Bizalom...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne aggódjak azon, amit úgy sem tudok megváltoztatni, de tégy készségessé, hogy örömmel megváltoztassam, amit akaratod szerint meg tudok változtatni! Ámen

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat,
amelynek nagy jutalma van.
Zsid 10,35

Bizalom... olyan valuta, ami értékesebb minden pénznél. Korunk rákfenéje, hogy a pénz hatalmát összekeverik a bizalom erejével, s így történik meg, hogy azokhoz, akik a leginkább "tőkeerősek" van a legkevesebb bizalmunk... Így ismétlődik a történelemben, hogy a spekuláció okozta banki válság, gazdasági válságot okoz, ami társadalmi válsághoz vezet. Amikor pedig válság, vagyis krízis szorításába kerülünk, akkor sokan a kiutat a kontrollban, a még nagyobb ellenőrzésben látják... pedig a krízisre mindig csak egy megoldás van: a bizalom!

Soha a történelemben ennyi azonosító módszer nem adatott a másik ember bizalmának elnyerésére, az emberek mégis "alapból" bizalmatlanok. A boltban tolvajnak, a repülőtéren terroristának, a bankban rablónak nézetnek minket, ha esetleg valamilyen pártszimpátiánk is van, akkor meg idegen érdekek kiszolgálóinak tekint minket - a másik oldalon álló tábor, mert hogy mindig van egy másik oldal is...

A bizalmatlanság mindig a nem-tudásból, a másik nem-ismeréséből fakad. Akit már ismerünk, ahhoz nagyobb a bizalmunk, s akinek valóban átlátható az élete, azt tartjuk hitelesnek, s szavazunk neki bizalmat. Sajnos az emberek nagyobb része a harmadik évezred elejére már városokban kényszerül élni, mely jobb esetben kisváros, rosszabb esetben azonban már az is átláthatatlan közösség... Egy család, nagycsalád, rokonság még mindig azért működik - ha nem is mindig példaértékűen, de azért működik -, mert átlátható. A nagyközösségi rendszerek is - értve ezalatt a társadalmi, politikai intézményeket - akkor működnek jól, ha átláthatóak...

Ha nem ismerjük a JóIstent - ha nem ismerjük fel Őt a világmindenség RENDjében -, akkor életünket nem az Őbelé vetett gondviseléshit, hanem a bizalmatlanság fogja irányítani. Ez újabb bizalmatlanságot szül, s ennek a vége a meghasonlás. Ilyen az, amikor a demokratikusan választott, demokráciáért harcoló politikusokat/vezető embereket harckocsik és rohamosztagok védik, amikor mesterlövészek figyelnek mindenkit, hogy adott jelre bárkit ártalmatlanná tegyenek...

A biztonságot egyedül Isten adja, no meg a jó lelkiismeret. Aki életével nem az isteni igazságosságosságot, hanem az emberi érdeket képviseli, az jobban teszi, ha magánhadsereggel, éjjel-nappal vigyázó testőrökkel veszi magát körül, de nyugodt álmot nem ez, hanem az ÚRIsten garantálja... s aki Őt szereti, azt Isten is viszontszereti, s álmában is ad neki eleget.

Élet...

A mai nap imádsága:

Uram! Hálát adok Neked, hogy élhetek. Milyen semmiség az én szavam ahhoz a felfoghatatlan csodához képest, hogy megengedted - létezhetek. Add, hogy ne legyek hálátlan itt és most, s egyszer folytatni tudjam hálaadásomat Tenálad! Ámen

   

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

Zsolt 139,5-6

Élni jó... Élni rettenetesen jó! Ennek ellenére a világon évente mintegy másfél millió ember vet véget az életének. Az '80-as években ez a szám három millió volt... Sok oka lehet az önpusztításnak - magány, súlyos depresszió, tartozás, munkanélküliség, megalázottság vagy szégyenérzet, a családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak -, de egyik ok sem igazolhatja az élet önkezű kioltását. Az életet ugyanis Isten adja, s Ő is veszi vissza, akkor, amikor Ő akarja, s úgy ahogyan Ő akarja...

Ezt persze sokan nem így gondolják. Annyi bizonyos, ha az Élet URát 'kikapcsoljuk a folyamatból', akkor megoldatlan etikai kérdések vetődnek fel. Ezért "fából vaskarika" az eutanázia gondolata, de az is, amikor a JóIsten már rég magához vette volna egy hosszú élet után megfáradt gyermekét, de kényszerűen életben tartják - mert az (orvos)tudomány ezt jelenleg lehetővé teszi. Úgy látszik, újra és újra tudatosítani kell, hogy az ember nem játszhat Istent... még egy kicsit se!

Élni jó... Élni nagyon jó! Csakis akkor, ha szerelemben fogantunk, s szabadságra születtünk és emberi méltóságunknak nem állja útját emberi akarat. Ha kegyes hozzánk a Teremtőnk, s éppen egy olyan korban létezhetünk, amikor nincs háború, járvány és éhínség - akkor különösen is boldogok lehetünk. Azaz csak lehetnénk, mert úgy néz ki, hogy minél nagyobb a jólét, annál nagyobb az aggodalom, hogy az ember elveszítheti azt.

A hívő ember pontosan tudja, hogy amije van, azt csak kapta. Onnan felülről, mennyei Atyájától - ingyen, s kölcsönbe; mert egyszer mindent vissza kell adni Neki. Mert: "Mezítelenül jöttünk ebbe a világba, s mezítelenül is megyünk ki belőle" - ahogyan az apostol tanítja nekünk. Mindez mégsem okoz szomorúságot a hívőknek, hiszen Isten törvénye az, hogy születünk, meg az is, hogy meghalunk.

Teremtőnk körbefog minket. Univerzumának minden látható és láthatatlan teremtményével, minden atomjával, elemi részecskéjével, rezgéseivel, MINDENNEL, de még azzal is, amiről azt sem tudjuk, hogy van, s létezik... Nemcsak körbefog, de 'kezét' rajtunk is tartja, azaz gondot visel rólunk. Gondviselésének arculcsapása - nemkülönben Ádámig és Éváig visszamenő őseink életért vívott küzdelmeinek semmibe vétele -, ha feladjuk! Az életet nem lehet "feladni", mert az élet szentsége magában az életben nyilvánul meg! Élni KELL, mert az Isten így rendelte el... Az élet csoda, teljesen mindegy, hogy picinyke hangyáé, nagy elefánté vagy az emberé az. Isten mindenhol "otthagyta ujjlenyomatát". Igen magas tudás ez, nem is lehet ezt felfogni. Hálát adni érte azonban lehet - mindenek előtt Istennek tetsző élettel...

Kiegyensúlyozottság...

A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem áldott pihenést, és lelkemet tisztogasd igéddel, hogy békességben élve önmagammal cselekedni tudjam akaratodat! Ámen.

   

Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem.

Zsolt 3,6

Viszonylag fiatal, de erőteljesen fejlődő új tudományág, az alvásmedicina szerint az alvászavarok a felnőtt lakosság egyharmadát(!) érintik. Magyar felmérési adatok szerint a lakosság mintegy húsz százaléka éli át rendeszeresen a kínzó tünetek valamelyikét. Ha átmenetileg is, de mindannyian átéltük már azt, hogy nem tudtunk elaludni. Nincs is talán ennél rosszabb, fáradtan forgolódni az ágyban, de a kívánt álom sehogyan sem akar ránk köszönni... Ennek oka a napközbeni stressz, a folyamatos elvárások, a megoldásra váró feladataink. Ilyenkor agyunk tovább "pörög" nem leli nyugalmát. Nem is gondolnánk, ebben az állapotban a magyarországi felnőtt lakosság egytizede szenved!

"Lefekszem, alszom és felébredek." - Milyen egyszerű program, s már ennek a kivitelezése is milyen komoly akadályokba ütközik. Németországban a második világháború után tömegével nem tudtak aludni az emberek - nem csoda, az átélt lelki traumák óriásiak voltak -, s állami döntés alapján a gyógyszergyártóknak gyorsan elő kellett állítani egy hatásos, elalvást segítő szert, mert az emberek a munkahelyeken rendszeresen elaludtak, s olykor súlyos baleseteket is okoztak... Nem kell bizonygatni, hogy a legjobb elalvást segítő "tabletta" minden korban és időben a tiszta lelkiismeret. (Talán Jézus erre is gondolhatott, amikor azt mondta, hogy a jók is és a gonoszok is megkapják "jutalmukat" már itt a földön... Elég komoly büntetés, ha valaki életének egyharmadát alvással kapcsolatos küzdelemmel tölti!) Aki ugyanis rosszul alszik, annak a rákövetkező napja is eleve "mínusszal" indul: Ingerültebb, nem hallja meg sem a bátorító, sem a biztató szót, s kapcsolata az egész világgal eleve "terhelt".

A föntiek után persze nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy mindenki, aki hisz, az jól alszik, s kiegyensúlyozott éjjele és nappala. Hit és hit között ugyanis óriási különbségek vannak! Tény, hogy a hit erőt ad, de nem mindegy, hogy miben illetve kiben hiszünk... Aki csak magában hisz, az hasonló ahhoz a hullámlovashoz, aki jól uralja szörfdeszkáját, de nem szabad elfelejteni, hogy a nagy hullámoknál is vannak még nagyobbak... Nem lehet/szabad alábecsülni az élet viharzó tengerét! A jó alvás biztosítéka tehát nem mi magunk vagyunk, hanem az ÚRIsten, aki támogat minket. Ha Vele élünk, az Ő akarata szerint szólunk és cselekszünk, akkor "álmunkban is kapunk eleget". Akkor nincsenek frusztrációink és oldhatatlan lelki görcseink, akkor édes az álom, az új napra ébredés, s tartalmas lesz egész napunk...

Példamutatás...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy ne törjem a fejemet, ki legyen a példaképem, hanem adj erőt, hogy követhni tudjalak mindaddig, amíg csak dobog a szívem! Ámen

Krisztus mondja: "Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek."

Jn 13,15

Krisztus követése... Nem egyszeri feladat, nem is "életstílus" hanem élet-program. Sokan azért mondanak nemet Jézus tanítására, mert nem éreznek magukban kellő erőt, készséget az "elvárosok" következetes betöltésére. S valóban, hogyan is lehet valaki jó krisztuskövető, amikor nemcsak Júdás árulta el Mesterét, de a tanítványok is mind, kivétel nélkül elfordultak a nehézségek óráiban Attól, Akinek közelében csodák százait élték át - a hagyomány szerint három éven át. Péter, aki fogadkozott, hogy még a halálba is követné Mesterét, - pestiesen szólva tökéletesen "becsődölt" -, hiszen amikor szorul a számonkérés hurka körülötte, "reflexből" háromszor tagadja meg az Emberfiát. Nos, ha az apostoli nagyok mind szétfutottak, akkor mit teszünk mi, majd kétezer évvel későbbi krisztuskövetők?

Egy biztos: úgy nem tudunk bizonyságot tenni Isten országáról, mint a Mester, s bizony az apostolok kora is elmúlt. (Persze most is akadnak olyan önjelölt rajongók(?) - vagy csak beképzelt maguktól kipukkadó lufi-személyiségűek - régiesen szólva hólyagok -, akik előszeretettel "evangélistának" merészelik neveztetni magukat, de ez legyen az ő kulturális primitívségük, s saját lelkiismeretük dolga...) Jézus tehát példát adott, de ez számunkra legföljebb csak iránymutatás lehet, elérni a mennyei kívánalmat sosem tudjuk... s ha mégis krisztusinak gondolja a világ Jézus mai követőit, akkor ez amiatt van, hogy igen elaljasult/elromlott a világ, s aki itt és most az isteni normalitás - Szeresd felebarátodat, s az Istent! - szerint él, azt már szentnek tartják...

Úgy tenni, ahogyan Krisztus... De jó is lenne! Meggyógyítanánk a betegeket, sőt parancsolhatnánk az elmeknek, s akkor egy évben talán háromszor is lenne aratás. Az igazság az, hogy fantasztikus technológiákat adott az ember kezébe a JóIsten, s mire használta fel az ember az egyszerű botot, kardot, puskaport vagy atombombát? Háborúra, ölésre... A gyógyítás "iparága" manapság az egyik legjövedelmezőbb üzlet. Mások nyomorúságán meggazdagodni a legfőbb cél. Hiánybetegségek létrejöttéhez asszisztál a világ, nem csoda, hogy betegek vagyunk, s meddők. Tönkretesszük a természetet a rengeteg méreggel, s két és félszer drágábban állítjuk elő az élelmiszereket, mintha természetes módon termelnénk meg őket... Ide jutott az Isten-nélküli, önmagát istenítő ember! Totális katasztrófa-helyzet szélére sodródott a világ, s ha nagyon hamar nem váltja fel a jelen pénzrendszerből fakadó rövidlátó fiskális gondolkodást a nyersanyag-, s (munka)erő-bázisú globális gondolkodás, akkor fura dolgokat tapasztalhatunk meg nagyon hamar... De, ahogyan Jézus mondja: "Ez még nem a vég..."

Hogyan tegyük tehát a dolgunkat a világban, ha úgy nem tudjuk, ahogy a Mester tette? Elsősorban nem a sikerre, hanem az eredményességre, nem a mennyiségre, hanem a minőségre kell koncentrálnunk. Nem önmagunkra kell öszpontosítanunk, hanem Istenre... Vagyis azt kell(ene) tennünk másukkal, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek. Akkor még az sem okozna nagy gondot, ha nem tudunk "annyira" Jézusiak lenni, mint amennyire szeretnénk...

Üdvösség...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy teljességben élhessek Veled, itt ebben a világban, ott, ahová bölcs végzésed szerint rendeltél! Ámen

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?

Jak 2,14

Az egyik legizgalmasabb kifejezés a Bibliában az üdv, üdvösség szó (görögül szótéria, amely pontosan megfelel a héber jásá; jesua jelentésének): tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/); oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); , gyógyulást, jóllétet (egészség); boldogságot, megtartatást. Vagyis ebben az egyetlen, gazdag jelentésű szóban benne foglaltatik az egész evangélium, mindaz, amire csak szüksége van az embernek, itt a földön (vagyis nem majd a mennyben, hanem ITT és MOST). Ahol a Bibliában az üdvösség szó szerepel, ott rögtön mellé gondolhatjuk az összes többi jelentését, amit fentebb felsoroltunk. Az üdvösség (latinul: salus): tág értelemben az élet beteljesedésének állapota, melyre minden ember vágyik. Szoros értelemben a túlvilági boldogság, teológiailag a mennyországba jutottak állapota, az üdvözültek örök jutalma.

A középkorban viszonylag egyszerűen oldották meg az üdvösség-kérdést... Az uralkodó katolikus egyház deklarálta: "Extra ecclesiam catholicam nulla salus est." - azaz, "a katolikus egyházon kívül nincs üdvösség". Mivel Jézus Krisztus egyetlen hiteles egyházának tartja magát Róma, ezért minden hivatalos iratában a nagy kezdőbetűvel írt Egyház, a katolikus egyházat jelöli - a többi egyház mindig kisbetűvel van megjelölve. Indok: "az üdvösséghez szükséges kegyelmi eszköztár (értsd: szentségek) teljessége a katolikus egyházban van". Aki tehát nem támogatta a katolicimust - az nem üdvözült. (Jobb esetben csak ez történt, rosszabb esetben a máglyán végezte...)

De tényleg, ki üdvözül? A kérdésre - bármennyire is fontosnak tűnik - a választ nem az ember, csakis egyedül az Isten ad(hat)ja meg. Az Ő dolga, hogy kit, s hogyan enged Magához! (Szép is lenne, ha a véges teremtmény kínálna fel megoldási utakat Végtelen Teremtőjének, hogyan vigye végbe üdvözítő tervét!) Elszomorító, amikor írásmagyarázó emberek a perfekciós biblikusságuk megkérdőjelezhetetlenségének tudatában az üdvösséggel kapcsolatban kinyilatkoztatnak: "ez márpedig így van, ez így működik"... Az igazság azonban az, hogy az üdvösség (Istennel való közösség) elnyerése/megkapása nem egy jól definiálható "hurrá(!)-bent-vagyok-állapot", hanem folyamat, élethossziglan tartó formálódás, amit Isten visz bennünk végbe... S ez a kegyelem lényege! Megcselekszem a jót, de ez legfeljebb arra jó, hogy agyag-életemet puhítom, s így kevésbé fájdalmassá teszem mindennapjaimat, hogy azokban Isten végül is olyan cserépedénnyé formáljon, amilyennek Ő megálmodott, amikor még nem is voltam...