Gyümölcsök...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy egyszerűségben és szépségben, tisztaságban és örömben tudjam élni életemet! Add, hogy szavaim és cselekedeteim Rólad tegyenek bizonyságot, hogy közösen élhessük át a növekedés csodáját! Ámen


Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magvető az igét veti... Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."
Mk 4,13 és 20

Egyre több "fronton", s egyre nagyobb - sajnos nem egyszer agresszív - reklámmal találkozunk. Soha ennyi reklám nem zúdult még az emberre, mint manapság, ugyanakkor soha ennyire nem volt az ember ennyire közömbös a hatásvadász trükkökre, mint mostanság. Ennek többek között az is az oka, hogy a reklámok jelentős része nem nekünk (nem a mi pénztárcánknak) szól, másrészt ami jó, az jó, s annak meg nem nagyon kell hírverés. Mégis megveszünk sok fölösleges kacatot, mert a propagandagépezet eredményesen működik - elhisszük, hogy szükségünk van az adott dologra, sőt még vágyakozunk is rá...

Az egyházon belül olykor elhangzik: "Jézus URunknak nem, de nekünk szükségünk lenne egy kis reklámra." Próbálkozások vannak, de a reklámnak nem az a lényege, hogy befelé demonstráljon, hanem hogy kifelé "hódítson"... Tény, hogy soha a történelemben ennyi technikai lehetőség - TV, rádió, újság, internet, plakátok, szórólapok stb. - nem adatott az egyház számára, s a templompadjaink - ne vigasztaljon senkit, hogy ez a testvéregyházakban is így van - mégis konganak az ürességtől.

Mi lehet ennek az oka? A papok, lelkészek, prédikátorok életidegen tanításai vagy egyszerűen ilyen ez a korszak, hogy valamilyen okból a Lélek visszafogottabban munkálkodik? Ha a számok alapján tájékozódunk, akkor nincs sok remény a mosolyra... Vannak ugyan fesztiválok, táborok - s milyen jó hogy vannak(!) -, de valahogyan mégsem hozzák a várt eredményt. Nincsenek tömeges megtérések, bármennyire is jól szerveznek/szerveztek a rendezők. A kitartó imádság is csak szerény eredményt produkál, a reménylett siker rendre elmarad...

A Mester előre megmondja a tanítványainak - akik gyakorlatilag semmit nem értenek meg a példázatokból -, hogy Isten országának dolgait csak kevesek - az egynegyed(!) - fogják fel. Befogadják ugyan, de nem értik meg, s ezért gyümölcsöt sem terem az életük; termés csak ott van, akik forgatják szívükben Jézus tanítását, s a szerint is élnek. A legnagyobb misszió mindig a cselekedet, mert azok hitelesítik a szavainkat.

A hatvanszoros szászszoros termés még a mai gépesített, modern mezőgazdaságban is csak álom, a harmincszoros gabonatermés pedig már igen jónak mondható. Ha arra gondolunk, hogy életünk folyamán "csak" 30 ember elé tudnánk odaélni az evangéliumot, akkor templomaink karzatain fürtökben lógnának az emberek... de amikor a családapáknak és családanyáknak saját gyermekeik elé sem sikerül "odaélni" azt az Istent, akit hisznek, akkor nincs más hátra, mint az alapos önvizsgálat...

Hit...

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm Neked a védelmet, amiben részesülök életem minden napján. Add, hogy gondviselő jóságod tapasztalása közben ne váljak elbizakodottá, s alázattal tudjam fogadni megtartó kegyelmedet! Ámen

   

Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.
1 Thessz 5,8

"Könnyű neked, mert hiszel!" - gyakran elhangzó megállapítás a "nemhívők" részéről... aztán kiderül, hogy a nemhívő is hisz, csak egészen másképpen. Kinek van igaza? Aki gondolkodás nélkül elfogadja egyháza dogmáit vagy aki a szabad, egyéni bibliaértelmezés kanyargós ösvényén sötét erdőbe téved?

Isten az erő, a józanság és a szeretet lelkét adta nekünk (1Tim 2,7), s aki híjával van akármelyik lélek(rész)nek is, annak a kereszténysége bizonnyal nem lesz vonzó!

Szabad-e a hitet ilyen militarista hasonlatokkal hirdetni, ahogyan Pál apostol is tette? Minden kép, hasonlat, szimbólum helyénvaló lehet! Hiszen soha nem a kép, a hasonlat a hibás, hanem az azt értelmező ember... A félre-értelmezések/magyarázások oka mindig a prioritás hiánya, azaz ha nem Isten az első. Augustinus olyan szépen mondja: "Szeress, s tégy amit akarsz!" Ha Isten van az első helyen, akkor az megadja értékét és helyét mindennek, ha Isten a legelső, akkor rend lesz az életünkben. Akkor nemcsak hiszünk, hanem érzelmi érettséggel gondolkodunk is, s nem teszünk olyan irritáló kijelentéseket, hogy "Aki gondolkodik az hisz" - ahogyan azt egy keresztény könyvecske címe is hordozza...

Az Istenes életnek védelemre van szüksége, mert valami rendkívül finom, zsenge kibontakozásáról van szó az Isten felé törekvő emberléleknek. Ha nincs védelem, akkor veszélyben a növekedés. A "páncélt" azonban az Isten adja, s nem azért, hogy csatába induljunk, s keressük a bajt... Az Isten ugyanis mindent elvégzett az ember üdvösségére, s a győzelem sikere nem rajtunk múlik, hanem az Isten kegyelmén.

Hogy szavainkban is megnyilvánuljon Isten ereje...

A mai nap imádsága:
Urunk! Te látod mivé váltunk Nélküled... kérünk, add nekünk igéd erejét, hogy megtapasztalva kegyelmed gazdagságát, bölcsen szólni tudjuk evangéliumodat Ámen."...de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé" Fil 3,14

Egyszerű a "gondunk": Hallgatunk, amikor szólni kellene, s beszélünk, amikor hallgatni kellene. Jézus a Fény-fia-krisztus (Én vagyok a világ világossága) azt élte elénk, amin keresztül szentekké válhatunk... azaz Istené lesz életünk. A Krisztus-rejtélyt évezredek óta kutatják, vizsgálják, de egzakt, tudományos választ eddig nem találtak rá. (A hit igen, de az nem tudomány, csak a tudomány tárgya: hit-tudomány.) Jól is van ez így. Attól, hogy valaki nem ismeri a fény kvantumfizikai tulajdonságait, még boldog lehet az élete, s teljességgel élvezheti a napfény melegét...

Mi az, amit Krisztus tud, s mi is tudhatnánk? Sokan szeretnének gyógyítani, mint Ő... mások meg parancsolni az elmeknek, mint Ő... megint mások szeretnék ismerni a lelkeket, mint Ő... Nagy dolgok, melyekhez nagy hit kell(ene), de mustármagnyi sincs ebben a nemzedékben... A hit, a lélek, az Isten világa - egy más világ! Isten világában nem az ész kapja a legfontosabb szerepet! Az Isten "királyságában" másképpen működnek a dolgok... A keresztények nagy zavarodottságát (étrd: szekták) az okozza, hogy Isten világában az anyagvilág törvényeit alkalmazzák mindenáron, az embervilágban pedig szeretnék látni az Isten országa törvényeit érvényesülni. (Jézus mondja: "Az én világom nem e világból való.") Mégis, mi az, amit mi is megtehetnénk - jézusi módon?

Mindenekelőtt a szavainkat, kommunikációnkat kell(ene) olyan méltósságal használni/megélni, amiben tükröződne a szó ereje. Hiába kiabál, ordít valaki, a szó ereje nem ebben van. A szó teremtő erő! Vannak, akik építésre használják, s vannak, akik a rombolásra, s vannak, akik hatalmuk megtartására. "Minden hatalom felülről való", ha nincs szavad, nem tudod érvényesíteni akaratodat... Jézus, amikor szólhatna a megkövezők szexuális bűneiről, nem hangoskodik, hanem lehajol, s egyenként a porba írja azokat... végül mindenki (kettősmércéjűek!) elódalog. Nos, valljuk be: lenne mit csiszolnunk kommunikációs "kultúránkon".

Aki meri felvállalni a szó tisztaságát, az megtapasztalja a lélek tisztaságát is. Aki szavaiban mocskolódik, élete is piszokkal teli.

Időnk...

A mai nap imádsága:
URam! Te tudod, mennyire szeretném, ha több időm lenne! Sok mindenre nincs időm, hiába igyekezem olykor görcsösen is, a múlandóság szele kisodorja kezemből legcsodálatosabb ajándékodat, az időt... Kérlek, légy velem, hogy időmet a Te kezedből tudjam venni, s elfogadva létem időbe zárt korlátait, Veled együtt kiteljesedhessek itt a földön, s egykor ott, az örökkévalóságban! Ámen.


   
Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.
Ef 5,15-16

Megállítani az időt!... Talán nincs ember a földön, akinek életében legalább egyszer ne támadt volna ez a magától értődően egyszerű, de gyakorlatilag kivitelezhetetlen ötlet. Pedig milyen nagyszerű lenne: örökké fiatalok maradhatnánk! - gondolták már ezt az ókorban is, de a középkor embere is eszelősen kereste az örök ifjúság kútját. Még mielőtt teljesen elvetnénk ezeket a badarkodó gondolatokat, s átbillennénk a kívánságok-fűtötte hamis reménységek világába - ez egyébként különösen is jellemzi összeesküvés-elméletes korunkat: ami hihetetlen és nincs, annak bizonyára lennie kell - játszunk el kicsit a gondolattal, milyen jó és hasznos is lenne, ha legalább csak egy rövidke időre is, de meg tudnánk állítani az időt...

Egyszerűen: jobb lenne a világ! Az örömök ideje megnyúlna, a rácsodálkozások szépséges pillanatai percekké vagy órákká duzzadnának, s az emberek elfelejtenék életük sok-sok hiábavalóságát. Nemkülönben a katasztrófák előtti utolsó pillanatokban megálljt parancsolva emberek millióit lehetne megmenteni! Sőt, hány és hány személyes életvezetés okozta tragédia lenne megelőzhető! A családon belüli pofonok sem csattannának el, hiszen a meglendült erőszakos kezet kimerevítve még mindig lenne idő a helyzet józan átgondolásra... Mindenki tudna hollywoodi forgatókönyvbe illő, ehhez hasonló történeteket kitalálni, csak körül kell néznie a környezetében vagy éppen a maga életében. S tényleg, de szép is lenne, ha mindenre lenne még idő, amire egyébként nincs! Lenne még plusz idő a szorongató vizsga előtt "úgy egy-két nap", de lenne elégséges időnk elmagyarázni felnövekvő gyermekeinknek, hogy szerintünk mi az élet értelme, s feladatözönös nyomasztó terminusaink között lenne idő még többször elmondani, hogy mennyire szeretjük szeretteinket...

Ezzel szemben az embernek az idő lassítására nincs, de az idő gyorsítására, mintha lenne hatalma! Ami nem sikerül az elmúlás irányába - görcsös próbálkozásaink ellenére sem - az a másik irányban szinte játszi könnyedséggel megvalósítható: Pazarlóan és rendkívül gyorsan képes az ember szétszórni kimért idejének homokszemeit az elmúlás szelébe - vagy más képpel kifejezve - az élet vizének agyagkorsó-életünkbe töltött néhány literkéjét esztelenül gyorsan elpancsikoljuk...

Lehet-e másképpen? Tesszük fel a kérdést többnyire akkor, amikor saját életünkben ütközünk a visszafordíthatatlannal, s a veszteség folyamatosan mardosó fájdalmával. A keresztény ember bármennyire is különös, afféle "csodapók", csodákra ő sem képes, ő is "csak" ember. Az Isten szeretetének megtapasztalhatósága okán azért mégis van alternatívája, s meg tudja tenni azt, amit más csak akkor, ha megállíthatná az időt. A természet rendjét, az örök törvényeket a krisztuskövető ember sem tudja kiiktatni, de a megváltás világ számára érthetetlen abszurditásának naponkénti, hit általi elfogadása által megváltoztatja saját életének időhöz való viszonyát, s lehetőséget talál konfliktusainak kezelésére akkor és ott is, ahol embertársai időhiányra hivatkozva, kétségbeesetten, ökölbe szorított kézzel a romboló gondolatok dimenziójába ragadtak bele...

Könnyen ítélkezőkért...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor irányítanak előítéleteim. Kérlek tégy szabaddá a sablonos gondolkodástól, gyógyíts meg csőlátásomból, hogy a Te szereteted irányítsa minden gondolatomat s cselekedetemet! Ámen


   

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!"
Mt 7,1

Sok pénzt áldoznak az emberek a saját egészségükért, de még többet fizetnek az "igazságuk" - esetleg vélt - érvényre jutásáért. Sőt, nem egyszer - erről szól a történelem - barikádokra is mentek és meghaltak... Hiszen a szabadság nem csak egy jogi állapotot jelöl. Az igazság, s az ítélet szorosan összetartozó fogalmak. Helyes ítéletet hozni komoly kihívást jelent nemcsak a bíró számára, de mindannyiunknak. Miért is?

Mert az igazság forrása az Isten. A hit, hogy Ő igazságosan ítél, olyan hit, amit soha nem vontak kétségbe. (Más vallásokban - egyiptomi, görög - is szerepelt a halottak megítélése.) Isten az, aki "vizsgálja a veséket és a szíveket" (Jer 11,20;17,10). A próféták lényeges témái közé tartozik, hogy a fenyegető isteni ítéletre emlékeztetnek. Nemcsak a "rövidtávú", földi büntetésre, hanem a végsőre, az idők végezetén bekövetkezőre is.

Jézus Hegyi beszédben elmondott tanításainak mindig vannak földi és mennyei vonatkozásai. Ne ítéljetek, azt is jelenti, ne ítéljetek el engem, mert, ha engem megtagadtok, akkor a szeretet Istenét is megtagadjátok. (Nos, Jézus szenvedéstörténete jól megmutatta mi lakozik az ember szívében...) Ne ítéljetek ugyanakkor azt is jelenti, mit ítélkezel, hogyan ítélkezhetsz, amikor te magad is ítélet alatt állsz? Lásd meg ember, hogy Isten mindenért megítél téged! S ha Isten könyörületes - Jézus Isten irgalmát hirdeti! -, akkor neked is "kötelességed" gyakorolni a megbocsátás erényét.

Aki ítélkezik, az "skatulyáz", azt előítéletei irányítják. Így mérgesednek el kapcsolatok nem csak szűkebb, családi-, rokoni-, közösségben hanem népek között is. Így feszül azután végzetes tragédiákat hozó ellentét török és kurd, zsidó és arab, afrikai és fehér, mexikói és amerikai, roma és magyar vagy magyar és román között... A gyűlölködés pedig - mivel a gonoszság ikertestvére - nem ismer határokat. Mindennek végső oka tehát a tudatlanság: nem tudjuk kik vagyunk. Ha tudnánk, hogy Isten teremtményei, akiket "nem sokkal tett az ÚR kisebbé az angyaloknál", akkor megváltozna az egész világ...

Öröm...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy felfedezzem az élet apró örömeiben, simogató, kegyelmes szeretetedet! Ámen

Igéd vidámságot szerzett nekem, s szívbéli örömöt,
Jer 15,16a

Gyakran éri vád a kereszténységet, hogy ez vallás a szomorkodók és hurráoptimisták vallása... Tény, hogy az élet értelme nem lehet az, hogy örökké a saját bűneivel foglalkozzon az ember, és az sem, hogy a világot ignorálva egy nem létező elképzelt világban éljen. Isten a VALÓSÁGOS világba teremtett bele minket, nem angyaloknak, nem is ördögöknek, hanem embereknek, VALÓSÁGOS vágyakkal, örömökkel, s persze valódi vétkekkel, bűnökkel is. Ezért sírunk és nevetünk, futunk és elesünk, küzdünk önmagunkkal, birkózunk sorsunkkal, hogy életünk legvégén békességgel tudjunk belegörbülni Isten kezébe...

Az élet elején többnyire nem az életvégi eseményekkel foglalkozunk, hiszen még előttünk az élet, amiben élni(!) szeretnénk. Jónéhány fiatallal beszélgetve, újra és újra megfogalmazódik egy szomorú kérdés az ajkukon: "De minek örüljek?"... Nos előhozakodni Pál apostol 'megigazulástanával', amikor "se munka, se barát/barátnő, se pénz, se perspektíva" - alapvető lelkipásztori hiba lenne. Az élet normalitásához ugyanis nem csilingelő ideológiára, hanem működőképes technológiára van szükség! A "technológia" ilyen esetben nem más, mint személyes példaadás - életvezetésből. Ezt kikerülni, lehet csak akkor a lényeg vész el: a hitelesség!

Manapság igen elterjedt a "coaching"-olás. A szó maga edzést jelent, s a "kócsingolás" tulajdonképpen strukturált beszélgetések és gyakorlatok (önismereti, kommunikációs, stb.) keresztüli támogatás, egyfajta "személyi edzőként", hogy a kliens megoldjon egy adott problémát az életében. A coaching lényege, hogy mindig csak egy adott problémán dolgoznak: társkeresésben, munkahelyváltásnál, fogyókúrában, karriertervezésben és rengeteg egyéb probléma esetén. Nagyon fontos: a coach nem tanácsadó, a "kliens" mindig maga találja meg a saját legjobb megoldását az adott helyzetre, aminek szorításában van...

Ami persze működik egy-egy probléma megoldásában, az nem mindig működik az egész életre kiterjedően. Hiába ér el valaki sikereket - átgázolva törvényen és embereken -, a siker önmagában még nem garantálja a kiegyensúlyozottságot. A szakmai siker bizony nem sokat ér, ha azt nincs kivel megosztani. A munkahelyi siker soha nem garantálja a magánéleti boldogságot, ugyanakkor a magánélet kiegyensúlyozottsága igen erősen befolyásolja a munkahelyi eredményeket!

A sportolónak nem csak edzésre van szükségre, hanem jó szóra is. A jó szót nem váltja ki a kemény szó-pálca, de nem pótolhatja a dopping sem! (Sajnos az élsport mára nem a nemes küzdelemről, hanem a mindenáron elérendő, pénzthozó sikerről szól...) Az ember szeret nyerni/teljesíteni, de nem arra teremtetett, hogy állandó teljesítménykényszerben éljen! Az élet ugyanakkor nem mindig sikertörténet - lásd tragédiák -, s ha valaki nem a sikeresek élbolyában van, ennek ellenére még lehet megelégedett életű.

A modern ember azért tévedt meg ennyire, mert elhitte, hogy egy-egy módszer ismerte, valamilyen "izmus" elvezeti őt a teljes életre. Hát nem... az élet attól élet, hogy a vesztesek oldalán is állhatsz - akár egy életen át! Háborúk, diktatúrák, járványok és természeti katasztrófák, velünkszületett fogyatékaink, betegségek eleve meghatározzák az ember "mozgásterét", de az ember fizikai létén mindig túlmutat a lelkisége. Ezért lehet valaki bilincsekbe verve is szabad, s tud szeretni akkor is, ha körülötte a világ elembertelenedik!

A hívő ember azt tudja, amit más nem mer sejteni se: egyedül ez nem megy, kell hozzá a JóIsten... Ezt a tudást elsajátítani csak úgy lehetséges, ha az Isten igéjében is megnyilvánuló örök igazságokat a szívünkbe zárjuk... A Biblia történetei személyes példákat mutat be arra vonatkozóan, hogyan élje, s hogyan ne élje az ember az életét! A döntés mindig a mi kezünkben van.