Áldozatod kedves illat Istennek
"És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és
önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves
illatként."" (Efézus 5:2.)
Amikor Mária a hajával dörzsölte meg olajjal Megváltójának lábát, a tanítványok csak a pazarlás szagát árasztották: "Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni." (Máté 26:9.)
De Jézus azt érzékeltette, hogy az ilyen nagy áldozat, nagy jelentőséghez vezet: "Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!" (Máté 26:13.)
Talán Jézus azért érezhette Mária áldozatának édes illatát, mert tudta, hogy a szeretet talál értelmet az áldozatban: "Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért." (1. János 3:16.)
Talán Máriában Jézus megérezte "az Istennek kedves áldozati ajándékot", egy olyan életet, "ami kiüríttetett, mint italáldozat" (Efezus 5:2;2 Timóteus 4:6 NIV fordítása).
A Szent Szellem késztet minket a kegyelem királysága felé, ahol átformálódunk, hogy meglássuk a szeretet lehetőségét ott, ahol mások pazarló áldozatot látnak.. A pazarlás illata helyett megtanulunk mélyet lélegezni Isten kegyelmének illatából, ahol mint Jézus, felkészülhetünk a temetésre, hogy "megfeszíttessünk Krisztussal": "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Máté 26:12 NIV; Galata 2:20.)
Biztosan neked is voltak már "Én ezt nem tudom megcsinálni" pillanataid, de Pál testvérünk emlékeztet minket, hogy Isten kegyelméből élő áldozatokká válhatunk. Ő belénk ültette a Szent Szellemet, hogy szentekké és a számára kedvessé tegyen bennünket.
"És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként."" (Efézus 5:2.)
Van az életednek olyan része, ami áldozatot követel és azon kapod magad, hogy neheztelsz miatta? Hogyan változnának meg a dolgok, ha elkezdenéd "Istennek kedves illatú áldozatként" nézni őket? Kérd Isten segítségét, hogy kedves illattá változhass a pazarlás illata helyett.
Amikor Mária a hajával dörzsölte meg olajjal Megváltójának lábát, a tanítványok csak a pazarlás szagát árasztották: "Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni." (Máté 26:9.)
De Jézus azt érzékeltette, hogy az ilyen nagy áldozat, nagy jelentőséghez vezet: "Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!" (Máté 26:13.)
Talán Jézus azért érezhette Mária áldozatának édes illatát, mert tudta, hogy a szeretet talál értelmet az áldozatban: "Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért." (1. János 3:16.)
Talán Máriában Jézus megérezte "az Istennek kedves áldozati ajándékot", egy olyan életet, "ami kiüríttetett, mint italáldozat" (Efezus 5:2;2 Timóteus 4:6 NIV fordítása).
A Szent Szellem késztet minket a kegyelem királysága felé, ahol átformálódunk, hogy meglássuk a szeretet lehetőségét ott, ahol mások pazarló áldozatot látnak.. A pazarlás illata helyett megtanulunk mélyet lélegezni Isten kegyelmének illatából, ahol mint Jézus, felkészülhetünk a temetésre, hogy "megfeszíttessünk Krisztussal": "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Máté 26:12 NIV; Galata 2:20.)
Biztosan neked is voltak már "Én ezt nem tudom megcsinálni" pillanataid, de Pál testvérünk emlékeztet minket, hogy Isten kegyelméből élő áldozatokká válhatunk. Ő belénk ültette a Szent Szellemet, hogy szentekké és a számára kedvessé tegyen bennünket.
"És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként."" (Efézus 5:2.)
Van az életednek olyan része, ami áldozatot követel és azon kapod magad, hogy neheztelsz miatta? Hogyan változnának meg a dolgok, ha elkezdenéd "Istennek kedves illatú áldozatként" nézni őket? Kérd Isten segítségét, hogy kedves illattá változhass a pazarlás illata helyett.
Mi Isten mondanivalója rólad?
"Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" Máté 25:23
Olvastam egyszer egy könyvet arról, hogyan találjuk ki, milyen örökséget akarunk magunk után hagyni. Azt írta: képzeld el, hogy elmész a saját temetésedre, a templomban leülsz az utolsó padsorba, és hallgatod, mit mondanak rólad az emberek. Ez a könyv arra biztat, hogy gondold végig, mit szeretnél, ha az emberek mondanának rólad a halálod után: ez lesz a te örökséged. Majd pedig éld úgy az életed további részét, hogy mindez igazzá váljon.
Ezt a felfogást követni ugyan jobb a semminél, de legyünk őszinték: valójában nem számít, hogy mit gondolnak rólad mások. Hiszen végső soron amikor meghalsz, az egyetlen dolog, ami számítani fog, az, hogy Isten mit mond rólad.
Ahogy próbálsz felkészülni a következő évtizedekre, szeretném, ha ez lenne a végső célod. A minden területen teljes élet megélésének nem az a lényege, hogy a jóhíredet növeld, hanem az, hogy az életed érjen valamit Isten szemében: hogy arra szánd, amire Ő mondja, hogy lesz értelme.
Hiszem, hogy Isten okkal, céllal helyezett ide a Földre. Adott neked lelki ajándékokat, képességeket, személyiséget és tapasztalatokat – egy egyedi formát, amelyet használni akar a dicsőségére. Amikor előtte állunk majd az idők végén, egyedül az fog számítani, hogy Ő mit mond arról, ahogy a saját formádat használtad.
Kívánom, hogy Isten azt mondja neked, amit a Máté 25:23-ban olvasunk: "Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!"
Mert ezt, szeretnénk, ha mondanák rólunk; Isten, nem pedig az emberek.
Olvastam egyszer egy könyvet arról, hogyan találjuk ki, milyen örökséget akarunk magunk után hagyni. Azt írta: képzeld el, hogy elmész a saját temetésedre, a templomban leülsz az utolsó padsorba, és hallgatod, mit mondanak rólad az emberek. Ez a könyv arra biztat, hogy gondold végig, mit szeretnél, ha az emberek mondanának rólad a halálod után: ez lesz a te örökséged. Majd pedig éld úgy az életed további részét, hogy mindez igazzá váljon.
Ezt a felfogást követni ugyan jobb a semminél, de legyünk őszinték: valójában nem számít, hogy mit gondolnak rólad mások. Hiszen végső soron amikor meghalsz, az egyetlen dolog, ami számítani fog, az, hogy Isten mit mond rólad.
Ahogy próbálsz felkészülni a következő évtizedekre, szeretném, ha ez lenne a végső célod. A minden területen teljes élet megélésének nem az a lényege, hogy a jóhíredet növeld, hanem az, hogy az életed érjen valamit Isten szemében: hogy arra szánd, amire Ő mondja, hogy lesz értelme.
Hiszem, hogy Isten okkal, céllal helyezett ide a Földre. Adott neked lelki ajándékokat, képességeket, személyiséget és tapasztalatokat – egy egyedi formát, amelyet használni akar a dicsőségére. Amikor előtte állunk majd az idők végén, egyedül az fog számítani, hogy Ő mit mond arról, ahogy a saját formádat használtad.
Kívánom, hogy Isten azt mondja neked, amit a Máté 25:23-ban olvasunk: "Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!"
Mert ezt, szeretnénk, ha mondanák rólunk; Isten, nem pedig az emberek.
Ne vonakodj kegyelmet gyakorolni
"Amikor az emberek vétkeznek, meg kell bocsátanod és támogatnod kell
őket, hogy ne legyen úrrá rajtuk a kétségbeesés." (2 Kor. 2:7, CEV
fordítás)
A valódi közösségben az emberek megtapasztalják a kegyelmet. A közösségek a kegyelem helyszínei, ahol a hibákat nem dörzsölik el, hanem inkább kiradírozzák. A közösség ott valósul meg, ahol a kegyelem győzedelmeskedik az igazság felett.
Mindannyiunknak szüksége van a kegyelemre, mert mindannyian megbotlunk, elesünk és segítségre van szükségünk, hogy visszakerüljünk az útra. Fel kell tehát ajánlanunk a kegyelmet egymás felé és el is kell tudni fogadni egymástól.
Nem lehetsz közösségben megbocsátás nélkül, mert a keserűség és a sértődés mindig tönkreteszi a közösséget. Néha akarattal, máskor akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyik is legyen igaz, nagy adag kegyelem és könyörület szükséges a közösségi kapcsolat létrehozásához és fenntartásához.
A Biblia azt mondja: "legyetek tekintettel egymás hibáira és bocsássatok meg annak az embernek, aki megbánt benneteket. Ne feledjétek el, hogy az Úr megbocsátott nektek, így hát nektek is meg kell bocsátanotok egymásnak." (Kol 3:13, NLT fordítás)
Az a kegyelem, amit Isten mutatott ki felénk, az ösztönözzön bennünket arra, hogy mutassunk kegyelmet mások felé. Amikor valaki megsért téged, döntened kell, hogy energiádat és érzelmeidet megtorlásra vagy továbblépésre fogod felhasználni.
Nem használhatod mindkettőre.
Sokan azért vonakodnak attól, hogy kimutassák könyörületességüket, mert nem értik, hogy mi a különbség a bizalom és megbocsátás között. A megbocsátás a múlt elengedését jelenti. A bizalom a jövőbeni viselkedéshez kapcsolódik.
A megbocsátásnak azonnalinak kell lennie, akár kéri a másik ember, akár nem. A bizalom kiépítése viszont időbe telik.
Ha valaki újra meg újra megbánt téged, Isten azt parancsolja neked, hogy azonnal bocsáss meg, de nem várja el tőled, hogy azonnal bízzál meg benne, és nem várja el tőled, hogy engedd meg, hogy továbbra is bántson. Be kell bizonyítania, hogy megváltozott. A legjobb hely, ahol a bizalmat újjá lehet építeni, az egy kis csoport támogató környezete, akik bátorítást és elszámolhatóságot is tudnak biztosítani.
Beszéljetek róla
* Az a fontos neked, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, vagy az, hogy egy vitát kegyelemmel le tudjatok zárni?
* Milyen sérelmeket kell elengedned, hogy meg tudj bocsátani valakinek, és hogy megtanulj bízni benne újra?
A valódi közösségben az emberek megtapasztalják a kegyelmet. A közösségek a kegyelem helyszínei, ahol a hibákat nem dörzsölik el, hanem inkább kiradírozzák. A közösség ott valósul meg, ahol a kegyelem győzedelmeskedik az igazság felett.
Mindannyiunknak szüksége van a kegyelemre, mert mindannyian megbotlunk, elesünk és segítségre van szükségünk, hogy visszakerüljünk az útra. Fel kell tehát ajánlanunk a kegyelmet egymás felé és el is kell tudni fogadni egymástól.
Nem lehetsz közösségben megbocsátás nélkül, mert a keserűség és a sértődés mindig tönkreteszi a közösséget. Néha akarattal, máskor akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyik is legyen igaz, nagy adag kegyelem és könyörület szükséges a közösségi kapcsolat létrehozásához és fenntartásához.
A Biblia azt mondja: "legyetek tekintettel egymás hibáira és bocsássatok meg annak az embernek, aki megbánt benneteket. Ne feledjétek el, hogy az Úr megbocsátott nektek, így hát nektek is meg kell bocsátanotok egymásnak." (Kol 3:13, NLT fordítás)
Az a kegyelem, amit Isten mutatott ki felénk, az ösztönözzön bennünket arra, hogy mutassunk kegyelmet mások felé. Amikor valaki megsért téged, döntened kell, hogy energiádat és érzelmeidet megtorlásra vagy továbblépésre fogod felhasználni.
Nem használhatod mindkettőre.
Sokan azért vonakodnak attól, hogy kimutassák könyörületességüket, mert nem értik, hogy mi a különbség a bizalom és megbocsátás között. A megbocsátás a múlt elengedését jelenti. A bizalom a jövőbeni viselkedéshez kapcsolódik.
A megbocsátásnak azonnalinak kell lennie, akár kéri a másik ember, akár nem. A bizalom kiépítése viszont időbe telik.
Ha valaki újra meg újra megbánt téged, Isten azt parancsolja neked, hogy azonnal bocsáss meg, de nem várja el tőled, hogy azonnal bízzál meg benne, és nem várja el tőled, hogy engedd meg, hogy továbbra is bántson. Be kell bizonyítania, hogy megváltozott. A legjobb hely, ahol a bizalmat újjá lehet építeni, az egy kis csoport támogató környezete, akik bátorítást és elszámolhatóságot is tudnak biztosítani.
Beszéljetek róla
* Az a fontos neked, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, vagy az, hogy egy vitát kegyelemmel le tudjatok zárni?
* Milyen sérelmeket kell elengedned, hogy meg tudj bocsátani valakinek, és hogy megtanulj bízni benne újra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése