FUSS TOVÁBB!

„…fussuk meg az előttünk lévő pályát.” (Zsidók 12:1)
Nézd meg, mi mindent állt ki Jézus: 1) Kísértés. Azt képzeljük, hogy a pusztai megkísértés három elkülönült esemény volt negyven nap során. Nem ! „Jézus… a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög” (Lukács 4:1-2). Minden egyes lépésnél suttogott a fülébe; minden útkanyarulatnál kétséget vette, negyven napon át megállás nélkül kísértette! Amikor mindez véget ért, a Sátán elmenekült, és angyalok jöttek erősíteni Jézust, ő pedig elhagyta a pusztát, és megkezdte szolgálatát, amilyet soha senki azelőtt. De először végig kellett mennie a megkísértetésen. Neked is végig kell menni rajta. A jó hír az, hogy Isten kegyelmével megerősítve képes vagy rá. 2) Vádaskodás. „És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: »Nem az, sőt félrevezeti a népet.«” (János 7:12). „Azután ídgy szóltak hozzá a zsidók: »Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?«” (János 8:48). Igazságtalanul vádolták őt, Jézus mégis tovább futotta pályáját. Neked is tovább kell menned. 3) Elutasítás. Családja őrültnek tartotta. Szomszédai rosszul bántak vele. Amikor hazatért szülővárosába, megpróbálták lelökni a szakadékba (ld. Lukács 4:29). Jézus mégis folytatta futását. Neked is ezt kell tenned. 4) Szégyen. A kereszten ő lett maga „bűn” megszemélyesítve (ld. 2Korinthus 5:21). Bár ő sohasem lopott, hazudott és paráználkodott, mégis minden tolvaj, hazug vagy házasságtörő szégyenét viselte. Hogyan tudta mindezt végigcsinálni? Mi tartotta a pályán? A Biblia így válaszol: „…Az előtte lévő örömre tekintve tűrte el mindezt…” (Zsidók 12:2 NIV). Jézus korábban a mennyben élt, ezért tudta, hogy mindezek után mi vár rá, ez tette képessé arra, hogy végigfussa a pályát. Ugyanez az öröm vár rád is.

Húsvéthétfő - A fullánk el lett távolítva

„Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:55)

Egy apa és fia egy gyönyörű tavaszi napon éppen vidéken autózott, amikor egy méh hirtelen berepült az autó ablakán. A fiú allergiás volt a méhcsípésre, ezért szörnyen megrémült. Az apa gyorsan elkapta a méhet, a markába zárta, aztán újból elengedte. A fiú borzasztóan rettegett, ahogy a méh körülötte zümmögött. Apja ekkor újból kinyújtotta a kezét, és a tenyerét mutatta a fiának. Ott volt húsába fúródva a méh fullánkja. „Látod?” – kérdezte az apa. „Nem kell már félned. Hagytam, hogy engem csípjen meg.” Húsvét üzenete ez: ha hiszel, nem kell többé félned a haláltól, mert Krisztus már meghalt és feltámadt. A fullánk el lett távolítva. A halál nem a vég, csupán kezdet!

Jób, aki egyetlen napon veszítette el tragikus módon hét fiát és három lányát, ezt kérdezte: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” (Jób 14:14). Tudni akarta a választ! Mind tudni szeretnénk. Öt résszel később Jób megtalálta: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek” (Jób 19:25-27). A zsoltáríró ugyanerről a reményről beszél ujjongva: „Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek” (Zsoltárok 17:15). Örülj! Krisztus feltámadása garantálja a tiédet is!

Nyerd meg gyermekedet Krisztusnak!

„Fiaid [és lányaid] mind az Úr tanítványai lesznek...” (Ézsaiás 54:13)

Az 1800-as évek elején Johann Pestalozzi svájci pedagógus a következőket írta: „A legjobb módja annak, hogy egy gyermek Istenről tanuljon az, ha ismer egy igazi keresztényt. A legjobb módja annak, hogy felfedezze az ima erejét, ha imádkozó szülőkkel él.” Tudtad, hogy statisztikák szerint az így felnőtt gyerekek 85%-ának erős személyes Krisztusba vetett hite alakul ki még tizenhárom éves kora előtt? És ezen a ponton felvetődik néhány kérdés, mint például: a) „Felelős vagyok-e a gyermekem döntéseiért?” Végeredményben nem, de potenciálisan igen! Ha meg akarod határozni a családod lelki egészségét, először vizsgáld meg a saját szívedet, látásodat, hallásodat és étvágyadat! b) „De az én gyerekeim már felnőttek. Nincs már túl késő?” Nem. Isten neve az, hogy: „Megmentő”. Ő tud adni neked még egy lehetőséget. Térj meg, és kötelezd el magad Krisztusnak így a kudarcok generációkon át öröklődő sorozata megtörik, és Isten belép a képbe. c) „De mi van akkor, ha félek gyermeket hozni erre a gonosz világra?” Éppen ez a lényeg: a világosság gyermekei azok, akik visszaszorítják a sötétséget! Ahelyett, hogy félelem vagy önzés irányítaná a reakcióidat, nyerd meg a családodat Krisztusnak és használd őket arra, hogy hass az egész világra! „Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” (Zsidókhoz írt levél 11:7). d) „De hogyan versenyezhetek a körülöttünk lévő negatív befolyással?” Minden tanulmány azt erősíti meg, hogy te, a szülő bírsz legnagyobb befolyással – nagyobbal, mint a barátok, az iskola vagy a média – a gyermeked jellemének és irányultságának meghatározásában.

Örömmel szolgálni

„Szolgáljatok az Úrnak örömmel…” (Zsoltárok 100:2)

Bármit is ad neked Isten, az először ajándék, aminek örülhetsz, másodszor vetőmag, amelyet el kell vetned. Jó képzésben részesültél? Vezetői képességeid vannak? Több pénzed van, mint amennyi a megélhetéshez szükséges? Isten magként adta neked, vesd hát el! Alapvetően háromféle ember van: az, aki nem látja vagy nem akarja látni a problémát; az, aki látja a problémát, de mivel személyesen nem ő okozta, megelégszik azzal, ha másokra hagyja; az, aki látja a problémát, és bár nem ő az oka, hajlandó felvállalni a megoldáskeresés felelősségét. Hudson Taylor, a kínai misszió alapítója ezt mondta: „Régen azt kértem Istentől, hogy segítsen nekem. Aztán azt kezdtem kérdezni, segíthetek-e én Neki. Végül pedig megtanultam azt kérni, hogy végezze el munkáját rajtam keresztül.” Amikor elhiszed, amikor végre tényleg elhiszed, hogy a szolgálat azt jelenti, hogy Isten dolgozik rajtad keresztül, megérted, hogy mások szolgálata a létező legnagyobb hivatás. Dr. William DeVries így gondolkodott. Ő az a sebész, aki a műszív úttörője, olyan orvos, aki vasárnap is bemegy a kórházba, csak hogy felvidítsa a csüggedt betegeket. Elvégzi a kötéscseréket is, és ha egy páciens csak annyit szeretne, hogy maradjon ott beszélgetni, erre is hajlandó. A barátai azt mondják rá, hogy olyan, mint egy „régi, jól bejáratott cipő”, ami minden alkalomra kényelmes. Cowboy-csizmát hord, és Vivaldi zenéjét hallgatva végzi a szívműtéteket. „Szája sarkában mindig mosoly bujkál” – mondja róla barátja, Dr. Robert Goodin – „és mindig keres rá módot, hogy valóban el is mosolyodjon”. Az igazság az, hogy a „megérkezés” nem az a hely, ahol mások szolgálnak neked, hanem az, ahol te szolgálsz másokat örömmel.