Bölcsességért...

A mai nap imádsága:
Istenem! Vezess engem félelmedben naponként, hogy nekem szabott időmmel bölcsen gazdálkodjak! Ámen

   

Az ÚRnak féleleme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.
Példabeszédek 1,7

Alapvető ösztöneink (élni-akarás és fajfenntartás) után a legfontosabb hajtóerőnk a kíváncsiság. Nincs lehangolóbb, ha azok szájából halljuk a "Neeem ééérdekeeel!" kijelentéseket, akiket még - az élet normális rendje szerint még minden érdekelne. Ha nyitottak vagyunk az újra, akkor fiatalabb kortársaink is megjegyzik: "De jól tartja magát", ha pedig közömbösekké válunk a világ dolgai iránt, akkor kimondják az ítéletet: "Hiába, megöregedett!"

A bölcsesség kívánatos állapotához a tudáson keresztül vezet az út. Mondják, tudásalapú társadalomban élünk, s mégsem lettünk bölcsebbek. A sok-sok ismeret, tapasztalás, mintha nem közelebb vinne minket Istenhez, hanem eltávolítana. A tudást két részre oszthatjuk, szerves-tudásra és szervetlenre. Ez utóbbi az önmagáért való, ami információ ugyan, de nem igazán tudunk vele mit kezdeni. Sokszor ezek az információk deformálnak minket, mert előbbre csak akkor vinnének minket, ha istenes szemüvegen keresztül néznénk ezeket, de hát ez kiváltság. A szerves tudás mindig az életet szolgálja. Fontos tudni, hogyan kezeljünk egy speciális computerprogramot, de ez nem sokat segít rajtunk, ha nem tudjuk hogyan gyújtsunk tüzet Szibéria kellős közepén. A szerves tudást lehet életes tudásnak is nevezni, mert az a tudás, ami az életet szolgálja, az juttathat el minket az igazi bölcsességhez.

Salamon tudja, hogy minden bölcsesség alapja és kezdete, az ÚR félelme. Ez a félelem tulajdonképpen egy tudatállapot, amely meghatározza helyemet a világban, s képessé tesz a nehézségek méltóságteljes elhordozására. Ugyanakkor vezet azon az úton, amit Isten a gondviselésében ránk szabott. Csoportos bölcsesség nincs, csak egyéni, de aki bölcsességével a csoport javát szolgája, az igazán egyéniség. A bölcs ugyanis szavaival, tetteivel mindig szolgál, javít, emel. Akik a bölcs útmutatásait megvetik, azok bolondok - az Írás szerint. Ennek nyilvánvaló az oka: az élet teljességéhez szükséges segítséget utasítják el. Ezzel Bosszúságot okoznak másoknak, s fájdalmat maguknak. Félni az Urat tehát nem meghunyászkodás, hanem felvállalása a legnehezebb kihívásoknak is, melyek mindannyiunk javát, boldogságát szolgálják.

Életünk...

A mai nap imádsága:
URam!Add, hogy felfedezzük sorsunkban a nekünk szánt Életet, s Neked éljünk! Ámen



A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség... Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Rm 8,6a és 8

Günther von Hagens doktor úr művészi ambícióinak köszönhetően, preparált emberi testei körbejárták a világot - kishazánkban is volt kiállítása -, sokakban megrőkönyödését, botránkozást kiváltva ezzel, de még többeknek őszinte csodálkozását kivíva: az ember múlandóságában is szép teste fölött. Tény, hogy nem-mindennapi test-kompozícióival és a belső szervek különleges láttatásával nem csak csodálkozásra bírta teltházas kiállításainak látogatóit, de jónéhányan alaposan elgondolkodhattak úgy a halál-utánról, mint az azt megelőző életről is. Bár a különleges eljárással preparált testek erősen műanyag-hatásúak, azért mégis egykor élt emberek "konzervált" földi maradványairól van szó, melyek mind egy-egy életutat, sorsot is hordoznak magukban... s talán ez az aspektus is növeli a kiállítás vonzerejét.

Jónéhány ember nem így gondolja, de a test elporladásában is Isten csodálatos teremtő szépségét hordozza. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy amikor egy, a vallását gyakorolt zsidó embert készítenek fel a temetésére (megmossák, felöltöztetik stb. a halottat) a "kadisa" (női szentegylet, többnyire özvegyasszonyok a tagjai), akkor valaki közülük az Énekek Énekek c. könyvből azt a részt olvassa fel, mely az emberi test szépségéről, dicséretéről szól. Teszik mindezt azért, nehogy valakinek a betegségben, haláltusában meggyötört test látványa olyan gondolatokat ébresszen, hogy: "Jajj, de csúnya ez a halott!", hiszen az emberi test meghalt voltában - ahogyan akkor is, amikor még élt - Istené, s az istenképűségre alkotott emberi test méltósága az a halálon is átível...

A testünk tehát Istené, ezért arra különösen is vigyáznunk kellene! Ugyanakkor a testünk karbantartása, az egészséges életmód, a harmónikus élet alapja is egyben. Testünk minden egyes része Isten szeretetét tükrözi, mindenre valamiért szükség van, amit Isten a testünkbe, testünkre teremtett. Ezért a keresztény ember elítéli a kultikus csonkításokat ide tartozik a pírszing, a tetoválás vagy éppen a körülmetélés... ez utóbbi jogi vita tárgyává is vált Németországban(!) Az eldöntendő kérdés ugyanis az volt, hogy az ember önmaga, teste fölötti kizárólagos önrendelkezési jogát felülírhatja-e a muzulmán/zsidó szülők vallási előírásoknak megfelelni akarása? (A circumcisio gyakorlata természetesen azóta is tovább folyik, ahogyan lankadatlanul virágzik a tetoválás is... sic!)

De mit jelent az igében az , hogy "test szerint élni"? (Természetesen mindenki testben éli meg lelkiségét is, a kettőt különválasztani csak a szektás gondolkodás képes!) Mindenek előtt azt, hogy nem felejti el az ember, hogy a test a lélek bölcsője, a test örömei a lelki fejlődést, érést is munkálják. Ezért hiábavalóság a kizárólagos aszkézis, oktalanság az emberek által valláshoz "ragasztott" a természetellenes törvényeknek megfelelni-akarás! (Sapienti sat!) Ugyanakkor a "testben élés" lehetőség a léleknek, amivel felelősen kellene élnie, s nem pedig visszaélnie. Aki felelőtlenül csak a "testnek él", az nem veszi komolyan, hogy egykor mindenről számot kell adnunk életünk Gazdája előtt... amit e testben cselekedtünk.

Keresztény élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor konkrét elképzeléseim vannak az élet helyes útjairól, aztán gyakran mégis tévutakon, zsákutcában találom magam! Juttass el békességedre, hogy tetszésedre, s a magam örömére a távlatos jó mellett döntsek! Ámen


Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: "Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.
Kol 2,20-23

Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.
Jn 12,46-47

Még mielőtt a rangsorolás vagy a "beskatulyázás" bűnébe esnénk, szögezzük le: a gondolkodás - nem a spekuláció! - is munka. Vannak vallások, illetve vallásokon belül különböző irányzatok, melyek szigorú előírásaikkal tömegeket vonzanak... Az ok egyszerű: igen hálásak vagyunk, ha tudjuk mi a dolgunk, ha valaki (végre!9 megmondja, konkrétan mit is kell tenni. A tanácstalanság ugyanis félelmet kelt, a félelem igen hamar agresszív gondolatokat szül, s mint tudjuk: a harag, az mindig rossz tanácsadó. Aki eszelősen az előírásokhoz ragaszkodik, az biztonságot keres a döntési bizonytalanságában. Jóllehet mindenki tudja, hogy mi a jó, s mi a rossz, de az önzés, a kivagyiság "köde" elborítja az elméket, aztán végül nem a józan eszünk, hanem rendezetlen érzéseink határozzák meg döntéseink irányát. Pedig tudhatnánk: "Eléd adtam a jót, s a rosszat, válaszd az életet!"

Saul-Pál - aki belülről ismerte a törvény-vezérelte zsidó életet - sőt rabbitanítványként arra szánta egész életét, hogy tanításával majd rendet teremt az el/megtévedt, krisztuskövetők/keresztények fejében is - a damaszkuszi úton rádöbbent, van nagyobb erő is a törvénynél: az Isten Elfogadó Szeretete. Ennek az Erőnek engedelmeskedve az ember minden korban, minden helyzetben kiléphet a maga fabrikálta (jog/bot-csinálta) látásának szemellenzősségéből, hiszen Isten nem a szűkkeblűség és a csőlátás Istene, hanem a nagylelkűségé (megbocsátás) és a távlatoké.

Krisztus nem azért jött, hogy "szétverje" ezt a bűnös világot, hanem azért, hogy megmentse. Érdekes, hogy évszázadokon keresztül mégis milyen nagy intenzitással hirdette a keresztény egyház az ítéletet. A kisegyházak/szekták körében manapság is kedvelt két könyv a Szentírásból: Dániel próféta, s a Jelenések könyve. Apokaliptikus irodalmi termékként számtalan magyarázat, tanulmány, kommentár jelent meg e két szimbólumgazdag bibliai írás alapján. (Az ember már csak ilyen: végességéből fakadóan szeret a végidőkkel - gyakran végletekben gondolkodva - foglalkozni.)

Krisztus nem ítél(kezik)... Krisztus szeret. Éppen ezért az Ő világ(át)formáló/megváltó szeretete mondatja majd ki velünk - akkor és ott, a végső számadáskor - az önmagunk feletti elmarasztaló ítéletünket. Az Ő szeretetének "színről-színre" megtapasztalt teljessége ugyanis nem fogja engedni, hogy megfogalmazódjon bennünk bármiféle mentő magyarázat és hivatkozás, melyekbe itt a földi világban oly szívesen kapaszkodunk...

A keresztény ember is önző, szereti a jót... ezért igyekszik a Fény közelében lenni, s naponta keresi-kutatja, hogyan is követhetné Mesterét...

Küzdelem...

A mai nap imádsága:
Uram! Hamar összerezzen lelkem, s nekem olykor a bárányfelhők is viharfelhőknek tűnnek... Segíts megtalálni önmagamat Tebenned, hogy derűsen élhessek! Ámen
   

Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!
Zsolt 25,17

A hétköznapokban a szorongás nagyon gyakran valamilyen stresszállapot tüneteként jelenik meg. Szívdobogásunk erősödése, verítékezésünk, testünket átjáró hideg-meleg hullámok vagy valamilyen tartós izomfeszülésből adódó tüneteink (pl. tarkótáji fejfájás) mind-mind aláhúzza, hogy valami nincs rendjén körülöttünk... Aztán egyszer kontrasztosan megnyilvánul, hogy hol a baj: munkahelyen és/vagy családban, esetleg párkapcsolatban.

Korunk népbetegsége a szorongás, s a különböző, ezekhez tapadó, s innen kiinduló mindenféle fóbiák (félelmek), legújabban az ún. pánik-betegség. A WHO 1950 óta összesen 47 országban követett morbiditási adatai alapján ("Global Burden of Disease" vizsgálat) készített előrejelzése szerint a szorongás, a depresszió 2020-ra a második leggyakoribb (a szív-érrendszeri betegségek után, melyeknek egyik komoly oka szintén a "stresszes életmód") munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés lesz.

Lám-lám, az évezredekkel korábban élő emberek is nagyon jól tudták, hogy a rendezetlen élet, a lelki kiegyensúlyozatlanság az testi tüneteket, sőt betegségeket is okoz. Modern orvostudományunk a lélekgyógyászat területén újabban bevezette a transzperszonális (tkp. személyek közöttit jelent) jelzőt; valójában ez a szó a spritualitást, mint betegségekkel összefüggő, azokat létrehozó és megszüntetni képes lelki okokat jelöli.

A hívő ember azt tudja - hiszen hitének evilági mozaikjait reménységes képpé illesztette össze, s ez tudásának alapja - , hogy életének megoldása Istene kezében van. Onnan akarja azt megkapni életének minden napján, ezért imádkozik, ezért küzd. Bízik Teremtője gondviselésében, és szabadításában, de ha nehézségek szorongatják, akkor sem tagadja meg Őt, hiszen számtalanszor megtapasztalta, hogy Isten végül mindent az ő javára fordít. Az Istenben hívő ember is ugyanígy felkiált, ha fájdalmat érez, ugyanúgy elesik, mint a többi esendő embertársa, mégis más mint a többi, mert mindeközben nem lefele, hanem fölfelé néz.

Távlataink..

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne csak a halálomig, hanem azon túl is merjek hinni és remélni. Engedd, hogy álmod legyen életem valósága! Ámen

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?

Mt 7,16

Talán nincs is szebb évszak a tavasznál... Nyilvánvalóan a többinek is megvan a maga ellenállhatatlan vonzása, de a tavasz az mégis egészen más! Ha ifjúságunkat a tavaszhoz hasonlítjuk - s ezt gyakran megtették írók és költők -, akkor hamar rájövünk, hogy a virágok bódító illatában, csodálatos színkavalkádjában - ezek szimbolizálhatják előttünk álló életünk lehetőségeit - az ember még mindent álmodik magának, s ez így van rendjén! Álmodozni nem akkor kell, amikor már kezdi megcsípni a dér az egyébként is megsárgult leveleit életünk fájának, hanem akkor, amikor még van lehetőség az álmok megvalósítására. Fontos azonban látni: míg az álom erőt ad, az ábrándozás erőt vesz el!

A mezők és fák virágai mind gyönyörűek - s olykor a haszontalan bogáncsoké a legszebbek -, s hogy melyikből mi lesz, azt a hozzáértő szakembereken kívüliek csak az idő múlásával látják meg, ekkor viszont félreérthetetlenül, hogy melyik hozott jó termést, s melyik hozott rossz gyümölcsöt... "Ki mint vet, úgy arat!" - tartja a népi szólás és a Mester is ezt tanítja: "Aki szelet vet, vihart arat".

Sok fiatal és még több középkorú éli úgy az életét, hogy nem gondolkodik távlatosan, s nem számolnak azzal, hogy életük különböző évszakaiban máshol lesznek a hangsúlyok. Ami fontos a tavaszban, az nem annyira fontos a télben, de az bizonyos, hogy a tavaszi virágok állapota kihat az őszi termésre! Magyarul: amit teszünk fiatalon, annak következményeit hordozzuk egy életen át! Törvény ez, az élet törvénye. Aki nem vigyázz egészségére - lelki egészségére is(!) -, aki mértéktelenül eszik, iszik, dohányzik vagy más egészségkárosító "szenvedélynek" hódol, az ne csodálkozzon, ha egyszer testileg, lelkileg kifosztottan az élet nagyforgalmú autópályáján kívül találja magát!

Sok mindenre ráfogható a távlatos látás-, a hosszútávon gondolkodás hiánya. Lehet szidni az aktuális (világ)politikai-gazdasági rendszert - teszik is sokan; okkal vagy ok nélkül, ez egy másik kérdés -, de soha nem a körülmények a hibásak, hanem a körülményeket teremtő ember! Ennél fogva nincs mentsége senkinek! Bűneink miatt nem hivatkozhatunk másokra, se emberre, se ördögre, de magát a JóIstent se okolhatjuk, hogy miért teremtette ilyenre a világot, amilyen... Magunkkal perlekedhetünk, magunkat vádolhatjuk, mert bizony olyanná válunk, amilyen a hitünk. Hitetlenségünkből fakadó eredménytelenségünk elkeseríthet minket, s bizony az önvád súlyos terhe alól felmentést egyedül csak az Isten tud adni...

Ezért fontos, hogy Isten gyümölcsöskertjében (a világban!) ne csak a pillanatot nézzük, hanem lássuk meg benne az Isten időbe beleteremtett akaratát. Ha erre figyelünk, akkor sok bosszúságot megspórolhatunk magunknak, de ezek hasznán túl még megélhetjük azt is, amiért keresztényként éljük életünket: áldásban részesülünk...