Élet és halál...

A mai nap imádsága:
URam! Vezess, hogy el ne tévedjek az úton! Ámen
   

Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
Zsolt 16,10-11

Születés és halál, két misztikus állomás közötti néhány évtized. A Szentírás szerint 70 vagy 80 esztendő. Alig 150 évvel ezelőtt, aki megérte a 35-40 éves kort, annak már illett végrendeletet készíteni, s aki megérte az 50-55 évet, arra meg azt mondták: De szép kort megért! Manapság - amikor erősen az ötödik X vonzásában is színészeink még ifjú szerelmeseket alakítanak - pedig sóhajtunk fel: Istenem, de fiatal volt! Az évek számánál azonban sokkal többet jelent, hogy ki-ki hogyan visszhangozza életében az isteni szeretet-dallamot. Azt a specifikusan neki írtat, amit Isten maga álmodott bele az ő életébe is. Egy dallam, amit meghatároz az isteni hangnem, az a néhánytucatnyi év-ütem, amit az Isten sorsunkba komponált.

Az Élet, az Istentől jövő... A legdrágább. Nincs ennél fontosabb, hiszen ha valaki kilép ebből a világból, az a fizikai létezés már többé nincs, elveszett örökre. Bizony, az élet megismételhetetlensége, egyszerisége, törékenysége szentséget hordoz. Szép és kívánnivaló az örök élet végtelensége, de a véges földi élet pontosan ugyanolyan fontos! Isten ugyanis mindent adni, akar mindent meg akar mutatni Önmagából, azt hogy a véges látható világban és végtelen láthatatlanban is: Ő az ISTEN. Az élet - sok nyomorúsága, szenvedés, kínlódás ellenére is (Az Írás azt tanítja nekünkmondja, a 70-80 esztendő tónyomó része is hiábavalóság) - kívánatos: élni jó. Aki tudja ezt, az keresi és építi az élet szépségének megnyilvánulási közegét: a közösséget!

Amennyire szükségünk van a mindennapi kenyérre, olyannyira szükségünk van az ÉLet Misztériumának megélésére is. Az Élet Titka megnyilvánul, születésben és halálban, szerelemben és művészetekben, szavainkban és alkotó "munkás" hétköznapjainkban. Az élet célja, hogy saját boldogságunkon keresztül eljussunk az utolsó Ajtóig... Ha nem éreztük gyermekként szüleink simogatásában a teljes biztonságot, ha nem éltük át életreválasztott társunk szerelmes kézszorításában az évtizedes hűséget, akkor nehéz megértenünk az Élet és Halál Urát. Ha szülőkként soha nem éltük át, hogy közösen imára kulcsolt kezünkben gyermekünk hideg, izzadságos kezecskéi nem csak felmelegednek, de a szeretet titokzatos hídjának evilági pillérei is egyben, akkor még nem tudjuk: az Isten igazsága előtti "kapitulációnk" nem a szabadságunk vége, hanem az Isteni Kegyelem kezdete?

Egyszer - egyedül az Isten tudja, mikor - mindannyiunknak be kell lépni életünk utolsó ajtaján. A hívő ember "tudása", hogy a túloldalon nem az enyészet semmije, hanem Valaki, az Élet és a Halál URa vár...

Meggyőződésünk...

A mai nap imádsága:
URam! Sokszor kimondtam Rád a nemet, pedig szívem mélyén az igent gondoltam... Bocsásd meg tévelygéseimet és önzésemet és kegyelmeddel formálj tetszésedre! Ámen

   
Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
Lk 22,61-62

Találkozások Jézussal. Így lehetne összefoglalni Jézus földi útjának állomásait. Péter utolsó találkozása ez Mesterével - a feltámadás előtt, de hol van még a feltámadás mindent átíró boldog öröme? Ezek a percek a lélek pokolraszállásának pillanatai. Péter fogadkozásainak/elszánásának: "Követlek, ha a halálba is mész!", azaz emberségének totális csődje... Péter - talán maga sem érti - de tagad, tagad és harmadszor is csak tagad. A kereszténységben a kakas az ítéletre való figyelmeztés jelképes hírnöke - így az éberségé is. A IX. sz.-tól van adat arról, hogy a templom tornyára fémkakast erősítettek. A hívők számára a kakas maga is "igehirdető", aki az új hit felvirradását hirdeti, de jelentheti az igazak lelkét is, akik várják a hajnalt. Péter apostollal kapcsolatban azonban a kakas elsősorban az emberi gyengeséget és a bűntudatot jelzi.

Péter utolsónak hitt találkozása ez Jézussal. A Kenyérszaporító, a Tengeren-járó, a Csodásan-gyógyító, a Mennyei-hatalommal-bíró most csak szelíden néz, de ebbe a jézusi tekintetbe Péter beleérez minden részvétet és szánalmat, minden önvádat és szemrehányást, fájdalmat és melegséget, szeretetet és erőt? Mindenki életében van mélypontok, sőt vannak az Isten-kapcsolatunkban is hullámvölgyek! Az élet ugyanis nem statikus, hanem dinamikus... Ha valakinek "vigyázzbanállós" a hite, akkor az nemcsak furcsa, de komoly kérdéseket is felvető egyben.

Ahogyan Péter életét is megváltoztatta a Mesterrel való találkozás, s a Jézus mellett megtapasztalt események formálták életét, ugyanígy a mi életünket is alakítják a pillanatos Isten-megtapasztalások, amikor titokzatosan ránktekint az Isten... Kegyelmi pillanatok ezek! Akár fent vagyunk - s úgy érezzük most kerek a világ - akár lent, mert meg-/beláttuk vétkeinket, melyek elválasztanak minket felabarátainktól és Teremtőnktől - mind-mind annak bizonyossága: Isten kezében vagyunk...

Azaz jó helyen. Otthon...

Szolgálatunk...

A mai nap imádsága:
Uram! Áldd meg szívem gyönge akarását, hogy a Te erőddel örömmel megcselekdjem mindazt, amit rám bíztál! Ámen


Az Isten országa igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.
Róma 14,17

Ha csak az eljövendő "mennyei királyságban" (mennyország/Isten országa helyes fordítása a görög szövegből) valósul meg az igazság és a békesség, akkor azzal nem sokra megyünk itt a földön... Aggodalomra azonban semmi okunk, hiszen Jézus mondja, "Isten országa közöttetek/bennetek van".

Minél jobban belenövünk a korábban úgy áhított felnőttek világába, annál inkább (meg)látjuk a világ igazságtalanságait, annál jobban érezzük a saját életünkön a békétlenséget. Hogyan is lehetne békénk, amikor naponta megtapasztaljuk az egyéni érdek minden más elé kerülését, amikor saját bőrünkön érezzük mások életvezetési következetlenségeinek következményeit?

Békére és igazságra márpedig szükségünk van, enélkül nem élhetjük át/meg a növekedés csodáját. Nem perfekten jövünk e világba, sőt, nem is úgy megyünk ki belőle, de ha két végpont között semmit nem tanultunk meg az Istenből, akkor hiábavaló volt a küldetésünk. Isten ugyanis szeretetből teremtett minket, s éppen ezért nem "dekorációnak", különböző "izmusok" rángatta bábujává szánt minket ebbe a világba, hanem aktív résztvevőjévé, alakítójává.

Hogyan tudunk megfelelni ennek az egész létünket átszövő isteni akaratnak? Csakis úgy, ha örömmel végezzük munkánkat, örömmel éljük életünket. Ezért nem mindegy, hogy ki a férjünk, ki a feleségünk, hogy mit gondol a társunk Istenről, emberről és a világról. Megtervezni a saját életünket csak részben vagyunk képesek, túl sok az "egyéb" tényező. Az azonban biztos, hogy ha nem a magunk álmait kergetjük és keressük mindenben, hanem megpróbáljuk megvalósítani Isten álmát rólunk, akkor azzal kerekedik ki számunkra a világ, s válik boldoggá és teljesebbé egyéni életünk. Az Istenben bizakodó ember ezért soha nem csalódik, mert jól tudja, hogy Teremtője a kialakult rosszból is jót hozhat elő, s ha görbe utakon is, de az Őt szeretőket eljuttatja a célba.

Tiszta gondolatokért.

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod mennyire eluralkodott ebben a világban a tisztátalanság, s bizonyára imáinkban is érzed, mennyire szenvednek tőle az emberek. Könyörül rajtunk, hogy visszataláljunk Hozzád, s általad egymáshoz is! Ámen.



Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.
Zsid 13,4

Amillyen erős a férfi és nő szövetsége, olyannyira erős a társadalom is. Ha krízisben vannak a sejtek, bizony krízisben van az egész a test is, ha több a beteg sejt a szervezetben, mint az egészséges, akkor beteg az egész ember... Ne szépítsük, beteg a társadalmunk. Három házasságból kettő válással végződik. Súlyosan beteg az a társadalom, ahol az ember már csak közgazdasági elem, szám. Ahol teher az idős ember és életszínvonal-rontó tényező a gyerek, ahol nincs becsülete a házasságnak, ott közel a "vég"...

Igénk nem apokaliptikus (végidőket sejtető) idézet az Újszövetségből. Talán kívánalom, ajánlás, parancs vagy jó tanács? Egyik se. Sokkal inkább iránymutatás, mely a teremtés isteni szavát idézi: "Legyen!" – és "lett". Ha tisztán szól az Isten igéje, akkor abból nem "valami lesz", hanem minden, egy teljes világ. Ha Isten tisztasága – aminek árnyjátéka a romantika – jelen van férfi és nő legnagyobb és legmélyebb, legőszintébb és legkihívásosabb, testet-lelket lebegtető, életre szóló kapcsolatában, akkor az a közössség áldott. Áldás a benne élő gyermekeknek, áldás a környezetnek. Ha azonban a tisztaság helyett a tisztátalanság (görög eredetiben: pórnosz) uralkodik, akkor az maga a "pokol", mert az ítélet nem más, mint a boldogság/áldás kínzó hiányának a naponkénti megélése...

A házasság nem "intézmény", nem szórakozás vagy unaloműző tevékenység, mégkevésbbé gyógyszer a magány ellen. A házasság rend, az Isten teremtettségbeli rendje. Állapot, ami akkor boldogító/Istennek tetsző, ha mindkét félből a legjobbat hozza elő. Ha nem a legjobbat, akkor az ilyen házasság nyomorúságos. Akkor nem repít a többre, hanem lehúz az egyre kevesebb felé. Az ilyen frigyet gyaníthatóan nem megszenvedték a felek, s nem "elkérték" az Istentől, hanem egyszerűen "beleugrottak" a kapcsolatba. Bizony, aki "tornyot akar építeni", az először üljön le, s vegye számba, hogy van-e elég ereje (szeretete), építőanyaga (kitartása) a cél megvalósítására...

Az Isten végidős ítéletét a távoli jövőbe hisszük, pedig az itt van velünk és mindennapjainkat kíséri. Az Isten nélkül meghozott (istentelen) döntéseinknek súlyos ára van: Békétlenség önmagammal, Istennel, a velem és mellettem élőkkel. Nincs szebb pillanat, amikor az arany örökkévalóságot szimbolizáló egyszerű karikácskái odagurulnak, s megnyugszanak az ujjakon. A teljesség ígéretének bizonyosságai ezek: Betölteni együtt az Isten önmagunk sorsán is túlmutató örök, teremtettségbeli rendelését...

Útjaink...

A mai nap imádsága:

URam! Utaidat ismertesd meg velem, hogy azokon járjak! Ámen

Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt.

Ézs 57,18a

Szinte közhelyes információ, hogy agyunk maximum 5-10%-át hasznájuk... Félelmetes belegondolni, mire lennénk képesek, ha a maradék 90 százalékot is be tudnánk vonni a munkába. Legalább tízszer jobban menne az iskolában a matek, tizedannyi idő alatt készülnénk el a ránkbízott feladattal, s legalább tízszer jobban odafigyelnénk egymásra. Sajnos vagy sem, de már jó ideje megcáfolták ezt a tévhitet, hogy agyi kapicitásunknak csak töredékét használjuk. ?A funkcionális képalkotó eljárásoknak köszönhetően mára bebizonyosodott, hogy nagyon kevés olyan területe van az agynak, amely semmilyen folyamatban nem vesz részt? ? mondta el Sophie Scott, a Londoni Egyetemen működő Kognitív Tudományok Intézetének professzora. Magyarul: ha zenél valaki, akkor az egész agyát használja, ha tanul (koncentrálva!) akkor is. Egész agyunkat használjuk persze akkor is, amikor a saját igazunkat bizonygatjuk, tehát amikor önzőek vagyunk vagy szeretetlenek, akkor azt is teljes erőbedobással tesszük. Egyébként hogyan magyarázhatnánk meg azokat a negatív jelenségeket, amik nap mint nap körbevesznek minket?

Nincs olyan, hogy félig van tele egy pohár... ha félig van, akkor bizony nincs tele, ha csordultig van, akkor van tele... Ha valaki csak félig teljesíti kötelességeit, akkor bizony az az ember teljesen hanyag. Ha valaki csak féligazságokat mond, akkor teljes a hazugsága, hiszen egy kevés hazugság az egész tanúbizonyságot hazugsággá teszi, ha valaki csak egy kicsit csalja meg a feleségét, teljességgel hűtlen az, s ugyanígy ha valaki csak egy kicsit kínozza meg a másikat - testileg vagy lelkileg, valóságban vagy virtuális világban - az bizony emberségében teljességgel csődöt mondott... De mit mond Isten? Láttam útjait...

"Isten szeme mindent lát!" - mondják mosolyogva az emberek, s nem gondolnak bele, hogy a Mindenható azért mindenható, mert valóban mindent lát! Látja a tőzsdei spekulánsokat, az extraprofitot eszelősen kergető pénzügyi oligarchia számunkra láthatatlanjainak mocskos terveit, melyekkel aláássák az egész Föld ökoszisztémáját, látja a hűtleneket és hazugokat, a nagy bűnösöket és a kicsiket, látja a részvét hiányát családban, iskolában, társadalomban... Isten látja a szülői szeretet hiányát, látja azt is, a amikor a pedagógusnak kiáltania kellene, de inkább hallgat, látja a korrupcióban fetrengő politikusok disznóságait, s látja azt is, ha a pap vizet prédikál, de bort iszik... egyszóval: Isten látja az ember istentelenségét! Igénkben azt olvashatjuk, így szól az ÚR: láttam útjait... Ő látja azt is, hogy hova vezetnek ezek az utak!

A hívő ember nem azért hívő, mert hiszékeny, hanem azért mert olyat is lát, amit csak a hitbéli látással lehet megpillantani. A hívő ember - Isten kegyelméből - a földi lét horizontján túlra is lát, ez adja számára az erőt, hogy másképpen cselekedjen, mint a többi ember. A hívő ember szól, amikor mások hallgatnak, cselekszik, amikor mások csak némán tűrnek. Jézus ugyanis aktivitásra szólítja fel követőit, hiszen ezt mondja: Amit szeretnétek, hogy Veletek cselekedjenek... azt cselekedjétek Ti is! S természetesen: Ne cselekedjétek azt, amit nagyon nem szeretnétek, hogy veletek is megtörténjen... Az pedig, hogy Isten úgyis mindent megbocsájt, ne használja senki takaróul, mert Isten az Ő gyógyítását, bűneink elfedezését nem "füttyszóra" teszi... Isten ugyanis, Isten volt, van, s lesz mindörökre!