Egy boldog új esztendő

Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.

– Róma 10:13


 A mai napon szerte a világon összegyűlnek az emberek, hogy megünnepeljék az újév első csodálatos pillanatait.

Sokaknak azonban ez a nap az év legnehezebb 24 órája. Őket az újév a magányra és veszteségekre emlékezteti. Számukra csupán egy újabb, kudarcokkal teli év kezdetét jelenti.

Te hogy vagy ezzel? Számodra milyen lesz ez az év?

Kívülről talán boldognak látszol. Az ünnep alkalmával talán úgy szórod a mosolyodat és a jókívánságaidat, mint mindenki más. De belül fájdalmat érzel. Csalódott vagy. Úgy érzed, nem tudsz tovább menni.

Ha ez így van, szeretném, ha tudnád: mindez egy szempillantás alatt megváltozhat. Ma újra kezdheted az életedet, és az év első napját életed legörömtelibb napjává teheted!
Hányszor mondtad ezt magadnak: „ha újra kezdhetném, mindent másképpen csinálnék”? Nem kell, hogy ez hiú ábránd maradjon. Jézus Krisztus lehetővé tette neked. Ez az Ő karácsonyi ajándéka számodra. Megfizette az árat minden bűnödért. Kifizette a büntetést minden hibádért.

Ezért jött a földre. Ezért született meg – hogy te újra kezdhesd!

Az életedre visszanézve talán azt mondod: „De elkövettem néhány óriási hibát. Elkövettem egy-két szörnyű dolgot.” Nem számít. Jézus kifizette az árat mindenért!
Hogyan kezdheted újra? A Róma 10,9 azt mondja: „Ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz.” Ehhez csak annyit kell hozzátenned, hogy: „Jézus, átadom az életemet Neked. Mától kezdve a Tiéd vagyok.”

Milyen kitűnő alkalom az év első napja arra, hogy megváltoztasd az életedet! Ebben a pillanatban, akárhol is vagy, add át az életedet Jézusnak. Aztán ugrándozhatsz fel-alá, és kiabálhatod, hogy „Dicsőség Istennek, mindent újra kezdek!” Meg fogod tudni, mit jelent a boldog újesztendő!

Igei olvasmány:  Róma 10, 1-13

Eldöntöttem: Növekedni fogok

Harcold meg a hitnek szép harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre Isten elhívott, és amiről szép hitvallást tettél sok bizonyság előtt.   — 1Timótheus 6,12.
Az egyedüli harc, amit egy keresztény hivatott megharcolni, a hit harca. Ha bármilyen más harcot folytatsz, akkor nem a megfelelő harcot vívod! Nem kell harcolnod az ördöggel — Jézus már legyőzte helyetted. Nem kell harcot folytatnod a bűnnel — Jézus a bűnre való orvosság. Így csak a hit harca marad (mivel a hitünknek vannak ellenségei, illetve akadályai).
A hit legnagyobb ellensége az, ha hiányos a megértésünk az Igéből. Valójában a hit minden akadálya e tudáshiány köré csoportosul, mert nem képes a hited meghaladni az aktuális igeismereted mértékét.
A hited automatikusan növekszik, ahogy növekedsz Isten Igéjének a megértésében. (Róm. 10,17) Ha a hited nem növekszik, az azért van, mert te sem növekszel Isten Igéjének a megértésében. Nem növekedhetsz, és nem fejlődhetsz szellemileg anélkül, hogy a hitben növekednél. A legjobb fogadalom, amit ma megtehetsz az előtted álló évvel kapcsolatban, hogy növekedni fogsz Isten Igéjének megismerésében. Teljes szívvel add át magad az Ige tanulmányozásának! Ebből egyenesen következik majd a hited növekedése. Így növekszel és fejlődsz szellemileg.

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én nyugalmat adok néktek."

(Mát 11,28)

"Olyan feszültség és sietség keríti hatalmába a világot, amely sohasem létezett azelőtt... Az őrjítő rohanás közepette Isten szól hozzánk. Magához, a közelségébe hív: "Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten..." (Zsolt 46,11) Nagyon sokan vannak, akik még az áhítat idején sem nyerik el az Istennel való tényleges közösség áldásait. Túlságosan sietnek. Gyors léptekkel haladnak át a szerető Krisztus jelenlétének körén. Időznek ugyan egy rövid ideig a szent határokon belül, de nem várják meg az Úr tanácsát. Nincs idejük arra, hogy isteni Mesterükkel legyenek. Életük terheivel térnek vissza munkájukhoz...
Akik így cselekszenek, azok sohasem fogják elérni a legnagyobb eredményeket, illetve mindaddig nem fogják elérni, míg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell adniuk maguknak arra, hogy gondolkozzanak, és bevárják testi, szellemi és lelki erejük Istentől származó megújulását. Az ő Lelkének felemelő befolyására van szükségük. Ha ezt elnyerik, friss élet fogja megeleveníteni őket. A megviselt szervezet, az elfáradt agy felüdül és a megterhelt szív könnyebbé válik. Nemcsak egy pillanatnyi megállás erejéig időzni Krisztus jelenlétében, hanem személyes kapcsolatot ápolni vele, leülni az ő társaságában - ez az, amire szükségünk van."

(Nevelés, Hit és ima c. fejezetből)

RAGASZKODJUNK A LÉNYEGHEZ

"...az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben akár életem, akár halálom által" (Fil 1,20).

Mindenemet adom az Ő legdrágábbjáért: Krisztusért. "Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök." Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól: "Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik." Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése; akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki. Túlságosan kíméljük magunkat! Ez tart vissza ettől az elhatározástól, bár azt a látszatot keltjük, mintha másokra lennénk tekintettel. Ha azt fontolgatjuk, mibe kerül másoknak a mi engedelmességünk Krisztus hívó szava iránt, ezzel szinte szemére vetjük Istennek, hogy nem számol engedelmességünk következményeivel. Ragaszkodj a lényeghez! Ő tudja, Ő számol vele. Dobj ki magadból minden más meggondolást, maradj Isten színe előtt erre az egyre ügyelve: "Mindenre kész vagyok az Ő legdrágábbjáért." Elszántam magam arra, hogy egészen és feltétel nélkül neki élek, egyes-egyedül neki.

Tántoríthatatlanul harcolok az Ő szentségéért! "...akár életem, akár halálom által" (21). Pál eldöntötte, hogy semmi sem riaszthatja vissza Isten akaratának teljesítésétől. Isten parancsa válsággá fog fokozódni életünkben, ha amíg gyengédebben irányított, elengedtük a fülünk mellett az Ő kívánságait. Olyan helyzetbe visz, ahol megkérdezi tőlünk: elmegyünk-e a legvégsőkig, készek vagyunk-e mindent kockára tenni Őérte? Mi pedig vitába szállunk vele! Ezért aztán gondoskodik róla, hogy olyan válságba jussunk, ahol döntenünk kell - mellette vagy ellene, és ezen a ponton kezdődik el életünk "nagy vízválasztója".

Ha ez a válság téged is utolért már valamilyen módon, rendeld alá neki akaratodat feltétlenül és visszavonhatatlanul.

Újesztendőre

Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót! Hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!
(Zsoltár 4, 7)

Komor időkben hangzottak el ezek a szavak. Dávidnak már az is nehéz volt, mikor Saul üldözte őt. De még fájdalmasabbak voltak azok a napok, mikor saját fia lázadt fel ellene. Népe is hűtlenül elfordult tőle. Jeruzsálemben érték a legkeserűbb tapasztalatok a hűtlenség terén. Barátia és tanácsadója, Akhitófel is áruló lett. Csupán egy maroknyi hűséges ember veszi körül, mikor elhagyja palotáját és a pusztába menekül. De még ott is minden pillanatban rajtuk üthetnek Absolon seregei.

„Kicsoda láttat velünk jót?" - tették fel a kérdést Dávid kíséroi. Úgy érezték, minden elveszett. Csak Dávid nem csüggedt el. Külső helyzete nem volt még soha ilyen nyomorúságos és mégis teljes volt a békessége, mert az Úr vigasztalta. „Örömet adsz szívembe" - mondta boldogan. Igaz, hogy ellenségeinek „búzájuk és boruk" van, ő pedig kénytelen volt mindent ott hagyni, de még így is sokkal gazdagabbnak érezte magát, mint azok. Még e súlyos helyzete sem hozott álmatlan órákat. Békességben feküdt le és mindjárt elaludt, mert az Úr védelme vette körül. - A mi utunk is sokszor vezet sötét szakaszokon át. Ugyan mit hoz ez az új esztendő is? Aki csak a körülményekre tekint, az bizony csüggedten vághat neki az útnak. De mi kérhetjük, hogy „hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!" Mikor ez a világosság hatol szívünkbe, napfényként ragyogja be azt, még ha egyéb földi örömsugarak ki is aludtak már. - Nem sokkal e súlyos helyzet előtt Dávid lelkében is csak sötétség volt. Házasságtörésének, sőt vérontásának bune. Isten arca elhomályosult előtte. Külsőleg ugyan hatalma tetőpontján állott, de belül boldogtalan ember volt. Csak akkor változott meg minden, mikor bűne napfényre került. „Elvetted rólam bűneimnek terhét." Szívét ismét béke és öröm töltötte el.

Ne nyugodjunk bele mi sem helyzetünk vigasztalanságába. Szabad ezzel a kéréssel átlépnünk az új esztendőbe: „Hozd fel reánk arcod világosságát, Urunk!" Mikor Isten kegyelmes arca felragyog előttünk s nem homályosítják azt el bűneink, mi is diadalmasan kiálthatjuk: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy."