A legjobbakkal is megtörténik!

„Mindez pedig példaképpen történt…” (1Korinthus 10:11)

Egy lelkész kerítést épített, és közben figyelte őt a szomszéd tizenkét éves fia. A lelkész rámosolygott, és megkérdezte: „Érdekel az ácsmunka?” „Nem” – válaszolt a fiú – „csak hallani szeretném, mit mond egy prédikátor, ha rácsap az ujjára a kalapáccsal!” Sokak számára te vagy az egyetlen Biblia, amit olvasnak; és figyelnek, hogy lássák, az életed összhangban van-e azzal, amit hirdetsz. Néhányan remélik, hogy Jézus életváltoztató hatalmának bizonyítékát fogják találni; mások arra keresik az alkalmat, hogy ezt mondhassák: „Lám, minden keresztyén képmutató!” Szeretnénk jó példát mutatni, de néha kudarcot vallunk. Ám bármilyen megalázó is hibázni, Isten arra használja ezeket a kudarcokat, hogy „a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Isten nem szépíti a leghíresebb szentek hibáit sem. „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11), hogy ne ismételjük meg az ő hibáikat.
Ábrahám, „Isten barátja”, hazudott Sáráról, amikor eltitkolta, hogy a felesége (1Mózes 12:10-20). Mózes, a hatalmas vezér, haragra gerjedt, és engedetlen volt Istennel szemben. Dávid, az Isten szíve szerint való férfi, házasságtörést követett el, aztán megpróbálta gyilkossággal eltusolni az ügyet (2Sámuel 11:15). Péter, az egyház feje, megtagadta Jézust, nem is csak egyszer, de háromszor (Lukács 22:54-62). János Márk feladta a szolgálatot, és hazament egy missziói útról (ApCsel 15:38). Ez mind meg van írva, semmi sem maradt ki, és Pál ezt mondja: „… mi éppígy el tudjuk rontani… pont olyanok vagyunk, mint ők voltak…” (1Korinthus 10:12 TM). Tehát ne csüggedj el, ha elbotlasz! Ismerd el vétkedet, kérj bocsánatot azoktól az emberektől, akiket érint, kérd Isten bocsánatát, bocsáss meg magadnak, tanulj abból, ami történt, és lépj tovább!

Bizalmas!

„… hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.” (Zsoltárok 41:7)
Egyszer egy ember el akart mondani Szókratésznek valamilyen pletykát. A bölcs filozófus megállította, és megkérdezte: „Először is: biztos vagy benne, hogy ez igaz? Másodszor: jó hír? Harmadszor: hasznos valami módon?” Amikor a férfi azt mondta, hogy nem igazán, Szókratész azt felelte: „Nos, ha se nem igaz, se nem jó vagy hasznos, akkor miért akarsz róla beszélni?” A pletyka a közvetlenség, a bizalmas kapcsolat bizonyos formáját érezteti, de valójában hamis kötődés, aminek az indítéka a másik ember kisebbítése, és saját magunk jó színben feltüntetése. Dávid azt mondta: „… eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli” (Zsoltárok 41:7). Salamon pedig így írt: „… a rágalmazó szétválasztja a barátokat is” (Példabeszédek 16:28), és a jó hírnév elvesztését okozhatja: „… a más titkát ne fedd föl, mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza!” (Példabeszédek 25:9-10). Kevin Miller mondta: „A szolgálat legnagyobb kihívása a bizalom – mennyire lehetsz nyílt? A következő kérdések segíthetnek dönteni ebben: Azért mondod el valakinek, mert a problémával kapcsolatban segítséget, fegyelmezést vagy helyreigazítást vársz tőle? Olyasvalakivel beszéled meg, aki elég bölcs ahhoz, hogy segítsen feldolgozni érzéseidet, és elég bátor ahhoz, hogy rávegyen a helyes lépésre, hogy szembenézz a másikkal vagy bevalld hibádat? Kaptál engedélyt arra, hogy megoszd ezt a hírt, vagy visszaélsz valaki bizalmával? Ha bizalmas információt akarsz továbbadni, ezt csak és kizárólag azért teszed, mert az illető veszélyezteti valaki életét vagy saját magáét? Hajlandó vagy felfedni forrásodat, hogy leellenőrizhessék? Megszakad a szíved abba, hogy ezt ki kell mondanod? Megvizsgáltad a saját életedet, és megvallottad, ha valamilyen bűnt követtél el hasonló területen? Imádkozol azért az emberért? Nem éreznéd magad kényelmetlenül, ha valaki ugyanezt mondaná rólad?”

Kezdd újra!

„…Jób állhatatosságáról hallottatok…” (Jakab 5:11)

Ezékiel könyvében Isten emberének négy arca van: egy oroszlán, egy sas, egy ember és egy ökör. Az utolsó arc, az ököré, a kitartásról beszél. Az ökör igavonó állat. Szánt napkeltétől napnyugtáig. Vidd be az istállóba, etesd meg, és másnap ismét szántani fog némán cammogva, amíg a feladatát el nem végzi. Nem fogja feladni. Nézd csak meg Jóbot, amint tíz gyermekének temetésén vesz részt, elveszti vagyonát és egészségét, kénytelen meghallgatni egy olyan feleséget, akinek a nyelve éles, akár egy sövénynyíró. De még az ő mogorva szavai sem érik el, hogy Jób feladja. Tanulj tőle! „Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr”. Jób a végső célra összpontosított, nem a közvetlen körülményekre. A mi problémánk az, hogy mindent azonnal akarunk. Egy hirdetőtáblán ez olvasható: „Régiségek – elkészülnek, amíg várakozik”. Az élet nem így működik! Vannak idők, amikor jó ötletnek tűnik az, hogy feladjuk; a vereség elkerülhetetlen, és a visszavonulás az egyetlen lehetőség. A kérdés az, hogyan birkózol meg az ilyen időkkel? David Ben-Gurion mondta: „A bátorság különleges tudás: hogyan féljünk attól, amitől félni kell, és hogyan ne féljünk attól, amitől nem kell félni. Ez a tudás belső erőt ad, amely arra ösztönöz, hogy továbbra is szembenézzünk a nagy nehézségekkel. Ami lehetetlennek tűnik, az gyakran lehetséges, ha bátrak vagyunk.” Tehát bármilyen nehézséggel nézel is szembe ma, vedd igénybe Isten kegyelmét, és próbáld újra! A hegyek csak a völgyből tűnnek olyan nagynak. A sikerhez vezető út hegynek felfelé vezet, ne akarj sebességrekordokat megdönteni! Amikor minden más kudarcba fullad, újra kell kezdeni!

MAI IGE AZ AGGÓDÓKNAK

„Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz” (Lukács 10:41)
Az aggodalom úgy viselkedik, mint egy tolvaj: elrabolja az örömöt, amit Isten szeretne nekünk adni minden egyes napon. Az aggodalom alapvetően két formában érkezik: nem fogjuk megkapni, amire szükségünk van, vagy elveszítjük, amink megvan. Márta aggodalmaskodó volt, ez meg is mutatkozott, amikor Jézus vacsorára jött hozzájuk. Márta keményen dolgozott a konyhában, míg testvére, Mária leült Jézust hallgatni. Márta keserű csalódottsággal kérdezte: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban?” (Lukács 10:40). Az aggodalom elfeledteti velünk, hogy ki a szolga, és ki az Úr. Figyelj meg három dolgot ebben a történetben: 1) Mártát nagyon lefoglalta a szolgálat, de nem élvezte. Kétségtelen, hogy szeretett volna Jézus kedvében járni; csak annyi volt a baj, hogy engedte, hogy az Úrért való szolgálat fontosabb legyen számára, mint az Úrral való kapcsolat. Történt már veled is ilyen? 2) Nem a Sátán vitte ki Mártát a konyhába, csupán elrabolta a konyhában végzett munka célját. A Sátán nem fog az egyház ellen fordítani, de rávesz, hogy csak magadra összpontosíts. Nem fog kivenni a szolgálatodból, csak elcsüggeszt azzal, hogy túlterhelt vagy és nem is értékelnek. 3) Isten szemében többet számít a hozzáállásod, mint a tetteid. „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14). A rossz hozzáállás elrontja az ajándékot, amit Istennek ajánlasz fel. Jézus azt mondta: „Márta…csak egy dologra van szükség. Mária azt választotta” (Lukács 10:42 NIV). Mit választott Mária? Ő leült Jézus lábához. Jézus mindig többre becsüli az őszinte szív csendes odaadását a zajos panaszkodásnál. Gondolkodj el ezen!

Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

„Féltem…” (Lukács 19:21)

Kérdezd meg magadtól: „Mit mernék megpróbálni, ha nem félnék a kudarctól?” Jézus elmondott egy történetet egy emberről, aki üzletét három kulcsemberére bízta. Az elsőnek öt tálentumot adott, a másodiknak kettőt, a harmadiknak egyet. A Bibliai időkben egy tálentum körülbelül tizenöt évnyi keresetnek felelt meg, szóval képzeld csak el, mekkora lehetőség volt ez! Ez meghatározó pillanat volt, amely mindegyikőjüknek lehetőséget adott arra, hogy teszteljék képességeiket, fejlesszék kezdeményezőkészségüket, gyakorlatra tegyenek szert jó ítélőképességből, és profitáljanak befektetésükből. Az első két ember pontosan ezt tette, megkétszerezték befektetésüket. A harmadik viszont annyira félt a kudarctól, hogy inkább elásta tálentumát. Jézus úgy írta le ezt az embert, mint „gonosz szolga”, és azt mondta, hogy el kell venni tőle a tálentumát, és annak adni, aki a sajátját haszonnal tudta forgatni. Nem azért ítélte el, amit tett, hanem azért, mert semmit sem tett.
Az emberektől, a kudarctól és az elutasítástól való félelem arra kísérthet, hogy elásd a tálentumodat. Ne tedd! Ha nincs bátorságod elkezdeni – már be is fejezted! Amikor Isten elhívott olyan embereket, mint Mózes, Gedeon, Debóra és Eszter, mindannyiuknak le kellett győzniük természetes félelmeiket – neked is ezt kell tenned. A pusztai vándorlás során a nélkülözéstől való félelem arra késztette az izráelitákat, hogy vissza akarjanak menni az egyiptomi rabszolgaságba. Az üldözéstől való félelem miatt a tanítványok elhagyták Jézust legnehezebb órájában, a félelem miatt Péter megtagadta őt – háromszor is. Ne engedd, hogy a félelem megállítson! A lehető legnagyobb fontossággal bír az, hogyan használod a tálentumodat. Az igazság az, hogy ezen alapul, hogyan fog Isten végül megítélni és megjutalmazni téged.