HA - HA

"Ha az én utaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, te is ítélője leszel az én házamnak." Zakariás 3,7

Ma két rövid szót olvasunk: "Ha... ha." Még mindig "ha!" Lehet, hogy már fehér ruhát kaptál, csak nem mentél tovább. Azt mondja az Ige: "Ha az én parancsolataimban jársz." Továbbjutottál már a "ha" szón? Az Ige azt mondja: "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3b). Nikodémus, engedelmes ember vagy, csak valami hiányzik. Lehet, senki nem lát rajtad hibát, de a lényeg hiányzik. Ez a komoly, vallásos ember megkérdezi, hogyan lehetséges ez? Ha utaimban jársz, ha parancsolataimat megtartod! Juss el oda, hogy nem folytathatod tovább a magad útját. Drága áron megvettél, ez az élet nem az enyém. A jövőben azt csinálom, amit mondasz. A "ha" Jézus részéről nem kényszer. Választhatsz! A te utad vagy az ő útja folytatódik? Komoly kérdés, hogyan akarod folytatni az életedet. Akarsz-e azzá lenni, amivé tenni akar? Ha igen, azt mondja az Ige: "Te is ítélője leszel az én házamnak." A lényed fogja ítélni a körülötted élőket. "Sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- és bejárást engedek néked az itt állók között." Ott fogsz-e állni az ajtóban? Jósua bekerült az ő házába. Lehet, hogy élni fogsz a földön, de nem leszel mennyei állampolgár. Isten országába csak bele lehet születni. Hiába vannak jócselekedeteid. Ott csak mennyei állampolgárok közlekedhetnek. Isten szolgálatra csak mennyei állampolgárokat küld. Azok bejárnak és kijárnak. A hívő élet nagy boldogsága, hogy az Övéi mindig bemehetnek Hozzá, jelenlétébe, a szentek szentjébe, és amit kapnak, vihetik az éhező embereknek.

Miként a fölvillannó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik, úgy lesz az Embernek Fia is az ő napján.
Lukács 17,24

Uram!

Ez a nagy különbség első és utolsó eljöveteled között. Első eljöveteledkor egyesek - különleges kinyilatkoztatás által - értesültek földreszületésedről. Angyal-énekből tudták meg a betlehemi pásztorok. Új csillag ragyogásából a napkeleti bölcsek. A hűséggel virrasztó Anna és agg Simeon a Szentlélek sugallatából értesült róla. Másoknak azonban a szeme, füle, lelke zárva maradt. Nincsen ez másként máig sem. Egyazon otthonban húzódhatik meg a választóvonal. Az egyik gyermek élő hitre jut, a másik mereven elzárkózik evangéliumod elől. Utolsó eljöveteledről tudomást vesz majd, aki azt várja, de tudomásul kell azt vennie annak is, aki nem akarja. A villámlás fényéhez hasonlóan lesz világossá mindenki számára, amit eddig észrevenni nem akart.

Uram!

Megköszönöm neked azt a kegyelmet, amellyel magadat megismertetted velem már itt, ebben az időben, míg küzdelmeim között álltam. És szívem mélyéből köszönöm meg neked a hitet, amellyel várom érkezésedet. Akár most jössz, amíg itt élek, akár halálom óráján. Ha sűrűn vesz körül engem a sötétség, Te légy világosságom.

NINCS TÖBBÉ LEGYŐZHETETLEN

  "De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által." (1Kor 15:57)
 
  A keresztényi élet állandó konfliktus, egy harc, egy menetelés. Minden engedelmes tett, minden önmegtagadó cselekedet, minden hősiesen kiállott próba, minden kísértéssel szembeni ellenállás, minden elért győzelem, egy-egy lépés az örök győzelem felé való menetelésben.
  Van remény az ember számára. Krisztus azt mondja: "Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében." (Jel 3:21) De sohase felejtsük el, hogy a magunk erejéből tett erőfeszítéseink teljességgel elégtelenek. A mi erőnk gyengeség; a mi ítéletünk balgaság. Csakis a Győző nevében és az ő ereje által győzhetünk. Amikor ránk nehezednek a kísértések, amikor egy-egy keresztényietlen kívánság próbál uralomra törni bennünk, Krisztus nevében forró és könyörgő imával jöjjünk mennyei Atyánkhoz. Ez mennyei segítséget hoz. A Megváltó nevében elnyerhetjük a győzelmet.
  Amikor a bűn lényegét meglátva, erőtlenül hullunk a kereszt elé, bűnbocsánatot és erőt kérve, akkor imánk meghallgatásra és válaszra talál. Akik Krisztus nevében tárják kéréseiket Isten elé, sohasem utasíttatnak vissza. Az Úr ezt mondja: "aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem." (Jn 6:37) "Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé." (Zsolt 102:18) Segítségünk attól jön, aki mindent a kezében tart. A békesség, amit Ő küld, szeretetének biztosítéka.
  Semmi sem gyámoltalanabb és mégis legyőzhetetlenebb annál a léleknél, aki érzi kicsinységét, semmi voltát, ám teljességgel a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe veti bizalmát. Isten a menny összes angyalát elküldené annak segítségére, aki teljes bizalmát Krisztusba vetette, mintsem hagyná, hogy a kísértésben elessék.
  Ha Krisztust választjuk vezetőnknek, ő biztonsággal vezet minket a keskeny úton. Az út tövises és rögös, meredek és veszélyes lehet; jobbról és balról szakadékok tátonghatnak. Sokszor elcsigázva, pihenésre vágynunk, de kimerülten is tovább kell harcolnunk; ám Krisztussal, vezetőnkkel nem fogjuk a mennybe vezető utat eltéveszteni. (Signs of the Times, 1902. október 29.)

Reá mutat az egész Írás

    
     Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek
     János első levele 1, 3.
    
     A mi Urunk Jézus Krisztus az Atya akaratából valóságos  Isten és valóságos ember, hogy kutfő legyen, akiből csupa kegyelem, igazság és megigazulás árad, - nekünk is, hogy tőle nyerjünk kegyelmet kegyelemért, igazságot igazságért. Láttuk, hallottuk és tapintottuk, - mondja az apostol - szaván és cselekedetén megismertük, hogy Ő az élet beszéde, - minden kegyelem és igazság kibeszélhetetlen forrása. Aki már most mindennek részese akar lenni, - Ábrahám,  Mózes, Illés, Ésaiás, Keresztelő János, vagy akárki jöjjön ide s Tőle vegyen, senki mástól. Vagy vesznie kell örökre. "Mi mindnyájan" - tehát kivétel nélkül - az Ő teljességéből vettünk kegyelmet kegyelemért, igazságot igazságért." Tehát az egész szentírás elejétől végig egyedül Krisztusra mutat s csakis hozzá utal és hallgat a szentekről valahányszor a kegyelem és igazság elnyeréséről van szó. Kegyelmet és igazságot csak az Ő teljessége adhat; saját morzsányi dirib-darab, csip-csup készletünk mit sem ér.
    

          Irgalmazz meg én lelkemnek,
          Ki vagy ura mennynek, földnek,
          Könyörgök csak felségednek,
          Mint kegyes Idvezitőmnek.

Uram, add igédet szolgáid ajkára, hogy hűen szóljanak!

A pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő! (Mal 2,7)

Negyedéves teológus voltam, amikor megismerkedtem egy kedves istenfélő családdal; hamarosan úgy éreztem, közéjük tartozom, és mintegy második otthonra találtam náluk. Egyszer elmondtam nekik, hogy szinte szüleimként szeretem őket, mire a hölgy így felelt: "Én benned nem a lányomat, hanem az Isten szolgáját látom, aki hamarosan lelkészi szolgálatba áll." Akkor megijesztett, mert rádöbbentett a szolgálat súlyára és felelősségére, és arra, hogy bár én magamat sokszor bohó fiatalnak érzem, az elhívott embernek meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak. Nem teheti félre papi mivoltát egy órácskára, hogy szórakozzon vagy elrejtőzzön, mert ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő!"
Vannak emberi elvárások, amelyek közül persze nem kell, és nem is lehet mindegyiknek megfelelni, de az Úrtól jövő elvárásokat, életbevágóan komolyan kell venni. Arra kaptam elhívást, hogy hirdessem az ő hatalmas tetteit, hogy mindenki megismerje őt, megtérjen és éljen. Ez pedig nemcsak papi feladat, hanem minden keresztény ember kötelessége és felelőssége, hogy őrizze az Isten ismeretét, és követe legyen családjában, egyházában, munkahelyén...

Nem igazi szolgája az Úrnak az, aki maga választja ki működésének terét. Dolgozz és tevékenykedjél úgy és ott, ahogy és ahol a Mester akarja. Az őszinte szolgálatkészség vezérgondolata ez: Nem az én, hanem a te akaratod legyen! Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Várom felséges trónod parancsát! (Spurgeon)

Uram, mutasd meg akaratodat és állíts te a szolgálatodba! Erősíts és készíts fel, hogy hűséges követed legyek a gyülekezetben és misszionáriusod azok között, akik nem ismernek vagy megtagadnak téged! Ámen.

Világbéke

?Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket.  Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul" (Ézs 2,4).

   Bárcsak már itt lenne ez a boldog idő! Most fegyverkeznek a népek, egyre borzalmasabb fegyvereket találnak fel, mintha az ember fő célja az lenne, hogy embertársai milliárdjait elpusztítsa. Egyszer azonban béke lesz, olyan mindent átható és igazi béke, hogy a harci szerszámokból jobb célokra alkalmas eszközöket formálnak.
   De hogyan lesz ez lehetséges? A gazdaság fejlesztésével? A kultúra emelésével? Tárgyalások és szerződések útján? Bizonnyal nem! A múlt tapasztalatai alapján nem bízhatunk ilyen gyenge eszközökben. A béke csak a Békesség Fejedelmének uralkodása alatt valósulhat meg. Amikor Ő tanítja az embereket Szent Szelleme által, Ő újítja meg szívüket kegyelméből, és egyedül Ő uralkodik fölöttük hatalmasan. Akkor felhagynak majd az emberek azzal, hogy egymást megrontsák, tönkretegyék és megöljék. A felhevült indulatú ember szörnyeteggé tud lenni, de Krisztus ezt a vadállatot báránnyá tudja változtatni. Átformálja az ember szívét és eltűnik belőle a vérszomj. Kedves olvasóm, könyörögj ma a békesség Urához és adományozójához, hogy sietve vessen véget minden háborúskodásnak, és hozza el a békességet az egész világ számára.