Január 24.

Az én eledelem az, hogy Annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem és az Ő dolgát végezzem.
János 4,34

Uram! Az első: a jóllakásról, gondoskodni - ez a közgondolkozás. Éltek már a földön emberek, akiket nem is érdekelt más. Sok véres háborúnak is ez volt a rúgója. Magam is naponként igen gondosan igyekszem kielégíteni ezt az életigényt. Nyilván nem ez az ember rendeltetése. Ha azt kérdezem: milyennek akarta látni Isten az embert, akkor kérdésemre választ úgy kapok, ha reád figyelek. Mostani szavadra is. Te a kenyérnél, jóllakásnál messze előbbre helyezted Isten akaratának a megvalósítását. Bármi is az ára ennek. Ezért olyan szép a Te életed. Isten akaratát követve tanítottál, gyógyítottál, szolgáltál, szenvedtél és haltál meg. Mindig Istenre figyelve, mindig mások érdekében.

Uram! Érzem: itt van a leglényegesebb eltérés a Te életfölfogásod és az én gondolkozásom között. Én mindenekelőtt magamra hallgatok. Féltékenyen megkapaszkodom abban, amim van. Belőle - még a legközelebb állóknak is - csak annyit engedek át, amennyit lehetetlen megtartanom. De ebben van az oka annak is, hogy a Te szép életeddel szemben miért annyira szánalmas az enyém. A szép élet kulcsa - az önmegtagadás.