Gondoskodni a gondoskodóról
„Egymás terhét hordozzátok!” (Galata 6:2)
Milliónyi
másokról gondoskodó ember kerül veszélybe amiatt, hogy elhanyagolja
önmagát. Susanne Mintz, a Családi Gondozók Országos Szövetségének tagja,
éveken át gondozta férjét, aki szklerózis multiplexben szenvedett.
Akkor érezte úgy, hogy nincs tovább, amikor a férje elesett. „Csak
annyit tudtam tenni, hogy a földön vonszoltam” – mondta. „Én 155 cm
vagyok, ő 173. Háromnegyed órába telt… akkor jöttem rá, hogy ez nem
egyemberes munka.” A Biblia azt mondja: „Mi erősek pedig tartozunk
azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk…” (Róma 15:1). A
gondoskodás szakértői a következő hasznos tanácsokat adják:
Egyezzetek ki! Ha rokon vagy, kerüld a családi vitákat! Ne hagyd, hogy régi problémák megosszanak titeket; annak jött el az ideje, hogy összetartsatok! Hangoljátok össze a dolgokat! Ha értesz a biztosításokhoz és egyéb hivatalos ügyekhez, ajánld fel a szolgálatodat! Segíts tervet készíteni arra az esetre, ha a betegség elhatalmasodik; a felnőtt gyerekek gyakran kerülik ezt a témát. Bátoríts! Segíts a gondozónak abban, hogy segítséget kapjon szakembertől! Ha nem szívesen kapcsolódik be egy támogató csoportba, van sok olyan szervezet, amely az interneten nyújt segítséget. Könnyíts a helyzeten! Kérj meg egy kívülálló személyt, például egy lelkészt vagy egy szociális munkást, hogy közvetítsenek olyan feszült helyzetekben, amikor a gondozónak küzdelme támad a beteggel, a családtagokkal vagy az egészségügyi személyzettel. Nyomozz! Ha felkutatsz könyveket és internetes oldalakat, vagy felveszed a kapcsolatot olyan szervezetekkel, amelyek segítenek a gondozónak abban, hogy többet tudjon meg a gondozott betegségéről, azzal időt takaríthatsz meg a számára. Hallgasd meg! Ha megkéred a gondozót, hogy ossza meg, ami a szívén van, az megkönnyebbülést hozhat számára. Erre nagy szüksége van, neked pedig segít jobban megérteni a szükségeit. Szocializálj! Szervezz családi, lakóközösségi, gyülekezeti rendezvényeket, és ha lehetséges, vond be a beteget is! Ne feledd: ha valaki más terhét hordozod, még ha csak egy kis ideig is, betöltöd „Krisztus törvényét” (Galata 6:2).
„Amikor elcsügged a lelkem…” (Zsoltárok 142:4)
Szülei öt hét eltéréssel haltak meg egy 2000 kilométer távolságban levő idősek otthonában. Beth Witrogen McLeod klinikai depresszióba esett. Azt írja: „Mivel nem törődtem testi és lelki egészségemmel… olyan idegösszeomlást idéztem elő, amelyből a felépülés két évig is eltarthat… minden jutalma ellenére… a gondozás nyomasztó tud lenni.” A zsoltáros azt mondta: „Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat.” Isten megért téged, de azt is elvárja tőled, hogy gyakorold a bölcsességet. Ahogyan Dr. Helen Susik, a geriátria [időskori megbetegedések] szakértője mondja: „Egy kiégett gondozó nem tud minőségi gondozást nyújtani”. Tehát: Védd az idődet, különösen a családdal szemben! Nagyon könnyű minden ébren töltött percet úgy betáblázni, hogy semmi időd se maradjon magadra. Találj valamit, ami táplál téged: olvasd a Bibliád, imádkozz, mozogj, és ütemezz be magadnak időt arra, hogy egyedül legyél! Kérj segítséget: ha a testvéreid nem veszik ki a maguk részét, hívj össze egy családi találkozót, és adj át a terhekből! Nagy a kísértés, hogy mindent magad próbálj elvégezni, de ne tagadd meg másoktól azt az áldást, amely abból származik, hogy „biztatják a bátortalanokat és felkarolják az erőtleneket” (ld. 1Thesszalonika 5:14). Maradj kapcsolatban másokkal: „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Mózes 2:18). Hívd meg két barátodat, akik felajánlották segítségüket! Egyikük főzhet és vigyázhat a hozzátartozódra, amíg te a másikkal elmégy sétálni, és élvezed a szabadságot. Ne dőlj be az olyan önpusztító problémakezelési mintáknak, mint például a gyógyszerek helytelen alkalmazása, túlzott evés vagy ivás azért, hogy enyhítsd a feszültséget. Húzd meg a határvonalat! Védd az idődet és az energiádat azzal, hogy nemet mondasz, amikor azelőtt ösztönösen igent mondtál volna. Ne feledd, nincs semmi önző abban, ha törődsz magaddal, hogy a lehető legjobb gondozást tudd nyújtani valaki másnak.
Egyezzetek ki! Ha rokon vagy, kerüld a családi vitákat! Ne hagyd, hogy régi problémák megosszanak titeket; annak jött el az ideje, hogy összetartsatok! Hangoljátok össze a dolgokat! Ha értesz a biztosításokhoz és egyéb hivatalos ügyekhez, ajánld fel a szolgálatodat! Segíts tervet készíteni arra az esetre, ha a betegség elhatalmasodik; a felnőtt gyerekek gyakran kerülik ezt a témát. Bátoríts! Segíts a gondozónak abban, hogy segítséget kapjon szakembertől! Ha nem szívesen kapcsolódik be egy támogató csoportba, van sok olyan szervezet, amely az interneten nyújt segítséget. Könnyíts a helyzeten! Kérj meg egy kívülálló személyt, például egy lelkészt vagy egy szociális munkást, hogy közvetítsenek olyan feszült helyzetekben, amikor a gondozónak küzdelme támad a beteggel, a családtagokkal vagy az egészségügyi személyzettel. Nyomozz! Ha felkutatsz könyveket és internetes oldalakat, vagy felveszed a kapcsolatot olyan szervezetekkel, amelyek segítenek a gondozónak abban, hogy többet tudjon meg a gondozott betegségéről, azzal időt takaríthatsz meg a számára. Hallgasd meg! Ha megkéred a gondozót, hogy ossza meg, ami a szívén van, az megkönnyebbülést hozhat számára. Erre nagy szüksége van, neked pedig segít jobban megérteni a szükségeit. Szocializálj! Szervezz családi, lakóközösségi, gyülekezeti rendezvényeket, és ha lehetséges, vond be a beteget is! Ne feledd: ha valaki más terhét hordozod, még ha csak egy kis ideig is, betöltöd „Krisztus törvényét” (Galata 6:2).
„Amikor elcsügged a lelkem…” (Zsoltárok 142:4)
Szülei öt hét eltéréssel haltak meg egy 2000 kilométer távolságban levő idősek otthonában. Beth Witrogen McLeod klinikai depresszióba esett. Azt írja: „Mivel nem törődtem testi és lelki egészségemmel… olyan idegösszeomlást idéztem elő, amelyből a felépülés két évig is eltarthat… minden jutalma ellenére… a gondozás nyomasztó tud lenni.” A zsoltáros azt mondta: „Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat.” Isten megért téged, de azt is elvárja tőled, hogy gyakorold a bölcsességet. Ahogyan Dr. Helen Susik, a geriátria [időskori megbetegedések] szakértője mondja: „Egy kiégett gondozó nem tud minőségi gondozást nyújtani”. Tehát: Védd az idődet, különösen a családdal szemben! Nagyon könnyű minden ébren töltött percet úgy betáblázni, hogy semmi időd se maradjon magadra. Találj valamit, ami táplál téged: olvasd a Bibliád, imádkozz, mozogj, és ütemezz be magadnak időt arra, hogy egyedül legyél! Kérj segítséget: ha a testvéreid nem veszik ki a maguk részét, hívj össze egy családi találkozót, és adj át a terhekből! Nagy a kísértés, hogy mindent magad próbálj elvégezni, de ne tagadd meg másoktól azt az áldást, amely abból származik, hogy „biztatják a bátortalanokat és felkarolják az erőtleneket” (ld. 1Thesszalonika 5:14). Maradj kapcsolatban másokkal: „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Mózes 2:18). Hívd meg két barátodat, akik felajánlották segítségüket! Egyikük főzhet és vigyázhat a hozzátartozódra, amíg te a másikkal elmégy sétálni, és élvezed a szabadságot. Ne dőlj be az olyan önpusztító problémakezelési mintáknak, mint például a gyógyszerek helytelen alkalmazása, túlzott evés vagy ivás azért, hogy enyhítsd a feszültséget. Húzd meg a határvonalat! Védd az idődet és az energiádat azzal, hogy nemet mondasz, amikor azelőtt ösztönösen igent mondtál volna. Ne feledd, nincs semmi önző abban, ha törődsz magaddal, hogy a lehető legjobb gondozást tudd nyújtani valaki másnak.
HOGYAN SEGÍTSD ÁT GYERMEKED A NEHÉZ ÉVEKEN?
„Többet ér a bölcsesség a hatalomnál…” (Prédikátor 9:16)
Tinédzser gyermeket nevelsz? Légy üdvözölve a nehéz években! Nincs veled semmi baj, csak éppen egy serdülő szülője vagy. Azt mondod: „De még csak tíz éves, ennek az őrületnek még nem kellett volna elkezdődnie”! Sajnálom, de a mai gyerekek hamarabb érnek! A pubertás már 10-12 éves korban elkezdődik náluk, és ahhoz, hogy jó szülő légy, nagyon fontos felismerni, hogyan működik ez a felgyorsult genetikai zűrzavar. Tehát íme, néhány hasznos információ:
1) A régi módszerek közül néhány valószínűleg már nem működik. Ami a kisgyerekeknél működött, gyakran kudarcot vall a nagyobbaknál. Emlékszel arra az időre, amikor ha felemelted a hangod, hétéves gyermeked azonnal engedelmeskedett? Próbáld ki ugyanezt a hormonokkal feltöltött tizenéveseknél – és készülj fel a csatára! A tinédzserek kémiai működése szembeszáll a régi logikával, tehát tanuld meg, mi jön be nekik, imádkozz türelemért, és reagálj aszerint, ami működik, ne aszerint, ami nem! Ha úgy bánsz tizenévesekkel, mint a kisgyermekekkel, sehová sem fogsz jutni! 2) Ami nem jön természetesen, azt meg lehet tanulni! Azok a „példaértékű szülők”, akikről hallottál, vagy megértették ezt, és most jutalmul rövid időre eltávozást kaptak, vagy a nehezebb utat végigküzdve érdemelték ki rangjelzésüket. Ez nem könnyű. Úgy tanulod meg jól csinálni, hogy először szánalmasan csinálod, aztán egy kicsit jobban, aztán kéred Istent, hogy tegye meg, amire te nem vagy képes. És ő megteszi! 3) Az egyetlen megbocsáthatatlan vétked az, amit nem vagy hajlandó elismerni. A gyermekeid tudják, hogy nem vagy tökéletes, és képesek megbirkózni ezzel. Azt is tudják, milyen nagy dolog az, ha képes vagy ezt beismerni, és készek a megbocsátásra. Tehát felejtsd el, hogy a tökéletességet kellene példáznod; csak mutasd meg nekik alázatosan és építő módon, hogyan kell jezelni azt, amikor nem tökéletesek!
Tisztelt Szülő! Te sokkal nagyobb hatással vagy a gyermekedre, mint bárki más! Azt mondod: „De úgy tűnik, alig figyel rám, mindig csak a barátaival foglalkozik”! A kortársaknak nagy a befolyásuk, és ha lekezelő vagy ítélkező vagy velük, akkor csak növeled a gyermekedre nehezedő negatív kortárs nyomást. Tizenéves gyermeked ellenállása nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem ért egyet a véleményeddel, vagy azt hiszi, hogy tévedsz, egyszerűen csak most szembesül két nagyon erős, életformáló, természetes irányzattal. Először, az egészséges társas fejlődéshez szüksége van a kortársakkal való kapcsolatokra. Azért, hogy a haverok „menőnek” tartsák, úgy tűnik, megpróbálja csökkenteni a te befolyásodat. Ne csinálj ebből személyes ügyet – ez nem rólad szól, hanem róla, és arról, hogy növekednie kell! Másodszor, a normális fejlődés során egyre közelebb jut a függetlenedéshez. Amikor valamiért visszavág, ez általában inkább emiatt van, és nem azért, mert lázad vagy alapvetően nem ért egyet veled. Ezek az Isten által tervezett hajlamok készítik fel arra, hogy „elhagyja apját és anyját…” és egy testté legyen valaki mással egész életére (ld. 1Mózes 2:24). A horgászat nyelvén szólva „engedsz a damilon, kockáztatod, hogy eltörik a bot, és elveszted a fogást”. Ismerd fel a serdülőkori fejlődés természetes áramlatát, és működj együtt vele, ne ellene! Próbáld úgy irányítani tizenéves gyermekedet, hogy segítesz neki abban, hogy építő módon tudja új függetlenségét kifejezni, és segíts neki ezt helyesen használni! Nem az a probléma, hogy te mit gondolsz, vagy hiszel, hanem, hogy mindezt hogyan kezeled le vele. Ha ésszerű, szerető, megerősítő, imádkozó és türelmes maradsz, az inkább együttműködést, semmint szembenállást fog hozni. Isten időzítése szerint idővel majd magáévá teszi értékrendedet, hitedet és magatartásformádat. „…még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6).
Ha komolyan gondolod, hogy meg akarod változtatni a gyermeked – akkor igyekezz azon, hogy te megváltozz! Mások megváltoztatása általában amúgy sem szokott sikerülni. A serdülők észreveszik az ilyen próbálkozásokat, mintha azt hallanák: „nem vagy elfogadható számomra”. Ezzel a módszerrel csak szabadságharcosokká tesszük őket, akiknek egyetlen célja, hogy ellenálljanak a megváltoztatásukra irányuló erőfeszítéseidnek. A legjobb módja a másik ember megváltoztatásának, ha megváltoztatod a módot, ahogyan bánsz vele. Ha változtatsz a te lépéseiden, az egész tánc megváltozik, mert a változásra reagálniuk kell. Ha nem működik az, amit csinálsz, hagyd abba, és csinálj olyan valamit, ami működik! Nem kell elsőre előállnod a tökéletes megoldással. Már azzal, hogy felhagysz az összetűzések fárasztó, frusztráló táncával, jobbá teszed környezeted hangulatát, csökkented a nyomást és az ellenállást, és segítesz módot találni egy hatékonyabb stratégiára. A folytonos nyaggatás csak azt éri el, hogy gyermekeid megkérdezik: „Miért mászol folyton rám?”, ez pedig csak eltereli figyelmüket a valódi problémáról. Ha sikerül csökkenteni a feszültséget, és közben éreztetni gyermekeddel, hogy értékes számodra, az növeli a siker valószínűségét. A serdülők agya egészen másképp működik. Nem őrültek, csak éppen egy rohamosan változó hormonháztartással próbálnak megküzdeni. Volt idő, amikor azt gondoltuk, hogy a legkifinomultabb fejlődés a serdülőkor idején történik. Az alakulóban lévő tizenéves agyban önkéntelenül is elsülnek az idegsejtek, figyelmeztetés vagy tudatos okok nélkül, a gyermeket pedig olyan érzések borítják el, melyeket nem ért, és még nem tanult meg irányítása alatt tartani. Ezért viselkednek ésszerűtlenül, következetlenül, kiszámíthatatlanul és idegesítően. A te dolgod az, hogy próbáld megérteni ezt, és nyugtató hatással lenni rájuk. Az „őrület” elmúlik. Addig is imádkozz: „Többet és a bölcsesség a hatalomnál…” (Prédikátor 9:16).
Tinédzser gyermeket nevelsz? Légy üdvözölve a nehéz években! Nincs veled semmi baj, csak éppen egy serdülő szülője vagy. Azt mondod: „De még csak tíz éves, ennek az őrületnek még nem kellett volna elkezdődnie”! Sajnálom, de a mai gyerekek hamarabb érnek! A pubertás már 10-12 éves korban elkezdődik náluk, és ahhoz, hogy jó szülő légy, nagyon fontos felismerni, hogyan működik ez a felgyorsult genetikai zűrzavar. Tehát íme, néhány hasznos információ:
1) A régi módszerek közül néhány valószínűleg már nem működik. Ami a kisgyerekeknél működött, gyakran kudarcot vall a nagyobbaknál. Emlékszel arra az időre, amikor ha felemelted a hangod, hétéves gyermeked azonnal engedelmeskedett? Próbáld ki ugyanezt a hormonokkal feltöltött tizenéveseknél – és készülj fel a csatára! A tinédzserek kémiai működése szembeszáll a régi logikával, tehát tanuld meg, mi jön be nekik, imádkozz türelemért, és reagálj aszerint, ami működik, ne aszerint, ami nem! Ha úgy bánsz tizenévesekkel, mint a kisgyermekekkel, sehová sem fogsz jutni! 2) Ami nem jön természetesen, azt meg lehet tanulni! Azok a „példaértékű szülők”, akikről hallottál, vagy megértették ezt, és most jutalmul rövid időre eltávozást kaptak, vagy a nehezebb utat végigküzdve érdemelték ki rangjelzésüket. Ez nem könnyű. Úgy tanulod meg jól csinálni, hogy először szánalmasan csinálod, aztán egy kicsit jobban, aztán kéred Istent, hogy tegye meg, amire te nem vagy képes. És ő megteszi! 3) Az egyetlen megbocsáthatatlan vétked az, amit nem vagy hajlandó elismerni. A gyermekeid tudják, hogy nem vagy tökéletes, és képesek megbirkózni ezzel. Azt is tudják, milyen nagy dolog az, ha képes vagy ezt beismerni, és készek a megbocsátásra. Tehát felejtsd el, hogy a tökéletességet kellene példáznod; csak mutasd meg nekik alázatosan és építő módon, hogyan kell jezelni azt, amikor nem tökéletesek!
Tisztelt Szülő! Te sokkal nagyobb hatással vagy a gyermekedre, mint bárki más! Azt mondod: „De úgy tűnik, alig figyel rám, mindig csak a barátaival foglalkozik”! A kortársaknak nagy a befolyásuk, és ha lekezelő vagy ítélkező vagy velük, akkor csak növeled a gyermekedre nehezedő negatív kortárs nyomást. Tizenéves gyermeked ellenállása nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem ért egyet a véleményeddel, vagy azt hiszi, hogy tévedsz, egyszerűen csak most szembesül két nagyon erős, életformáló, természetes irányzattal. Először, az egészséges társas fejlődéshez szüksége van a kortársakkal való kapcsolatokra. Azért, hogy a haverok „menőnek” tartsák, úgy tűnik, megpróbálja csökkenteni a te befolyásodat. Ne csinálj ebből személyes ügyet – ez nem rólad szól, hanem róla, és arról, hogy növekednie kell! Másodszor, a normális fejlődés során egyre közelebb jut a függetlenedéshez. Amikor valamiért visszavág, ez általában inkább emiatt van, és nem azért, mert lázad vagy alapvetően nem ért egyet veled. Ezek az Isten által tervezett hajlamok készítik fel arra, hogy „elhagyja apját és anyját…” és egy testté legyen valaki mással egész életére (ld. 1Mózes 2:24). A horgászat nyelvén szólva „engedsz a damilon, kockáztatod, hogy eltörik a bot, és elveszted a fogást”. Ismerd fel a serdülőkori fejlődés természetes áramlatát, és működj együtt vele, ne ellene! Próbáld úgy irányítani tizenéves gyermekedet, hogy segítesz neki abban, hogy építő módon tudja új függetlenségét kifejezni, és segíts neki ezt helyesen használni! Nem az a probléma, hogy te mit gondolsz, vagy hiszel, hanem, hogy mindezt hogyan kezeled le vele. Ha ésszerű, szerető, megerősítő, imádkozó és türelmes maradsz, az inkább együttműködést, semmint szembenállást fog hozni. Isten időzítése szerint idővel majd magáévá teszi értékrendedet, hitedet és magatartásformádat. „…még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6).
Ha komolyan gondolod, hogy meg akarod változtatni a gyermeked – akkor igyekezz azon, hogy te megváltozz! Mások megváltoztatása általában amúgy sem szokott sikerülni. A serdülők észreveszik az ilyen próbálkozásokat, mintha azt hallanák: „nem vagy elfogadható számomra”. Ezzel a módszerrel csak szabadságharcosokká tesszük őket, akiknek egyetlen célja, hogy ellenálljanak a megváltoztatásukra irányuló erőfeszítéseidnek. A legjobb módja a másik ember megváltoztatásának, ha megváltoztatod a módot, ahogyan bánsz vele. Ha változtatsz a te lépéseiden, az egész tánc megváltozik, mert a változásra reagálniuk kell. Ha nem működik az, amit csinálsz, hagyd abba, és csinálj olyan valamit, ami működik! Nem kell elsőre előállnod a tökéletes megoldással. Már azzal, hogy felhagysz az összetűzések fárasztó, frusztráló táncával, jobbá teszed környezeted hangulatát, csökkented a nyomást és az ellenállást, és segítesz módot találni egy hatékonyabb stratégiára. A folytonos nyaggatás csak azt éri el, hogy gyermekeid megkérdezik: „Miért mászol folyton rám?”, ez pedig csak eltereli figyelmüket a valódi problémáról. Ha sikerül csökkenteni a feszültséget, és közben éreztetni gyermekeddel, hogy értékes számodra, az növeli a siker valószínűségét. A serdülők agya egészen másképp működik. Nem őrültek, csak éppen egy rohamosan változó hormonháztartással próbálnak megküzdeni. Volt idő, amikor azt gondoltuk, hogy a legkifinomultabb fejlődés a serdülőkor idején történik. Az alakulóban lévő tizenéves agyban önkéntelenül is elsülnek az idegsejtek, figyelmeztetés vagy tudatos okok nélkül, a gyermeket pedig olyan érzések borítják el, melyeket nem ért, és még nem tanult meg irányítása alatt tartani. Ezért viselkednek ésszerűtlenül, következetlenül, kiszámíthatatlanul és idegesítően. A te dolgod az, hogy próbáld megérteni ezt, és nyugtató hatással lenni rájuk. Az „őrület” elmúlik. Addig is imádkozz: „Többet és a bölcsesség a hatalomnál…” (Prédikátor 9:16).
Ismerd meg jobban Istent!
„Felfedezheted-e Isten mélységeit?” (Jób 11:7 NAS)
Isten mélyebb megismerése életre szóló kalandot jelent. Amit eddig megtudtál Istenről, annak csillapíthatatlan étvágyat kell keltenie benned aziránt, hogy még többet megtudj róla. Soha nem lehetsz elégedett azzal, amennyit eddig tudsz róla. Íme négy gyakorlati haszna Isten megismerésének: 1) Áldás. Minél jobban ismered Istent, és engedelmeskedsz akaratának, annál inkább tapasztalod áldásait. „Ha megtartod rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, akkor jó dolgod lesz neked és utódaidnak…” (5Mózes 4:40 NLT). 2) Béke. „Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek… megismerésében” (2Péter 1:2). Minél jobban ismered Istent, annál nagyobb békességed lesz. Igen, lesznek küzdelmek és akadályok, de az Ő közelségében még olyankor is azt fogod érezni, hogy minden jól van. 3) Bölcsesség. Pál azt kérte imádságban, hogy Isten adja az efézusiaknak „a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt” (Efézus 1:17). A bölcsesség azt jelenti, hogy a helyes megvilágításban látjuk a dolgokat. A kinyilatkoztatás az, amikor Isten túllép elméd korlátain, és megmutat olyan dolgokat, amikről másként nem tudnál. Ahelyett, hogy egyszer s mindenkorra szóló megoldást találnál az élet problémáira, minden nap „a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkével” járhatsz. 4) Szabadság. „…amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabszolgái voltatok, amelyek lényegüket tekintve nem istenek” (Galata 4:8 NAS). Anélkül a biztonságérzet nélkül, amely abból adódik, hogy ismered Istent, és ő látja az életedet, rabszolgájává válsz a körülményeknek, érzelmeknek vagy más emberek véleményének. Ne akarj így élni! Inkább ismerd meg jobban Istent!
SZERESSÉTEK EGYMÁST – ILYEN EGYSZERŰ!
„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13:35)
Mielőtt Andrew Jackson az Egyesült Államok elnöke lett volna, Tennessee állam nemzetőrségének tábornoka volt. Az 1812-es háború idején katonái egymással verekedtek és marakodtak, ezért összehívta őket, és ezt mondta: „Uraim, emlékeztetném önöket, hogy az ellenség arra van!” Mind jól tennék, ha emlékeznénk erre. Könnyű szeretni Istent mindazért, amit Ő tett értünk; sokkal nehezebb szeretni azokat, akikkel együtt kell élnünk. Egy elismert bibliatanító mondta: „Ha még mindig elveszett volnék, egy dolog volna, ami távol tartana a Krisztustól… a keresztyének egymás iránti viselkedése… gyermekkoromban, ha veszekedés támadt, édesapám mindig azt mondta: »Lehet, hogy vannak nézeteltérések ebben a házban, de ne feledjétek, egy család vagyunk. Ha a testvérednek szüksége van rád… gondoskodj róla… szeresd…szurkolj neki!«” Minden, amit tudnunk kell, megtalálható ebben a két versben: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiúdicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egy mást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Másként fogalmazva: Gondolj a másikra, ne légy önző! Ez úgy hangzik, mintha egy óvó néni mondaná egy csoport óvodásnak – pedig mennyi felnőtt problémát meg lehetne oldani, ha ez lenne kapcsolataink mozgatója! Mennyi házaspár között állnának helyre a dolgok! Jézus azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Még a halála előtti órákban is így imádkozott: „…hogy mindnyájan egy szív és egy lélek legyenek…” (János 17:21 TM).
Mielőtt Andrew Jackson az Egyesült Államok elnöke lett volna, Tennessee állam nemzetőrségének tábornoka volt. Az 1812-es háború idején katonái egymással verekedtek és marakodtak, ezért összehívta őket, és ezt mondta: „Uraim, emlékeztetném önöket, hogy az ellenség arra van!” Mind jól tennék, ha emlékeznénk erre. Könnyű szeretni Istent mindazért, amit Ő tett értünk; sokkal nehezebb szeretni azokat, akikkel együtt kell élnünk. Egy elismert bibliatanító mondta: „Ha még mindig elveszett volnék, egy dolog volna, ami távol tartana a Krisztustól… a keresztyének egymás iránti viselkedése… gyermekkoromban, ha veszekedés támadt, édesapám mindig azt mondta: »Lehet, hogy vannak nézeteltérések ebben a házban, de ne feledjétek, egy család vagyunk. Ha a testvérednek szüksége van rád… gondoskodj róla… szeresd…szurkolj neki!«” Minden, amit tudnunk kell, megtalálható ebben a két versben: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiúdicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egy mást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Másként fogalmazva: Gondolj a másikra, ne légy önző! Ez úgy hangzik, mintha egy óvó néni mondaná egy csoport óvodásnak – pedig mennyi felnőtt problémát meg lehetne oldani, ha ez lenne kapcsolataink mozgatója! Mennyi házaspár között állnának helyre a dolgok! Jézus azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Még a halála előtti órákban is így imádkozott: „…hogy mindnyájan egy szív és egy lélek legyenek…” (János 17:21 TM).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése