azt kérded: „De nem kellene ésszerűnek lennem?” Dehogynem, de ne légy annyira racionális, hogy nem hagysz teret a természetfelettinek! A saját értelmed imádata nárcizmus. Azt mondjuk: „Ha nem értem, nem hiszem el!” Ez lényegében véve azt jelenti, hogy te magad vagy a saját istened! Igazából nem hiszel Istenben, mert magadban hiszel. Mihez fogsz kezdeni akkor, amikor az élet egy olyan problémát hoz, amit te magad nem tudsz megoldani?
Mielőtt Jézus feltámasztotta volna Lázárt, megkérte Máriát és Mártát, hogy vezessék a sírhoz, arra a helyre, ahol feladták a hitet, oda, ahol az emberi korlátok húzódtak. Miért? Mert csak ha eléred ezt a pontot, akkor fedezed fel Istent, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20).
A Biblia azt mondja: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Tudod mit vár tőled Isten? Hitet. Azt akarja, hogy bízz Igéjében, bízz jellemében és eddig is oly sokszor tanúsított hűségében. E nélkül nem lehetsz tetszésére.
Az a nehézség, amivel épp most küzdesz, talán épp arra mutat rá, hol tartasz most a hitedben. Az, hogy bajokon mégy keresztül, nem azt jelenti, hogy nincs hited. Lehet, hogy nem a hit hiánya juttatott nehéz helyzetbe, de az biztos, hogy a hited erőssége tud túljuttatni rajta. Azt kérded: „De nem kellene ésszerűnek lennem?” Dehogynem, de ne légy annyira racionális, hogy nem hagysz teret a természetfelettinek! A saját értelmed imádata nárcizmus. Azt mondjuk: „Ha nem értem, nem hiszem el!” Ez lényegében véve azt jelenti, hogy te magad vagy a saját istened! Igazából nem hiszel Istenben, mert magadban hiszel. Mihez fogsz kezdeni akkor, amikor az élet egy olyan problémát hoz, amit te magad nem tudsz megoldani?
Mielőtt Jézus feltámasztotta volna Lázárt, megkérte Máriát és Mártát, hogy vezessék a sírhoz, arra a helyre, ahol feladták a hitet, oda, ahol az emberi korlátok húzódtak. Miért? Mert csak ha eléred ezt a pontot, akkor fedezed fel Istent, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20).
SZÁMÍT, HOGY HOL VAGY
„Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok...!" (5Mózes 2:3)
Isten tervében mindig benne van tőle kapott ajándékod, az Ő időzítése, és az, hogy épp a megfelelő helyen légy. Három dolog mégis megakadályozhatja, hogy megtörténjék: ha félsz a kudarctól, ha nem vagy hajlandó kilépni a számodra kényelmes és megszokott környezetedből, és ha hagyod, hogy mások véleménye befolyásoljon. Eljött az a pont, amikor annak érdekében, hogy eljussanak az ígéret Földjére, Isten ezt mondta Izraelnek: „Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok...!" (5Mózes 2:3). Amikor te is eléred ezt a pontot, létfontosságú, hogy igent mondj Istennek, és megtedd a hit lépését.
Az éhínség idején Isten azt mondta Illés prófétának: „Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. Elment tehát, és az Úr igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre. A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott." (lKirályok 17:3-6). Isten életedre vonatkozó terve mindig egy bizonyos helyhez kötődik. Jézusnak „Samárián kellett pedig átmennie" (János 4:4). Miért? Hogy találkozzon egy asszonnyal, aki arra volt rendelve, hogy városának elvigye az evangéliumot. Nem mehetsz bárhová, ahová a kedved tartja, Isten akkor fog megjutalmazni, ha ott vagy, ahol Ő akar látni. Isten megígérte, hogy megáld, de időnként kénytelen „áthelyezni" ahhoz, hogy megkaphasd áldásait. Ruthnak Betlehembe kellett költöznie, így találkozott Boázzál, aki feleségül vette. Bartimeusnak oda kellett mennie, ahol Jézus volt, hogy visszanyerje látását. Számít az, hogy hol vagy!
Uralkodj a haragodon!
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek!” (Efézus 4:26)
Abban az időben, amikor az ingázók általában vonattal utaztak, egy üzletember, aki egy fontos találkozóra utazott, megkérte a hálókocsi-kalauzt, hogy mindenképpen ébressze fel hajnali 5 órakor, mert akkor kell leszállnia. Képzelheted, hogy érezte magát az illető, amikor másnap reggel 9-kor felébredt, mérföldekre a céljától. Dühödten nekiesett a kalauznak, és nem válogatta meg a szavait! „Ez aztán mérges!” – jegyezte meg egy utas, aki hallotta a haragos szóáradatot. „Ha azt hiszi, hogy ez mérges” – szólt a kalauz – „azt a fickót kellett volna látnia, akit leszállítottam a vonatról hajnali ötkor!” Megmosolyogjuk, de ahogyan a Yale egyetem orvosi karának professzora, Dr. James Comer megállapítja: „Az az érzésünk, hogy a világ bekerít bennünket, hogy túl sok ember van körülöttünk, és átvernek. Tehetetlennek érezzük magunkat a problémáinkkal szemben, és csalódottságunkban kifakadunk.”
Pál azt mondja: „Ha haragudtok, vigyázzatok, hogy ne indulatból tegyétek… ne hagyjátok, hogy az ördög ilyen módon megvethesse a lábát!” (Phillips fordítás). Ez azt jelenti, hogy haragosnak lenni mindig rossz? Nem, Pál arra mutat rá, hogy a rossz irányú harag ajtót nyit az ellenségnek. A templom megtisztításakor Jézus megmutatta, hogy van helye az igazságtalanság és a mások kihasználása miatt jogos haragnak. De mi legtöbbször azért haragszunk, mert úgy gondoljuk, hogy az emberek nem értékelnek minket, vagy kihasználnak, vagy nem azt adják nekünk, amit megérdemlünk. Azt is írja Pál, hogy „minden keserűség, indulat, harag, kiabálás… legyen távol tőletek… bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:31-32). De még a világ legjobb tanácsa is haszontalan, ha nem kezdesz vele valamit. Ha tehát hajlamos vagy az indulatosságra, kezdd a napodat azzal, hogy Isten segítségét kéred ahhoz, hogy úgy tudj viselkedni, hogy azzal őt dicsőítsd!
„Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos…!” (Zsoltárok 37:8)
A heves vérmérséklet nem olyasmi, amivel büszkélkedhetnénk, hanem olyan valami, amiért imádkoznunk kell. Amikor majd szétvet a düh, csupán feltárul, hogy mi van belül. És melyikünk ne járt volna már így, és ne bánta volna azután? A Biblia azt mondja, hogy az indulatok elszabadulása „csak rosszra visz”, hiszen Isten tudta, hogy küszködünk a következőkkel:
1) Stressz: Ha túl sok mindent zsúfolunk túl kevés időbe, magunkkal szúrunk ki! Úgy járunk, mint a hegedű húrjai, melyeket túlfeszítenek, és végül elpattannak… aztán pedig bűntudatot érzünk, amiért nem vagyunk elég „lelkiek”. „Józanul mérjétek fel képességeiteket!” (Róma 12:3-4 Phillips) Az életben „mindig történik valami”, tehát készülj rá előre, és hagyj időt a váratlan dolgokra!
2) Frusztráció: úgy is meg lehet határozni, mint: „valaki vagy valami, aki/ami mindig felzaklat”. Nemrég a hírekben egy fickóról volt szó, aki vadászni ment a túrakerékpárjával. Amikor a kerékpár elromlott, az illető szétlőtte. Őrültség! Ennek semmi értelme sincs, de ahogy Robert Green Ingersoll mondta: „A harag olyan szél, amely elfújja az értelem lámpását”.
3) Úgy érezzük, hogy megsértik jogainkat: Ha haragosak vagyunk, tompul az ítélőképességünk, hiszen ha az egyetlen szerszámunk a kalapács, minden probléma szögnek látszik. A lényeg: nem rólad szól mindig minden! Ez különösen igaz a házasságra. Jézus azt mondta, ha kapni akarsz, először meg kell tanulnod adni (Márk 9:35).
4) Olyan dolgok, amik ütköznek az értékeiddel: Olykor „ami sok, az sok”, és szóvá kell tenned a dolgokat. Amikor Jézus a templomban haragra gerjedt, ez a tisztességtelen üzelmek és az emberek kihasználása miatt volt. Ilyen esetben: „aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab 4:17).
Vizsgáld meg az életedet!
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)
Ha ellenőrizetlen az életed, az bizony meglátszik! Gordon MacDonald írja: „Olvastam olyan írók írásait, akik azt mondták, hogy ha Krisztus követői nem növekednek, annak az az oka, hogy nem ellenőrzik, nem értékelik ki rendszeresen az életüket. Ebben a leírásban magamra ismertem. Mindig csak mentem előre, sosem néztem mélyen magamba. Sosem fordítottam figyelmet arra a fajta elgondolkodásra, ami a növekedéshez vezet. Ennek meg is fizettem az árát – újra meg újra elkövetve ugyanazokat az ostoba bűnöket, a bűntudatnak ugyanazt a nehéz súlyát cipelve. Ekkor nehéz döntést hoztam: elhatároztam, hogy minden nap megpróbálom őszintén kiértékelni lelkem állapotát. Elhatároztam, hogy magamba nézek, és leírom, hogy mit látok. Kellemetlen érzésekkel tele és szégyenkezve elkezdtem írni: »Istenem, íme, néhány olyan terület az életemben, ahol kudarcot vallottam. Nem fognak maguktól eltűnni, ennyi erővel akár meg is nézhetem őket.« Vagy: »Aggódom egy kapcsolat vagy egy rossz szokás miatt. Semmi jóra nem vezet, de nem tudom, hogyan változtathatnék.« Miután egy vagy két szakaszt leírtam, visszatekintettem a leírtakra.” Hasznos dolog lelki naplót vezetni az Istennel járásról, mert ez: 1) Arra késztet, hogy lelassíts, és megvizsgáld tetteid hatékonyságát. 2) Felszabadít arra, hogy meg tudd kérdezni magadtól: „Miért csinálom ezt? Valójában hogy érzek ezzel kapcsolatban? Mit mond nekem Isten?” 3) Ha naponta csak egy oldalt írsz is, egy év alatt 365 napnyi feljegyzésed lesz meghallgatott imádságról és tanulságos leckékről!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése