Az ember csodálatos volta
Hadd tudja meg a világ
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.
(Zsoltár 139, 14)
A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor formáltattunk (Zsolt 139, 16). Isten szeme minden egyes embert már jóelőre lát és felmér. Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények között született embereknek. Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött, nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen ő nemcsak a csillagokat ismeri nevükrol, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Ő ad lelket neki, így különböztetve meg őt az állatoktól.
Az embert nemcsak sajátos belső élete teszi istenképuvé, hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentől kapott vonásokat hordoz. Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna homlokról (Jel 3, 3), de olyanról is, amelyre Isten pecsétje kerül. Egyszer majd az ő neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4). Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük működni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten hatalmának és teremtői bölcsességének sugarai.
Az embernek viszont Istentol kapott tagjait eszközként kell az ő szolgálatára és dicsőségére használnia, egész testét mint áldozatot neki ajánlva. Az ótestamentumi fopapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal: „Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire visszaélünk tagjainkkal, a bűn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk, megérdemelnénk.
Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az akarata, hogy testünk is őt dicsérje és magasztalja.
(Zsoltár 139, 14)
A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor formáltattunk (Zsolt 139, 16). Isten szeme minden egyes embert már jóelőre lát és felmér. Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények között született embereknek. Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött, nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen ő nemcsak a csillagokat ismeri nevükrol, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Ő ad lelket neki, így különböztetve meg őt az állatoktól.
Az embert nemcsak sajátos belső élete teszi istenképuvé, hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentől kapott vonásokat hordoz. Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna homlokról (Jel 3, 3), de olyanról is, amelyre Isten pecsétje kerül. Egyszer majd az ő neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4). Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük működni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten hatalmának és teremtői bölcsességének sugarai.
Az embernek viszont Istentol kapott tagjait eszközként kell az ő szolgálatára és dicsőségére használnia, egész testét mint áldozatot neki ajánlva. Az ótestamentumi fopapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal: „Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire visszaélünk tagjainkkal, a bűn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk, megérdemelnénk.
Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az akarata, hogy testünk is őt dicsérje és magasztalja.
Hadd tudja meg a világ
De nem csak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem... hogy egyek legyenek, amiképpen mi egyek vagyunk: Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen egyek legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem.
– János 17:20,22-23
Az évek során a Gyülekezet mindenféle komplikált módszert eszelt ki az evangélium hirdetésére. Összejövünk, kidolgozzuk a terveinket és a stratégiánkat, majd pénzt gyűjtünk ezekre. De mindeközben ritkán esik szó arról a tervről, amit Jézus mondott nekünk.
– János 17:20,22-23
Az évek során a Gyülekezet mindenféle komplikált módszert eszelt ki az evangélium hirdetésére. Összejövünk, kidolgozzuk a terveinket és a stratégiánkat, majd pénzt gyűjtünk ezekre. De mindeközben ritkán esik szó arról a tervről, amit Jézus mondott nekünk.
A legtöbb hívő nem ismeri fel, hogy Ő megadta nekünk a kulcsot a világ megnyerésére. Erről imádkozott, mielőtt a keresztre ment. Azt kérte az Atyától, hogy olyan egységbe hozzon bennünket egymással és Vele, hogy megtudja a világ, Isten küldte Őt. Ha te, én és a Krisztus Testének többi tagja egységbe kerülne, és elkezdenénk egymással szeretetben járni, azzal úgy felgyorsulna az evangelizáció, hogy csak kapkodnánk a fejünket.
Ez így van. De eddig nem nagyon gondoltunk erre, mert túlságosan el voltunk foglalva azzal, hogy veszekedtünk, és sértegettük egymást.
De, dicsőség Istennek, sokaknak kezd már derengeni, hogy ezt abba kell hagynunk. Jézus szeretetparancsolatát nem alternatívaként, hanem parancsolatként kell kezelnünk. El kell hagynunk az ostoba vitatkozásokat, és egységbe kell kerülnünk egymással Isten Szelleme által.
Ez így van. De eddig nem nagyon gondoltunk erre, mert túlságosan el voltunk foglalva azzal, hogy veszekedtünk, és sértegettük egymást.
De, dicsőség Istennek, sokaknak kezd már derengeni, hogy ezt abba kell hagynunk. Jézus szeretetparancsolatát nem alternatívaként, hanem parancsolatként kell kezelnünk. El kell hagynunk az ostoba vitatkozásokat, és egységbe kell kerülnünk egymással Isten Szelleme által.
Akarsz ma tenni egy lépést az evangelizáció irányába? Akkor kezdj el imádkozni az egységért. Tökéld el magad, hogy szeretni fogod a hívőtársaidat, és nem kritizálod őket, nem panaszkodsz, és nem beszélsz csúnyán róluk.
Kezdd el megvallani, hogy Isten Gyülekezete együtt, egy dicsőséges testként felnövekszik a hitben és szeretetben, Jézus ereje által. Jézus azért imádkozott, hogy így történjen, és a Szent Szellem már végzi ezt a munkát.
A sátán le szeretné állítani, de nem tudja, mert Isten Szelleme sokkal hatalmasabb nála, és olyan nagy lyukat fog fúrni a munkáiba, hogy egy vonat is keresztül férne rajta! Az egész világ meg fogja tudni, hogy Jézus az Úr!
Kezdd el megvallani, hogy Isten Gyülekezete együtt, egy dicsőséges testként felnövekszik a hitben és szeretetben, Jézus ereje által. Jézus azért imádkozott, hogy így történjen, és a Szent Szellem már végzi ezt a munkát.
A sátán le szeretné állítani, de nem tudja, mert Isten Szelleme sokkal hatalmasabb nála, és olyan nagy lyukat fog fúrni a munkáiba, hogy egy vonat is keresztül férne rajta! Az egész világ meg fogja tudni, hogy Jézus az Úr!
Igei olvasmány: János 17:9-26
MIÉRT NEM KÖVETHETLEK MOST?
"Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?" (Jn 13,37).
Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél. Ha Isten üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj. Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelődés, de jöhet a megszentelődés után is, hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat. Ne vágj elébe Isten vezetésének! Ha a legkisebb kétely merül is fel, akkor nem Ő vezet. Ha kétséged támad: - ne tedd meg.
Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján. Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz, hogy évekig sem lábalsz ki azokból. Várd ki Isten idejét! Ő majd bánat és csalódás nélkül véghezviszi. Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére.
Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. "Az életemet adom érted" (Jn 13,37). Péter kijelentése becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki: "Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem" (Jn 13,43). Ő mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát. Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz képes. Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz, és hogy megéreztesse velünk az ő csodálatos voltát - de ez még nem tesz tanítvánnyá. Ami a természetünkből fakad, az mindig megtagadja Jézust.
Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján. Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz, hogy évekig sem lábalsz ki azokból. Várd ki Isten idejét! Ő majd bánat és csalódás nélkül véghezviszi. Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére.
Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. "Az életemet adom érted" (Jn 13,37). Péter kijelentése becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki: "Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem" (Jn 13,43). Ő mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát. Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz képes. Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz, és hogy megéreztesse velünk az ő csodálatos voltát - de ez még nem tesz tanítvánnyá. Ami a természetünkből fakad, az mindig megtagadja Jézust.
Mondd ki, hogy újjá lettél
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és Önmagát adta értem. — Galata 2,20.
Egy keddi napon gyógyultam meg. A rákövetkező szombaton bementem a városba és véletlenül összetalálkoztam az egyik barátommal. Azelőtt kebelbarátok voltunk. Az alatt a tizenhat hónap alatt, amíg fekvőbeteg voltam, egyetlen egy-szer látogatott meg. Ugyanaz a régi ember volt ő, mint azelőtt, én azonban addigra új teremtéssé lettem. Nevetgélve emlékeztetett engem azokra, amiket valamikor együtt követtünk el. Rámutatott az utcán az egyik boltra:
— Emlékszel, amikor éjjel… — és felidézte, ahogy én felfeszítettem a zárat, hogy a srácok bemehessenek cukorkát lopni. Olyan képet vágtam, mintha nem tudnám, miről beszél. (Jól emlékeztem én arra, ami történt, csak fel akartam használni ezt az alkalmat, hogy bizonyságot tegyek neki.)
— Most meg mi bajod? Úgy csinálsz, mintha nem is emlékeznél, pedig te voltál a bandavezér — mondta végül.
— Pajtás, az a srác, akivel te ott voltál aznap este, meghalt — válaszoltam én.
— De te nem haltál meg! Tudom, hogy majdnem meg-haltál, de nem vagy halott! Itt ülsz!
— Na igen, mondtam, de te csak azt a házat látod most, amiben élek — a testemet. Az a belső ember, aki megengedte a testnek, hogy feltörje a zárat, már nem él. Ez a belső ember most már egy új teremtés lett a Krisztus Jézusban.
Egy keddi napon gyógyultam meg. A rákövetkező szombaton bementem a városba és véletlenül összetalálkoztam az egyik barátommal. Azelőtt kebelbarátok voltunk. Az alatt a tizenhat hónap alatt, amíg fekvőbeteg voltam, egyetlen egy-szer látogatott meg. Ugyanaz a régi ember volt ő, mint azelőtt, én azonban addigra új teremtéssé lettem. Nevetgélve emlékeztetett engem azokra, amiket valamikor együtt követtünk el. Rámutatott az utcán az egyik boltra:
— Emlékszel, amikor éjjel… — és felidézte, ahogy én felfeszítettem a zárat, hogy a srácok bemehessenek cukorkát lopni. Olyan képet vágtam, mintha nem tudnám, miről beszél. (Jól emlékeztem én arra, ami történt, csak fel akartam használni ezt az alkalmat, hogy bizonyságot tegyek neki.)
— Most meg mi bajod? Úgy csinálsz, mintha nem is emlékeznél, pedig te voltál a bandavezér — mondta végül.
— Pajtás, az a srác, akivel te ott voltál aznap este, meghalt — válaszoltam én.
— De te nem haltál meg! Tudom, hogy majdnem meg-haltál, de nem vagy halott! Itt ülsz!
— Na igen, mondtam, de te csak azt a házat látod most, amiben élek — a testemet. Az a belső ember, aki megengedte a testnek, hogy feltörje a zárat, már nem él. Ez a belső ember most már egy új teremtés lett a Krisztus Jézusban.
"Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és azokat, akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd fel!"
(Péld 24,11)
"Isten megelevenítő ereje az egész természetet áthatja. Ha egy fa megsérül, ha egy emberi lény megsebesül, vagy egy tagja eltörik, akkor a természet azonnal megkezdi a kár jóvátételét. Mielőtt fellép az igény, a gyógyító erők már készen állnak. Mihelyt egy tag megsérül, mindnyájan a helyreállítás munkájának szentelik magukat. Így van ez lelki téren is... Minden kísértésnek alávetett lelket megsért és megsebez a Gonosz, ahol azonban a bűn jelen van, ott van az Üdvözítő is. Krisztus műve az, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, hogy »a foglyoknak szabadulást hirdessen és szabadon bocsássa a lesújtottakat« (Luk 4,18). Ebben a munkában segítenünk kell.
»Ha előfogja is az embert valami bűn,ti lelkiek,igazítsátok útba...« - olvassuk a Szentírásban (Gal 6,1). Ez a kifejezés, »igazítsátok útba«, azt jelenti, hogy mint egy kificamodott tagot, tegyük ismét helyre. Aki tévedésben van, bűnbe esik és kizökken mindabból, ami őt körülvette. Lehet, hogy beismeri bűnét, lelkiismeretfurdalásai is lehetnek, de nem képes talpra állni. Aggódik és lelkileg összezavarodottá, legyőzötté és gyámoltalanná vált. Meg kell őt újra nyerni és gyógyítani, helyre kell állítani életét. Igazítsátok útba ti lelkiek! Csak a Jézusból áradó szeretet képes meggyógyítani. Csak az tudja ismét rendbehozni a megsebzett lelkeket, akiben úgy árad ez a szeretet, mint a fában a nedv, vagy testben a vér."
»Ha előfogja is az embert valami bűn,ti lelkiek,igazítsátok útba...« - olvassuk a Szentírásban (Gal 6,1). Ez a kifejezés, »igazítsátok útba«, azt jelenti, hogy mint egy kificamodott tagot, tegyük ismét helyre. Aki tévedésben van, bűnbe esik és kizökken mindabból, ami őt körülvette. Lehet, hogy beismeri bűnét, lelkiismeretfurdalásai is lehetnek, de nem képes talpra állni. Aggódik és lelkileg összezavarodottá, legyőzötté és gyámoltalanná vált. Meg kell őt újra nyerni és gyógyítani, helyre kell állítani életét. Igazítsátok útba ti lelkiek! Csak a Jézusból áradó szeretet képes meggyógyítani. Csak az tudja ismét rendbehozni a megsebzett lelkeket, akiben úgy árad ez a szeretet, mint a fában a nedv, vagy testben a vér."
(Nevelés, Más hasonlatok c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése