Engedd, hogy Isten elfogadjon és megszabadítson a félelemtől
"Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg." (Zsolt 8,6)
Nem ismerjük fel, mennyire egyediek és értékesek vagyunk - egyikünk sem ismeri fel. Tele vagyunk kétségekkel önmagunkat illetően, ezért sebezhetőek vagyunk, kiszolgáltatva az elutasítástól való félelemnek. Mikor kritizálnak minket, a kétségeink miatt mélyen legbelül attól tartunk, hogy igazuk van. Tehát még jobban fáj.
A bűn hatása mindig a bizonytalanság érzet. Minél vétkesebbek vagyunk, annál bizonytalanabbá válunk. Mikor valaki nem vesz rólad tudomást egy összejövetelen, lehet azt gondolod: "Biztos nem kedvel!" Pedig talán csak nem vette észre, hogy ott vagy. Mivel félelmeiden keresztül néztél rá, sebezhetővé váltál.
Mi az ellenszer az elutasítástól való félelemre? Az ellenszer, Istent tenni az első helyre. Másodjára, az embereket a maguk helyén kezelni, véleményüket a megfelelő szemszögből szemlélni. Ezután pedig el kell fogadnod, amit Isten mond rólad.
A 8. zsoltár 6. verse így szól: "Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg." Téged Isten alkotott, Isten pedig nem készít selejtet.
Nemcsak hogy Isten teremtett minket, de Krisztus által el is fogad minket - nem azért, amit tettünk, mert sohasem lehetünk elég jók ahhoz, hogy a tökéletes Isten elfogadjon. Az efezusiakhoz írt levélben ezt olvassuk: "Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben." (Ef 1,4) Jézus Krisztus meghalt a kereszen, megfizetve minden bűnünkért, és elfed minket szeretetével. Isten lenéz rád és így szól: "Amit Jézus tett, elfogadom. Téged is elfogadlak." Mindössze annyit kell tenned, hogy elfogadod, amit Jézus tett érted.
Isten teremtett téged. Krisztus tett elfogadhatóvá. Nem számít, hogy te mit tartasz magadról, nem számít, hogy mások mit mondanak rólad. Ha Isten azt mondja, rendben, akkor rendben vagy.
Nem számít ki utasít el, Isten sosem fog.
Beszéljetek róla
Hogyan változna meg az életed, ha értékesnek látnád magad annak fényében, hogy Isten értékesnek tartott téged, hogy fiát feláldozza érted?
Hogyan tudnád ezt az üzenetet másnak eljuttatni, akinek ugyanolyan nagy szüksége van rá, mint neked?
„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)
Mivel Isten tudja, mi a legjobb számunkra, hálásan kell fogadnunk azt, ahogy alakított minket. A Biblia azt mondja: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)
Isten saját céljai szerint határozta meg a természetünket és az alkatunkat, ezért nem kellene neheztelnünk vagy elutasítanunk azt. Ahelyett, hogy mások mintájára újra próbáljuk formálni magunkat, ünnepelnünk kéne a személyiségünket, amelyet külön számunkra készített Isten. „Krisztus mindannyiunknak különös képességeket adott - bármi legyen is az, amit nekünk szánt ajándékainak gazdag tárházából." (Ef 4,7 LB fordítás)
Elfogadni önmagadat egyben azt is jelenti, hogy elismered a korlátaidat. Senki sem jó mindenben, és senkit sem hívott el Isten minden feladatra. Mindannyiunknak meghatározott szerepe van. Pál tudta, hogy az ő elhívása nem arról szól, hogy mindent ő végezzen el és mindenkinek kedvére tegyen, hanem az, hogy arra a bizonyos szolgálatra koncentráljon, amire Isten formálta (Gal 2,7-8). Azt mondta: „Mi annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is." (2Kor 10,13)
A 'mérték' szó arra utal, hogy Isten mindegyikünknek kijelölt egy területet a szolgálatra. Az egyéniséged határozza meg, hogy miben vagy különleges. Ha megpróbáljuk kibővíteni a feladatunkat azon a határon túl, ami Isten nekünk szánt, akkor az feszültséghez vezet. Pont úgy, mint a versenyeken: minden futónak ki van jelölve egy sáv, ahol futhat. Mi is egyenként „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsid 12,1)
Ne irigykedj a szomszédos pályán futóra; csak arra koncentrálj, hogy befejezd a versenyt! Isten azt akarja, hogy élvezettel használd a személyiségedet, amit tőle kaptál! A Biblia így fogalmaz: „Gondosan ügyelj a saját munkádra, így a jól végzett munka elégedettséggel tölt el, és nem kell másokhoz hasonlítanod magad." (Gal 6,4 NLT fordítás)
A Sátán megpróbál majd számos módon megfosztani téged a munka örömétől: arra csábít, hogy szolgálatodat másokéval vesd össze és mások elvárásaihoz igazítsd. Mindkettő halálos csapda, ami elvon attól a feladattól, amire Isten szánt. Valahányszor elveszted örömödet a munkában, gondold át, vajon nem valamelyik csábítás okozza-e azt!
Beszéljünk róla:
* Szerinted miért olyan könnyű, hogy másokhoz hasonlítsuk szolgálatunkat? Az ilyen összehasonlítás hogyan befolyásolja munkánkat és Krisztus Testének egységét?
* Isten hogyan formált téged a szolgálatra? Mik a te korlátaid?
* Hogyan tudod megállapítani, hogy Istennek mik az elvárásai abban a bizonyos szolgálatban, amit végzel? Szerinted mik az elvárásai?
Nem ismerjük fel, mennyire egyediek és értékesek vagyunk - egyikünk sem ismeri fel. Tele vagyunk kétségekkel önmagunkat illetően, ezért sebezhetőek vagyunk, kiszolgáltatva az elutasítástól való félelemnek. Mikor kritizálnak minket, a kétségeink miatt mélyen legbelül attól tartunk, hogy igazuk van. Tehát még jobban fáj.
A bűn hatása mindig a bizonytalanság érzet. Minél vétkesebbek vagyunk, annál bizonytalanabbá válunk. Mikor valaki nem vesz rólad tudomást egy összejövetelen, lehet azt gondolod: "Biztos nem kedvel!" Pedig talán csak nem vette észre, hogy ott vagy. Mivel félelmeiden keresztül néztél rá, sebezhetővé váltál.
Mi az ellenszer az elutasítástól való félelemre? Az ellenszer, Istent tenni az első helyre. Másodjára, az embereket a maguk helyén kezelni, véleményüket a megfelelő szemszögből szemlélni. Ezután pedig el kell fogadnod, amit Isten mond rólad.
A 8. zsoltár 6. verse így szól: "Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg." Téged Isten alkotott, Isten pedig nem készít selejtet.
Nemcsak hogy Isten teremtett minket, de Krisztus által el is fogad minket - nem azért, amit tettünk, mert sohasem lehetünk elég jók ahhoz, hogy a tökéletes Isten elfogadjon. Az efezusiakhoz írt levélben ezt olvassuk: "Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben." (Ef 1,4) Jézus Krisztus meghalt a kereszen, megfizetve minden bűnünkért, és elfed minket szeretetével. Isten lenéz rád és így szól: "Amit Jézus tett, elfogadom. Téged is elfogadlak." Mindössze annyit kell tenned, hogy elfogadod, amit Jézus tett érted.
Isten teremtett téged. Krisztus tett elfogadhatóvá. Nem számít, hogy te mit tartasz magadról, nem számít, hogy mások mit mondanak rólad. Ha Isten azt mondja, rendben, akkor rendben vagy.
Nem számít ki utasít el, Isten sosem fog.
Beszéljetek róla
Hogyan változna meg az életed, ha értékesnek látnád magad annak fényében, hogy Isten értékesnek tartott téged, hogy fiát feláldozza érted?
Hogyan tudnád ezt az üzenetet másnak eljuttatni, akinek ugyanolyan nagy szüksége van rá, mint neked?
Hogyan légy önmagad és ne valaki más
„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)
Mivel Isten tudja, mi a legjobb számunkra, hálásan kell fogadnunk azt, ahogy alakított minket. A Biblia azt mondja: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)
Isten saját céljai szerint határozta meg a természetünket és az alkatunkat, ezért nem kellene neheztelnünk vagy elutasítanunk azt. Ahelyett, hogy mások mintájára újra próbáljuk formálni magunkat, ünnepelnünk kéne a személyiségünket, amelyet külön számunkra készített Isten. „Krisztus mindannyiunknak különös képességeket adott - bármi legyen is az, amit nekünk szánt ajándékainak gazdag tárházából." (Ef 4,7 LB fordítás)
Elfogadni önmagadat egyben azt is jelenti, hogy elismered a korlátaidat. Senki sem jó mindenben, és senkit sem hívott el Isten minden feladatra. Mindannyiunknak meghatározott szerepe van. Pál tudta, hogy az ő elhívása nem arról szól, hogy mindent ő végezzen el és mindenkinek kedvére tegyen, hanem az, hogy arra a bizonyos szolgálatra koncentráljon, amire Isten formálta (Gal 2,7-8). Azt mondta: „Mi annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is." (2Kor 10,13)
A 'mérték' szó arra utal, hogy Isten mindegyikünknek kijelölt egy területet a szolgálatra. Az egyéniséged határozza meg, hogy miben vagy különleges. Ha megpróbáljuk kibővíteni a feladatunkat azon a határon túl, ami Isten nekünk szánt, akkor az feszültséghez vezet. Pont úgy, mint a versenyeken: minden futónak ki van jelölve egy sáv, ahol futhat. Mi is egyenként „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsid 12,1)
Ne irigykedj a szomszédos pályán futóra; csak arra koncentrálj, hogy befejezd a versenyt! Isten azt akarja, hogy élvezettel használd a személyiségedet, amit tőle kaptál! A Biblia így fogalmaz: „Gondosan ügyelj a saját munkádra, így a jól végzett munka elégedettséggel tölt el, és nem kell másokhoz hasonlítanod magad." (Gal 6,4 NLT fordítás)
A Sátán megpróbál majd számos módon megfosztani téged a munka örömétől: arra csábít, hogy szolgálatodat másokéval vesd össze és mások elvárásaihoz igazítsd. Mindkettő halálos csapda, ami elvon attól a feladattól, amire Isten szánt. Valahányszor elveszted örömödet a munkában, gondold át, vajon nem valamelyik csábítás okozza-e azt!
Beszéljünk róla:
* Szerinted miért olyan könnyű, hogy másokhoz hasonlítsuk szolgálatunkat? Az ilyen összehasonlítás hogyan befolyásolja munkánkat és Krisztus Testének egységét?
* Isten hogyan formált téged a szolgálatra? Mik a te korlátaid?
* Hogyan tudod megállapítani, hogy Istennek mik az elvárásai abban a bizonyos szolgálatban, amit végzel? Szerinted mik az elvárásai?
Isten szava át fogja alakítani az életed
"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok;
megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." János
8:31b-32
Semmi sem tudja az emberek életét úgy megváltoztatni, mint a Biblia. Láttam alkoholistákat és függőket ahogy az életüket józanná és tisztává tették, mert elkezdték olvasni a Bibliát. Láttam Isten igéjét, ahogy megváltoztatott önmaguk körül forgó, nárcisztikus férfiakat, akik megbecstelenítettek és felhasználtak nőket, Isten szerinti férjekké, csodás apákká, és példamutató polgárokká a társadalomban.
A törvények nem tudják megváltoztatni a szíveket. Ha azt hinném, hogy meg tudják, akkor politikus lennék. Semmi hitem nincs abban, hogy a politika meg tudja változtatni a föld legnagyobb problémáit. Hozhatsz törvényeket, amik azt mondják, hogy a rasszizmus és a vakbuzgóság törvénytelen, de semmilyen törvény nem fog egy bigott embert más rasszokból származó emberek kedvelőjévé tenni. Csak Isten teheti ezt meg.
Jézus ezt így mondta a János 8 31-32-ben: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."
Világi egyetemek szerte a világban a falaikba vésve hirdetik az igevers második felét: "Az igazság megszabadít". De ugyanezek az egyetemek elutasítják az igevers első felét. A saját véleményed, vagy mások véleménye nem tesz szabaddá. Csak a Biblia fog. Még akkor is, ha a Bibliának engedelmeskedni nehéz és kényelmetlen, ez az ami felszabadít.
Mindent elhiszel, amit a neten olvasol? Persze hogy nem! Mindent elhiszel, amit a tévében látsz? Nem. Mindent elhiszel amit az újságokban, vagy a a"People" magazinban olvasol? Nem. Miért töltünk több időt olyan dolgok olvasásával és nézésével, amiről tudjuk hogy hazugság, mint azzal, amiről tudjuk hogy igaz?
Az alapkérdés amivel szembe találod magad az életben ez: Minek lesz fennhatósága az életed fölött? Isten igéjének, vagy a világnak? Isten szavának, vagy egy politikus véleményének? Döntened kell, méghozzá minél előbb.
Ha a Biblia nem csalhatatlan, tévedhetetlen, és hibátlan, akkor hatalmas bajban vagy. A Biblia elmondja, hogyan menekülhetsz meg. Elmondja, hogy az életed nem véletlen. A Biblia elmondja, hogyan nyerhetsz megbocsátást. Elmondja Isten hogyan használhat jóra itt a földön.
Ha Biblia nem igaz -tökéletesen igaz- akkor az élet értelmetlen.
Beszéljünk róla:
Milyen fennhatóság uralkodik rajtad, Isten szava, vagy a világ?
Hogy néz ki annak az embernek az élete, aki mások véleményére alapozza az életét?
Semmi sem tudja az emberek életét úgy megváltoztatni, mint a Biblia. Láttam alkoholistákat és függőket ahogy az életüket józanná és tisztává tették, mert elkezdték olvasni a Bibliát. Láttam Isten igéjét, ahogy megváltoztatott önmaguk körül forgó, nárcisztikus férfiakat, akik megbecstelenítettek és felhasználtak nőket, Isten szerinti férjekké, csodás apákká, és példamutató polgárokká a társadalomban.
A törvények nem tudják megváltoztatni a szíveket. Ha azt hinném, hogy meg tudják, akkor politikus lennék. Semmi hitem nincs abban, hogy a politika meg tudja változtatni a föld legnagyobb problémáit. Hozhatsz törvényeket, amik azt mondják, hogy a rasszizmus és a vakbuzgóság törvénytelen, de semmilyen törvény nem fog egy bigott embert más rasszokból származó emberek kedvelőjévé tenni. Csak Isten teheti ezt meg.
Jézus ezt így mondta a János 8 31-32-ben: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."
Világi egyetemek szerte a világban a falaikba vésve hirdetik az igevers második felét: "Az igazság megszabadít". De ugyanezek az egyetemek elutasítják az igevers első felét. A saját véleményed, vagy mások véleménye nem tesz szabaddá. Csak a Biblia fog. Még akkor is, ha a Bibliának engedelmeskedni nehéz és kényelmetlen, ez az ami felszabadít.
Mindent elhiszel, amit a neten olvasol? Persze hogy nem! Mindent elhiszel, amit a tévében látsz? Nem. Mindent elhiszel amit az újságokban, vagy a a"People" magazinban olvasol? Nem. Miért töltünk több időt olyan dolgok olvasásával és nézésével, amiről tudjuk hogy hazugság, mint azzal, amiről tudjuk hogy igaz?
Az alapkérdés amivel szembe találod magad az életben ez: Minek lesz fennhatósága az életed fölött? Isten igéjének, vagy a világnak? Isten szavának, vagy egy politikus véleményének? Döntened kell, méghozzá minél előbb.
Ha a Biblia nem csalhatatlan, tévedhetetlen, és hibátlan, akkor hatalmas bajban vagy. A Biblia elmondja, hogyan menekülhetsz meg. Elmondja, hogy az életed nem véletlen. A Biblia elmondja, hogyan nyerhetsz megbocsátást. Elmondja Isten hogyan használhat jóra itt a földön.
Ha Biblia nem igaz -tökéletesen igaz- akkor az élet értelmetlen.
Beszéljünk róla:
Milyen fennhatóság uralkodik rajtad, Isten szava, vagy a világ?
Hogy néz ki annak az embernek az élete, aki mások véleményére alapozza az életét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése