Bizonyságtevés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy akaratod szerint tudjak élni és örömel szolgálni Neked! Ámen

    

"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.
Lk 12,8-9

Nem tudom, mennyire elvárás még a Jehova Tanúinál a "házalás" - bár ők ezt kikérik maguknak, mert ők nem eladni akarnak, hanem ajándékozni -, de az tény, hogy az ún. Biblia-alapú bizonyságtevés csak bizonyos embercsoportokban működik. Manapság, ha valaki azzal érvel(ne), hogy "De a Bibliában meg írva, hogy..." - egyszerűen kinevetnék. Joggal. Nemcsak azért, mert faluvá zsugorodott glóbuszunkon más szent iratok is fellelhetőek, sokkal inkább azért, mert amikor Jézus-Mester a vallástételre buzdít, akkor még nem hogy Újszövetség nem volt, de mai értelemben vett Ószövetség sem, hiszen az zsidó iratok kanonizációja Jaminában történt Kr. u 80-100 között.

Ha manapság azt a szót hallja egy nem egyházhoz tartozó személy, hogy "vallástétel" vagy "bizonyságtétel" - akkor bizony csak rázza a fejét, mert nem tud mit kezdeni ezzekkel az archaikusan csengő fogalmakkal. Az egyházat belülről ismerők pedig két táborra oszlanak. Az egyikhez tartózók szerint a misszió, a prédikálás az a pap feladata, a másik tábor szerint meg mindenkinek hirdetni kell az evangéliumot. Vannak is ilyen ún. laikus házi bibliakörök, ahol a teológiai, történelmi, vallástörténeti ismeretek hiányában sajnos elég sok sületlenség is elhangzik "tanítás" gyanánt...

Ha viszont egy kicsit elgondolkodunk Jézus URunk szavain, akkor kiderülhet számunkra, hogy a vallástétel az nem azt jelenti, hogy valaki észnélkül, a tolerancia minimumát sem birtokolva "kinyilatkoztatja" vélt igazságait. A vallástétel - mivel nem szavakban áll Isten országa, hanem erőben - nem a magyarázatokban kell hogy megnyilvánuljon, hanem az ÉLETVITELBEN. Valakinek az életvezetése nem szép szavakban nyilvánul meg, hanem abban, hogyan is él ebben a világban. Ehhez nem kell biblikus idézetekkel zsonglőrködve bármit is magyarázatokkal igazolni, "csak" egyszerűen élni kell az életet.

Élni - istenesen. Kimondani könnyű, megtenni szinte lehetetlen, hiszen ahogyan ma reggeli másik igénk is mondja: "Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének". Ami viszont egyedül nem megy, Istennel együtt lehetséges. Ez a hívő ember titka...

Életöröm...

A mai nap imádsága:

URam! Köszönöm az életemet. Add hogy örömöm teljék benne minden nap, s ne menjek el közömbösen azok mellett, akik hiányt kénytelenk elhordozni! Ámen


Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele... Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.
Ézs 40,6c-7a és 8

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet... (1Móz 1,27-28) Isten alkotása: isteni. Isten ugyanis csak olyat "tud" csinálni, ami REND-ben van, EGÉSZ-ben van, vagyis az Ő teremtése TELJES. Isten nem csinál fércmunkát, nem gányol, ami Tőle jön nem tákolmány...

Az ember is - a többi teremtménnyel együtt(!) - úgy ahogy van, maga az isteni tökéletesség(!) lenyomata - időben és térben. Nem kell javítani rajta, nem kell tökéletesíteni, ha mégis megpróbáljuk - abból csak baj lesz... lásd génmanipulált vetőmagok, de annak sem lesz jó vége, ha belepiszkálunk az emberi genomba! De lehetne megemlíteni az atomenergiát is! Annyi mindenből nyerhetünk/nyerhetnénk energiát, s szinte már-már tragikomikus, hogy a mégis a legveszélyesebbel próbálkozunk, nem törődve azzal, hogy a Földet csak kölcsönbe kaptuk az unokáinktól. Persze idővel az atomhulladék sugárzása is megszűnik, ahogyan a virág is elszárad, csak míg a mezők liliomának megszáradása emberléptékű - sőt a tavaszi megújulása is -, eladdig a sugárzó anyag veszélytelenné válására néhány tízezer évet biztosan, de akár százezer éveket is kell várni... Ez Istennek csak "néhány nap", de nekünk egy "örökkévalóság"!

Rövidke életünk csoda, amiért minden nap örömtáncot kellene járnia az emberiségnek, de ehelyett békétlenség és gonoszság hullámzik körbe-körbe a Földön. Sok keresztény ember az élet alkotó öröme helyett küszködik azzal, hogy "tökéletesítse magát" kegyes elgondolásaival, aminek a vége mindig csak kegyeskedés és/vagy képmutatás lesz. Az egyik a törvény betartásának mágikus gondolkodásának rabja, a másik minden - számára érthetetlen - dologban démont lát, s azokkal hadakozik, a harmadik üdvösségéért "harcol" vélt bűneivel, ahelyett hogy mindnyájan segítő kezet nyújtanának azoknak, akiknek tényleg komoly gondjaik vannak, mert veszteség, betegség, halál sújtotta őket.

Isten beszéde, vagyis az ő igazsága, az Ő REND-je örök... Ez nem változik, s ezen az ember sem tud változtatni soha! A bűnt követi büntetés, az elkövetett hibákat árnyékként követik a következmények. Ugyanígy következménye van természetesen a jónak is, még akkor is, ha nem látjuk közvetlenül az eredményt! Ha nem így lenne, akkor nem lenne generációkon átívelő kegyelem se... Sokan 'ápolják' a hervadás-kultuszt: háborúkkal, kizsákmányolással, erőszakoskodással vagy éppen a hatályos törvények kijátszásával. Isten az ember azonban nem erre teremtette, hanem hogy éljen, s istenes életével bizonyságot tegyen Teremtő URa szeretetéről...

Korlátaink és lehetőségeink meglátásáért...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Te látod életünk kusza dolgait, Te hallod siránkozásainkat, s Te tudod mi miért történik életünkben éppen úgy, ahogyan! Adj nekünk bölcs szívet, tiszta értelmet, hogy meglássuk: egyedül Rád van szükségünk, hogy átérezzük, egyedül Általad és Benned van életünk! Ámen



Az ÚR intését meg ne vesd, és dorgálását meg ne utáld!
Pél 3,11

"Más kárából tanul a bölcs, a bolond pedig a sajátjából sem okul." Bölcsességirodalomban gyakran előforduló, igen régi meglátással van dolgunk. Emberlétünk izgalmaihoz hozzátartozik, hogy dolgaink olykor-olykor nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk vagy ahogyan azt jól elterveztük, vártuk, esetleg megérdemelnénk. Ilyenkor "lázadunk", hiszen igazságérzetünk - ha rólunk van szó - bármikor kész harcba szállni... Cselekedeteink ok-okozati összefüggései nyilvánvalóak, ennek ellenére nem vonjuk le a tanulságot, s továbbra is következetlenek maradunk. Rendre nem oldjuk meg a házi feladatot, pedig nyilvánvaló, hogy másnap számonkérik rajtunk. S ha nem tudjuk a megoldást, "Élet tanúr, a pálca után nyúl...", ahogyan Zorán énekeli nekünk. "Lecke" mindennapra adatik...

Az élethossziglani tanulás nem a digitális forradalom nagy találmánya. A bölcs ember mindig is kutatta a világot, hiszen tudta, hogy telve van számtalan csodával, érdekességgel. Az igazán bölcs pedig - belátva végességének határait - mégis a végtelen Istent keresi, ma is. Isten világa - akárcsak a trópusok őserdeje - telve van egzotikummal, különleges bogarakkal és ámulatbaejtő virágokkal. Uralkodik benne a rend, az Isten rendje. Vezetés nélkül könnyen eltéved benne az ember, de gyakorlott vezetés mellet is, a fárasztó menetelés közben megtörténhet, hogy arcunkba csap egy-egy ág, sőt nemcsak szúnyogok kellemetlenkednek rajtunk, de még balesetet is szenvedhetünk: vízbeesés, bokaficam vagy éppen kígyómarás. Mindez nem személyünk elleni megtorló csapása Sorsnak, hanem "dzsungel" törvénye.

A bölcs jól tudja, hogy az erdőben tisztások is akadnak, ahol fürödni lehet a napfényben, de a csillogás veszélyt is rejt magában. Nemcsak erényeink, de hibáink is láthatóvá válnak, sőt az is kiviláglik, mennyire védtelenek vagyunk... Nem kellene, hogy így legyen, mégis hamarabb válunk egymásnak "farkasaivá", mint az állatok. Hacsak a nagyobb koncért marakodunk, az még érthető is, de amikor saját fajtánkat pusztítjuk esztelenül (világméretű háborúk, gazdasági igazságtalanság, ideológiai üldözések stb.), arra nincs mentségünk. A "dzsungel törvényére" nem hivatkozhatunk, nincs jogunk hozzá, mert másról van szó!

A bölcs nem síránkozik, mert elesett vagy ügyetlenkedése, hibás életvezetése miatt néhány "botütést" kap. Nem "mártírkodik", s nem akar maga és mások szenvedéséből jogtalan előnyöket kovácsolni. Inkább elhordozza, mintsem berzenkedik az őt ért igazságtalanságok ellen. Bölcsességét az élet nem jutalmazza meg sikerekkel, de helyes döntésének eredményét rögvest tapasztalja: lelkének nyugalmat talál. A "viharmentes" élet nem elhanyagolható hozadéka, hogy "szélcsendben" Isten szeretet-tüzének lángmelege jobban átjárja bűntől megdermedt testünket...

Múlt - jelen - jövő

A mai nap imádsága:
Uram! Áld meg jelenemet, hogy a holnapom ne fájjon a tegnapom miatt! Ámen

   

Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el.
Jer 8,21

Nehéz feladat a prófétaság - Isten igazságát szólni úgy, hogy azt közben érdektelenség övezi. Mi is az igazság Istennel, világgal, emberrel kapcsolatban? A kérdés többnyire azokat foglalkoztatja, akiket megérintett a a halál lélekdermesztő hidege. Azok azonban, akik (még) aktívak, azaz "élik az életüket", akikben jó lenne, ha felébredne (vagy ki se aludna!) a szociális érzékenység - nem sok érdeklődést mutatnak az istenrendelte közösség értékei után. Nehéz őket bevonni bármibe is, persze a célok őket is vonzzák, csak nem a közösek, hanem az egyéniek... Érdekes módon, mindig az ilyen emberek felháborodása a legnagyobb, számonkérik az Istenenen: "Hát ezt meg miért engedte meg Isten?" Ők csodálkoznak a legjobban, amikor utolérik őket saját nemtörődömségük, bűneik, életvezetési oktalanságuk következményei.

Jézus a tanítványoknak azt tanácsolja, hogy még port is verjék le sarujukról - bizonyságul ellenük -, ahol úgymond az "Adjon Isten!"-re nem visszhangzik a "Fogadj Isten!". Aki nem közömbös mások sorsa iránt, aki nyitott szemmel jár-kel Isten csodálatosnak teremtett világában, az megtapasztalja, hogy vannak emberek, akik nem változnak. Eltelik 20-30 esztendő, s lelkük frissessége, mosolyuk ugyanolyan, mint korábban. Elszomorító, hogy persze bőven akadnak olyanok is, akikben évtizedek múltán sem lankad a gonoszság tüze. Ugyanúgy gyűlölnek, gonosszkodnak - hacsak nem jobban -, mint korábban. Milyen fájdalom kötözheti meg ezeknek az embereknek a lelkét? Milyen önzés uralhatja a szívüket?

Jeremiás látja, s mélységeiben át is éli népének oktalanságát, mert elfordultak Teremtőjüktől, s a múlandó emberit dicsőítették az Örökkévaló Isten helyett. Nemcsak bánat, gyász is szorongatja a próféta lelkét, s ráadásul még a rémület is rabul ejti: Mi lesz a jövővel, ha ez így megy tovább?

Negatív jövőkép felvázolására ma is lenne elég okunk! Önzés, gonoszság, hatalom és bírvágy taszítja a pusztulás szélére Isten szépnek megteremtett világát... Kiváltságos kevesek profit-vadászata öli az egyetemes életet, s csak a pénzben, a számban kifejezhető (a 666!) az érték, amely kiváltságosan irányítja az életet. Egyszer persze megszűnik minden... és hatalmas csend veszi majd körül a leggazdagabbat is... Ha hiszünk Jézus Urunk példázatának (A gazdag és Lázár), akkor az Istennélküliség, s a közösségből kizártság örökös lelkiismereti lángjai mardossák egykoron az ilyen emberek lelkét, s bizony változtatásra már nincs lehetőség, hiszen áthitalhatatlan nagy szakadék van az Isten világa és az istentelenség világa között. Bizony, hidat verni nem odaát kell elképzelhetetlen világok között, hanem még itt kell(ene) készíteni ember és ember között...

Önvizsgálat...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy cselekedni tudjam életem kiteljesedését is hozó akaratodat! Ámen

   

Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
Jak 1,23-24

Nagy találmánya volt az embernek a tükör, végre nézegethette önmagát. Furcsán hangzik, de életünk folyamán átlagosan egy teljes(!) évet töltünk el tükör előtt. Bizonnyal nem magunkat csodáljuk - bár akadnak ilyenek bőven, férfiban és nőben egyaránt -, a tükör előtt állás sokkal inkább az önmagunkkal foglalkozás, az álmodozás, a nagyívű tervek szövögetésének kiváló alkalma. 18-45 év közötti nők között felmérést készítettek az önmagukkal való külső megelégedettséget illetően, s kiderült - amit sejtettek -, hogy a megkérdezettek alig 15%-a érezte jól magát a bőrében, s csak 5%-ban vélték úgy, hogy tkp. semmit nem változtatnának külsejükön még akkor se, ha erre plasztikai sebész vagy a jó tündér lehetőséget adna... Életünk bizonyos szakaszaiban különösen fontosnak tartjuk a külsőnket, aztán szép lassan rájövünk, hogy a szépség csak a mi fejünkben létező valóság, az élet értékét lelki tulajdonságaink és (relatív)egészségünk adják. Aki pedig nem tudja elfogadni a múlandóság isteni törvényét, az tragédiának éli meg erejének fogyatkozását, ráncainak mélyülését - s hálaadás helyett inkább perlekedik.

Nemcsak a gyermek, mi felnőttek is szeretünk meséket hallgatni. Míg gyermekeink sárkányt legyőző hősnek, boldogságot meglelő királyfinak álmodják magukat, mi felnőttek a fenntartható fejlődésben, a tudomány majd-mindenhatóságában akarunk hinni/reménykedni. Amennyire távol állnak gyermekeink álmai a valóságtól, olyannyira messze állunk mi is az egész földre kiterjedő békétől, szociális igazságtól, a mindenki számára megtalálható boldogságtól. Jelszavakat kergetünk, szlogenekkel ámítjuk egymást és magunkat, s banális féligazságokkal próbáljuk megmagyarázni kudarcainkat.

Álmainkkal átszőtt hétköznapi küzdelmeinkben Jakab apostol - az ÚR testvére -, most megoldást ajánl. Nem elméletekkel, szépívű ígéretekkel, teológiai magyarázatokkal, hanem gyakorlati tanácsokkal, iránymutatással segít; azaz ÉLJÉTEK az ÉLETET az ÚR akarata szerint - felelősséggel szolgálva egymásnak. A sikeres életvezetéshez ugyanis nem elméletek kellenek, az ideológia ugyanis még sosem vitte előre a világot, legfeljebb konzerválta az adott állapotot! Ami nemcsak elő(bb)re visz, de fölfelé is, az nem más, mint a cselekvésben megnyilvánuló "technológia", vagyis: az istenes élet... Hogyan? Az ÚR követésében.

Szeretet...

A mai nap imádsága:
Istenem! Szeress, hogy azt tehessem, amit mindig is tenni akartam: önzésmentesen szeretni! Ámen.


A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
1 Kor 13,4-7

A szeretet "varázsszava" így hangzik: együtt. Amilyen nyilvánvaló, hogy jó olyan közösségben lenni, ahol elfogadnak, respektálnak, odafigyelnek a szavamra, segítenek - egyszóval: szeretnek - olyan nyilvánvaló az is, hogy megtalálni, létrehozni, kialakítani egy ilyen közösséget a legnehezebb feladat. Sokan le is mondanak erről, hátat fordítanak a közösségnek. Büszke "magányos farkasként" élnek - de ennek a büszkeségnek igen nagy az ára. A magány legelső oka a félelem. Félelem, hogy nem tudok olyan lenni, amilyennek magam is lenni szeretnék, nem tudom azt sugározni mások felé, amit én is elvárok másoktól.

Az adás és kapás harmóniáját a családból hozzuk, gyermekként tanuljuk az önfeláldozás és önzés mértékét. Manapság, amikor nemcsak gyakran kijelentik, de folyamatosan tényekkel is bizonyítják, hogy a klasszikus család-modell nem működik, könnyen belátható: ha ez így megy tovább, akkor a társadalom abszolút alapját képező kisközösségek felmorzsolódásával olyan szociális krízishelyzet állhat elő, aminek megoldására már csak egy megoldás kínálkozik: az evangélium. Azt pedig, hogy Isten mennyire lesz kegyelmes és könyörületes - nem az ember hatáskörébe tartozó feladat lefektetni...

Mai élmény-társadalmunk az önzésre alapul: "csak neked"... "mert megérdemled". Mindaz, ami az együttmunkálkodást támadja ebből az önzésből táplálkozik. Az önző "Én" pimasz előretolakodásával lehetetlenné teszi a kooperációt, az egymás kiegészítését. Pál apostol híres "szeretet-himnuszából" vett ma reggeli idézetünk olyan szeretetről beszél, amilyen nincs is az emberek között - hiszen az ilyen tökéletes szeretet nem is emberi, hanem isteni szeretet. Aki "tükör által homályosan" mégis ezt a szeretetet vetíti mások felé, csak azért tudja tenni, mert az "Istenben van, s Ő is őbenne" - ahogyan János írja. Elfedezni a bűnöket/mulasztásokat egyedül az Isten képes, s mi is csak akkor vagyunk képesek tűrni - ha Isten által, mellénk rendelet embereken keresztül mi magunk is szeretve vagyunk.