| Hasznos dolog néha visszatekinteni eltelt éveinkre, és megvizsgálni, hogyan alakult életünk. Szánjunk rá néhány percet! Az első állomás: "egykor sötétség voltatok". "Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők" (Tit 3,3). Ilyen volt az életünk addig, amíg nem találkoztunk Jézussal, a világ világosságával. Itt is álljunk meg egy percre! Milyen szép volt az első találkozás! Szabadulás, öröm, odaszánás, ígéretek jellemezték. Megváltozott az életünk, most már nem sötétség, hanem világosság vagyunk az Úrban. Fiak vagyunk és örökösök, munkatársai Istennek, és az igazság koronájának várományosai.
Az ige egy hirtelen, nagy horderejű felszólítással áll elénk ezek után: éljetek úgy! Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy néha óriási szakadék van életünkben az elmélet és a gyakorlat között. Ismerjük az igét, és tudjuk, hogyan kellene élni, de a gyakorlati megvalósítás óriási energiát igényel. Ezzel szembesülve készek vagyunk kompromisszumokat kötni. Megelégszünk az elméleti ismeretekkel, azt mondva, hogy úgyis a szív, a belső ember a fontos. Gondolkodjunk el rajta, hogy tudna ma a gyakorlati életünkben is megjelenni az a világosság, ami a szívünkben van? Ne feledjük, a szilárd hit a cselekedetekben is változást hoz! /FGy/
Akik nem vették komolyan a figyelmeztetést |
| "12Akkor ezt kérdezték a férfiak Lóttól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! 13Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az ÚRhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az ÚR azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. 14Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál. 15Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! 16És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert az ÚR megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül. 17Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! 18De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! 19Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem és meghalok. 20Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! 21Ebben a dologban is engedek neked - felelte. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. 22De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem érsz. - Ezért hívják azt a várost Cóarnak. 23A nap éppen fölkelt, amikor Lót Cóarba ért. 24Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az ÚRtól, az égből. 25Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. 26Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett." (1Mózes 19,12-26) |
| Sajnos nem mindenki rendelkezik Noé lelkületével, hogy azonnal megszívlelje, és engedelmeskedjék annak, amit Isten mond. Úgy látszik, hogy Lót és a családja megszerették Sodomát. Amikor azt a hírt kapták, hogy elpusztul a város, akkor különféle lelkülettel fogadták.
Lót vői tréfának vették a dolgot. Egy jót kacagtak rajta, és megegyeztek, hogy ez lesz az év vicce. Ma is vannak olyan emberek, akik tréfának veszik a Bibliát, a megtérést, riogatásnak vélik az örök kárhozat létezését. Saját ítéletüket írják alá ezzel a magatartással, mert nem tudják, hogy Isten teljes komolysággal kezeli a helyzetünket.
Lót maga határozatlan volt. Továbbadta az angyalok üzenetét, de ő maga sem indult el. Nem akart elveszni, de elmenni sem, ha nem feltétlenül szükséges. Lehet, hogy szerette volna először valami jelét látni a tüzes esőnek. A határozatlanság végzetes lehet. Légy kész az engedelmességre, amikor Isten szólít a megtérésre!
Lót feleségének a helyzete nagyon szomorú. Megszabadult Sodomából, majdnem célba is ért, de nem tudott végig engedelmes lenni. Hátranézett, hogy lássa, mi lett a szeretett várossal. Az ige mondja, "aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Mt 24,13). /FGy/ |
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése