Életben vagy, mert Isten szeretni akar téged

"Régen, mielőtt még a világot alkotta, Isten szeretett minket és Krisztusban kiválasztott, hogy az Ő szemében szentek és hiba nélküliek legyünk. Előre el is határozta megváltoztathatatlan terve szerint, hogy Jézus Krisztus által fiaivá fogad minket, és ez boldoggá tette őt."(Efézus 1,4-5 NLT fordítása)


Nemrég egy férfi jött be az irodába és azt mondta: "Keresztyén vagyok, de nem érzem úgy, hogy a hitemben növekednék. Mintha a közömbösség mocsarába ragadtam volna bele."

Azt válaszoltam neki: "Mit gondol, mi a probléma?"

Azt mondta: "Azt hiszem az lehet a baj, hogy nem szeretem eléggé Istent."

A válaszom: "Nem ez a problémája. Az ön gondja nem az, hogy nem szereti Istent eléggé. Az a baj, hogy nem érti mennyire szereti magát az Isten."

A szeretet mindig egy szeretetre adott válasz. A Biblia azt mondja: "Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket." (1 János 4,19) Amikor azt mondod "nem szeretem Istent", azért van, mert nem érted, hogy mennyire szeret Ő téged!

Ha meg akarod érteni az életcélod és az elhívásod, akkor Isten természetének megismerésével kell kezdened. Isten maga a szeretet. Természetének lényege a szeretet. Az egyetlen ok, amiért a világegyetemben létezik a szeretet, az Isten. A hangyák és a csigák nem szeretnek, de te Isten képére lettél alkotva, tehát képes vagy szeretni.

Az oka annak, hogy életben vagy az, hogy Isten szeretni akart téged. Életed első célja az, hogy Isten szerethessen! Igen, fontos az, hogy szolgáld Őt, engedelmeskedj neki és bízz benne, de az elsődleges célod az, hogy szeresd Istent.

Mélyülj el ebben az üzenetben: Az elsődleges feladatod nem az, hogy bármit is tegyél, hanem egyszerűen hagyd, hogy Isten szeressen! "Kedves római barátaim! Isten mélységesen szeret benneteket és arra hívott, hogy az Ő saját népe legyetek." (Róma 1,7)

Beszéljetek róla:

* Mit felelsz arra az igazságra, hogy az elsődleges hivatásod az, hogy élvezd az Istennel való kapcsolatodat?
* Gondolkodj el a jelenlegi kapcsolatodról Istennel. Vajon több-e már mint szabályok, előírások és rítusok tömkelege? Az Istennel való kapcsolatod a szabályokról szól vagy a szeretetről?

Jó hozzáállás a csendességedhez

" Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." 1 Sámuel 16:7b

Csendességet bárhol tarthatsz, azonban minden a jó hozzáállással kezdődik. Isten tudni akarja, hogy a szíved a megfelelő helyen van. A Biblia ezt mondja: "Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." (1 Sám 16:7)

Milyen az a jó hozzáállás, amivel rendelkezned kell csendességed közben?

1. Várakozással gyere. Igyekezz az Úr jelenlétébe! Az Istennel találkozol, a világegyetem Teremtőjével! Számíts arra, hogy jó közösségben leszel és áldásban részesülsz.

2. Hódolattal gyere. Istennel fogsz találkozni, szóval ne essél be csak úgy a jelenlétébe! Készítsd el a szívedet azzal, hogy elcsendesedsz Őelőtte. Ha az Egyesült Államok elnökével, vagy az angol királynővel találkoznál, korán ott lennél. A lehető legjobban néznél ki. Mennyivel inkább kell hódolattal odaállnunk, ha a világegyetem alkotójával találkozunk?

3. Éberséggel gyere. Légy ébren, mielőtt az Úrral találkozol! Még egyszer: az univerzum alkotójával találkozol. Ne tarts csendességet az ágyban. Valószínűleg elaludnál. Valójában a legjobb felkészülési idő a csendességedre az előző este. Ha szükséges, inkább feküdj le negyed órával korábban. Légy jó formában, amikor az Úrral találkozol. Megérdemli a teljes figyelmedet.

4. Gyere azzal az akarattal, hogy engedelmeskedsz. Ne azzal az ötlettel kezd a csendességed, hogy meghallgatod Istent, aztán majd eldöntöd, hogy engedelmeskedsz-e vagy sem. Ehelyett inkább mondd azt Istennek, hogy te már eldöntötted, hogy "Igen"-t mondasz neki.

Legyen jó a hozzáállásod mielőtt elkezded a csendességed, és akkor jó eredményre számíthatsz. Ha pedig a hozzáállásod rossz, akkor ennek pont az ellenkezőjét tapasztalhatod meg.

Beszéljétek meg:

- Milyen változásokat fogsz véghezvinni a csendességedben, ha figyelembe veszed a hozzáállásodat az Istennel való együtt töltött időhöz?

-Mit gondolsz, miben változna meg a hozzáállásod akkor, ha az a várakozó érzés lenne benned, hogy MIT fog Isten véghezvinni a szívedben a csendesség alatt, ahelyett, hogy azt gondolnád, FOG-e dolgozni benned?

Nézz szembe a valósággal és válaszd a hitet

„És mikor a hajóra szállt vala, követék Őt az Ő tanítványai. És íme nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok, Ő pedig aluszik vala.”
(Máté 8: 23-24 Károli G.)

Ha nyugtalankodni és aggódni kezdesz a helyzeted miatt, az első dolog, amit tenned kell, hogy nézz szembe a tényekkel.
Máté 8. fejezetében láthatunk egy helyzetet egészen valóságosan, amivel Jézus és a tanítványok szembe találták magukat. Amin ők keresztülmentek, nekünk is egy reális képet ad arról, hogy mivel kell szembe néznünk akkor, ha az élet másként halad, mint ahogyan mi terveztük.

1. Egy hirtelen jött viharral találták magukat szemben. Ez egy ábrázolása a váratlan problémáknak. Gyakran nem is tudjuk, hogy melyik irányból fog jönni a baj, vagy mi hol leszünk akkor, amikor az ránk tör.
Ha arra az alapelvre építed fel a hitedet, hogy minden rendben lesz ebben az évben addig, amíg semmi rossz nem szól közbe, akkor kudarcot vallasz, mert valami mindig lesz, ami rosszul fog alakulni.

2. Hullámokkal néztek szembe. A mi életünk hullámai a nyomasztó körülmények. A tanítványok esetében a vihar közepén magasabbra csaptak a hullámok, mint ameddig a csónakjuk ért. Rettenetes helyzetben voltak. Ugyanez történik velünk is. Vihar tépázza az életünket és ezekben a körülményekben azon gondolkozunk, „Hogy fogok ezzel a helyzettel szembe nézni?”

3. Volt egy csónakjuk. Ez a kép az erőforrások alkalmatlanságát mutatja be számunkra. A hajó nem volt elég nagy ahhoz, hogy ellenálljon a közeledő hullámoknak. Mi is ezzel a helyzettel állunk szemben.
Ha mi birtokolnánk az összes pénzt a Földön, minden rendben lenne. Ha mi rendelkeznénk az összes idővel a világegyetemben, minden rendben lenne. De nem mi birtokoljuk ezeket és nem mi rendelkezünk felettük. Ez a valóság, és aki mást mond, hazudik.


4. Jézus aludt a hajóban. Ott álltak a tanítványok egy vihar közepén, közel a megfulladáshoz, és Jézus, az egyetlen olyan személy, akiről tudták, hogy változást hozhat ebben a helyzetben, aludt.
Ez a kép jól bemutatja sokunk érzéseit, amikor az élet valódi problémáival kerülünk szemben. Nem tudjuk, mit tegyünk, vagy hogyan tovább, de tudjuk, hogy Isten ismeri a helyzetet, amiben vagyunk. És minél rosszabb a helyzet, mi annál jobban csodálkozunk:
Istenem, hol vagy Te ilyenkor? Miért nem lépsz közbe és változtatod meg a dolgokat? A kérdés az, hogyan tudunk távolságot tartani az aggodalmaskodástól, amikor az élet elsodor, és úgy érezzük, Isten késik a válasszal?

Az aggodalmaskodás kifáraszt és megrövidíti az életedet, de amikor nem kapunk választ, aggodalmaskodunk. Sokan azt gondolják, hogy a megfelelő válasz az aggodalmaskodásra az, hogy úgy viselkedünk, mintha nem lenne miért aggódnunk. De az egyetlen módja, hogy hatékonyan elbánjunk az aggodalmainkkal, az az, hogy szembenézünk a valósággal, és úgy döntünk, hogy mindezt hittel tesszük.

Vesd Istenbe a bizalmadat, hogy erőt adjon!

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)


Életed minden területén biztos alapot nyújt, ha kapcsolatod van Jézussal; beleértve a fizikai erőnlétet is.

Azáltal, hogy biztos kapcsolatban vagy Vele, számtalan módon fejlődhetsz és változhatsz; sőt, olyan területeken is, amelyeken ez máskülönben lehetetlen lenne. Ha jobban meggondoljuk, Isten nélkül egyáltalán sem tudunk változtatni az egészségünkön; de igaz az, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Mint oly sok egyéb változás az életünkben, az is lehetetlen vállalkozásnak tűnhet számunkra, hogy egészséges életmódba kezdjünk. Valóban: könnyen kudarcot vallunk, ha a saját erőnkből próbáljuk megtenni! Alkalmatlanságunk megtapasztalásakor élhetjük át igazán, milyen tökéletesen megmutatkozik Isten ereje a hitből élők számára.

Ezért van szükség a hitre ahhoz, hogy egészségesen tudjunk élni; úgy, ahogy azt Isten szeretné. Soha nem leszünk rá képesek, hogy a saját erőnkből kitartsunk, mégpedig azért nem, mert nem így lettünk megteremtve! Bármihez, amit saját erőnkből képesek vagyunk megtenni, nincs szükségünk hitre; és megszoktuk, hogy ha egyszer nincs szükségünk hitre, akkor hit nélkül éljünk.

De ha Krisztushoz jössz, hogy beismerd gyengeségeidet, Ő gyakran a legnagyobb erőtlenséget változtatja legnagyobb erősségeddé. Ráadásul nagyon szívesen teszi ezt! Ha úgy érzed, hogy gyenge a hited, vagy nem tudsz hinni, akkor csak bízz Istenben, és hagyd, hogy a hitet a legnagyobb erősségeddé változtassa!

Ez azonban csak Isten erejével lehetséges. A Biblia mondja, hogy a hit és az erő közvetlen kapcsolatban állnak egymással. Minél több hited van Istenben, annál több az erő és az áldás az életedben.

Jézus viselkedése is alátámasztja ezt, amikor a szülővárosába, Názáretbe látogatott (ahogyan azt Máté evangéliuma 13. részében olvassuk): „Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.” (Mt 13,58)

Isten megáldja azokat, akik teljesen belé vetik a bizalmukat. Ha így teszel, Isten kiárasztja rád az erejét. Ezt olvassuk a Bibliában Ábrahámról, a hit ősatyjáról: „Nem volt hitetlen, hogy kételkedjen Isten ígéretében. Ehelyett magasztalta Istent az ígéretéért, és hite által erőssé lett.” (Róm 4,20 GW alapján).

Az Ő ereje nélkül csak lemerül életünk energiaforrása. De Ő sosem szerette volna, hogy bárkivel is ez történjen. Úgy is elképzelhetjük ezt, mintha az életünk egy laptop volna, amelyet nem csatlakoztattak a töltőjéhez: az akkumulátor előbb-utóbb lemerül, és elfogy róla a töltés.

Miért akarna bárki így élni?

Képzeljük most el: olyan ez, mintha mindenkiben lenne egy kis elem. Ha végigküzdjük az életet a saját erőnkből, akkor folyton fáradtak leszünk. Ha azonban csatlakoztatjuk magunkat Isten hatalmas energiájú áramforrásához; ha beismerjük, hogy a segítségére van szükségünk, akkor fel tudunk töltődni.

Elég egyszerű a döntés, nem?



Beszéljünk róla:

- Mikor próbáltál meg legutóbb megoldani olyasvalamit, amit csak Isten ereje tudott elvégezni? Mit tett Isten ebben a helyzetben?

- Mi a különbség aközött, hogy a saját erőnkből, vagy Isten erejéből próbálunk meg egészségesen élni?

- Milyen figyelmeztető jelek vannak az életedben, amelyek azt mutatják, hogy Isten helyett a magad erejéből próbálsz megoldani egy helyzetet?