A mai nap meditációs fogalma:
Teremtés rendje...
A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm Neked, hogy az élet csodájának részesévé tettél! Add, hogy lelkemben uralkodjék a Tőled jövő isteni szándék, s szeretni tudjam a világot, felebarátaimat, s mindazokat akiket bölcs végzésed szerint rám bíztál! Ámen
Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. .
1 Móz 1,27-28ab
Isten képmásai vagyunk tehát... A férfi nem "atyaúristen", a teremtés "korononája", s a nő sem istennő, akinek kijár az imádat, hanem férfi és nő együtt képmásai az Istennek. Már Ádámnál és Évánál kinyilvánítja Isten: legyetek EGYek, hiszen én, a ti Teremtőtök is EGY vagyok. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy Isten nem kérdéses kimenetelű kozmikus kísérletként indítja útra az első emberpárt, hanem miután létrehívta Ádámot s Évát és megajándékozta őket külön-külön értelemmel és döntési szabadsággal, őket együtt, mint "párt" megáldotta. Ezért mindazok, akik a Teremtő Isten eredeti rendjébe bele kívánnak szövődni, házasságkötésükkor Isten áldását kérik... A szaporodás, a betöltés, a növekedés, azaz a kiteljesedés tehát nem más, mint az Isten áldásában való részesedés.
Az ember azonban elfordult az EGYtől, mert olyan akart lenni, mint az Isten: vagyis: EGY. De az ember sosem lehet "úgy" EGY, mint az Isten, mert az ember az ember, azaz teremtmény, s nem pedig (teremtő) Isten. Jóllehet a Kísértő sziszegő mondata ott visszhangzik minden generáció fülében: "Olyanok lesztek, mint Isten!" - ez azonban kezdettől fogva hazugság, s mindvégig csak hazug ígéret marad. Ha valaki hasonlítani akar az Istenhez, akkor erre csakis egy lehetősége van: szerethet.
A szeretet csodája abban rejlik, hogy önkéntes. Az adás, akkor ad kiteljesítő örömöt, ha az önkéntes. Ha valakitől valamit kikényszerítenek, azon nemcsak áldás nincs, de harmad- és negyedíziglen megkeserítheti generációk életét is. Amikor a nő saját akaratából kész arra, hogy az Élet továbbadásában a Teremtő Isten eszközévé váljon, akkor a gyermek valóban "ajándék, s az anyaméh gyümölcse 'valóban' jutalom". Ellenkező esetben elhordozhatatlan teher a gyermek, s olykor megtörténik, hogy - jobb esetben csak intézetbe adja az anya a gyermekét -, de olykor az is megesik, hogy a megszületett csecsemőt a saját (édes?)anyja megöli... S még mielőtt valaki ítélkezne, gondolkodjon el azon egy kicsit: hány családapa ölt meg családapát az emberiség eleddigi történelmében?... Mert ugye, az nyilvánvaló, hogy igazságos háború nem létezik... Az ölés is (jogilag) csak akkor elfogadott, ha az jogos önvédelemből történik. (De ilyen esetben is a veszély elhárítására, s nem az élet kioltására kell törekedni.)
A régi fordítások úgy hozzák: "hajtsátok uralmatok alá a földet". Azaz nem leigázni, kifosztani kell(ene) a Földet, hanem jó gazda módjára gondoskodva uralkodni felette. Míg az Isten nélküli uralkodás emberi indulatokat erősít, az Istenre figyelő, a közösség javát szolgáló gondoskodás isteni erényeket ébreszt az emberben. Aki a hatalomban akar kiteljesedni, az lator diktátorrá válik, aki pedig a szolgáló szeretetben él, az istenképűvé emberré válik. A választás mindig rajtunk múlik: Mit tartunk fontosnak? A múlandó földit vagy az el nem múló, odaát is érvényben maradó örök istenit?
Teremtés rendje...
A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm Neked, hogy az élet csodájának részesévé tettél! Add, hogy lelkemben uralkodjék a Tőled jövő isteni szándék, s szeretni tudjam a világot, felebarátaimat, s mindazokat akiket bölcs végzésed szerint rám bíztál! Ámen
Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. .
1 Móz 1,27-28ab
Isten képmásai vagyunk tehát... A férfi nem "atyaúristen", a teremtés "korononája", s a nő sem istennő, akinek kijár az imádat, hanem férfi és nő együtt képmásai az Istennek. Már Ádámnál és Évánál kinyilvánítja Isten: legyetek EGYek, hiszen én, a ti Teremtőtök is EGY vagyok. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy Isten nem kérdéses kimenetelű kozmikus kísérletként indítja útra az első emberpárt, hanem miután létrehívta Ádámot s Évát és megajándékozta őket külön-külön értelemmel és döntési szabadsággal, őket együtt, mint "párt" megáldotta. Ezért mindazok, akik a Teremtő Isten eredeti rendjébe bele kívánnak szövődni, házasságkötésükkor Isten áldását kérik... A szaporodás, a betöltés, a növekedés, azaz a kiteljesedés tehát nem más, mint az Isten áldásában való részesedés.
Az ember azonban elfordult az EGYtől, mert olyan akart lenni, mint az Isten: vagyis: EGY. De az ember sosem lehet "úgy" EGY, mint az Isten, mert az ember az ember, azaz teremtmény, s nem pedig (teremtő) Isten. Jóllehet a Kísértő sziszegő mondata ott visszhangzik minden generáció fülében: "Olyanok lesztek, mint Isten!" - ez azonban kezdettől fogva hazugság, s mindvégig csak hazug ígéret marad. Ha valaki hasonlítani akar az Istenhez, akkor erre csakis egy lehetősége van: szerethet.
A szeretet csodája abban rejlik, hogy önkéntes. Az adás, akkor ad kiteljesítő örömöt, ha az önkéntes. Ha valakitől valamit kikényszerítenek, azon nemcsak áldás nincs, de harmad- és negyedíziglen megkeserítheti generációk életét is. Amikor a nő saját akaratából kész arra, hogy az Élet továbbadásában a Teremtő Isten eszközévé váljon, akkor a gyermek valóban "ajándék, s az anyaméh gyümölcse 'valóban' jutalom". Ellenkező esetben elhordozhatatlan teher a gyermek, s olykor megtörténik, hogy - jobb esetben csak intézetbe adja az anya a gyermekét -, de olykor az is megesik, hogy a megszületett csecsemőt a saját (édes?)anyja megöli... S még mielőtt valaki ítélkezne, gondolkodjon el azon egy kicsit: hány családapa ölt meg családapát az emberiség eleddigi történelmében?... Mert ugye, az nyilvánvaló, hogy igazságos háború nem létezik... Az ölés is (jogilag) csak akkor elfogadott, ha az jogos önvédelemből történik. (De ilyen esetben is a veszély elhárítására, s nem az élet kioltására kell törekedni.)
A régi fordítások úgy hozzák: "hajtsátok uralmatok alá a földet". Azaz nem leigázni, kifosztani kell(ene) a Földet, hanem jó gazda módjára gondoskodva uralkodni felette. Míg az Isten nélküli uralkodás emberi indulatokat erősít, az Istenre figyelő, a közösség javát szolgáló gondoskodás isteni erényeket ébreszt az emberben. Aki a hatalomban akar kiteljesedni, az lator diktátorrá válik, aki pedig a szolgáló szeretetben él, az istenképűvé emberré válik. A választás mindig rajtunk múlik: Mit tartunk fontosnak? A múlandó földit vagy az el nem múló, odaát is érvényben maradó örök istenit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése