"Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy." (Jn 12:35)
Jézus mondja: "Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket." Gyűjts össze minden sugarat, ne menj el egy mellett sem! Járj a fényben! Valósíts meg minden igazságot, melyet az Úr megmutatott! Élj azok szerint a szavak szerint, melyek Isten ajkáról származnak, s így követni fogod Jézust, amerre jár! Amikor az Úr bizonyosságra bizonyosságot, fényre fényt ad, miért van az, hogy a lelkek bizonytalankodnak, hogy kövessék-e a világosságot? Miért utasítják el az emberek, hogy világosságban haladjanak a még nagyobb világosság felé?
Az Úr nem tagadja meg Szentlelkét azoktól, akik kérik tőle. Amikor a lelkiismeret meggyőződésre jut, miért nem figyelnek Isten Lelkének hangjára, miért nem hallgatnak rá? Minden tétovázásunkkal és késlekedésünkkel olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ahonnan egyre nehezebb lesz elfogadnunk a mennyei világosságot, míg végül lehetetlen lesz, hogy az intelmek és figyelmeztetések hassanak ránk. A bűnös egyre könnyebben és könnyebben mondja: "Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged." (ApCsel 24:25)
Tudom, milyen veszélyben vannak azok, akik visszautasítják, hogy az Istentől nyert világosságban járjanak. Szörnyű válságba sodorják ezzel önmagukat, és magukra maradnak, hogy a saját elgondolásaik szerint, saját útjukon járjanak. Lelkiismeretük egyre érzéketlenebbé válik. Isten hangja egyre távolabbról hallatszik, és a bűnös magára marad saját oktalanságaival. Makacsul visszautasít minden felhívást, figyelmen kívül hagy minden javaslatot és tanácsot, elfordul megmentésének minden - számára biztosított - eszközétől, és Isten küldöttének hangja már semmi hatással sincs gondolkodására. Isten Lelkének fékező ereje már nem hat rá, és elhangzik a kijelentés: "Bálványokkal szövetkezett, ... hagyd hát magára!" (Hós 4:17) Ó, milyen sötét, makacs és önfejű ez a függetlenség! Úgy tűnik, mintha a halál érzéketlensége ülte volna meg szívét. Ezen a folyamaton megy keresztül a lélek, ha visszautasítja a Szentlélek munkáját. (Review and Herald, 1897. június 29.)
Jézus mondja: "Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket." Gyűjts össze minden sugarat, ne menj el egy mellett sem! Járj a fényben! Valósíts meg minden igazságot, melyet az Úr megmutatott! Élj azok szerint a szavak szerint, melyek Isten ajkáról származnak, s így követni fogod Jézust, amerre jár! Amikor az Úr bizonyosságra bizonyosságot, fényre fényt ad, miért van az, hogy a lelkek bizonytalankodnak, hogy kövessék-e a világosságot? Miért utasítják el az emberek, hogy világosságban haladjanak a még nagyobb világosság felé?
Az Úr nem tagadja meg Szentlelkét azoktól, akik kérik tőle. Amikor a lelkiismeret meggyőződésre jut, miért nem figyelnek Isten Lelkének hangjára, miért nem hallgatnak rá? Minden tétovázásunkkal és késlekedésünkkel olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ahonnan egyre nehezebb lesz elfogadnunk a mennyei világosságot, míg végül lehetetlen lesz, hogy az intelmek és figyelmeztetések hassanak ránk. A bűnös egyre könnyebben és könnyebben mondja: "Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged." (ApCsel 24:25)
Tudom, milyen veszélyben vannak azok, akik visszautasítják, hogy az Istentől nyert világosságban járjanak. Szörnyű válságba sodorják ezzel önmagukat, és magukra maradnak, hogy a saját elgondolásaik szerint, saját útjukon járjanak. Lelkiismeretük egyre érzéketlenebbé válik. Isten hangja egyre távolabbról hallatszik, és a bűnös magára marad saját oktalanságaival. Makacsul visszautasít minden felhívást, figyelmen kívül hagy minden javaslatot és tanácsot, elfordul megmentésének minden - számára biztosított - eszközétől, és Isten küldöttének hangja már semmi hatással sincs gondolkodására. Isten Lelkének fékező ereje már nem hat rá, és elhangzik a kijelentés: "Bálványokkal szövetkezett, ... hagyd hát magára!" (Hós 4:17) Ó, milyen sötét, makacs és önfejű ez a függetlenség! Úgy tűnik, mintha a halál érzéketlensége ülte volna meg szívét. Ezen a folyamaton megy keresztül a lélek, ha visszautasítja a Szentlélek munkáját. (Review and Herald, 1897. június 29.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése