Jellem
„Aki tehát hallja… és cselekszi… hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Máté 7:24)
John Ruskin mondta: „Az ember munkájának legnagyobb jutalma nem az, amit kap érte, hanem amivé válik általa”. Azt mondják, hogy amikor Michael Eisner, a Disney Vállalat vezetője megterveztette a házát, az egyik fal olyan vékony volt, hogy csaknem meghajlott a saját súlyától. Egy másik ember, egy szoftver milliárdos favázas házának fenyőből épített falai elkorhadtak, még mielőtt a ház teljesen elkészült volna. Talán túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy mindezt észrevegyék? Az építészek azt mondják, hogy az emberek az építkezések részleteit unalmasnak találják, a pénzüket inkább csillogó dolgokra költik. Pedig az alapozás az, ami meghatározza a teherbírást, a stabilitást és végső soron a ház értékét. Minden erődet abba fekteted, hogy fenntarts egy imázst, miközben elhanyagolod az olyan alapvető dolgokat, mint például a magatartásod, a becsületességed vagy az Istentől kapott célod? Jézus azt mondta: „Az én szavaim… alapvető fontosságúak… építsd be őket az életedbe… mint ahogy egy bölcs építész, aki biztos sziklára épít… semmi sem rendítheti meg azt a házat…” (Máté 7:24-25 TM). Homokra építkezni gyors, olcsó és könnyű; ezek a házak átmeneti kényelmet és azonnali kielégülést nyújtanak. Sziklára építeni nehéz; idő, erőfeszítés, előrelátás és kitartás kell hozzá – de az eredmény megéri. Ha nem vagy biztos benne, hogy milyen házat építesz, figyeld meg, hogy mi történik, amikor a vihar lecsap! Egy sziklára épült ház kiállja azt a vihart, ami ledönti a homokra épülteket. Röviden: nincsenek egyszerűsítő módszerek. A jellem az elkötelezettség, az állhatatosság és az Isten Igéjének alapelvei szerinti építkezés eredménye. Ha ezek lesznek életed alapjai, akkor minden vihart ki tudsz állni.
Változtasd az akadályokat lépcsőfokokká!
„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk…” (Róma 8:37)
Hogyan jellemeznél valakit, aki tízéves korára képzett zongorista volt, tizenegy éves korára kitűnő orgonaművész, tizenhárom éves korában már kiadták a műveit, és tizennégy évesen a királyi udvari zenekar tagja lett? Kiváltságos? Ezüstkanállal a szájában született? Aligha! Ludwig van Beethoven fekete hajú, kreol bőrű, himlőhelyes arcú fiú volt, akinek el kellett viselnie, hogy gúnyneveket aggattak rá Rajna menti szülővárosában, ahol a legtöbb gyerek szőke és fehér bőrű volt. Alkoholista apja úgy döntött, hogy Ludwig fogja eltartani, ezért a billentyűk rabszolgájává tette. Visszanézve Beethoven nem tudott visszaemlékezni egyetlen boldog pillanatra sem gyermekkorából. Az élete csak munkából, könnyekből, verésekből és haragos szóáradatból állt. Húszas éveiben újabb alattomos ellenséggel kellett szembenéznie, elvesztette a hallását. Mikor többé már nem tudott közönség előtt játszani, minden energiáját a komponálásba fektette. Süketsége éveiben volt a legtermékenyebb. Bár ebben az időben a munkái nem kaptak igazán jó fogadtatást, de sok olyan nagy zeneszerzőre volt hatással, mint Brahms, Wagner és Schubert. Halálához közeledve és tudva, hogy a világ soha nem fogja teljesen megérteni vagy értékelni őt és zenéjét, ezt mondta mosolyogva: „A mennyben hallani fogok”. Amikor az élet kiüt, ne maradj a padlón, üss vissza! Időnként mindenki megbotlik, vagy leverik a lábáról; a győzteseket csak az különbözteti meg a vesztesektől, hogy ők újra meg újra felkelnek! Erre gondolt Pál, amikor ezt mondta: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk”. Ha imádkozol, és kitartóan keresed, meg fogod találni a jó magvát minden csapásban és viszontagságban (1Mózes 50:20). A győztesek és vesztesek közti különbség abban a képességben rejlik, hogy a botlást okozó köveket lépcsőfokokká tudják tenni.
„De én mindezekkel nem gondolok…” (Apostolok cselekedetei 20:24)
Nem sokat hallunk Abraham Lincoln vereségeiről, mert a győzelmei olyan híresek. De az élete nagy részében a túlerő ellene volt. Az édesanyja meghalt, amikor Lincoln még csak kilenc éves volt. 1832-ben elvesztette a választás Illinois Állam törvényhozó testületében. 1849-ben elutasították, és nem ő lett a General Land Office főbiztosa. Elvesztette a szenátusi választást 1855-ben és 1858-ban, és az alelnöki jelölést sem sikerült megszereznie. De a legfájdalmasabb vesztesége fiainak halála volt, egyikük négy, másikuk tizenkét éves korában halt meg. Lincoln Kentucky távoli erdőségeiben született, és csak néhány hónapig járt iskolába, ahol könyvek híján úgy tanultak, hogy a diákok fennhangon ismételték a tanár szavait. Autodidakta módon tanult matematikát, olvasta a klasszikusokat, és példaként a Bibliát használva fejlesztette fogalmazás- és előadókészségét. A filozófiája ez volt: „Tanulni és készülni fogok, és amikor eljön az idő, kész leszek.” Egy barátjának ezt mondta: „Tartsd észben: a saját siker iránti elszántságod sokkal fontosabb, mint bármi más”. Gettysburgi beszéde az egyik legnevezetesebb beszéd a történelemben. A Polgárháború legsötétebb éveiben ezt mondta: „Megteszem a tőlem telhető legtöbbet, és tudom, hogy hogyan tegyem… és szándékomban áll mindvégig megtenni.” Pál nem azt mondta „mindezek nem ártanak nekem”, azt mondta: „én mindezekkel nem gondolok”. Nagy különbség! Pál nem engedte, hogy az élet problémái kizökkentsék. Megértette, hogy az, ami benned történik fontosabb, mint az, ami veled történik. Azt is megértette, hogy ha Jézusra nézel, mint példaképedre, és belőle merítesz erőt minden nap, Ő megadja neked mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy győzedelmeskedj az életben.
Hogyan jellemeznél valakit, aki tízéves korára képzett zongorista volt, tizenegy éves korára kitűnő orgonaművész, tizenhárom éves korában már kiadták a műveit, és tizennégy évesen a királyi udvari zenekar tagja lett? Kiváltságos? Ezüstkanállal a szájában született? Aligha! Ludwig van Beethoven fekete hajú, kreol bőrű, himlőhelyes arcú fiú volt, akinek el kellett viselnie, hogy gúnyneveket aggattak rá Rajna menti szülővárosában, ahol a legtöbb gyerek szőke és fehér bőrű volt. Alkoholista apja úgy döntött, hogy Ludwig fogja eltartani, ezért a billentyűk rabszolgájává tette. Visszanézve Beethoven nem tudott visszaemlékezni egyetlen boldog pillanatra sem gyermekkorából. Az élete csak munkából, könnyekből, verésekből és haragos szóáradatból állt. Húszas éveiben újabb alattomos ellenséggel kellett szembenéznie, elvesztette a hallását. Mikor többé már nem tudott közönség előtt játszani, minden energiáját a komponálásba fektette. Süketsége éveiben volt a legtermékenyebb. Bár ebben az időben a munkái nem kaptak igazán jó fogadtatást, de sok olyan nagy zeneszerzőre volt hatással, mint Brahms, Wagner és Schubert. Halálához közeledve és tudva, hogy a világ soha nem fogja teljesen megérteni vagy értékelni őt és zenéjét, ezt mondta mosolyogva: „A mennyben hallani fogok”. Amikor az élet kiüt, ne maradj a padlón, üss vissza! Időnként mindenki megbotlik, vagy leverik a lábáról; a győzteseket csak az különbözteti meg a vesztesektől, hogy ők újra meg újra felkelnek! Erre gondolt Pál, amikor ezt mondta: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk”. Ha imádkozol, és kitartóan keresed, meg fogod találni a jó magvát minden csapásban és viszontagságban (1Mózes 50:20). A győztesek és vesztesek közti különbség abban a képességben rejlik, hogy a botlást okozó köveket lépcsőfokokká tudják tenni.
„De én mindezekkel nem gondolok…” (Apostolok cselekedetei 20:24)
Nem sokat hallunk Abraham Lincoln vereségeiről, mert a győzelmei olyan híresek. De az élete nagy részében a túlerő ellene volt. Az édesanyja meghalt, amikor Lincoln még csak kilenc éves volt. 1832-ben elvesztette a választás Illinois Állam törvényhozó testületében. 1849-ben elutasították, és nem ő lett a General Land Office főbiztosa. Elvesztette a szenátusi választást 1855-ben és 1858-ban, és az alelnöki jelölést sem sikerült megszereznie. De a legfájdalmasabb vesztesége fiainak halála volt, egyikük négy, másikuk tizenkét éves korában halt meg. Lincoln Kentucky távoli erdőségeiben született, és csak néhány hónapig járt iskolába, ahol könyvek híján úgy tanultak, hogy a diákok fennhangon ismételték a tanár szavait. Autodidakta módon tanult matematikát, olvasta a klasszikusokat, és példaként a Bibliát használva fejlesztette fogalmazás- és előadókészségét. A filozófiája ez volt: „Tanulni és készülni fogok, és amikor eljön az idő, kész leszek.” Egy barátjának ezt mondta: „Tartsd észben: a saját siker iránti elszántságod sokkal fontosabb, mint bármi más”. Gettysburgi beszéde az egyik legnevezetesebb beszéd a történelemben. A Polgárháború legsötétebb éveiben ezt mondta: „Megteszem a tőlem telhető legtöbbet, és tudom, hogy hogyan tegyem… és szándékomban áll mindvégig megtenni.” Pál nem azt mondta „mindezek nem ártanak nekem”, azt mondta: „én mindezekkel nem gondolok”. Nagy különbség! Pál nem engedte, hogy az élet problémái kizökkentsék. Megértette, hogy az, ami benned történik fontosabb, mint az, ami veled történik. Azt is megértette, hogy ha Jézusra nézel, mint példaképedre, és belőle merítesz erőt minden nap, Ő megadja neked mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy győzedelmeskedj az életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése