Máté 5,7
Uram! Ennek az örömhírnek a kezdete nem itt van. Ezt tőled tudom. Az adós szolgáról mondott példázatodban (Máté 18,23-35) részletesebben beszélsz erről. A kezdet mindig ez: Isten gyakorol irgalmasságot. Csak ennek megtörténte után várja el tőlem hálám bizonyítékául az emberek iránti irgalmasságomat. Ha ezt látja, akkor minden lépésemen irgalmával kísér. A hegyi beszédben lerövidített menetet adtál. Az irgalmasság teljes evangéliumának két utolsó tagját. Mert így illett bele a keresztyén élet boldogságáról mondott elfelejthetetlen fölsorolásodba.
Uram! Ma is utamra bocsátasz. A boldogság vágyát - mint mindig - most is magammal viszem. Igédben éppen ennek megvalósulását ígéred. Segíts hát ezt az általad megjelölt úton keresnem. Ha lépésem nyomorban lévők mellett vezet el, indíts segítő könyörületességre. Szavamat - a sokszor éles, sebző szavamat - töltsd meg melegséggel. Azt az örömet pedig, melyet számomra keresztyén hitem jelent, indíts éppen azért megosztanom embertársaimmal, mert én magam irgalmasságot nyertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése