Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)
Észre kell venni, hogy ebben az egyetlen igeversben nem a dinamikus, hanem a statikus erő fedezhető fel. Isten erőt ad népének azzal, hogy békességet ad neki. Isten népe, ha békességben lakozik, az számára nem egy lármás állapot. Egy békességes nép nem zajongó nép, hanem körein belül harmónia, egyensúly lakozik. Nem külső, hanem belső béke ez. Isten ajándéka ez. Vegyük észre azonban, hogy ez erő! Igenis erő a javából! Isten népe állapota önmagáért beszél. Ha egészséges a lelki állapotunk, békességünk van, erősek vagyunk a hitben, akkor ezt mások is észreveszik. Hat másokra az állapotunk. Egyszer hallottam egy lelkésztestvéremtől, hogy bement egy ember egy keresztelő alkalmával az istentiszteletükre, aki még sohasem járt templomban. Végignézte a liturgiai történéseket és az alkalom után megjegyezte, hogy hát ez nem semmi! Ezt aztán alaposan megszervezték! Micsoda pontosság! Kérdezte a lelkész, mire gondol? Arra a sok apró részletre, ami az istentiszteleten egymás után következett. Nem volt baki, senki nem tévesztette el az éneket, stb. Kicsit megmosolyogta a lelkész és megnyugtatta, hogy ez mindig így megy. Azóta az az ember, jár templomba, mert elmondása szerint az első közösség, amivel találkozott, ahol rend van. Lehet bagatell, és talán túlontúl egyszerű a példa, de mivel megtörtént eset, el kell, hogy gondolkodtasson bennünket a felől, hogy azon a helyen a gyülekezet léte és állapota prédikált! Nem az igehirdetést emlegette ez az ember, hanem Isten népe békességét, harmóniáját, a közösség maga hatott rá.
Észre kell venni, hogy ebben az egyetlen igeversben nem a dinamikus, hanem a statikus erő fedezhető fel. Isten erőt ad népének azzal, hogy békességet ad neki. Isten népe, ha békességben lakozik, az számára nem egy lármás állapot. Egy békességes nép nem zajongó nép, hanem körein belül harmónia, egyensúly lakozik. Nem külső, hanem belső béke ez. Isten ajándéka ez. Vegyük észre azonban, hogy ez erő! Igenis erő a javából! Isten népe állapota önmagáért beszél. Ha egészséges a lelki állapotunk, békességünk van, erősek vagyunk a hitben, akkor ezt mások is észreveszik. Hat másokra az állapotunk. Egyszer hallottam egy lelkésztestvéremtől, hogy bement egy ember egy keresztelő alkalmával az istentiszteletükre, aki még sohasem járt templomban. Végignézte a liturgiai történéseket és az alkalom után megjegyezte, hogy hát ez nem semmi! Ezt aztán alaposan megszervezték! Micsoda pontosság! Kérdezte a lelkész, mire gondol? Arra a sok apró részletre, ami az istentiszteleten egymás után következett. Nem volt baki, senki nem tévesztette el az éneket, stb. Kicsit megmosolyogta a lelkész és megnyugtatta, hogy ez mindig így megy. Azóta az az ember, jár templomba, mert elmondása szerint az első közösség, amivel találkozott, ahol rend van. Lehet bagatell, és talán túlontúl egyszerű a példa, de mivel megtörtént eset, el kell, hogy gondolkodtasson bennünket a felől, hogy azon a helyen a gyülekezet léte és állapota prédikált! Nem az igehirdetést emlegette ez az ember, hanem Isten népe békességét, harmóniáját, a közösség maga hatott rá.
(Berencsi Balázs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése