A küldetésed Istentől jön
"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet,
megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében,
tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és
íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:19-20)
Mindannyiunknak van egy küldetése. Amikor belépünk Isten családjába, Ő maga adja nekünk a küldetést, hogy segítsünk ebben másokat is. Isten mindenkit szeret, ezért nincs a földkerekségen senki, akit ne akarna a családjában látni.
Jézus ezt mondja: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:19-20)
Amikor Jézus azt mondja az Egyháznak, hogy menjen el "minden néphez", akkor nem országokról beszél, hanem népcsoportokról. Azt mondja, menjünk el minden törzshöz, népcsoporthoz, és tegyük őket tanítvánnyá.
Ma a világon 13.000 népcsoport él; ezek közül 6.350-ben vannak gyülekezetek, de a népességnek csak mindössze 2 százaléka keresztény. A kereszténység mára eljutott minden nagy népcsoporthoz a világon.
Mégis még ma, 2000 évvel Jézus kereszthalála után is van 3.800 olyan népcsoport, akiknek nincs gyülekezetük a saját nyelvükön. Miért? A válasz egyszerű: mert minket ez nem zavar. Túlságosan el vagyunk foglalva a saját életünkkel ahhoz, hogy törődjünk azokkal, akik haldokolnak lelkileg. Ahelyett, hogy ennek a 3.800 népcsoportnak beszélnénk Jézus szeretetéről, alapvetően azt mondjuk nekik: "jussatok csak pokolra."
A feladat valóban nagy. Isten missziója az egész világra kiterjed. De ez a misszió nem teljesíthetetlen, sőt, mit több: valójában elkerülhetetlen. A Nagy Küldetés be fog teljesülni. Ez egy bizonyosság, hiszen a Biblia is tényként beszél a beteljesüléséről a Jelenések 7:9-ben: "Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve."
Eljön a nap, amikor emberek fognak megállni Jézus trónja előtt minden létező népcsoportból. Számunkra csak egy dolog lehet kérdés: a mi generációnk lesz az, amelyik ezt eléri? Vagy kivonjuk magunkat a felelősség alól, és továbbadjuk azt másnak? Egy másik generációé lesz a kiváltság, hogy betöltheti a Nagy Küldetést, amiért Isten megteremtette ezt az egész világot?
Téged mi tart vissza attól, hogy teljesítsd a küldetésed? Vajon idén karácsonykor milyen módon kéri a segítségedet Isten a Nagy Küldetés betöltésében?
Mindannyiunknak van egy küldetése. Amikor belépünk Isten családjába, Ő maga adja nekünk a küldetést, hogy segítsünk ebben másokat is. Isten mindenkit szeret, ezért nincs a földkerekségen senki, akit ne akarna a családjában látni.
Jézus ezt mondja: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:19-20)
Amikor Jézus azt mondja az Egyháznak, hogy menjen el "minden néphez", akkor nem országokról beszél, hanem népcsoportokról. Azt mondja, menjünk el minden törzshöz, népcsoporthoz, és tegyük őket tanítvánnyá.
Ma a világon 13.000 népcsoport él; ezek közül 6.350-ben vannak gyülekezetek, de a népességnek csak mindössze 2 százaléka keresztény. A kereszténység mára eljutott minden nagy népcsoporthoz a világon.
Mégis még ma, 2000 évvel Jézus kereszthalála után is van 3.800 olyan népcsoport, akiknek nincs gyülekezetük a saját nyelvükön. Miért? A válasz egyszerű: mert minket ez nem zavar. Túlságosan el vagyunk foglalva a saját életünkkel ahhoz, hogy törődjünk azokkal, akik haldokolnak lelkileg. Ahelyett, hogy ennek a 3.800 népcsoportnak beszélnénk Jézus szeretetéről, alapvetően azt mondjuk nekik: "jussatok csak pokolra."
A feladat valóban nagy. Isten missziója az egész világra kiterjed. De ez a misszió nem teljesíthetetlen, sőt, mit több: valójában elkerülhetetlen. A Nagy Küldetés be fog teljesülni. Ez egy bizonyosság, hiszen a Biblia is tényként beszél a beteljesüléséről a Jelenések 7:9-ben: "Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve."
Eljön a nap, amikor emberek fognak megállni Jézus trónja előtt minden létező népcsoportból. Számunkra csak egy dolog lehet kérdés: a mi generációnk lesz az, amelyik ezt eléri? Vagy kivonjuk magunkat a felelősség alól, és továbbadjuk azt másnak? Egy másik generációé lesz a kiváltság, hogy betöltheti a Nagy Küldetést, amiért Isten megteremtette ezt az egész világot?
Téged mi tart vissza attól, hogy teljesítsd a küldetésed? Vajon idén karácsonykor milyen módon kéri a segítségedet Isten a Nagy Küldetés betöltésében?
Egy anekdota az ellenszerről
"Ő pedig ezt mondta: "Leányom, kockáztattad a hitedet, de teljesen meggyógyultál. Élj jól, légy áldott!" (Márk 5:34, MSG fordítást)
Amikor régen cikket írtam a középiskolai újságba, tanárunk azt mondta: "A különbség e között az osztály között és a többi osztály között az, hogy amikor a többi osztályokban a diákok beadják a házijukat, akkor az egyedüli ember, aki láthatja a hiábáikat, az a tanár. Ebben az osztályban viszont, ha hibáztok a házi feladattal, az megjelenik az újságban és mindenki láthatja."
Néhány napja hibát követtünk el, ugyanis hibásan közöltünk egy főcímet, mely így jelent meg: "Az önzetlen adakozás a materializmus anekdótája." Kétségkívül, Isten felhasználhatja valakinek a vicces és érdekes kis történetét - azaz anekdótáját - a materializmus ellenszereként, de a főcímnek mégis a következőnek kellett volna lennie: "Az önzetlen adakozás a materializmus ellenszere."
Tökéletlen emberek vagyunk, akik egy tökéletes Istent szolgálunk, és ezért az elnézéseteket kérem.
Ahogy már korábban említettem, az egyik dolog, amit Rick pásztor mondani szokott, ez : "Azt akarom, hogy minden munkatársam kövessen el legalább egy nagy hibát minden héten. Ha nem hibáztok, akkor nem is próbáltok ki semmi újat." Ez alatt ő azt érti, hogy nem akarja, hogy féljünk új és kreatív dolgokat kipróbálni, még ha ezzel néha azt kockáztatjuk, hogy hibázunk.
Volt egyszer egy nő, aki "tizenkét éve vérfolyásos volt", már mindenféle orvosnál járt, akikre nem csak, hogy ráköltötte minden pénzét, de még rosszabbul lett, mint azelőtt. Egy nap meglátta Jézust, amint áthalad a sokaságon és azt gondolta magában: "Ha megérinthetem akár csak a ruháját is, tudom, hogy meggyógyulok."(Márk 5:28)
"Abban a pillanatban, amikor ezt megtette, elapadt a vérzés forrása. Érezte testében a változást, tudta, hogy kigyógyult a betegségéből"(Márk 5:28, MSG fordítás).
Jézus megfordult és azt mondta: "Ő pedig ezt mondta: "Leányom, kockáztattad a hitedet, de teljesen meggyógyultál. Élj jól, légy áldott!" (Márk 5:34, MSG fordítás)
Lehet hogy neked is van egy "bajod" az életedben, amit hordozol, és amiről nem hiszed, hogy valaha is megváltozik, és nem hiszed, hogy valaha is kigyógyulhatsz belőle. Lehet, hogy Jézus arra kér téged, hogy kockáztass, de te félsz attól, hogy kinyújtsd a karod és megérintsd a ruhája szegélyét.
Vállald a kockázatot, és nézd meg, hogy mit tesz Isten. Valójában, a kockázat vállalása az egyik módja hited elmélyítésének - mivel így minden egyes apró lépés önbizalmat ad neked ahhoz, hogy nagyobb lépéseket merj megtenni.
Beszéljetek róla:
* Már nem sok van hátra, ahogy elmúlik a Karácsony, mindjárt itt az Új Év. Az életednek melyik részén van szükség változásokra 2013-ban? Jézus azt mondja: "Minden lehetséges annak, aki hisz" ( Márk 9:23).
Jézus tudja, hogy kivételes hitünk is lehet
„Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony, mondom
néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd
magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit
mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.” Márk 11:22-23
Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's és a The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem és A tanítványság ára c. könyvek) szerzője.
Sokszor beszélünk radikális hitről. Ilyenkor arra a szélsőséges hitre gondolunk, amikor valaki mindent és mindenkit kizáróan elkötelezi magát Jézus mellett. Olyasvalaki jut eszünkbe, aki mindent képes feláldozni, aki visszafordíthatatlanul megváltoztatja az életét, azért, hogy Jézust kövesse. Olyan jelentős az áldozatuk, hogy nincs visszatérés a régi életükhöz.
A többséget lenyűgözi ez az áldozathozatal, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ilyen embereknek átlagon felüli, kivételes hitük van. Ugyanakkor, bár az ilyen hit valóban különleges; ilyen hitet vár tőlünk is Jézus.
Bizonyos értelemben abba a tévedésbe vagyunk ringatva, hogy két fajta tanítványság létezik: az első egy „alapcsomag” a hétköznapi hívőknek, míg a kegyesebbeknek egy „emelt csomag” jár. Azt hisszük csak kevesen vannak köztünk, akiket szent életre hívott el Isten, például a szerzeteseket, misszionáriusokat és lelkészeket. A többieknek bele kell nyugodniuk átlagos keresztény életükbe.
Jézus azonban kész ténynek vette, hogy tanítványi képesek átlagon felüli hitet gyakorolni. Azt mondta, hogy „Higgyetek Istenben”, és nem azt „Csak néhányan higgyetek Istenben.” Jézus felszólítása mindenkire, rád és rám is vonatkozik. Valamint, mivel ő azt mondta, hogy növekedjünk a hitben, ezért nem csak biztosak lehetünk benne, hogy egyre nagyobb hitet tudunk generálni magunkban, hanem még azt is tudhatjuk, hogy ő segít nekünk ebben.
Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy hitünk alapja a belé vetett bizalmunk. Akkor láthatjuk meg Isten rajtunk keresztül végzett munkáját, ha tényleg hiszünk benne, hogy meg fog történni, és nincs kétség a szívünkben. Rick Warrentől hallhattuk már, hogy hitünk azáltal növekszik, ha engedelmeskedünk Jézusnak.
Jézus mindannyiunkat arra hívott el, hogy kivételes és átlagon felüli hite legyen. Nem fogja hagyni, hogy belesüppedjünk egy olyan kereszténységbe, amiben csak nagyjából vagyunk biztosak Jézus szavaiban, de nem teljesen; vagy egy olyan életbe, amiben nagyjából értünk csak egyet Jézus tanításával és csak nagyjából élünk a parancsolatai szerint. Tudja, hogy Isten sokkal többre teremtetett minket ennél.
Meg kell tanulnunk elhinni azt, hogy Jézus komolyan gondolja, amit mond; és hogy tényleg azt fogja tenni, amit ígér, hogy megtesz - így bizonyosak legyünk az elkövetkező Istennek szentelt években. Ahelyett, hogy egyre jobban próbálkoznánk hűséges tanítványnak lenni, meg kell tanulnunk bízni Benne.
Ha megtanulunk bízni, megláthatjuk Isten országát, ahogy az ember, aki elrejtett kincset talál a szántóföldben. Ő újraszervezte minden prioritását, fontossági sorrendjét, csak azért, hogy megvásárolhassa azt a földet. Hitünk Krisztusban olyanná tesz minket, mint a kereskedő, aki ritka igazgyöngyöt talált és eladta mindenét. Nem nézett vissza addigi életére, mert sokkal nagyobb értéket talált.( Mt 13:44-50).
Mi is megtalálhatjuk a hatalmas hitet!
Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's és a The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem és A tanítványság ára c. könyvek) szerzője.
Sokszor beszélünk radikális hitről. Ilyenkor arra a szélsőséges hitre gondolunk, amikor valaki mindent és mindenkit kizáróan elkötelezi magát Jézus mellett. Olyasvalaki jut eszünkbe, aki mindent képes feláldozni, aki visszafordíthatatlanul megváltoztatja az életét, azért, hogy Jézust kövesse. Olyan jelentős az áldozatuk, hogy nincs visszatérés a régi életükhöz.
A többséget lenyűgözi ez az áldozathozatal, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ilyen embereknek átlagon felüli, kivételes hitük van. Ugyanakkor, bár az ilyen hit valóban különleges; ilyen hitet vár tőlünk is Jézus.
Bizonyos értelemben abba a tévedésbe vagyunk ringatva, hogy két fajta tanítványság létezik: az első egy „alapcsomag” a hétköznapi hívőknek, míg a kegyesebbeknek egy „emelt csomag” jár. Azt hisszük csak kevesen vannak köztünk, akiket szent életre hívott el Isten, például a szerzeteseket, misszionáriusokat és lelkészeket. A többieknek bele kell nyugodniuk átlagos keresztény életükbe.
Jézus azonban kész ténynek vette, hogy tanítványi képesek átlagon felüli hitet gyakorolni. Azt mondta, hogy „Higgyetek Istenben”, és nem azt „Csak néhányan higgyetek Istenben.” Jézus felszólítása mindenkire, rád és rám is vonatkozik. Valamint, mivel ő azt mondta, hogy növekedjünk a hitben, ezért nem csak biztosak lehetünk benne, hogy egyre nagyobb hitet tudunk generálni magunkban, hanem még azt is tudhatjuk, hogy ő segít nekünk ebben.
Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy hitünk alapja a belé vetett bizalmunk. Akkor láthatjuk meg Isten rajtunk keresztül végzett munkáját, ha tényleg hiszünk benne, hogy meg fog történni, és nincs kétség a szívünkben. Rick Warrentől hallhattuk már, hogy hitünk azáltal növekszik, ha engedelmeskedünk Jézusnak.
Jézus mindannyiunkat arra hívott el, hogy kivételes és átlagon felüli hite legyen. Nem fogja hagyni, hogy belesüppedjünk egy olyan kereszténységbe, amiben csak nagyjából vagyunk biztosak Jézus szavaiban, de nem teljesen; vagy egy olyan életbe, amiben nagyjából értünk csak egyet Jézus tanításával és csak nagyjából élünk a parancsolatai szerint. Tudja, hogy Isten sokkal többre teremtetett minket ennél.
Meg kell tanulnunk elhinni azt, hogy Jézus komolyan gondolja, amit mond; és hogy tényleg azt fogja tenni, amit ígér, hogy megtesz - így bizonyosak legyünk az elkövetkező Istennek szentelt években. Ahelyett, hogy egyre jobban próbálkoznánk hűséges tanítványnak lenni, meg kell tanulnunk bízni Benne.
Ha megtanulunk bízni, megláthatjuk Isten országát, ahogy az ember, aki elrejtett kincset talál a szántóföldben. Ő újraszervezte minden prioritását, fontossági sorrendjét, csak azért, hogy megvásárolhassa azt a földet. Hitünk Krisztusban olyanná tesz minket, mint a kereskedő, aki ritka igazgyöngyöt talált és eladta mindenét. Nem nézett vissza addigi életére, mert sokkal nagyobb értéket talált.( Mt 13:44-50).
Mi is megtalálhatjuk a hatalmas hitet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése