AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI?
„Jézus azt mondta neki: »Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!«” (János 5:8)
Jon Walker írja: „Sok évvel ezelőtt… klinikai depressziót diagnosztizáltak nálam, és én elkezdtem a nehéz, mélyreható és hosszantartó munkát Krisztusban a gyógyulás felé. Egy nap Jézus azt kérdezte tőlem: »Akarsz-e meggyógyulni?« … Nevetséges kérdésnek tűnt … de tudtam hogy érti. Hajlandó vagyok-e elvégezni a kemény munkát? Kész vagyok-e szembenézni fájdalmas helyzetekkel, feltáruló keserűségekkel, és beismerem-e a mély, neheztelő haragot? Hajlandó vagyok-e felhagyni a makacs mentegetőzéssel, ami csak azt éri el, hogy ugyanolyan maradok… mert betegségemet biztonságosabbnak tartom, mint az egészséget? Engedem-e, hogy Isten Isten legyen, és elismerem-e, hogy amire én nem vagyok képes, azt ő meg tudja tenni, vagy ragaszkodom ahhoz, hogy a tehetetlenség és reménytelenség körforgásában maradjak? Amikor Jézus azt kérdezte a 38 éve beteg embertől: »Akarsz-e meggyógyulni?« - a kérdés végigsöpört 2000 éven és lelkem sötét zugain… A Nagy Gyógyító felkínálta segítségét, és egyszerre tudatában voltam annak, hogy amire nem vagyunk képesek, azt Isten béghez tudja vinni, és tudtam, hogy minden igaz, mert ő végigjárta azt az utat, amely teljesen újjáteremt és meggyógyít minket… a Golgotára vezető utat. Mint a mi hitben megtett lépéseinknél is, bizonyára itt is az első lépés volt a legnehezebb… ennek az embernek 38 év tapasztalata mondta azt, hogy a lábai nem fogják megtartani – és semmilyen tapasztalata nem volt, ami miatt bízhatott volna Jézusban. Az első lépés megtétele bátorságot, energiát és fájdalmat igényelt. Jézus nem leigázta ezt a férfit, hanem felszabadította; képessé tette arra, hogy tudjon dönteni, és erőt adott ahhoz, hogy függetlenítse magát félelmeitől. Ha zavarodottság vagy félelem bénít, a kérdést ugyanaz: »Akarsz-e meggyógyulni?« Megteszed-e, amit Isten mond? Felveszed-e az ágyad, és meghozod-e az Isten szerinti döntéseket? Elhagyva a félelmet elindulsz-e a hitben?
BIZALOMMAL ÁLLNI ISTEN ELŐTT
„… megbocsáttattak bűneid.” (Máté 9:2)
Jézus azt mondta az ágyban fekvő bénának: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” Most talán azt kérded, ugyan milyen bűnt tud elkövetni egy béna? A bűnnek három formája van: 1) Elkövetéses: a rossz dolgok, amiket megteszünk. 2) Mulasztás: a jó, amit elmulasztunk megtenni. 3) Hajlam: bűnös hozzáállás. Miért nem csupán annyit mondott Jézus: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj”? Azért, mert csak ha tudod, hogy bűneid megbocsáttattak, akkor van bizalmad kérni istentők azt, amire szükséged van. akkor van bátorságod, hogy hittel felállj, és megtedd, amit mond. A tudat, hogy megbocsáttattak bűnei, tette képessé ezt az embert arra, hogy megtegye, amit mindenki lehetetlennek tartott. Fontos tanulság van ebben. Miután Ádám vétkezett, elrejtőzött Isten elől. Amikor Isten megkérdezte tőle: „Hol vagy?”, ő azt válaszolta „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem…” (1Mózes 3:9-10). Honnan tudhatod, hogy valami rossz neked? Ha miatta elrejtőzöl Isten elől! Ha kerülöd miatta az imádságot, a bibliaolvasást és az Isten népével való közösséget. A Biblia elítéli az olyan bűnöket, mint a lopás és a bujaság, de mi van azokkal a bűnökkel, amelyek nincsenek a Szentírásban egyértelműen kimondva? Ahhoz, hogy egy bizonyos dologról megtudd, jó-e vagy ártalmas, csupán fel kell tenned egy kérdést: „Hogyan fog ez hatni Istenbe vetett bizalmamra?” Ha ezt megkérdezed, a tévedés kizárt. „Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte.” (1János 3:21-22).
Gyülekezetben – de egyedül
„…senki sem t. ö.rődik velem.” (Zsoltárok 142:5)
Az emberek azért jönnek a gyülekezetbe, mert fényt és meleget keresnek. Tudni akarják, hogy törődünk velük. A jó prédikáció és a zene lehet, hogy behozza őket, de a gondosan ápolt kapcsolatok miatt fognak újra meg újra visszajönni. Nagy tömegben is egyedül érezheted magad, még akkor is, ha te vagy az, aki a szeretetről prédikálsz, és ha minden istentiszteleteden elhangzik is a „köszöntsd a szomszédodat” felszólítás. Ha meg tudnánk tartani a 10%-át azoknak, akik bejönnek a gyülekezetünk ajtaján, akkor folyamatosan növekednénk. Azt mondod: „Nos, a Biblia arra tanít, hogy ha az ember barátokat szeretne, akkor barátságosnak kell mutatkoznia”. Igaz, de az emberek magukkal hozzák a múltjuk sebeit, a jelenük küzdelmeit és a jövőjük miatti kimondatlan aggodalmakat. Azt akarják tudni: „Szeretni fogsz olyannak, amilyen vagyok, akkor is, ha nem felelek meg az elvárásaidnak, és nem változom olyan gyorsan, ahogyan szeretnéd?” Gyakran a merev struktúránk az, ami visszatartja őket. Lelkipásztor, ha hétfőn az foglalkoztat leginkább, hogy „hányan voltak a gyülekezetben tegnap?” – vizsgáld meg újra a szívedet! Lehet, hogy jobban érdekel a saját imázsod, mint az, hogy betöltsd az emberek szükségeit. Jézus azt mondta tanítványainak: „…titeket barátaimnak nevezlek…” (János 15:15 NKJV). Sok ember félénk, bizalmatlan és ziláltak a kapcsolatai. Az a megbízatásunk, hogy „barátokká” formáljuk őket, nem csupán padmelegítőkké és pénzügyi támogatókká. A Szentírás azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok…” (Galata 6:2), mert a megosztott teher könnyebb teher.
Sokan azok közül, akik a gyülekezetbe jönnek, nem mély értelmű válaszokat keresnek, csak azt szeretnék érezni, hogy törődnek velük. Ha ez megtörténik, akkor megnyílnak Isten szeretetének, és csodák veszik kezdetüket.
Az emberek azért jönnek a gyülekezetbe, mert fényt és meleget keresnek. Tudni akarják, hogy törődünk velük. A jó prédikáció és a zene lehet, hogy behozza őket, de a gondosan ápolt kapcsolatok miatt fognak újra meg újra visszajönni. Nagy tömegben is egyedül érezheted magad, még akkor is, ha te vagy az, aki a szeretetről prédikálsz, és ha minden istentiszteleteden elhangzik is a „köszöntsd a szomszédodat” felszólítás. Ha meg tudnánk tartani a 10%-át azoknak, akik bejönnek a gyülekezetünk ajtaján, akkor folyamatosan növekednénk. Azt mondod: „Nos, a Biblia arra tanít, hogy ha az ember barátokat szeretne, akkor barátságosnak kell mutatkoznia”. Igaz, de az emberek magukkal hozzák a múltjuk sebeit, a jelenük küzdelmeit és a jövőjük miatti kimondatlan aggodalmakat. Azt akarják tudni: „Szeretni fogsz olyannak, amilyen vagyok, akkor is, ha nem felelek meg az elvárásaidnak, és nem változom olyan gyorsan, ahogyan szeretnéd?” Gyakran a merev struktúránk az, ami visszatartja őket. Lelkipásztor, ha hétfőn az foglalkoztat leginkább, hogy „hányan voltak a gyülekezetben tegnap?” – vizsgáld meg újra a szívedet! Lehet, hogy jobban érdekel a saját imázsod, mint az, hogy betöltsd az emberek szükségeit. Jézus azt mondta tanítványainak: „…titeket barátaimnak nevezlek…” (János 15:15 NKJV). Sok ember félénk, bizalmatlan és ziláltak a kapcsolatai. Az a megbízatásunk, hogy „barátokká” formáljuk őket, nem csupán padmelegítőkké és pénzügyi támogatókká. A Szentírás azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok…” (Galata 6:2), mert a megosztott teher könnyebb teher.
Sokan azok közül, akik a gyülekezetbe jönnek, nem mély értelmű válaszokat keresnek, csak azt szeretnék érezni, hogy törődnek velük. Ha ez megtörténik, akkor megnyílnak Isten szeretetének, és csodák veszik kezdetüket.
Tartós változást előidézni
„Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.” (2Péter 1:15)
Vannak, akik azt gondolják, hogy tiszteletet érdemelnek pusztán a pozíciójuk miatt. Nem, a tisztelet olyasvalami, amit ki kell érdemelni; mégpedig naponta. J. Lawton Collins tábornok megállapította: „Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás.” Végső soron a világ minden szakértelme sem fog megmenteni téged, ha a jellemed gyenge. Stephen Covey író írja: „Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni.” Nem számít, hogy milyen jó a retorika, vagy hogy talán mennyire jó a szándék; ha kevés a bizalom, vagy nincs is, akkor nincs alapja a tartós sikernek. A jellem felépíthető, de csak lassan. Ha azt akarod tudni, hogy mennyi ideig tart, míg eljutsz a csúcsra, vegyél elő egy naptárat! Ha azt akarod tudni, menyi időbe telik, míg a földre zuhansz, próbálkozz egy stopperórával! Álmok törnek össze, lehetőségek vesznek el, szervezetek omlanak össze és emberek sérülnek meg, ha valakinek nem óvja a tehetségét a jelleme. Minden hivatást, kapcsolatot és értelmes célt a jellem tesz hosszú életűvé. J. R. Miller író és lelkész írta: „Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem.” Az embert túléli az, aki ő, és ennek maradandó hatása van.
Vannak, akik azt gondolják, hogy tiszteletet érdemelnek pusztán a pozíciójuk miatt. Nem, a tisztelet olyasvalami, amit ki kell érdemelni; mégpedig naponta. J. Lawton Collins tábornok megállapította: „Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás.” Végső soron a világ minden szakértelme sem fog megmenteni téged, ha a jellemed gyenge. Stephen Covey író írja: „Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni.” Nem számít, hogy milyen jó a retorika, vagy hogy talán mennyire jó a szándék; ha kevés a bizalom, vagy nincs is, akkor nincs alapja a tartós sikernek. A jellem felépíthető, de csak lassan. Ha azt akarod tudni, hogy mennyi ideig tart, míg eljutsz a csúcsra, vegyél elő egy naptárat! Ha azt akarod tudni, menyi időbe telik, míg a földre zuhansz, próbálkozz egy stopperórával! Álmok törnek össze, lehetőségek vesznek el, szervezetek omlanak össze és emberek sérülnek meg, ha valakinek nem óvja a tehetségét a jelleme. Minden hivatást, kapcsolatot és értelmes célt a jellem tesz hosszú életűvé. J. R. Miller író és lelkész írta: „Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem.” Az embert túléli az, aki ő, és ennek maradandó hatása van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése