Engedd Istennek, hogy Isten legyen gyermekeid életében

„Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.” (János 17:18.)
Jézus elengedte a tanítványokat, hogy Isten terveit szolgálják.

Szülőként felelős vagyok a gyermekeim védelméért ahogy nőnek fel, de ez nem azt jelenti, hogy megvédem őket attól, hogy kockázatot vállaljanak Isten dicsőségéért. Túl védelmezővé válhatsz, ha nem engeded a gyermekeidnek érzelmileg, vagy még fizikailag sem, hogy azt tegyék, amit Isten elvár tőlük.

Azt mondod „Persze, hogy azt akarom, hogy a gyermekeim Istent szolgálják, de maradjanak körülöttem.”, vagy „Igen, azt akarom, hogy a gyermekeim azt tegyék, amit Isten vár tőlük. Az Ő tervét és céljait követhessék egész életükben, de ne hagyják el a környezetemet és éljenek a környéken.” Tehetik, amit Isten mond, amíg nem csinálnak valami veszélyeset, ahol megsérülhetnek vagy meghalhatnak.

Természetes, hogy szülőként nem akarod, hogy a gyermekeid megsérüljenek, de hadd tegyek fel őszintén egy kérdést: Hajlandó vagy megengedni Istennek, hogy Isten legyen a gyermeked életében?

Vagy még mindig uralkodni próbálsz az életükben. El kell engedned őket. Láttam olyan szülőket, akik irányítani próbálták gyermekük életét azután is, hogy megházasodott, pedig a Biblia ezt tanítja a házasságról: „… a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1.Mózes 2:24.)

A helyzet az, hogy Isten terve a gyermekeknek, hogy elmenjenek. Szülőként tanítanunk kell őket, amíg velünk vannak, de aztán engednünk kell, hogy Isten terve szerint szolgáljanak.

Jézus mondja: „Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.” (János 17:18.) A szülőség teljes célja végülis, hogy elengedd a gyermeked. Attól a perctől kezdve, hogy megszületnek, arra készíted fel őket, hogy elengedd a világba, nem pedig arra, hogy a markodban tartsd őket, vagy irányítsd az életüket az életed hátralevő részében.

A boldog emberek sosem állnak meg a növekedésben

"Nem gondolom, hogy már tökéletes lennék. Nem tanultam meg még mindazt, amit kellene, de továbbra is dolgozom egészen addig a napig, amíg végül olyanná nem leszek, amilyennek Krisztus megváltott és eltervezett. Nem, testvéreim, még egyáltalán nem az vagyok, akinek lennem kellene." (Filippi 3:12-13 - az angol Living Bible fordítás alapján)

Jézus követése először is egy döntés, azután pedig egy folyamat, amely egész életünkön át tart. Nem tudod követni járás nélkül! Kell, hogy legyen lendületed, ami előrevisz!

Filippi 3:12-13 azt mondja: "Nem gondolom, hogy már tökéletes lennék. Nem tanultam meg még mindazt, amit kellene, de továbbra is dolgozom egészen addig a napig, amíg végül olyanná nem leszek, amilyennek Krisztus megváltott és eltervezett. Nem, testvéreim, még egyáltalán nem az vagyok, akinek lennem kellene." 

Amikor Pál ezt a verset írta, idősebb ember volt már, és Rómában volt, a börtönben. Ekkor már az élete végén jár. Hihetetlenül sokat tapasztalt ember. Mégis azt állítja magáról, hogy még nem ért révbe. Ha valakinek joga van azt mondani, hogy "ott van szellemileg," akkor az ő lenne, aki az Újszövetség legnagyobb részét írta. De Pál azt mondja: nem, nem vagyok még ott. Még mindig növekszem. Még mindig tanulok. Még mindig egyre inkább hasonlóvá kell lennem Krisztushoz.

Mi az a csapda, ami visszatart attól, hogy kövesd Pál példáját és folytasd a Krisztusban való növekedést?

A büszkeség.

A büszkeség visszatart attól, hogy növekedj, mert ha azt tetteted, hogy minden rendben van nálad, nem fogsz azért erőfeszítést tenni, hogy szellemileg érettebbé válj. Senki sincs készen, senkinek sem tökéletes élete! Az alázat viszont boldogsághoz vezet, mert taníthatóvá tesz.

A boldog emberek sosem állnak meg a növekedésben. A boldog emberek sosem hagyják abba a felfedezést, az erőfeszítést; nem hagyják abba a tanulást. Ha abbahagytad a növekedést, szomorú lesz az életed, mert Isten növekedésre teremtett minket! 

A boldogság és az alázat együtt járnak, mert az alázatos emberek taníthatóak. Mindig felteszik maguknak a kérdést: "Hogyan lehetnék jobb férj? Hogy lehetnék jobb barát? Hogyan lehetnék jobb főnök? Hogyan lehetek Krisztus jobb követője?"

"Vizsgáljátok meg magatokat, hogy szilárdak vagytok-e a hitben! Ne sodródjatok az árral, és ne vegyetek mindent magától értetődőnek. Rendszeresen vizsgáljátok meg a lelketeket! Első kézből való bizonyítékra van szükségetek, nem csupán szóbeszédre, hogy Krisztus bennetek van. Vizsgáld meg az életedet! Hogyha nem mész át a szűrőn, változtass rajta!" (2 Korinthus 13:5 - az angol Message fordítás alapján).

Beszéljetek róla!

• Hogyan növekedtél szellemileg az elmúlt évben? Látják benned mások ezt a növekedést?
• Miért fontos, hogy támogasson egy kis csoport abban a törekvésedben, hogy növekedj szellemileg?
• Mit gondolsz, miért boldogabbak azok az emberek, akiknek tanítható szellemiségük van?

Jézus őszinte tanácsot ad

"Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre." (Efézus 4:29a)


Hatalom van abban, ha valakit szeretettel javítasz ki. Ha jól csinálod, az építi az embereket. A jó és a rossz közötti különbség a hozzáállásodban van.

Ha csak annyit teszel, hogy rámutatsz a hibákra, akkor hagyd abba. A javítás kell legyen a célod, nem az ítélkezés. Meg kell kérdezned: "Mi motivál ebben? Az ő érdekében vagy a sajátoméban probálom formálni őt?"

Sokszor csak azért változtatunk másokon, javítjuk ki őket, mert piszkáltak és ellenszenvesek. Azt gondoljuk: "Ha nem lenne ennyire rosszindulatú, az életem sokkal egyszerűbb lenne".

Ez a rossz motiváció.

Ehelyett kövesd az Efézusi levél 4:15-ben írtakat; miszerint szeretetben kell növekednünk. A kulcs a helyes formáláshoz: Erősítsd meg az embert és javíts a viselkedésén.

Beszéljetek róla:
Milyen rossz szokásokon sikerült változtatnod másokon, mikor a hibáikra mutattál rá vagy ítélkező voltál?
Gondolj valakire, akin mostanában próbáltál változtatni. Hogy tudnád őt megerősíteni?

Kérj jól!

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól…” (Jakab 1, 5-7)

Isten útmutatást szeretne adni neked, ehhez azonban két dolog szükséges: a megfelelő személyt kell kérdezned – Istent – és megfelelő magatartással kell válaszolnod – hittel – ahhoz, hogy választ kapj.

Tettél már fel úgy kérdést Istennek, hogy közben nem is remélted, hogy választ kapsz rá? Talán éppen ezért nem kaptad meg. Isten hit által munkálkodik az életünkben. Hányszor kértük már: „Istenem, kérlek, vezess engem!” - és továbbálltunk anélkül, hogy vártunk volna a vezetésre. Általában azonnal nekilátunk a feladatoknak. Azt mondjuk: „Istenem, adj nekem bölcsességet. Segíts, hogy helyes döntést hozhassak”. De igazából nem is várjuk, hogy ezt tegye. Azt gondoljuk, hogy minden rajtunk múlik.

Isten megígérte, hogy bölcsességet ad nekünk, amennyiben mi kérjük azt tőle. A bölcsesség azt jelenti, hogy Isten szemszögéből nézzük a dolgainkat. A bölcsesség arra irányuló képesség, hogy olyan döntéseket hozzunk, amilyeneket Isten is hozna.

Gondolkodj el ezen: Isten sohasem hoz rossz döntést. Ő sohasem hibázik. Azt mondja, hogyha hiszünk benne és hallgatunk rá, akkor vezetni fog bennünket. De mindezt hittel kell kérnünk.