A HIT

„Növeld a hitüket!” (Lukács 17:5)

A „Hogyan?” kérdésre a hit egy szóval válaszol: „Istennel!” A Biblia azt mondja: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1). Figyeld meg: 1) a hit bizalom. Egyesek szerint a hit valami éteri, valami „túlvilági” dolog, pedig nem az. Minden nap használjuk a hitet. Például, felveszed a telefonkagylót, felhívsz egy áruházat, leadsz egy rendelést, ők pedig elkérik a kártyaszámodat. Majd később elküldik a nyugtát. A nyugta az, amibe belekapaszkodsz, amíg várod, hogy a megrendelt áru megérkezzen – ez a biztosíték arra, hogy a termék úton van. Ugyanez igaz a szellemi világra is. isten megígéri, hogy válaszol imádságaidra, te pedig hiszel neki, hited az a nyugta, amit kézben tarthatsz, amíg vársz. 2) A hit ugyanakkor meggyőződés is. Miért hinnéd el, hogy valaki, akit nem látsz a vonal másik végén, elküld neked valamit, csak azért, mert megrendelted? Mert ez minden nap megtörténik mások életében, és valószínű, hogy már veled is megtörtént. Ezért nem elbizakodottság vagy ostobaság, ha arra számítasz, hogy ott lesz a postaládádban. Nem te vagy az első, aki bízik istenben, és ne is te leszel az utolsó. „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” (Zsoltárok 90:1). Az emberek már évezredek óta hisznek istenben, és ő soha nem hagyta őket cserben. Az ő hűsége a bizonyíték, amire szükséged va. Ugye, hogy nem butaság egy Ilyen istenben bízni.

IGAZSÁG AZ IGAZSÁGRÓL

„…Te pedig a szívben levő igazságot kedveled…” (Zsoltárok 51:8)
A Psychology Today című folyóirat szerint több ember csalta meg házastársát, mint ahányan az adóbevallásukban vagy akár a költségszámláikban csaltak. Közel fele az embereknek mondja azt, hogy ha megkarcolnának a parkolóban egy másik autót, elhajtanának anélkül, hogy cédulát hagynának, annak ellenére, hogy 89 %-uk egyetért azzal, hogy ez nem lenne helyes. Talán nem annak lennie a kérdésnek, hogy: „Miért követel tőlünk Isten ekkora becsületességet?”, hanem inkább annak „Miért tűrünk el ilyen becstelenséget?”. Jeremiás így állít mérleget: „Csalárdabb a szív mindennél…” (Jeremiás 17:9). Sokunk hitvallása az, hogy „megismeritek az igazságot és az igazság kényelmetlen helyzetbe hoz.” Hároméves korunkban, amikor az anyukánk megkérdezte: „Megütötted az öcsédet?”, tudtuk, hogy az őszinteségnek meg vannak a következményei. Ezért megtanultuk azt mondani, hogy „uhhh, hát, igazából ez nem is hazugság.” Megtanultuk takargatni a dolgokat. „Megütöttem az öcsémet? Nos, ez attól függ, hogyan értelmezzük azt a szót, hogy ütni. Úgy értem, persze, kapcsolatba kerültem vele, de vajon az esküdtszék ezt ütésnek nyilvánítaná? Tudod, minden viszonylagos. Azt mondjuk: „Megütöttem a kistestvéremet? Igen, anya, megütöttem. De nem az én hibám. Ha nem agresszív kromoszómákkal születtem volna, és ha nem engedted volna meg, hogy televíziót nézzek, akkor ez sosem történt volna meg. Így tehát elmondhatom, hogy megütöttem a kistestvéremet, de ez nem az én hibám. Én a nevelés és a természet áldozata vagyok.” Elmosolyodunk, de a zsoltáríró azt mondja: „Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.” És ez az igazság az igazságról.





Ha kegyetlenül őszinték vagyunk, akkor el kell ismernünk, hogy az igazság néha nem segít abban, amit meg kell tennünk. Azt akarjuk, hogy főnökeink szeressenek, tehát hízelgünk. Azt akarjuk, hogy barátaink csodáljanak, tehát felnagyítjuk a dolgokat. Azt akarjuk, hogy az emberek tiszteljenek, tehát olyan házakban lakunk, amelyet nem engedünk meg magunknak és olyan hitelt veszünk fel, amit nem tudunk visszafizetni. Anániás és Szafira eladtak egy birtokot, és a pénz egy részét a gyülekezetnek adták. Azonban hazudtak, amikor azt állították, hogy a földet azért az összegért adták el, amit a gyülekezetnek odaadtak (ApCsel 5). Nem az volt a bűnük, hogy félretettek pénzt maguknak, hanem az, hogy elferdítették az igazságot. Csalásuk pedig halálukat okozta. Azt mondod: „Örülök, hogy manapság Isten nem sújt le az emberekre azonnali halállal a hazugságért.” Ne légy ebben biztos! A hazugság sok dolog halálát okozza. 1) A házasság halálát. A hazudások termeszek a család fájának törzsében. 2) A lelkiismeret halálát. A második hazugság legnagyobb tragédiája az, hogy mindig könnyebb , elkövetni, mint az első hazugságot. 3) A karrier halálát. Kérdezd csak meg azt az alkalmazottat, akit sikkasztás miatt bocsátottak el a munkából. 4) A hit halálát. Gondold végig, hogyan tudna használni Isten, ha nem mondunk igazat? Minden amerikai futball csapatban van egy játékos, akinek az edző elmondja a taktikát és ő továbbadja azt az összecsapás előtt. De mi történik, ha a játékos nem az igazat mondja? Mi történik, ha az edző passzot kér, de a játékos azt mondja a többieknek, hogy az edző futást kér? Nos, az edző nem sokáig fogja őt felkérni. Isten azt mondja, hogy ha kis dolgokban becsületes vagy, akkor fog nagyobb dolgokat is rád bízni (ld. Máté 25:21). Nos, bízhat Isten benned?

Ki mint vet, úgy arat

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

Corrie ten Boom neve széles körben ismert a keresztények között, de kevesen hallottak unokaöccséről, Peterről, aki szintén részt vett a zsidók megmentésében a náci üldözés idején. Amikor a holland hazafiak meghallották, hogy az SS csapatok zsidó árvákat küldenek koncentrációs táborokba, kicsempészték a gyerekeket az árvaházakból és ten Boom-ék házába vitték őket addig is, amíg örökbefogadó szülőkre nem találtak. A tizenhat éves Peter, aki elkötelezett keresztény volt, úgy dacolt a németekkel, hogy a templomi orgona összes regiszterét kihúzva, teljes hangerőn játszotta a holland nemzeti himnuszt, miközben a gyülekezet felállva énekelt. Ellenállás vádjával bebörtönözték. A második világháború után bejárta a világot ugyanazzal az üzenettel, mint a nagynénje: a megbocsátás az egyetlen lehetséges válasz a gyűlöletre. Egy izraeli útján szívroham érte, és meg kellett műteni. Az operáció előtti éjszakán a kardiológus azt kérdezte tőle: „Véletlenül nem rokona a holland ten Boom-éknak?” Peter így felelt: „De igen, ők az én családom”. Az orvos így folytatta: „Egyike vagyok azoknak a kisgyermekeknek, akiket a családja megmentett.” Másnap az a férfi, akinek az életét negyven évvel korábban megmentették, visszafizette az adósságot azzal, hogy megmentette Peter ten Boom életét. A Biblia azt mondja, hogy ha kenyeredet a víz színére veted, „…sok nap múlva megtalálod azt” (Prédikátor 11:1 Károli). Amit vetsz – legyen az jó vagy rossz – vissza fog térni hozzád. Ezért: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” Ne feledd, Isten senkinek sem marad adósa, és nem számít, mennyi idő múlva, de biztosan beváltja ígéretét.

Megilletődött félelem

„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?...” (Ézsaiás 40:26)
G. K. Chesterton írta: „A világból nem hiányoznak a csodák, csak mi vagyunk érzéketlenek rájuk”. Azt mondják, hogy ha a Föld olyan kicsi volna, mint a Hold, akkor a gravitációja nem lenne akkora, mint amekkorára szükségünk van. Másrészt viszont, ha akkora lenne, mint a Jupiter, akkor az óriási gravitáció csaknem lehetetlenné tenné az emberi mozgást. Ha olyan közel lenne a Naphoz, mint a Vénusz, akkor a hőség elviselhetetlen lenne; ha olyan távol lennénk, mint a Mars, akkor éjjelente mindenütt hó és jég lenne. Ha az óceánok csak feleekkorák lennének, akkor a jelenlegi csapadékmennyiségnek csak a 25%-át kapnánk; ha a területük csak a mostani terület 1/8-ával lenne nagyobb¸ a csapadék 400%-kal nőne, és az egész földet egy óriási lakhatatlan mocsárrá változtatná. A víz 0 °C-on megfagy. De ha az óceánok is e törvény szerint működnének, a sarki területek olvadásának egyensúlya felborulna, és mindannyian jégbe zárva végeznénk. Ennek megelőzésére Isten sót tett a tengervizekbe, hogy fagyáspontjukat megváltoztassa. Mindezt egyetlen napi munkával végezte el!
A zsoltáros ezt írja: „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad… Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek” (Zsoltárok 104:24-33). Ha Isten keze munkája nem késztet dicsőítésére, és arra, hogy még jobban meg akard őt ismerni, akkor mi fog? John Stott mondta: „A legnagyobb hivatkozási alapunk nemességünkre az, hogy úgy vagyunk teremtve, hogy képesek legyünk megismerni Istent, személyes kapcsolatban lenni vele, képesek legyünk szeretni és dicsőíteni Őt. Valóban, akkor vagyunk igazán emberek, ha térden állunk Teremtőnk előtt.”

Pusztai magatartásformák

„Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba.” (Zsidókhoz írt levél 4:3)

Az izráeliek az ellenségeiket hibáztatták azért, hogy fél életüket a pusztában kellett tölteniük. Pedig a saját hozzáállásuk volt az oka! Mivel Isten „haragudott… nem engedte be őket… Isten nyugalmába, mert nem hittek” (Zsidók 3:17-19 NCV). A kételkedésük, panaszkodásuk és felelősség-áthárításuk miatt rekedtek a pusztában; és veled is ugyanez történhet. Úgy kezdődik, hogy sajnálod magad, és azt gondolod: „Bárcsak egy másik családba születtem volna, jobban fizetett állásom lenne, egy lelkibb társam, stb., akkor nem ez volna a helyzet.” Ez aztán tovább gyűrűzik lefelé a teljes önsajnálatba, amikor mindenki más a felelős a te problémáidért. Az igazság az, hogy az esetek 99 %-ában a megoldás a te hozzáállásod változásával kezdődik!

Egy másik pusztai magatartásforma, ami megrekedést eredményez, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy minden a te elképzelésed szerint legyen! A makacsság miatt továbbra is a pusztában fogsz botorkálni, látva az Ígéret Földjét, de soha el nem érve azt. A győzelem útja az volt, hogy a csatába indulás előtt áldozatot mutattak be Istennek. Csak egy probléma volt: egyedül Sámuel próféta volt alkalmas ilyen áldozat bemutatására. De büszkesége és makacssága elhitette Saul királlyal, hogy ő is megteheti. Emiatt aztán életét vesztette, és Izráel vereséget szenvedett. Sámuel azt mondta Saulnak: „te megvetetted az Úr igéjét; az Úr meg elvetett téged, és nem maradsz Izráel királya” (1Sámuel 15:26). Értsd meg ezt: semmit sem kell tenned azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de ahhoz, hogy az Ő áldásaiban járhass, engedelmeskedned kell Neki! Szóval mit parancsolt neked Isten? Ha győzelemre vágysz a csatáidban, és sikerre az erőfeszítéseidben, kezdd el azt tenni!

Sámson és Delila

„És lement Sámson Timnátba…” (Bírák 14:1 Károli)

Annak, hogy Sámson mindenét elvesztette, több oka is volt. Először: rossz kapcsolatok. Amikor Isten nemet mond egy kapcsolatra, nem büntetni akar, inkább megvédeni. „De olyan jól érzem magam vele” – mondod. Isten látja, hová vezet ez az út, te nem látod. Jobb, ha nem kapod meg, amit szeretnél, mintha megkapod, de nem tudod kezelni. Másodszor: szándékos engedetlenség. Háromszor olvashatjuk: „Sámson lement…”. A harmadik alkalom vezette Delilához! Mostani kapcsolatod felemel vagy lerombol? Egy költő ezt írta: „Régi társam, búcsúzom, nem megyek veled a pokolba”.
A Biblia azt mondja: „lement Sámson Timnátba”, és feleségül vett egy filiszteus nőt, megszegve ezzel Isten törvényét. Ez a nő elárulta őt, Sámson pedig „…lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit” (Bírák 14:19). Talán azt gondolta, hogy Isten megbocsát neki, hiszen ő olyan különleges. Nem! „Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.” (Példabeszédek 29:1) Bánd meg bűneidet, amíg még van rá időd! Harmadszor: nem helyénvaló bizalom. „Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! - mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték.” (Bírák 16:20-21) Amikor nincs többé Isten áldása azon, amit teszel, itt az ideje, hogy észrevedd, bűn van az életedben, és le kell számolnod vele! Az erőd titka Istenben rejlik, és nem benned.