2017. szeptember 3., vasárnap

Állóképesség

„Nézzünk fel Jézusra… Gondoljatok rá… hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!” (Zsidókhoz írt levél 12:2-3)

A megpróbáltatásokat nehéz elviselni még a legjobb időkben is, de ha nem is értjük, miért történik, az kifejezetten frusztráló lehet. Isten nem ad nekünk hosszadalmas magyarázatokat arról, hogyan dolgozik; ahhoz van szokva, hogy egyetlen mondattal világokat teremtsen. Amikor tehát nem találsz azonnali választ a Szentírásban, imádságban vagy mások tanácsában, akkor csak a tűnődés marad. És nem te vagy az első. Dávid gyakran ismételte miértjeit a Zsoltárokban, Isten mégis így nevezte őt: „szívem szerint való férfi, aki teljesíti minden akaratomat” (ld. ApCsel 13:22). Tehát ne csüggedj! William Barclay bibliamagyarázó rámutatott, hogy a kitartás több annál, hogy elbírunk nehéz dolgokat, fel is használjuk azokat növekedésünkre és Isten dicsőségére. Amikor a kérdést nem követi azonnal a válasz, akkor jön a „Hogy jutok túl ezen?”. A Biblia erről is beszél, amikor elmondja, hogy Jézus „elszenvedte a keresztre szegezettség gyalázatát, mert tudta… hogy később örülni fog” (Zsidók 12:2 CEV). Aztán ez következik: „Gondoljatok Jézusra… és akkor nem fogtok elcsüggedni és nem fogjátok feladni”. Jézus azért tudott kitartani, mert képes volt előre nézni, és maga előtt látni annak örömét, hogy kedvében jár Atyjának, látni az egyház építését és az elveszett világ megmentését. A zsoltáros azt mondta: „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg [nem csüggedek, nem győz le ez a helyzet], mert a jobbomon van” (Zsoltárok 16:8). Az állóképesség nem a realitás tagadása, és nem az, amikor összeszorított foggal és kifehéredő ujjpercekkel kapaszkodunk. Az állóképesség azt jelenti, hogy Jézuson tartjuk a szemünket, és Tőle merítjük azt az erőt, amelyre szükségünk van, hogy tovább küzdjünk a győzelemig!


IMÁDKOZZATOK VEZETŐITEKÉRT!


„Imádkozzatok... minden feljebbvalóért..." (1Timóteus 2:2)
A Biblia azt mondja: „Az igazságosság felmagasztalja a népet..." (Példabeszédek 14:34). Az Ószövetségben Ábrahám közbenjárt Istennél Sodomáért (lMózes 18:22-33). Mózes Izraelért állt Isten elé, és megmentette a pusztulástól (2Mózes 32:11-14). Józsué is könyörgött a népért, amikor Ákán elvett a kiirtandó dolgokból (Józsué 7:6-9). Korunkban egyre csökken a hatalmon lévők iránti tisztelet, könnyen állunk az ellensza­vazók táborába. Még ha olyanok vannak is hatalmon, akikre nem szavaztál, a Biblia azt mondja: „...tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat... a királyokért és minden feljebbvalóért". Miért? Mert: „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt"; ez ilyen egyszerű! Kérd Istent, hogy adjon meg vezetőinknek három dolgot. Először alázatot: „...aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!" (Példa­beszédek 15:33). Jézus, minden idők legnagyobb vezetője „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel..." (Filippi 2:7). A szolgálva-vezetés az erő lényege, azt jelenti, hogy elismerjük korlátainkat és Istentől kérünk tisztánlátást és vezetést. Másodszor bölcsességet. Salamon azt mondta: „Az Úr félelme bölcsességre int..." (Példabeszédek 15.33), és Jakab hozzáteszi: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen böl­csességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja" (Jakab 1:5). Ahelyett, hogy csupán politikai terveid előrehaladásáért imád­koznál, kérd Istent, hogy adja meg vezetőinknek, amire szükségük van ahhoz, hogy józanul gondolkodjanak, és bölcs döntéseket tudjanak hozni. Harmadszor bátorságot. Dávid azt mondta: „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úr­ban!" (Zsoltárok 27:14). Amikor világméretű terrorizmussal, háborúkkal, gazdasági vál­sággal és a félelem légkörével nézel szembe, imádkozz, hogy Isten adjon vezetőinknek erős jellemet, hogy azt tegyék, ami helyes, ne azt, ami népszerű.






Szellemi kovácsok kerestetnek!


„Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni.” (1Sámuel 13:19)

A Biblia azt mondja: „Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát… Ezért egész Izráelben nem volt senkinek kardja, sem dárdája, csak Saulnak és Jónátánnak” (1Sámuel 13:19-22 NLT).

Hogy Izráelt rabszolgasorban tartsák, a filiszteusok eltávolították az összes kovácsot. Ez egy megsemmisítő csapás volt. A kovácsok készítették a kardot a harchoz és a sarlót az aratáshoz. El tudod képzelni, milyen hatással van ez egy népre? A sátán taktikája nem változott. A célja még mindig az, hogy elnémítsa egy új kultúra – Isten országa kultúrájának – alakítóit és formálóit. Miért van szükségünk szellemi kovácsokra? Mert ők értenek ahhoz, hogyan kell a nyersanyagot valami olyanná alakítani, amit Isten tud használni. És ők nemcsak alakítják, de élesítik is. Minden nagy vezető finomítatlan nyersanyagból bontakozott ki. És a holnap vezetői ma még feldolgozatlan nyersanyag formájában járnak köztünk, várva, hogy felbukkanjon egy szellemi kovács. Sajnos sok szellemi vezető túlságosan el van foglalva azzal, hogy „vezesse a műsort”, és nem szakít időt arra, hogy a nyersanyaggal foglalkozzon. Szellemi kovácsokra nem csak a helyi gyülekezetben van szükség; a nemzetnek is szüksége van rájuk, hogy átformálják a kultúrát. „Befolyásolókra” van szükségünk, akik meg tudják újítani az üzleti életet, az oktatást, a kormányt és a médiát. Vannak jelentkezők?

Itt az ideje, hogy az ország szellemi kovácsai kitörjenek a filiszteusok béklyóiból és visszatérjenek ősi mesterségükhöz – hogy férfiakat és nőket formáljanak Isten szolgálatára alkalmassá. A harc túl nagy léptékű ahhoz, hogy Saul és Jónátán egyedül vívja meg!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése