Mit hagysz örökségül?
„Azt tette, amit helyesnek tart az Úr...” (2Királyok 22:2)
Jósiás nagyapja, Manassé, erőszakos király volt, aki „…nagyon sok ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte Jeruzsálemet egyik végétől a másikig…” (2Királyok 21:16). Az apját, Ámónt, a saját tisztjei ölték meg. „Azt tette, amit rossznak lát az Úr” olvasható a sírfeliratán. Jósiás csak nyolc éves volt, amikor trónra került. Rögtön az igazságot választotta, és egész életében nem tért le a helyes útról (2Királyok 22:2). Mi a lényeg? Nem választhatjuk meg, hogy kik a szüleink, de megválaszthatjuk a példaképünket.
Amikor Jósiás újjáépíttette a templomot, találtak egy tekercset, ami Isten törvényét tartalmazta. Amikor a király elolvasta, sírt, mert felismerte, hogy népe messzire sodródott Istentől. Ezért üzenetet küldött egy prófétanőnek, és azt kérdezte: „Mi fog történni a népünkkel?” A prófétanő azt mondta Jósiásnak, hogy mivel megtért, amikor meghallotta Isten szavát, Isten meg fogja kímélni a népet (2Krónika 34:14-27). Hűha! Egy egész nemzedék kegyelmet kapott egyetlen ember tiszta jelleme miatt!
Nos, te is felülemelkedhetsz múltadon, és megváltoztathatod a dolgokat. Lehet, hogy a DNS-edet a szüleidtől kaptad, de Isten egy új születést és egy új kezdetet tud adni neked. „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei” (Efézus 5:1). Éppúgy, mint Jósiás, nem tudod befolyásolni azt, hogy elődeid hogyan válaszoltak Istennek, de azt el tudod dönteni, hogy te hogyan viszonyulsz hozzá. Nem kell, hogy a múltad a börtönöd legyen; van beleszólásod az életedbe és a sorsodba, dönthetsz arról, hogy melyik utat választod. Válassz jól, és egy napon – generációk múlva – mások hálásak lesznek Istennek az örökségért, amelyet hátrahagytál.
„…hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:16)
A Biblia azt mondja: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Úgy nőttünk fel, hogy azt mondták nekünk: „Ha el akarsz érni valamit, meg kell dolgoznod érte.” De az erős munkamorál elferdítheti gondolkodásunkat, ha azokról a dolgokról van szó, amit Isten ingyen akar nekünk adni. Isten mindig kész kiárasztani áldásait, és nekünk üres, szomjas edényekként meg kell tanulnunk kinyitni szívünket az előtt, amit kínál.
A „megszerezni” azt jelenti, hogy saját erőfeszítésünk által érünk el valamit. A „kapni” azt jelenti, hogy elfogadjuk, amit nagylelkűen ingyen ajándékoznak nekünk. Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a küszködéseinktől, nem pedig azért, hogy újfajta erőlködésre hívjon, immár a keresztyénség zászlaja alatt. Meg kell értenünk, hogy Isten ajándékait kegyelemből kínálja, és hit által tudjuk elfogadni őket. Egy bibliatanító így ír erről: „Mindig tenni próbáltam valamit, Istent pedig ki akartam hagyni a dologból. Megpróbáltam megváltoztatni magamat, a családomat, a körülményeimet, még a gyülekezetemet is. Isten azonban sosem engedte, hogy nélküle is sikert érjek el. Ha hagyná, akkor magunknak tulajdonítanánk a dicsőséget. Végül megtanultam imádkozni azért, amire szükségem volt, és hagyni, hogy Isten az ő módszereivel, az ő menetrendje szerint adja meg azt. Mikor végre eljutottam idáig, akkor beléptem az ő nyugalmába.” Ahhoz, hogy te is így tudj élni, meg kell értened, milyen fontos vagy Istennek, és meg kell tanulnod számítani kegyelmére. Az igazság az, hogy ő nagyon is szívesen segítene neked, ha végre felhagynál azzal, hogy mindent egyedül akarsz megoldani.
Jósiás nagyapja, Manassé, erőszakos király volt, aki „…nagyon sok ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte Jeruzsálemet egyik végétől a másikig…” (2Királyok 21:16). Az apját, Ámónt, a saját tisztjei ölték meg. „Azt tette, amit rossznak lát az Úr” olvasható a sírfeliratán. Jósiás csak nyolc éves volt, amikor trónra került. Rögtön az igazságot választotta, és egész életében nem tért le a helyes útról (2Királyok 22:2). Mi a lényeg? Nem választhatjuk meg, hogy kik a szüleink, de megválaszthatjuk a példaképünket.
Amikor Jósiás újjáépíttette a templomot, találtak egy tekercset, ami Isten törvényét tartalmazta. Amikor a király elolvasta, sírt, mert felismerte, hogy népe messzire sodródott Istentől. Ezért üzenetet küldött egy prófétanőnek, és azt kérdezte: „Mi fog történni a népünkkel?” A prófétanő azt mondta Jósiásnak, hogy mivel megtért, amikor meghallotta Isten szavát, Isten meg fogja kímélni a népet (2Krónika 34:14-27). Hűha! Egy egész nemzedék kegyelmet kapott egyetlen ember tiszta jelleme miatt!
Nos, te is felülemelkedhetsz múltadon, és megváltoztathatod a dolgokat. Lehet, hogy a DNS-edet a szüleidtől kaptad, de Isten egy új születést és egy új kezdetet tud adni neked. „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei” (Efézus 5:1). Éppúgy, mint Jósiás, nem tudod befolyásolni azt, hogy elődeid hogyan válaszoltak Istennek, de azt el tudod dönteni, hogy te hogyan viszonyulsz hozzá. Nem kell, hogy a múltad a börtönöd legyen; van beleszólásod az életedbe és a sorsodba, dönthetsz arról, hogy melyik utat választod. Válassz jól, és egy napon – generációk múlva – mások hálásak lesznek Istennek az örökségért, amelyet hátrahagytál.
Ne akarj mindent egyedül elérni!
„…hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:16)
A Biblia azt mondja: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Úgy nőttünk fel, hogy azt mondták nekünk: „Ha el akarsz érni valamit, meg kell dolgoznod érte.” De az erős munkamorál elferdítheti gondolkodásunkat, ha azokról a dolgokról van szó, amit Isten ingyen akar nekünk adni. Isten mindig kész kiárasztani áldásait, és nekünk üres, szomjas edényekként meg kell tanulnunk kinyitni szívünket az előtt, amit kínál.
A „megszerezni” azt jelenti, hogy saját erőfeszítésünk által érünk el valamit. A „kapni” azt jelenti, hogy elfogadjuk, amit nagylelkűen ingyen ajándékoznak nekünk. Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a küszködéseinktől, nem pedig azért, hogy újfajta erőlködésre hívjon, immár a keresztyénség zászlaja alatt. Meg kell értenünk, hogy Isten ajándékait kegyelemből kínálja, és hit által tudjuk elfogadni őket. Egy bibliatanító így ír erről: „Mindig tenni próbáltam valamit, Istent pedig ki akartam hagyni a dologból. Megpróbáltam megváltoztatni magamat, a családomat, a körülményeimet, még a gyülekezetemet is. Isten azonban sosem engedte, hogy nélküle is sikert érjek el. Ha hagyná, akkor magunknak tulajdonítanánk a dicsőséget. Végül megtanultam imádkozni azért, amire szükségem volt, és hagyni, hogy Isten az ő módszereivel, az ő menetrendje szerint adja meg azt. Mikor végre eljutottam idáig, akkor beléptem az ő nyugalmába.” Ahhoz, hogy te is így tudj élni, meg kell értened, milyen fontos vagy Istennek, és meg kell tanulnod számítani kegyelmére. Az igazság az, hogy ő nagyon is szívesen segítene neked, ha végre felhagynál azzal, hogy mindent egyedül akarsz megoldani.
Teljes elkötelezettség Jézusnak
„…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Galata 2:20)
Amikor az emberek megtanultak nem csupán a csillagok állása alapján navigálni, egy egészen új világ nyílt meg előttük. Akkoriban keletkezett ez a szállóige: „Az iránytű rabszolgája élvezheti a nyílt tenger szabadságát”. Kötelezd el magad teljesen Krisztusnak, legyen Ő az életed iránytűje! Kérj Tőle tanácsot minden lépésed előtt! Engedd, hogy Ő irányítsa utadat, és Ő elvezet majd olyan szabadságra és beteljesedésre, melyről soha nem is gondoltad, hogy létezik. Légy kész azt mondani, amit Pál: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Egyszer Toscanini, a híres olasz karmester vezényelte a Philadelphiai Szimfonikus Zenekart. Beethoven kilencedik szimfóniáját játszották, amit igen nehéz vezényelni. A zene annyira fenséges volt, hogy a közönség tíz percen át felállva tapsolt. Toscanini újra és újra meghajolt, majd a zenekar felé fordult, és ők is meghajoltak. A közönség folytatta a tapsot és az éljenzést. Végül Toscanini hátat fordított a közönségnek, és csak a zenekarhoz szólva ezt mondta: „Hölgyeim és uraim, én senki vagyok, önök is senkik, Beethoven minden!” C. S. Lewis írta: „Ha valami rajtad kívül álló dolgot szeretsz és csodálsz, ez egy lépéssel eltávolít a lelked romlásától; bár nem leszünk túl sokáig jól, ha bármit jobban szeretünk és csodálunk, mint Istent.” Tehát térdelj le ma Jézus lábához, és mondd: „Én semmi vagyok – te vagy minden. Íme minden tehetségem, minden erőforrásom és minden álmom, leteszem őket lábaid elé. Neked adom mindet, semmit sem tartok vissza.”
Amikor az emberek megtanultak nem csupán a csillagok állása alapján navigálni, egy egészen új világ nyílt meg előttük. Akkoriban keletkezett ez a szállóige: „Az iránytű rabszolgája élvezheti a nyílt tenger szabadságát”. Kötelezd el magad teljesen Krisztusnak, legyen Ő az életed iránytűje! Kérj Tőle tanácsot minden lépésed előtt! Engedd, hogy Ő irányítsa utadat, és Ő elvezet majd olyan szabadságra és beteljesedésre, melyről soha nem is gondoltad, hogy létezik. Légy kész azt mondani, amit Pál: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Egyszer Toscanini, a híres olasz karmester vezényelte a Philadelphiai Szimfonikus Zenekart. Beethoven kilencedik szimfóniáját játszották, amit igen nehéz vezényelni. A zene annyira fenséges volt, hogy a közönség tíz percen át felállva tapsolt. Toscanini újra és újra meghajolt, majd a zenekar felé fordult, és ők is meghajoltak. A közönség folytatta a tapsot és az éljenzést. Végül Toscanini hátat fordított a közönségnek, és csak a zenekarhoz szólva ezt mondta: „Hölgyeim és uraim, én senki vagyok, önök is senkik, Beethoven minden!” C. S. Lewis írta: „Ha valami rajtad kívül álló dolgot szeretsz és csodálsz, ez egy lépéssel eltávolít a lelked romlásától; bár nem leszünk túl sokáig jól, ha bármit jobban szeretünk és csodálunk, mint Istent.” Tehát térdelj le ma Jézus lábához, és mondd: „Én semmi vagyok – te vagy minden. Íme minden tehetségem, minden erőforrásom és minden álmom, leteszem őket lábaid elé. Neked adom mindet, semmit sem tartok vissza.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése