Miként Noé napjaiban lett, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban. Ettek-ittak, házasodtak-férjhezmentek mind ama napig, amelyben Noé a bárkába bemené. És eljőve az özönvíz és mindeneket elveszte.
Lukács 17,26-27

Uram!

Tanácstalanul kérdezősködő embereknek válaszoltál. Éppen úgy nem tudták, mint ma is sokan: hol van Isten országa? Van-e egyáltalában? Észrevehető-e? Akkori hallgatóidnak előttük ismert történeti példákkal világosítottad meg mondanivalódat. Nekünk is tudnál történelmi leckét adni a mi nemzetünk múltjából. Példáiddal megállapítod: Isten uralma ott van, ahol Isten az Úr. Ezért Isten országa mindenütt megtalálható. Mert Ő Úr mindenekfölött. Az egyetlen Úr a nagyvilágban. Noé napjaiban nem az volt a baj - sem Lót idejében -, hogy az emberek ettek-ittak, házasodtak, férjhezmentek, ültettek "és építettek". És nem jelentenek bajt a mi életünkben sem ugyanezek a törekvések. Baj csak akkor támad, ha egy nemzedék mindezt Isten szolgálata nélkül, nem Őreá figyelő lélekkel, sőt egyenesen Isten törvénye ellenére teszi. Mintha Istennek - trónfosztott királyként - mindehhez semmi köze sem lenne.

Uram!

Ha Isten kiönti jogos haragját, akkor hadd találtassam a bárkában, egyházadban, a hívek közösségében, azok között, akik kegyelmet nyertek.

Semmi régi nem marad

?A királyi széken ülő ezt mondta: ťÍme, újjáteremtek mindentŤ"
(Jel 21,5).

   Dicsőség legyen nevének! Valóban mindennek meg kell újulnia, mert a bűn miatt minden siralmasan megromlott, megkopott és elcsépelt lett. Itt az ideje, hogy a teremtett világ levesse régi ruháját, és vasárnapi ünneplőjét öltse fel. De senki más nem teheti újjá a dolgokat, csak az Úr, aki teremtette azokat, mert megromlottból újat teremteni éppúgy isteni hatalmat igényel, mint a semmiből való teremtés. Jézus Krisztus vállalta ezt a feladatot, és egyedül Ő méltóarra, hogy ezt el is végezze. Már régen elkezdte ezt a munkát, évszázadok óta teremti újjá az embereket és az emberi közösségeket. Lassan újjáteremt mindent, amit az emberek - ostobaságukban - olyan kitűnőnek ítéltek. Az emberi természet is megújul az Ő kegyelméből. Aztán egyszer eljön a nap, amikor földi testünk is megújul, és dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz.
   Milyen nagy öröm olyan országban állampolgárnak lenni, amelyben mindent megújít a Király hatalma. A halállal nincs vége életünknek, hanem egy dicsőségesebb élet felé mehetünk. Hiábavaló a gonosz hatalmak ellenállása, győzedelmes Krisztusunk eléri célját, megújít minket és körülöttünk is mindent. Így minden olyan tökéletesen szép lesz, ahogy azt Isten megteremtette.

Uram, köszönöm, hogy meggyógyítottál a golgotai kereszten, ne engedd ezt elfelejtenem!

Egyikük, pedig amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. (Lk 17,15)

Van úgy az életünkben, hogy nincsenek látványos gyógyulásaink, mégis minden rendben van. Van úgy, hogy az esti imádkozáskor azt gondoljuk, hogy hát semmi érdemleges nem történt velem, mit is mondhatnék el Istennek, miért is adhatnék hálát. Van úgy, hogy nincs mit mondanunk Istennek. Sokszor talán úgy gondoljuk, hogy Isten megfeledkezett rólunk. Ez nincs így! Naponta hálaadással tartozunk a mindennapi kenyerünkért és annak többszöröséért. Amikor úgy gondoljuk, hogy nem történt semmi különös, akkor adjunk a leginkább hálát, hogy megmentett minket Isten a sok rossz csapástól. Őneki mindig gondja van ránk! A Mindenség Ura sokszor mennyire a háttérben tud maradni. Nem kérkedik, nem tolakodik. Istentől ezt is megtanulhatjuk, és Jézusban mutatta meg nekünk leginkább, hogy az alázat mennyire fontos. Mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség! A dicsőség egyedül Istent illeti, amiként ezt naponta imádkozzuk. A tíz leprásból csak egy tért vissza Jézushoz, csak egy köszönte meg, hogy az egészséges lett. Vajon mi melyik csoportba tartozunk? Mennyünk Jézus Krisztus elé, akár beteg a lelkünk, akár meggyógyult, mert egyedül tőle jön a gyógyulás. A mi életünket is megmentette Jézus, ott a golgotai kereszten. Örvendezzünk ennek a végtelen szeretetnek. Ujjongjunk, fennhangon, a lelkünk legmélyéből dicsérjük Istent nagy tettéért.

A hit győzelme nem abban áll, hogy a szenvedést megszünteti, hanem abban, hogy be tudja kapcsolni egy magasabb cél körébe. (Teilhard de Chardin)

Uram! Minden utam tőled indul ki, és hozzád is érkezem. Oly sokszor elfelejtem ezt, és akkor céltalanná válik az életem. Add, hogy tudjak hozzád fordulni, és hozzád visszatérni. Ámen.