A MÉLYRE EVEZÉS ÉVE

„Evezzetek a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4 NKJV)
Valaki azt mondta, hogy a középszerű a rosszak közül a legjobb és a jók közül a legrosszabb. Ezt kívánod az új évre? Ha nem, akkor el kell hagynod annak a biztonságát, ahol most vagy, és oda kell menned, ahová Isten vinni akar. Miután egész éjszaka halásztak, és semmit sem fogtak, Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Evezzetek a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Más szavakkal: hagyd el a biztonságos partközelt, légy kész szembenézni a vihar dühével, tudva, hogy Isten veled van. Helen Keller, aki kisgyermekkorában elvesztette látását és hallását, mégis hihetetlen sikereket ért el az életben, ezt mondta: „A biztonság csak mítosz. Azért nem tapasztaljuk meg, mert nem létezik. A veszélyek és kudarcok kerülése hosszú távon nem biztonságosabb, mint a kockázat vállalása. Az élet vagy a kaland bátor vállalása, vagy semmi.” A mélyre evezés azt jelenti, hogy célokat tűzöl ki, tervet dolgozol ki az elérésükre, és elszámolással tartozol értük. Megkívánja, hogy összhangban maradj Isten akaratával, szembenézz a félelmeiddel, és felfedezd a jutalmat, ami a másik oldalon vár. Bele kell nézned a tükörbe, tisztelned vagy javítanod kell azt, amivé váltál. Az életedet rá kell szánnod valami nálad jobb dologra, még akkor is, ha mások ezt nem értik. A mélyre evezés azt jelenti, hogy a hozzáállásod ez: „Nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy”, és azt, hogy nagy dolgokat próbálsz meg Istenért. Most, ahogy belépsz ebbe az új évbe, állj meg, és emlékezz vissza Isten jóságára! Nézd meg, hogy mibe kerül az ő akarata, és hasonlítsd össze azzal, amit eddig hajlandó voltál megfizetni, de vedd tekintetbe a vele járó jutalmat is! Aztán „evezz a mélyre” és ne nézz vissza!

Ebben az évben élj a boldogmondások szerint!

„Boldogok a lelki szegények…” (Máté 5:3)
A következő néhány napban nézzük meg a boldogmondásokat, hogy hozzájuk igazíthassuk magatartásunkat. Jézus azt mondta: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Nos, ezzel nem azt mondta, hogy ellenzi, ha anyagi javakat birtoklunk; ő azt ellenzi, hogy az anyagi javak birtokoljanak minket! Isten valójában még azt is megadja, hogy jól élj, mert így támogatni tudod pénzeddel az Ő céljainak megvalósulását itt a földön. Hited mértékét azonban nem a bankszámlád egyenlegével méri. Egyik példázatában Jézus egy gazdag embert bolondnak nevezett. Nem a gazdagsága miatt, hanem mert nem Isten szerint volt gazdag (ld. Lukács 12:21). John D. Rockefeller egyszer azt mondta: „Milliókat szereztem, de ez nem hozott nekem valódi boldogságot. Mindet elcserélném arra az időre, amikor egy clevelandi irodában üldögéltem, és gazdagnak éreztem magam heti három dollárral.”
A több pénz talán ad társadalmi rangot, de Isten szolgálata az Ő országában ad jelentőséget. Ez nagy különbség! Összpontosíts hát arra, ami valóban számít, élj azért, ami maradandó! A finnországi Kemiben állítólag építettek egy hatalmas jégkastélyt, amiben színház, játszótér, kiállító terem és egy kápolna is volt. A kastély falai 4 méter magasak voltak, és az épület 500 méter hosszú volt. A kápolna népszerű esküvői helyszín volt, a színház pedig 3000 férőhelyes volt. Tartottak itt rockkoncerteket, bemutattak musicaleket, modern táncos darabokat és opera előadásokat is. Egyetlen gond volt, hogy a jégkastély fenntartása több millió dollárba került, tavasszal pedig elolvadt. Érted a lényeget? Arra figyelj, ami maradandó, ne arra, ami múlandó!



„Boldogok, akik sírnak…” (Máté 5:4)
Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” A gyász az az ár, amit a szeretetért fizetünk. Valaki ezt írta: „Amikor a gyász lesújt ránk, azon töprengünk: »Miért történt ez? Azért, hogy emlékeztessen minket arra, milyen rövid az élet? Azért, hogy mélyüljön a hitünk nekünk, akik itt maradtunk?« Nehéz igennel válaszolni, amikor minden olyan sötétnek tűnik. Ebben a pillanatban csak az számít, hogy enyhüljön a fájdalom. Azonban ha nem akarjuk elkerülni a nehézségeket, hanem hajlandóak vagyunk végigmenni rajtuk, akkor másként állunk hozzá a gyászhoz is. Engedjük, hogy tanítson minket.
Józsefhez hasonlóan meglátjuk, hogyan tudja Isten valami nagyobb cél érdekében felhasználni. Végső soron a gyász azt jelenti, hogy szembenézünk fájdalmunkkal Isten jelenlétében, mert egyedül ő képes begyógyítani sebeinket.” A Biblia azt mondja: „…Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). A reggel el fog jönni, Isten megígérte! Idővel enyhülni fog gyászod. Az a tény, hogy hajlandó vagy elfogadni a fájdalmat ahelyett, hogy elmenekülnél előle, garantálja ezt. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejted, azt jelenti, hogy másként fogsz emlékezni: több hálával és kevesebb fájdalommal. Ez a boldogmondás két kérdésre is választ ad.
1) Mi történik azokkal, akik az Úrban haltak meg? „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… Az én Atyám házában sok hajlék van… ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:1-3). 2) Mi lesz azokkal, akik itt maradnak, és tovább kell élniük? „…Isten… minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban…” (2Korinthus 1:3-4).



„Boldogok a szelídek…” (Máté 5:5)
Macsó* világunkban a szelídséget sokszor összetévesztik a gyengeséggel. Jézus azonban a szelídséget úgy festi le elénk, mint egy fenséges csődört, aki megtanul engedelmeskedni. Nem veszíti el erejét, állóképességét, csupán – bár egykor makacsul saját akaratához ragaszkodott – most meghódol valaki más akaratának. Ezzel ér véget a betörés folyamata, most már helyesen válaszol a gyeplő irányítására.
A szelídség 1) érzékenység Istenre. Egy jó házasságban a házastársak általában szavak nélkül is megértik egymás szükségeit. Az együtt töltött idő képessé teszi őket arra, hogy felismerjék, mi az, ami gazdagítja a másikat, és mi az, ami megbántja. Egymás iránti elkötelezettségük házasságuk építését tartja elsődleges fontosságúnak. Ugyanilyen az Istennel való kapcsolat is. 2) Engedelmesség Isten akaratának. A makacs szokások megtörésének kulcsa nem az, hogy a magunk erejéből küzdünk ellenük. Ezzel csak azt érjük el, hogy továbbra is a problémára összpontosítunk, ezzel is növelve annak erejét. A győzelem kulcsa, hogy Istenre figyelünk, és percről percre engedelmeskedünk neki, legyen szó akár valamilyen rossz szokásról, akár túlzásba eső kedvtelésről. „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5). 3) Isten céljainak elfogadása. Ahhoz, hogy megértsd a különbséget az önérdek és a behódolás között, töprengj el a következő szavakon: „Azután eljönnek hozzád, mintha népgyűlésre jönnének; odaül eléd az én népem, hallgatják beszédedet, de nem aszerint élnek. Pajzán dallá lesz az a szájukban, az eszük pedig nyereségen jár.” (Ezékiel 33:31). Gondolkodj el ezen! *a spanyol macho (hím) szóból átvéve, a férfiasságot egyoldalúan értelmező, agresszív, hatalomvágyó, nőcsábász személy



„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra…” (Máté 5:6)
Ez a boldogmondás két tévedést igazít ki az üdvözülésre vonatkozóan. Az első: csak hinni kell. A második: csak helyesen kell viselkedni. Igazság szerint mindkettő lényeges. Az újjászületés magával hozza: 1) Az igazzá nyilvánítottság helyzetét. Ha egy hegynyi jó cselekedetet gyűjtöttél is össze, még mindig nem elég, hogy kifizesd vele a mennybe a belépődíjat. Ez egyformán állt rád keresztyénné válásod előtt, és igaz most is. Ha láttad a Passió című filmet, talán elgondolkodtál azon: „Miért kellett ilyen szörnyű halállal halnia?” Íme, a válasz: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Abban a pillanatban, hogy elfogadod Jézust Megváltódnak, Isten szemében igazzá válsz. Csodálatos! 2) Az igazság állapotát. „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róma 6:11). A megváltás nem csupán Isten szemében tesz igazzá, de igazzá tesz úgy is, hogy naponta igazságban járva élhetsz mindenki szemében. Hogyan? Úgy, hogy Isten akaratát nagyobbra értékeled, mint a magadét (ld. Példabeszédek 3:5). Úgy, hogy arra törekszel, hogy a Krisztushoz hasonló jellemvonások legyenek láthatóvá benned: „…szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…” (Galata 5:22-23). Azt mondod, ez nagyon nehéz feladat. Igen, de nem egyedül kell megtennünk. „… az Ő képére formálódunk át az Úr Lelke által…” (2Korinthus 3:18 TLB).



„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5:7)
Ha ártasz az ellenségednek, azzal alantasabb leszel, mint ő; ha bosszút állsz, akkor úgy érzed, egálban vagytok; de ha megbocsátasz, azzal fölé emelkedsz. A Biblia azt mondja: „Ne álljatok bosszút önmagatokért! Hagyjátok azt Istenre!” (Róma 12:19 TLB). A bosszú nem édes; mindig keserű szájíz marad utána. Továbbra is csak fortyogsz belül, és nem fogod tudni élvezni Isten áldásait. Ne engedd, hogy ez történjen veled! Ehelyett inkább: 1) Bocsáss meg és felejtsd el! A meg nem bocsátás továbbra is a neheztelés körforgásában tart. Miért olyan fontos számodra, hogy bebizonyosodjon, hogy ők tévedtek és neked van igazad? Mit ér az, ha igazad van, de közben nyomorultul érzed magad? Hallgasd meg Krisztus szavait: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok” (Máté 6:14).
Charles Spurgeon mondta: „Ha eltemetsz egy veszett kutyát, ne hagyd kint a farkát!” Bocsáss meg tehát, temesd el, és lépj tovább! 2) Gyökerestől bánj el a haraggal! Néha magunk sem tudjuk, mi a haragunk forrása: valamilyen mélyen megbúvó megoldatlan fájdalom hatására cselekszünk. A felfokozott harag gyakran rossz felé irányul. Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, aki megbántott, olyanokra zúdítjuk rá haragunkat, akik legközelebb állnak hozzánk. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mi a valódi probléma, és igyekezz azt kezelni! 3) Vegyél vissza az erődből! A kegyelem gyógyít, de a meg nem bocsátás örökös áldozattá tesz. Sőt, míg te megszállottan leragadsz egy eseménynél a bosszút tervezve, a másik időközben egyszerűen csak élvezi az életet. Isten megígérte, hogy igazságot szolgáltat, hagyd csak rá! Sőt csakis azok felé az emberek felé kellene „egyenlítened”, akik segítségedre voltak!



„Boldogok a tiszta szívűek…” (Máté 5:8)
Legyen a szíved „ellenőrzött környezet”, mert ami ott történik, az határozza meg, hogyan reagálsz az élet eseményeire. Ha az emberekről, kedvtelésekről vagy törekvéseidről van szó, ne nyisd meg magad semmi olyan előtt, ami foglyul ejthet, cinikussá, hidegszívűvé, vagy szeretetlenné tehet. Ha ezzel nem vigyázol, elvágod magad Isten áldásaitól. Max Lucado írja Next Door Saviour [Szomszéd Megváltó] című könyvében: „A környék teljesen sík volt, és előre kiszámítható; emiatt ütött el annyira a tájtól az olajfinomító, mint egy tudományos-fantasztikus film városa. A gépek rengetegének rendeltetése egyértelmű volt. A finomító feladata az, hogy a beérkező anyagokat megtisztítja, és felhasználásra alkalmassá teszi. Ez itt a kőolajjal teszi azt, amit a szívednek kellene tennie érted: eltávolítja a rosszat, az értéktelent, és hasznosítja a jót. Jézus azt mondta: »A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót…« (Lukács 6:45). Íme, néhány kérdés, amit fel kell tenned magadnak: »Ha bírálnak, vagy semmibe vesznek, akkor visszatámadok, vagy inkább csendben maradok? Amikor túlterhelt vagyok, akkor kirobbanok vagy nyugodt maradok? Ha pletykát hallok, azt szórakoztatónak tartom? Elhallgattatom, vagy tovább terjesztem? Ha valaki megsért, akkor hosszan neheztelek, táplálom a haragomat, vagy a megbocsátás mellett döntök?« Ez mind a szív állapotán múlik.” Ha a szíved megtisztult, akkor meglátod Istent olyan emberekben, helyekben és helyzetekben, ahol azelőtt sohasem vetted észre munkáját. A zsoltáros első kézből ismerte a lelki szívbetegség veszélyeit, ezért írta: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem…” (Zsoltárok 51:12). Ha lelki tisztulásra van szükséged, tölts időt Isten jelenlétében!




„Boldogok, akik békét teremtenek…” (Máté 5:9)
Egyszer két ember a vallásról vitatkozott. Az egyik végül így kiáltott: „Jól van, te úgy szolgálod Istent, ahogy te akarod, én meg majd úgy, ahogy Ő akarja!” Ha saját véleményünk az előfeltétele annak, hogy szeretjük-e a másik embert, akkor mindenkitől el fogunk idegenedni. Sok dolog, ami miatt veszekszünk, igazából nem is számít. Jézus azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13:35). Nem elég szeretni a békét, béketeremtővé kell lennünk. Amikor az újszövetségi gyülekezetben vita kerekedett bizonyos ételek fogyasztása kapcsán, Pál rögtön közbelépett: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják… Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt…” (Róma 14:13-22). Légy tehát béketeremtő!



„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek…” (Máté 5:10)
Észak-Amerikában él egy érdekes fenyőfajta, a csavarttűjű fenyő. A tobozai évekig ülhetnek az ágakon, mielőtt lehullnak, és még akkor is teljesen zártak maradnak. A toboz csak akkor nyílik ki, ha nagy hőhatásnak van kitéve. Amikor nagy erdőtüzek dúlnak, és minden más fa elpusztul, a forróság kinyitja a csavarttűjű fenyő tobozait, és magjai kiszabadulnak. Így aztán ők lesznek az elsők, akik a természet segítségére lesznek az erdő újbóli benépesítésében. Jézus azt mondta tanítványainak: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa” (Máté 5:10). Mindannyiunkban rejlik valami olyan lehetőség, ami csak akkor kerül felszínre, ha nagy nyomás alatt vagyunk, vagy megpróbáltatás tüze ér. Jób akkor tapasztalta meg ezt, amikor Isten megengedte a sátánnak, hogy próbára tegye őt. Jób elvesztette mindenét, egész vagyonát, sőt még gyermekeit is. Fájdalma súlyosbításaként még felesége és barátai megvetését is el kellett viselnie rendíthetetlen hitéért. Amikor a próba véget ért, Jób, aki kétszeresen visszakapta mindazt, amit elvesztett, így imádkozott: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” (Jób 42:5).
Egy dolog hallani arról, hogyan munkálkodik Isten mások életében, és egészen más látni, amikor épp azon töprengsz: „Mit tettem, hogy ezt érdemlem?”, vagy ezt kérdezed: „Ha Isten valóban létezik, miért történik velem mindez?” Miért? 1) Mert a tűzben egészen új szemszögből ismered meg Istent és gondviselését. 2) Mitől változik az értéktelen szén gyémánttá? A nagy nyomástól és a magas hőtől! 3) A tűzben felfedezed, hogy amikor mások elhagynak, Isten akkor is hűséges marad.

Ebben az évben légy kitartó!

„A maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

Az állhatatosság a következőt jelenti: 1) Azért érsz el sikereket, mert eltökélt vagy, és nem azért, mert megillet. Azok, akik elérnek valamit, nem dőlnek hátra és várnak a sikerre, azt gondolva, hogy a világ „hálás lehet nekik”. Nem, ha bölcs vagy, Istentől kérsz útmutatást, szilárdan állsz a Tőle kapott Igén, továbbmész, és nem vagy hajlandó feladni. Magadévá kell tenned annak az embernek a hozzáállását, aki azt mondta: „Elszántuk magunkat a győzelemre. Küzdeni fogunk ellenük, míg be nem fagy a pokol, és ha kell, a jégen ütközünk meg velük.” Amikor Pál visszaemlékszik azokra a küzdelmekre, amelyekkel szembenézett, ezt mondja: „Elkezdtem, és be is fogom fejezni. Sokkal keményebben dolgoztam, sokkal többször voltam börtönbe vetve, sokkal többször megvertek, semhogy számon tarthatnám, a halál küszöbén is voltam… és még a felét sem említettem” (2Korinthus 11:23-28 TM). Egy szóval jellemezhető Pál: hajthatatlan.

2) Felismered, hogy az élet nem egyetlen nagy verseny, hanem sok egymást követő kisebb futam. Minden feladatnak megvan a maga kihívása, és minden napnak a maga versenyszáma. A következő reggelen is fel kell kelned az ágyból, és megint futnod kell, de sohasem pont ugyanolyan a verseny. Ahhoz, hogy sikeres légy, kitartóan tovább kell küzdened. Azt mondják, hogy Kolumbusz hihetetlen nehézségekkel nézett szembe, miközben nyugat felé hajózott az Ázsiába vezető utat keresve. Viharok tépázták, éhínség, nélkülözés és mérhetetlen csüggedés gyötörte. Nem sok híja volt, hogy három hajójának a legénysége fellázadjon. De úti beszámolójában újra és újra ugyanaz olvasható: „Ma tovább hajóztunk.” És állhatatossága kifizetődött. Nem talált gyors útvonalat a fűszerekben gazdag Indiához – helyette új földrészt fedezett fel! A siker kulcsa az Ige szerint ez: „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” minden nap (Zsidók 12:1-2). Ebben az évben tehát légy kitartó!




Walt Disney hiteligénylését állítólag háromszázegy banknál visszautasították, mire végül pénzhez juthatott. Mivel azonban nem volt hajlandó feladni, felépítette a világ leghíresebb élményparkját. Ebben az évben tartsd észben ezt a két dolgot:

1) Ahhoz, hogy elnyerd a díjat, ki kell tartanod. Egy értékesítési konferencián az igazgató ezt mondta vállalata kétezer értékesítési dolgozójának: „A Wright fivérek feladták-e valaha?” „Nem” – felelték a dolgozók. „Charles Lindbergh feladta-e valaha?” „Neem!” – kiáltották. „Lance Armstrong feladta-e valaha?” „Neeem!” – ordították. „Thorndike McKester feladta-e valaha?” Hosszú, zavart csend következett. Majd az egyik értékesítő így kiáltott: „Ki a csoda az a Thorndike McKester? Soha senki nem hallott róla.” „Persze, hogy nem” – vágta rá az értékesítési igazgató – „azért, mert ő feladta!” Akik feladják, soha nem győznek – a győztesek pedig soha nem adják fel!

2) Ha kitartunk, a nehézségek is előre visznek. Pál azt írja: „Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja” (Filippi 1:12). Pál nem feladta – ő felállt! Hogyan csinálta? Felfedezte a megpróbáltatásokkal együtt járó előnyöket a maga számára. Egy keresztyén szerző ezt írja: „Ma a sebesség megszállottjai vagyunk, pedig Istent jobban érdekli az erő és a stabilitás. Gyors eredményeket, gyorsított eljárást, azonnali megoldásokat szeretnénk. Olyan prédikációt, szemináriumot, vagy élményt, ami azonnal megold minden problémát, megszüntet minden kísértést, és megszabadít minket minden növekvő fájdalomtól. De az igazi érettség soha nem egyetlen tapasztalat eredménye, legyen az akármilyen erőteljes vagy megindító.” A növekedés fokozatosan jön. A Biblia azt mondja: „Az életünk fokozatosan lesz egyre ragyogóbb és egyre szebb, ahogy Isten belép… és mi hozzá hasonlóvá válunk” (2Korinthus 3:18 TM).




Figyelj meg két további dolgot az állhatatossággal kapcsolatban:

1) Az állhatatosság azt jelenti, hogy nem azért állsz meg, mert fáradt vagy, hanem azért, mert már elvégezted a feladatot. Robert Strauss, a diplomata, megjegyezte: „A kitartás olyan, mint amikor egy 4-500 kg-os gorillával birkózol. Nem akkor hagyod abba, amikor kifáradsz, hanem akkor, amikor a gorilla kifárad.” Ha friss vagy, lelkes és energikus, akkor nagy hévvel dolgozol egy feladaton. Csak akkor van szükséged a kitartásra, amikor elfáradsz. Pál apostol felismerte ezt: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” A kimerültség és a csüggedés nem ok arra, hogy feladjuk, de ok arra, hogy közeledjünk Istenhez, bízzunk a jellemünkben, és továbbmenjünk. Alábecsüljük azt, hogy mire van szükség a siker eléréséhez. Ha nem mérjük fel, hogy mivel jár, akkor csupán érdeklődéssel közelítjük meg a kihívásokat, holott teljes elkötelezettségre van szükség!

2) A kitartás nem követel többet, mint amennyink van, de azt mind megköveteli. Frank Tyger író a következőt figyelte meg: „Minden győzelemben nagyon sok próbálkozás van”. Az állhatatosság azonban többet jelent annál, hogy csupán próbálkozol vagy keményen küzdesz. A kitartás egy befektetés. Készség arra, hogy érzelmileg, értelmileg, fizikálisan és lelkileg elkötelezed magad egy gondolat, egy cél vagy egy feladat mellett, amíg meg nem valósul. Az állhatatosság sokat követel, de van egy jó hír: minden, amit odaadsz, befektetés saját magadba. Minden alkalommal, amikor azt teszed, ami helyes – keresed Istent, keményen dolgozol, tisztelettel bánsz másokkal, tanulsz és növekedsz – saját magadba fektetsz be. Kitartás kell ahhoz, hogy ezt minden nap megtedd, de ha megteszed, a siker garantált. Ahogyan Judy Wardell Halliday írónő mondta: „Az álmok csak akkor válnak valóra, ha nem lankad az elkötelezettségünk irántuk.”




A kitartás fejleszthető jellemvonás, és az első lépés a kifejlesztéséhez az, hogy megszabadulunk a két legnagyobb ellenségétől. Ezek az alábbiak:

1) A feladás életstílusa. Egy kisfiúnak egyszer fagylaltot ígértek, ha jól viselkedik, amíg a nagypapáját elkíséri ügyei intézésekor. Ahogy telt az idő, egyre nehezebben ment a fiúcskának, hogy jó legyen. „Meddig tart még?” – kérdezte. „Nem túl sokáig” – felelt a nagyapa – „már csak egy helyre kell mennünk”. „Nem tudom, képes leszek-e végigcsinálni, nagyapa” – mondta a kisfiú – „Tudok én jó lenni. Csak nem tudok elég ideig jó lenni.” Gyermekkorunkban talán megengedhetjük magunknak az ilyesmit, de érett felnőttként nem, akkor pedig főleg nem, ha azt várjuk, hogy sikeresek legyünk abban, amire Isten elhívott minket.

2) Az a tévhit, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie. Pál azt mondta Timóteusnak, hogy viselje el a nehézségeket, mint jó katona (2Timóteus

2:3). Ha helyénvalóak a várakozásaink, félig már csatát nyertünk. John C. Norcross klinikai pszichológus rájött, mi különbözteti meg azokat, akik elérik a céljaikat, azoktól, akik nem: az, hogy mit várnak! Az emberek mindkét típusa ugyanannyi kudarcot él át a céljáért küzdve az első hónap alatt. A sikeresek csoportjába tartozók nem arra számítanak, hogy rögtön sikerül nekik minden; kudarcaik arra késztetik őket, hogy még nagyobb elszántsággal újból elkötelezzék magukat, és újból céljaikra összpontosítsanak. Norcross azt mondja: „Azok, akik sikertelenek, azt mondják, hogy a visszaesés annak bizonyítéka, hogy nem képesek rá. Ők abban a tévhitben élnek, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie.” A lényeg: „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudnak” (Jakab 5:11).




Íme a kitartás három további ellensége, melyeket le kell győznöd ennek az évnek minden napján:

1) Rugalmatlanság. George Vaillant, a Harvard egyik professzora, úgy határozza meg a rugalmasságot, mint olyan emberek meghatározó tulajdonságát, akik a születéstől az időskorig bejárják az élet különböző időszakait. Aging Well [Jól öregedni] című könyvében azt írja: „A rugalmas emberek olyanok, mint egy friss, zöldellő, élettel teli gally. Ha erőszakkal változtatnak az alakján, a gally meghajlik, de nem törik el, hanem visszugrik és tovább nő.” Ez kiváló kép a kitartásra. Nem szabad kiszáradnunk és rideggé, rugalmatlanná válnunk. Isten kegyelme által arra kell törekednünk, hogy visszaugorjunk, bárhogy is érezzük magunkat.

2) A látás hiánya. Minden, amit megalkotunk, igazából kétszer készül el. Először az elménkben készítjük el, azután fizikálisan alkotjuk meg. És honnan származik a mi alkotóképességünk? Istentől, a Teremtőnktől, aki minket az Ő hasonlatosságára teremtett bennünket (1Mózes 1:27). Az Istentől kapott látás fog mozgásban tartani, és előre vinni, amikor semmi más nem tud. Látás híján azonban megreked az életed.

3) A cél hiánya. Rich Demoss megállapította, hogy „a kitartás céltudatos makacsság.” Nagyon nehéz állhatatosságot kifejleszteni, ha hiányzik belőled a céltudatosság. Ha viszont szenvedélyesen céltudatos vagy, akkor feltöltődsz energiával, az akadályok mellékessé válnak, és a kitartás diadalmaskodik. Mohammad Ali ökölvívó világbajnok mondta: „A bajnokok nem a tornatermekben születnek, hanem valami olyasmiből keletkeznek, ami valahol mélyen ott van bennük: egy vágyból, egy álomból, egy látásból. Képesek a végsőkig kitartani. Egy kicsit gyorsabbnak kell lenniük, és meg kell hogy legyen bennük az ügyesség és az akarat. De az akaratnak erősebbnek kell lennie az ügyességnél.”

EZ A TE LÁTOMÁSOD – ÉREZNED KELL!

„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Habakuk úgy írja le látomását, mint „a teher, a melyet Habakuk próféta látott” (Habakuk 1:1 Károli). Ezt látta mindenütt, bármerre ment. Térdre kényszerítette őt. Így imádkozott: „Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! Miért kell látnom a romlottságot, és nézem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet.” (Habakuk 1:2-4). Mielőtt Isten áldásaként megajándékozna egy cselekvési tervvel, előbb rád terheli azt a problémát, melynek megoldására elhívást kaptál. Lewis Braille szeretett volna írni és olvasni, de három éves korában egy tragikus baleset következtében megvakult, amikor apja szerszámboltjában játszott. Nem volt hajlandó beletörődni, hogy a sötétség világában éljen, ezért ezt mondta: „Létre fogok hozni egy rendszert, amivel vakok is tudnak írni és olvasni.” Ennek eredményeképpen milliónyi látáskárosult ember számára lett áldás a Braille-írás.

A zsoltáríró így kiáltott: „… házad iránti féltő szeretet emészt…” (Zsoltárok 69:10). Mi iránt van elemésztő vágy benned? Mi az, amit szenvedélyesen szeretnél? Mire hívott el Isten, minek az elvégzésére adott neked tehetséget? Pál égető vágya az volt, hogy elérje a világot Krisztus számára. És sikerrel járt. Amikor ellenségei bebörtönözték, ahelyett, hogy megadta volna magát a sorscsapásnak, börtöncelláját egy író dolgozószobájává változtatta, és megírta leveleit. Így több életet tudott megváltoztatni, még az után is, hogy eltávozott e földi létből, mint amennyit valaha is remélt elérni egész életében. Mire vagy hajlandó rááldozni az életed? Ha látomásod valóban Istentől származik, meg fogod érezni, mire kell indulnod!

Milyen látást kaptál az új évre?

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Az Istentől kapott látás beteljesedése attól függ, hogy egyáltalán van-e ilyen látásod; ehhez pedig az kell, hogy várj Istenre, amíg fel nem fedi neked terveit. Időt és energiát kell szánnod rá, ami türelmet és fegyelmet igényel. Ahhoz, hogy tudd, hogyan győzd le az akadályokat, jól kell kezelned őket. A Biblia azt mondja: „Ha nincs mennyei látás, elvész a nép…” (Példabeszédek 29:18 NIV). Emlékszel a South Pacific című filmmusical egyik dalára? „Ha nincsenek álmaid, hogyan fogod valóra váltani őket?” A látás irányt, motivációt, kreativitást és rugalmasságot ad. Enélkül passzívvá és céltalanná válsz, unatkozni fogsz, és hajlamos leszel arra, hogy feladd. Isten azonnal is adhat látást, de ahhoz, hogy beteljesedjen, egész életen át tartó tanulásra és gyakorlásra van szükség, és arra, hogy tudd kezelni a mindennapi kihívásokat. A következő néhány napban nézzünk meg néhány alapelvet, mely a látás beteljesedéséhez kell: A látás akadályokkal és lehetőségekkel jön! Miután évtizedeket töltött Amerikában, Raymond Dawson megörökölte angol nagyszülei birtokát. Angliába visszatérve egy lepusztult tanyát talált néhány pajtával egy sziklákkal borított földön. Csalódottságában már azon volt, hogy visszatér Amerikába, de úgy döntött, hogy még egyszer utoljára sétál egyet értéktelen földjén. Amikor egy kis időre megpihent a birtok egy félreeső zugában, észrevett egy forrást, amely a sziklák alól tört fel. Tovább vizsgálódva néhány hőforrást fedezett fel, és tudod mi történt? Ma egy jövedelmező üdülő tulajdonosa, éppen korábbi csalódottsága helyszínén! Amikor látást kérsz Istentől, valószínűleg egy olyan földre fog helyezni, ahol több holdnyi területen akadályok rejtik a lehetőségeket; olyan helyre, ahol a lehetőségek ott lapulnak mélyen elrejtve a problémák halmai alatt. Aztán Isten visszalép, és figyeli, hogyan fogsz hozzá a nehézségek kezelésének szolgálatához.




Az akadályok nem lophatják el a látásodat a te beleegyezésed nélkül. Winston Churchill ezekkel az emlékezetes szavakkal élesztette fel, támadta le és ostromolta Britanniát a vereség szélén táncolva: „Soha ne add fel! Soha ne add fel! Soha, soha, soha ne add fel!” A nehézségek elkerülhetetlenek, de feladni nem kötelező! Ha hitben jársz és nem vagy hajlandó feladni, Isten garantálja, hogy nehézségeid nem fogják megakadályozni látásod beteljesülését. Bár rabszolgaként éltek, Izráel mégis megkapta az erőt ahhoz, hogy legyőzze Egyiptom minden erőfeszítését, amivel megpróbálták megtörni őket. Túlélésük és sikerük történetét így olvashatjuk: „… mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek…” (2Mózes 1:12). Pál álma, hogy az egész világot elérje az evangéliummal, minden fordulónál úttorlaszokba ütközött. Amikor szorongattatása nőtt, ezt vallotta meg: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk!” (2Korinthus 4:8-9). József hosszú úton jutott el a kormányzói székig. Ez az út elárultatáson, üldöztetésen és magányosságon át vezetett. Álma éveket késett, de még mindig élt, mert nem adta fel. Most, Egyiptom kormányzójaként, amikor végre valóra vált álma igazolást nyert még kritikusai szemében is, így emlékszik vissza a csodálatos útra, ahogyan Isten valóra váltotta azt: „Gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén” (1Mózes 41:52 NAS). József nem volt hajlandó feladni álmát, ez tartotta őt életben. Az akadályokban a lehetőségeket kereste, és Isten gyümölcsözővé tette őt, nem úgy, hogy mentesítette a megpróbáltatásoktól, hanem úgy, hogy éppen ott léptette őt elő „nyomorúságai földjén”. A nehézségeid nem tudják megállítani Istent – ne hagyd, hogy téged megállítsanak!





Mielőtt álmod megvalósulna, próbára leszel téve. Hasonló dolgokkal fogsz szembenézni, mint József:

1) A hit próbája. Meg kellett őriznie hitét egy ellenséges környezetben, és hinnie kellett az álomban, amiben senki más nem hitt. Senki sem támogatta álma megvalósításában, senki sem lelkesítette, egyedül kellett megállnia.

2) A türelem próbája. József álma nem valósult meg gyorsan. A fiúnak, akiben az álom megfogant, férfivá kellett érnie, mielőtt álma beteljesült. Minden csalódást okozó napon ragaszkodnia kellett álmához, különben annak elvesztését kockáztatta volna. A türelem nem csupán reménykedés, hogy a dolgok majd csak kialakulnak; a türelem kitartás és hit abban, amit Isten megígért. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36).

3) Az erő próbája. Egy ideig a körülmények miatt úgy tűnt, hogy József kritikusainak igaza van. Hiszen végtére is gödörben volt, megfélemlítve, egyedül, idegen földön, család és barátok nélkül, börtönben, igazságtalanul vádolva. Erősnek kellett maradnia, megőrizve meggyőződését, hogy álma valóban Istentől való.

4) Az összpontosítás próbája. Annyi érzelmi terhet kellett cipelnie, ami egy tehervonatot is kisiklatott volna: testvérei neheztelését, elhagyatottságot, hamis vádakat és mindenféle veszteséget. Állandóan figyelnie kellett arra, hogy mire összpontosít. Ha a problémákra és akadályokra koncentrál, az csalódottsághoz vezetett volna. Az szerezte meg számára a szabadulást, hogy kitartóan az álmára összpontosított.

5) A készenlét próbája. Amikor Isten végül megnyitotta az ajtókat, Józsefnek készen kellett állnia a cselekvésre! A csüggedés és a negatív gondolatok vakká tették volna a lehetőségre. Ezért tartotta ébren lelkét, és csiszolgatta folyamatosan tehetségét, megragadva minden alkalmat arra, hogy használja ajándékait, figyelve, hogyan valósítja meg Isten az álmát.




Az akadályok nem rombolhatják le a jövőképedet, de a hozzáállásod igen. Tizenhat hónapi hajmeresztő odisszea után Pál apostol így ír a mocskos római börtöncellából: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4:4). Pál tudott két dolgot, amit neked is tudnod kell:

1) Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége. Nem a körülmények vagy az emberek mondják ki az utolsó szót, hanem Isten! Ő „… hitünk szerzője és beteljesítője…” (ld. Zsidók 12:2). Istennel a feladás nem alternatíva. Ha feladod az ő engedélye nélkül, az olyan, mint a katonaságnál az engedély nélküli távolmaradás. Továbbá, ha feladod a küldetésed, akkor elveszted Isten védelmét és gondoskodását.

2) Semmi sem győzhet le a beleegyezésed nélkül; márpedig te nem fogod azt megadni. Nem irányíthatod, hogy mi történik veled, de hogy mit mondasz, és mit teszel, az rajtad múlik. Neked csupán ennyivel kell törődnöd, a többire Isten ügyel. Nem tudod befolyásod alatt tartani az utadat meghatározó akadályokat, nehézségeket és zaklatásokat, de azt te döntöd el, hogy frusztrációval, kétségbeeséssel és elutasítással válaszolsz-e, vagy nem (ld. 2Korinthus 4:8-9). Nem mindig kerülheted el, hogy az élet kiüssön, de azt te döntöd el, hogy a földön maradsz-e vagy sem. Ha nem vagy hajlandó a földön maradni, azzal elveszed a lehetőséget az ellenségedtől, hogy szabotálja a sorsodat.

Van Istentől kapott álmod? Ne add fel, és „biztosan bekövetkezik”. Nincs semmilyen álmod? Kérj Istentől! Már beteljesült az álmod? Kérj Istentől újat, mielőtt elveszted az életörömöd, és nem marad semmilyen életcélod. Olyan kis dolgokról álmodsz, melyek nem kerülnek erőfeszítésbe? Kérj Istentől nagyobb álmokat, és figyeld, hogyan fog növekedni a hited!