A hit próbája
„Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk.” (Zsoltárok 66:10-12)
Amikor Jézus elmagyarázta az Ő követésének árát, néhány tanítványa elhagyta őt. De a hatás, amit azokra gyakorolt, akik maradtak, a mai világban is érezhető. Mire leveleiket írták, Jézus apostolai megtanulták, hogy az élet minden próbáját lehetőségnek tekintsék hitük erősítésére és hatékonyságuk növelésére. A hit próbái mindig lehetőségek arra, hogy átadjunk Istennek valami számunkra értékeset, akkor is, ha jogunk van ahhoz is, hogy ezt ne tegyük meg. Amikor a hited próbára van téve, úgy fogod érezni, hogy a körülmények ellened támadnak, és a végsőkig próbára tesznek, de Istentől nem fogod távol érezni magad; mérlegre leszel téve, de nem ítélnek el, és nem nyilvánítanak bűnösnek. A zsoltáros ezt írja: „Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk” (Zsoltárok 66:10-12). A hit próbája nem tesz próbára semmit, hacsak nem kényszerít messzebb, mint a legutóbbi próbád – amíg nem lépsz át egy következő szintre onnan, ahol már bizonyítottál! Ha minden alkalommal megpróbálsz elfutni vagy visszavonulni, amikor úgy érzed, hogy már a határaidhoz értél, sohasem fogod megtudni, hogy mennyire bízhatsz Istenben – vagy hogy Ő mennyire bízhat meg benned. A tűz, ami megtisztíthat minket, mint az ezüstöt, jöhet egy állás, egy kapcsolat, az egészség vagy a jó hírnév elvesztéseként – de Istennel a végeredmény sohasem kétséges. Ha ma azon tűnődsz: „Még mennyit tudok elviselni?”, hallgasd meg J. C. Ryle püspök szavait: „Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására.” Isten országában ez így működik: ha a hited próbára kerül, a jellemed nemesedik, és végül elnyered a felüdülést.
Amikor Jézus elmagyarázta az Ő követésének árát, néhány tanítványa elhagyta őt. De a hatás, amit azokra gyakorolt, akik maradtak, a mai világban is érezhető. Mire leveleiket írták, Jézus apostolai megtanulták, hogy az élet minden próbáját lehetőségnek tekintsék hitük erősítésére és hatékonyságuk növelésére. A hit próbái mindig lehetőségek arra, hogy átadjunk Istennek valami számunkra értékeset, akkor is, ha jogunk van ahhoz is, hogy ezt ne tegyük meg. Amikor a hited próbára van téve, úgy fogod érezni, hogy a körülmények ellened támadnak, és a végsőkig próbára tesznek, de Istentől nem fogod távol érezni magad; mérlegre leszel téve, de nem ítélnek el, és nem nyilvánítanak bűnösnek. A zsoltáros ezt írja: „Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk” (Zsoltárok 66:10-12). A hit próbája nem tesz próbára semmit, hacsak nem kényszerít messzebb, mint a legutóbbi próbád – amíg nem lépsz át egy következő szintre onnan, ahol már bizonyítottál! Ha minden alkalommal megpróbálsz elfutni vagy visszavonulni, amikor úgy érzed, hogy már a határaidhoz értél, sohasem fogod megtudni, hogy mennyire bízhatsz Istenben – vagy hogy Ő mennyire bízhat meg benned. A tűz, ami megtisztíthat minket, mint az ezüstöt, jöhet egy állás, egy kapcsolat, az egészség vagy a jó hírnév elvesztéseként – de Istennel a végeredmény sohasem kétséges. Ha ma azon tűnődsz: „Még mennyit tudok elviselni?”, hallgasd meg J. C. Ryle püspök szavait: „Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására.” Isten országában ez így működik: ha a hited próbára kerül, a jellemed nemesedik, és végül elnyered a felüdülést.
Áldozatnak érzed magad?
„…Téríts meg engem, hogy megtérjek…” (Jeremiás 31:18)
Ha már belefáradtál abba, hogy mindig te vagy az áldozat, olvasd el ezt: „Többé nem akarok így érezni. Azt hittem, ha fájdalmam megérinti az ő életüket, jobban fogom érezni magam. Nem így történt. Azt hittem, ha mindig a fejük fölött függ majd, jobban leszek. Nem lettem. Azt hittem, ha mindenkinek elmondom, hogy mit tettek velem, jobban érzem majd magam. Nem éreztem – csak annyit értem el, hogy elveszítettem barátokat, és a fájdalom tovább élt. Azt hittem, ha elismerik, hogy mekkorát hibáztak, attól majd jobban érzem magam. Nem ismerték el, és én csak még rosszabbul lettem. Azt hittem, ha megértem, hogy miért választok ilyen kapcsolatokat, jobban fogom érezni magam. Ezért aztán elolvastam egy csomó könyvet, és beszélgettem tanácsadókkal. De mindez nem használt, mert ekkor más problémákat is felfedtem, és nem volt hozzá elég lelki erőm, hogy feldolgozzam őket. Azt hittem, idővel jobban fogom érezni magam. Ez valamennyit segített, de igazából nem gyógyultam meg, mert még mindig sok olyan dolog volt, ami egy pillanat alatt elő tudta idézni a régi emlékeket. Azt hittem, ha új házba, másik városba költözöm, ha új állásom lesz, jobban fogom érezni magam. Nem így lett. Csak a lakcímem változott meg, nem az, ami bennem zajlott.
Végül két olyan dolgot tettem, ami működött; nem egyik napról a másikra, de ahogy lépésről lépésre, türelmesen, kitartóan tettem, működött. Először: eldöntöttem, hogy megbocsátok – és mindig újra megbocsátok, amíg a múltnak többé nem lesz hatalma felettem. Másodszor: Istenhez kiáltottam »Téríts meg engem, hogy megtérjek!« És Ő válaszolt imádságomra. A látásom kezdett kitisztulni, a szívem gyógyulni kezdett. Miért? Mert végre, az, hogy jobban vagyok, többet jelentett számomra, sokkal többet, mint az, hogy áldozat maradjak.”
ELŐÍTÉLET
„…nem személyválogató az Isten” (Apostolok cselekedetei 10:34)
Az előítélet a lusta elme terméke. Megvetés, lenézés, melyet nem előzött meg vizsgálat. A másik emberről alkotott első benyomás hézagos és gyakran téves. Ne feltételezd, hogy a megérzésed mindig helyes! Ne hozz tartós döntéseket korlátozott információkra alapozva! Az előítélet, a félelem, a diszkrimináció minden formája, aminek engedted, hogy gondolkodásodat formálja, akadályozza, hogy sikert érj el az életben. Jézus sohasem az alapján határozta meg egy ember értékét, hogy milyen fajhoz vagy nemhez tartozik, hogy milyen az anyagi helyzete vagy a megjelenése. Halászok és adószedők között egyaránt jól érezte magát. Nem volt zavarban sem a szegények, sem a gazdagok társaságában. Tudta, hogy minden emberben, akivel találkozott, rejlik valamilyen lehetőség, és sohasem nézett le senkit a múltja miatt. Édesanyja szűzen foganta őt, így tudta, mit jelent a megkérdőjelezhető háttér, és tudta, milyen érzés állandó pletyka tárgyának lenni, de felülemelkedett mindezen. Megtörte a hagyományokat. A samaritánusokat alja népségnek tartották, akikkel a zsidók még csak szóba sem álltak. Jézus azonban igen. Sőt, letért útjáról, hogy találkozzon egy ötször elvált samáriai nővel, hogy beszélgessen vele Isten imádásának titkairól, és megváltoztassa az életét. Amikor Péter, aki előítéletekkel küzdött, elhívták, hogy a pogányok első csoportjának vigye el az evangéliumot, ő kénytelen volt elismerni: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató Isten” (ApCsel 10:34). Azon a napon Isten sikeresen elbánt néhány mélyen gyökerező előítélettel Péterben. A tieiddel is meg fogja tenni. Ha Isten „úgy szerette a világot”, te pedig nem szereted, akkor hogy állíthatod magadról, hogy istenfélő vagy?
Az előítélet a lusta elme terméke. Megvetés, lenézés, melyet nem előzött meg vizsgálat. A másik emberről alkotott első benyomás hézagos és gyakran téves. Ne feltételezd, hogy a megérzésed mindig helyes! Ne hozz tartós döntéseket korlátozott információkra alapozva! Az előítélet, a félelem, a diszkrimináció minden formája, aminek engedted, hogy gondolkodásodat formálja, akadályozza, hogy sikert érj el az életben. Jézus sohasem az alapján határozta meg egy ember értékét, hogy milyen fajhoz vagy nemhez tartozik, hogy milyen az anyagi helyzete vagy a megjelenése. Halászok és adószedők között egyaránt jól érezte magát. Nem volt zavarban sem a szegények, sem a gazdagok társaságában. Tudta, hogy minden emberben, akivel találkozott, rejlik valamilyen lehetőség, és sohasem nézett le senkit a múltja miatt. Édesanyja szűzen foganta őt, így tudta, mit jelent a megkérdőjelezhető háttér, és tudta, milyen érzés állandó pletyka tárgyának lenni, de felülemelkedett mindezen. Megtörte a hagyományokat. A samaritánusokat alja népségnek tartották, akikkel a zsidók még csak szóba sem álltak. Jézus azonban igen. Sőt, letért útjáról, hogy találkozzon egy ötször elvált samáriai nővel, hogy beszélgessen vele Isten imádásának titkairól, és megváltoztassa az életét. Amikor Péter, aki előítéletekkel küzdött, elhívták, hogy a pogányok első csoportjának vigye el az evangéliumot, ő kénytelen volt elismerni: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató Isten” (ApCsel 10:34). Azon a napon Isten sikeresen elbánt néhány mélyen gyökerező előítélettel Péterben. A tieiddel is meg fogja tenni. Ha Isten „úgy szerette a világot”, te pedig nem szereted, akkor hogy állíthatod magadról, hogy istenfélő vagy?
Itt az ideje eltűnni!
„Jöjjetek velem… egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Márk 6:31)
Lukács feljegyzi: „Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban ezt mondta nekik: »A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem«.” (Lukács 4:42-43) Figyeld meg Krisztus életét: milyen önuralmat gyakorolt, milyen kritikát váltott ki, és milyen egységben volt az Atyával, aztán kövesd a példáját! Jézus nemet mondott jó dolgokra, hogy így igent mondhasson a megfelelő dolgokra. Ez nem könnyű. Lehet, hogy Isten azt kéri, hogy hagyd el azt a helyet, ahol most vagy, de te maradsz; vagy azt szeretné, ha maradnál, de te elmész. Honnan tudhatod, hogy melyik a helyes? Menj el a tömegből és találkozz Jézussal egy elhagyott helyen! Az „elhagyott” szó nem azt jelenti, hogy „kihalt, sivár puszta”, egyszerűen csak csendes; egy elmélkedésre, imádkozásra, Istenre figyelésre, feltöltekezésre, útvonal újratervezésre való hely. A pokol utálja, ha megállsz! Richard Foster rámutat, hogy a mai társadalomban a gonosz három dologra specializálódott: zaj, sietség és tömeg. Ha el tudja érni, hogy a mennyiség megszállottjai legyünk, akkor elégedett lesz. Taxiórákat ültet az agyunkba. Állandóan halljuk a kérlelhetetlen tiktakolást, ami azt mondja nekünk: siess, siess, siess, az idő pénz. Ennek eredménye ez a zavaros, ziháló tömeg, amit emberiségnek hívunk. De Jézus szembe áll az árral, és ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28). Eljössz te is? Követni fogod Őt, aki gyakran „visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:16)? Ezernyi hang mondja, hogy ne tedd. Ne vedd figyelembe őket!
Lukács feljegyzi: „Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban ezt mondta nekik: »A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem«.” (Lukács 4:42-43) Figyeld meg Krisztus életét: milyen önuralmat gyakorolt, milyen kritikát váltott ki, és milyen egységben volt az Atyával, aztán kövesd a példáját! Jézus nemet mondott jó dolgokra, hogy így igent mondhasson a megfelelő dolgokra. Ez nem könnyű. Lehet, hogy Isten azt kéri, hogy hagyd el azt a helyet, ahol most vagy, de te maradsz; vagy azt szeretné, ha maradnál, de te elmész. Honnan tudhatod, hogy melyik a helyes? Menj el a tömegből és találkozz Jézussal egy elhagyott helyen! Az „elhagyott” szó nem azt jelenti, hogy „kihalt, sivár puszta”, egyszerűen csak csendes; egy elmélkedésre, imádkozásra, Istenre figyelésre, feltöltekezésre, útvonal újratervezésre való hely. A pokol utálja, ha megállsz! Richard Foster rámutat, hogy a mai társadalomban a gonosz három dologra specializálódott: zaj, sietség és tömeg. Ha el tudja érni, hogy a mennyiség megszállottjai legyünk, akkor elégedett lesz. Taxiórákat ültet az agyunkba. Állandóan halljuk a kérlelhetetlen tiktakolást, ami azt mondja nekünk: siess, siess, siess, az idő pénz. Ennek eredménye ez a zavaros, ziháló tömeg, amit emberiségnek hívunk. De Jézus szembe áll az árral, és ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28). Eljössz te is? Követni fogod Őt, aki gyakran „visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:16)? Ezernyi hang mondja, hogy ne tedd. Ne vedd figyelembe őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése