A kedvesség jutalma

„…Tevéidnek is merítek…” (1Mózes 24:19)

Egy nap Ábrahám elküldte szolgáját, Eliézert, hogy hozzon feleséget fia, Izsák számára. Egy kisváros kútja mellett állva Eliézer így imádkozott: „Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak”. Hamarosan felbukkant Rebeka, és ezt mondta: „Igyál, uram!... Tevéidnek is merítek…” (ld. 1Mózes 24:13-19). Rebekának fogalma sem volt arról, hogy Eliézer megváltoztathatja az életét. Nem tudta, hogy egyetlen kedves tette hatalmas áldásoknak nyit ajtót. Az ószövetségi időkben szokás volt vizet kínálni az idegennek, ezt a vendégszeretet törvényének tartották. A zsidók hitték ezeket a szavakat: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsidók 13:2). De ki a csuda ajánlaná fel, hogy megitat tíz szomjas tevét? Egyetlen teve képes meginni 150 liter vizet. Ennyi vizet kimerni a kútból félnapi munka! Rebeka nagylelkű volt egy teljesen idegen emberhez, anélkül, hogy a szolgálat örömén kívül mást is kívánt volna érte. Azt viszont nem tudta, hogy ezek a tevék fogják őt Izsákhoz vinni, hogy a felesége legyen, hogy mindez nagy gazdagsággal halmozza el, és ezáltal bekerül Krisztus családfájába. Ha tehát előre akarsz jutni az életben, kelj korán, maradj fenn későig, dolgozz keményen, légy becsületes és légy problémamegoldó! Élj Krisztus tanítása szerint, „menj el még egy mérföldre” (ld. Máté 5:41)! A siker kulcsa az, hogy nem csupán annyit teszel meg, amennyit elvárnak tőled, hanem annál egy kicsivel többet. Igen, a tevék elég csúnyák, de egy csúnya helyzetből származott a leggyönyörűbb dolog, ami valaha is történt Rebekával.

Rebeka története az élet egy nagyon fontos igazságát tanítja nekünk: Ha a lehetőség kopogtat, állj készen az ajtónyitásra! Rebeka nem gondolt arra, hogy mennyi plusz fáradságba fog kerülni tíz szomjas teve megitatása. Nem mondta: „Ilyen munkát nem szoktam végezni, nincs benne a munkaköri leírásomban”. Ő a következő alapelv szerint élt: „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van…” (Prédikátor 9:10). Nem akkor fejlesztette ki hirtelen ezt a fajta munkamorált, amikor Eliézer felbukkant, minden nap ezt gyakorolta. És ez kifizetődött. A lelkiismeretes munka mindig meghozza jutalmát. Isten figyeli a hozzáállásodat és a kis dolgokban való helytállásodat. A nagy pillanatok nem azokhoz jönnek el, akik várnak rájuk – a kis dolgokban és a mindennapos, minden különösebb dicsőséget nélkülöző egyszerű szolgálatban való hűség által érkeznek el. Rebeka nem idézte a Tórát, és nem kérdezte Eliézert, hogy milyen felekezethez tartozik. Ahelyett, hogy szuper-szellemi próbált volna lenni, egyszerűen csak kedves volt. Ezzel felhívta magára a férfi figyelmét, elnyerte tiszteletét, és végül Ábrahám családjának tagja lett. Ennél jobb már nem is lehet! Figyelj meg még egy dolgot: amikor Rebeka hazavitte Eliézert, hogy bemutassa a családjának, ők azt akarták, hogy várjon még tíz napot, mielőtt elmegy Izsákhoz. Ez volt a szokás. De Rebeka ezt mondta: „Elmegyek!” (1Mózes 24:58). Ha Isten megnyit egy ajtót, ne késlekedj! Ne mondd: „Mások alkalmasabbak erre, mint én”. Ha Isten téged szólított, akkor te vagy a megfelelő személy. Tehát lépj túl a félelmeiden, és indulj el arra, amerre Ő vezet!

Házasság és boldogság

„Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján…” (Prédikátor 9:9)

Tanácsadók úgy vélik, hogy a házasságoknak kevesebb mint 25 %-a igazán boldog manapság. Mi kell ahhoz, hogy a szerencsés kisebbség közé tartozz? Az, hogy a házasságot Isten fogalmaival mérd, és nem a saját önző elképzeléseid szerint. Isten szemszögéből a házasság boldogsága azon múlik, hogy különbséget tudj tenni tények és képzelet között. A mozi-mágia világa valóságtól elrugaszkodott elvárásokat teremt. Ahhoz, hogy „élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján”, át kell vizsgálnod gondolkodásmódodat.
Minden házasság két gyarló emberből áll: „mert… mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róma 3:22-23). Ez rád és a te házastársadra is vonatkozik. Nem arról van szó, mintha nem tudnánk ezt, csakhogy folyton elfelejtjük, vagy azt reméljük, hogy mi vagyunk a kivétel a szabály alól. A tökéletesség elvárása naiv gondolat, és folyamatosan aláaknázza kapcsolatotokat. A házasság boldogsága azon múlik, hogy tényként elfogadod-e mindkettőtök hibáit és hiányosságait, és hajlandó vagy-e reálisan kezelni őket. Ismerd fel, hogy mi az, ami csupán képzelet, foglalkozz a valósággal – főleg bizonyos sebezhető területeken. Ilyen például a pénzügyek. Gyakorold a tizedfizetést, a nagylelkűséget, ne várj azonnali jutalmat, fegyelmezd magad az anyagiak terén!
Második: külső megjelenés. Próbálj mindig a tőled telhető legjobban kinézni, de fogadd el a megváltoztathatatlan vonásokat – magadon is, a párodon is. Az öregedés Isten ötlete, tehát fogadd méltósággal, és használd arra, hogy bölcsebbé légy!
Harmadik: életstílus. A boldogság az elégedettségről és biztonságérzetről szól, nem az anyagiakról és a büszkeségről, melyek súlyos eladósodottsághoz vezetnek. Aztán udvariasság. Az apró kedvességek, figyelmességek, megértő szavak nem kerülnek sokba, de magasan kamatoznak. Végül: testi kielégülés. A legnagyobb kielégülést az adja, ha társad számára kielégülést nyújtasz. A csak magadra figyelés, a manipulálás és a saját elképzeléseid kikövetelése sohasem illenek bele Isten tévedhetetlen rendszerébe: „Adjatok, és adatik nektek…” (Lukács 6:38).

Ahhoz, hogy házasságod boldog legyen, meg kell értened valamit: a szeretet nem érzés, hanem döntés. A Righteous Brothers régi, You’ve lost That Loving Feeling [Elveszett az a szerelmes érzés] című dalára talán még most is ütemre dobog a lábad, de ettől nem fog jobban működni a házasságod. Az érzés gyümölcs, a cselekvés a gyökér. A megoldás az akaratodnál kezdődik. Isten nem parancsolta volna, hogy: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat…” (Efezus 5:25) vagy „… tanítsák a fiatal asszonyokat… hogy szeressék férjüket…” (Titusz 2:4 NCV), ha a szeretet egy érzés volna, és nem akaratlagos cselekedet. Ha az akarat vezet, az érzés követni fogja. Tehát igazítsd ki téves nézeteidet a szeretetről! Először: a szeretet alapja nem egy érzés, nem a személyiség vonzása, nem a szépség és nem a szex – más szavakkal, nem az élvezetek forrásai. Ezek a dolgok nem hoznak tartós boldogságot. Amire igazán szükség van, az elkötelezettség, jellem és krisztusi lelkület (hozzáállás). Másodszor: azt hiszed, nem tudod szeretni társadat?
Hasonlítsd össze magad Istennel! „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket” (1János 4:19). Ha Isten szeret téged, akkor van elég szereteted, amiből továbbadhatsz, „…mert a szeretet Istentől van…” (1János 4:7). Nem neked kell kezdeményezned, csak add tovább, amit te is kaptál! Harmadszor: azt hiszed, hogy belőled már kifogyott a szeretet? Nem, csupán elhagytad a forrását. „…szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által” (Róma 5:5). Töltődj fel a Szentlélek ellátmányából, és bőven elég szereteted lesz, amit továbbadhatsz! Végül: ha törődsz a társaddal, beleadod magad a kapcsolatba, akkor még a halott szeretet is fel tud éledni újra. „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:21).

A boldog házasság kulcsa az elégedettség. Amikor megkérdezik tőlünk, hogy mivel vagyunk elégedettek a házasságunkban, minden bizonnyal rámutatunk olyan dolgokra, amiket társunk tesz, vagy valamely jellemvonására, ami tetszik nekünk. Ha azt kérdezik, hogy mivel vagyunk elégedetlenek, olyan tetteikről vagy a személyiségük olyan vonásairól beszélünk, amelyek nem tetszenek. Arra összpontosítunk, ami jó vagy rossz bennük, ami boldoggá tesz vagy elszomorít. De a megelégedettség nem külső tényezőkön múlik! A lényege az, hogy mi hogy reagálunk másokra. Az igazi kérdés a mi hozzáállásunk. A probléma nem az, amit látunk vagy hallunk, hanem, hogy hogyan látjuk, hogyan hallgatjuk: „… Szemünk nem elégedett azzal, amit látunk, fülünk sem elégedett azzal, amit hallunk” (Prédikátor 1:8 NAS). A szem és a fül – az érzékszerveink – a vétkesek. Ezért mondja Isten: „… elégedjetek meg azzal, amitek van…” (Zsidók 13:5 KJV). El kell döntenünk, hogy másképp nézünk a dolgokra, úgy, hogy azok ne tegyenek boldogtalanná. Az irányítás a mi kezünkben van, nem a társunkéban! A megelégedettség döntés. „…megtanultam, hogy… elégedett legyek” (Filippi 4:11).

Úgy tanulunk elégedettséget, ha végiggondoljuk, hogy mennyivel nehezebb lehet másoknak, és megkérdezzük Istentől, hogyan akarja felhasználni gyengeségeinket és hiányosságainkat növekedésünkre és társunk növekedésére, és – emlékezve Erma Bombeck tanácsára – „A szomszéd fűje talán zöldebb, de bomló hullát takar”. Benjamin Franklin mondta a házasságról: „Tartsd jól nyitva a szemed előtte, és félig csukva utána”. Végül úgy tanulhatunk megelégedettséget, ha imádkozunk azért, hogy legyen bátorságunk változtatni azon, amin tudunk (főleg a saját hozzáállásunkon), és kegyelemért, hogy el tudjuk fogadni, amin változtatni nem tudunk (a legtöbb dolog elfogadható, ha felhagyunk azzal, hogy nehezteljünk értük), és bölcsességért, hogy a kettőt meg tudjuk különböztetni egymástól.

A boldog házassághoz egészséges környezetet az önzetlenség biztosít. Két olyan ember, akik eldöntötték, hogy Jézus Hegyi beszédének tanítása szerint fognak élni, boldogságot fog találni. Mindegyik boldogmondás (amilyennek kellene lenni hozzáállásunknak) azzal a szóval kezdődik, amit lehet boldognak is fordítani, de áldottat is jelent. Az igazi boldogságot az alázatosságban, a megbánásra való készségben, a kedvességben, szelídségben, türelemben, szerénységben lehet megtalálni, abban, ha azt szeretjük, ami helyes és igazságos, ha tiszta a szívünk, és béketeremtők vagyunk. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek tartóssá teszik a házasságot. És vedd észre – ezek mind az önzés ellentétei! A keresztre nem feszített én a legrosszabb alapanyag a házassághoz. A jegygyűrű vég nélküli elkötelezettséget jelképez, de ha nincs felette a kereszt jele, az önmagunknak való meghalás szimbóluma, akkor nem lesz tartósan boldog a házasságunk. Az önzés véget vet a szeretetnek – a szeretet véget vet az önzésnek. A házasság végérvényes felkérés arra, hogy növekedjünk az önzetlenségben. Egy másik nem tökéletes személlyel való együttélés arra késztet, hogy érettebbé váljunk, megérlelődjön és kiforrjon bennünk a kapcsolatot erősítő önmegtagadás művészete. Pál azt írja: „…legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10). A szeretetteljes kapcsolat próbája az, hogy képes vagyok-e társam szükségeit a saját igényeim elé helyezni. Kérdezd meg magadtól: „Kinek a javát keresem azzal, ahogy ezt a helyzetet kezelem?” – ez felfedi szíved igazi hozzáállását, arra emlékeztet és buzdít, hogy társadat helyezd az első helyre. Ha tudatosan így teszel, azzal a keresztet alkalmazod az énedre, az önzésedre és a testedre, és támogatod a házasságodat. Minél több én hal meg, annál több kapcsolat él! „…ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 12:24).

Megfelelő módon látni magad

„Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?” (Galata 1:10)

Túl sokan tartjuk életünk feladatának, hogy megváltoztassuk mások rólunk alkotott véleményét. Eltökélten akarjuk bebizonyítani nekik, hogy értékesek vagyunk. Persze, ne legyél olyan, mint az a fickó, aki azt mondta: „Szeretek magamban beszélni, mert szeretem a jó társaságot”. De azoknak az embereknek a véleményére sem alapozhatod az önértékelésedet, akik megaláztak. Amikor Harry Truman Franklin Roosevelt halála miatt hirtelen az Egyesült Államok elnöke lett, Sam Rayburn, a Fehér Ház szóvivője félrevonta őt, és ezt mondta: „Most sok ember lesz majd körülötted, és azt fogják neked mondani, hogy milyen nagyszerű ember vagy, Harry. De te meg én tudjuk, hogy nem vagy az.” Truman mégis igazán nagyszerű elnök lett. Amíg egyetértesz azokkal, akik rosszul bántak veled, és amíg fejet hajtasz a téged érzelmileg megnyomorító történéseknek, addig bezárva maradsz a saját magad által épített börtönbe. Amikor a kritikusaid véleménye a saját véleményeddé lesz, akkor börtönt építesz a lelked mélyén, melynek egyetlen foglya van: te magad. Felkészültél arra, hogy néhány emberre egész életedben hiába próbálsz kedvező benyomást tenni? És el tudod fogadni, hogy Isten nézőpontjából ez nem számít? Ha sikeres akarsz lenni az életben, együtt kell tudnod dolgozni másokkal anélkül, hogy hagynád, hogy az ő hangulatuk vagy az ő véleményük irányítson téged. Erről beszélt Pál, amikor azt mondta: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.”

OTTHON ISTEN JELENLÉTÉBEN

„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” (Zsoltárok 90:1)

Egy nehéz nap után jólesik hazamenni, egy olyan helyre, amit ismersz – egy olyan helyre, ahol lerúghatod a cipődet, ahol fürdőköpenyben szaladgálhatsz, és nem kell aggódnod amiatt, hogy ki mit gondol. Tiszteletteljes értelemben szólva: Isten jelenléte ugyanilyen kényelmes otthon számodra. Idővel megtanulod, hogy menj oda erőért, védelemért, útmutatásért. Isten azt akarja, hogy otthon érezd magad jelenlétében, és mindig vedd észre közelségét. Úgy szoktunk gondolni Istenre, mint egy istenségre, akiről beszélhetünk, nem pedig úgy, mint egy helyre, ahol lakhatunk, de Isten azt akarja, hogy úgy lássuk őt, hogy ő az, akiben „…élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Amikor Isten a pusztán át vezette Izráel népét, nem csak naponta egyszer mutatkozott meg, hogy aztán csak úgy eltűnjön. Nem, a tűzoszlop egész éjjel velünk volt, a felhő pedig egész nap. Isten soha nem hagy el minket. Jézus megígérte: „…én veletek vagy ok minden napon…” (Máté 28:20). A zsoltáros ezt mondta: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben…” (Zsoltárok 27:4). „Ez szép – mondod – én is szeretnék az Úr házában lakni, de itt ragadtam a való életben.” Nem, sőt épp ellenkezőleg! Csupán egyetlen döntésnyire vagy Atyád jelenlététől. Nem kell megváltoztatnod a lakcímedet – csak a felfogásodat. Bárhová is mégy ma, bármivel is kell szembenézned, emlékeztesd magad: „Ő velem van!”