Hűség...

A mai nap imádsága:
Istenem! Segíts, hogy hű maradhassak Hozzád, s azokhoz az értékekhez, melyek életem alapjait adják! Ámen


Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
2 Tim 2,13

A hűtlenség fagyasztja meg a világot! Számtalan csodával körülvett életünk azért szürkül meg, mert az irányt, amit a Teremtettségben kaptunk elvétjük. Hiába a sok-sok jel, amit kapunk odafentről, hiába a lelkiismeret iránytűje, az eredmény mindig ugyanaz: nem tudtunk hűek maradni. A hűség azért nehéz, mert kompromisszumok nélküli. Nem lehet hűségesnek maradni úgy, hogy azért egy kicsit hűtlenkedem. Hiába a nagy elhatározás, a fogadalom - ha ritkán ugyan -, de mégis megszegjük, nem sokat ér. Van, aki fogyókúrázik, de közben-közben nagyokat zabál, van aki igyekszik tartózkodni az alkoholtól, de néha mégis magával rántja a pohár hatalma, sőt olyan is van aki még alig házas, máris félrelép, megint mások a közvagyon hűséges kezelésére esküsznek fel, s mégis rendszeresen meglopják azt.

A hűtlenség tettenérhető a hitéletben is. A hit alatt most ne a vallásgyakorlat külsőségeit értsük, hiszen a hűtlenség lényegéhez az is hozzátartozik, hogy nagyon sokszor kívülről úgy néz ki, mintha minden rendben lenne, jóllehet belül forr a lélek, s kezdi szétfeszíteni az élet normalitását... Lehet persze védekezni is: "Mások igen, de én nem!" "Én nem vagyok olyan mint az... én nem teszek olyat, mint ez." Ranglétrát felállítani a hűtlenségben lehet, de értelmetlen. Mindegy, hogy valakinek egy milliméterre vagy 50 méterre a víz alatt fogy el a levegője...

A lélek hamarabb fullad, mint a test. Amikor a Mester mondja: "Temessék el a halottak a halottaikat." - megerősíti, hogy bizony igen sokan vannak, akikre illik: "az neved, hogy élsz, pedig halott vagy". Hűségesnek megmaradni nem azért kell, hogy feddhetetlenek legyünk - ezt elérni képtelenség, hiszen emberek vagyunk -, sőt nem is azért kell, hogy ne okozzunk szomorúságot/fájdalmat(!) másoknak és magunknak, hanem azért mert, aki önmaga lelkét a hűtlenség savával leönti, iszonyatos sebet ejt magán. Ráadásul a lélek sebei igen nehezen gyógyulnak, s azokat az idő alig, csakis az Isten képes begyógyítani, a heg azonban életünk végéig megmarad.

A hívő ember ismeri az evangéliumot, s tudja: Teremtő Urának hűsége mindvégig megmarad. Ezért érzi magát biztonságban. Tudja, hogy szövetségben van az Istennel, aki ezt a szövetséget fel nem bontja, mert Őt nem szerződés gyenge paragrafusa köti, hanem a Szeretet Mennyei számunkra felfoghatatlan, mégis naponta éltető Köteléke...

Lélek...

A mai nap imádsága:
Uram! Szentlelkeddel eleveníts, s emelj ma is! Ámen


Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Rm 8,14

Mi tesz minket emberré, ha nem az a bennünk lakozó titokzatos isteni rész, amit megfogalmazni is alig, legfeljebb csak körbeírni tudunk? Akik "Isten fiai" - így Pál apostol, s ez persze meglehetősen nagy elvárást idéző meghatározás - azokat a Lélek vezérli, s nyilvánvalóan azok tudnak ilyen vezetettek lenni, akik nem magukon, hanem magukban hordozzák a teremtettségben kapott, s nekik rendelt istenképűségűket... Hiszen, ahogyan Isten láthatatlan, úgyanúgy az istenképűség is az. Az Isten hasonlatosságára és képmására teremtettségünk nem azt jelenti, hogy a Teremtő Atyánknak is ugyanúgy két füle, két szeme és egy orra van, hanem azt, hogy mi is szeretet-képűek vagyunk, ahogyan Ő is szeret.

A világ akkor éli át legnagyobb kínjait, amikor megfogyatkozik a szeretet az emberek szívében, s ezzel egyidőben elhatalmasodnak a gonosz indulatok. Az egyházi ünnepkörök évenkénti ismétlődése jó keretet ad ahhoz, hogy elgondolkodjunk kapcsolatainkon, céljainkon, s egész életünkön. Nyilvánvaló, hogy válaszaink mindig csak "tükör által homályosak" lesznek, hiszen be vagyunk zárva az idő, a tapasztalás, érzelmeink, s szavaink töredékességének emberi korlátai közé.

Mi az mégis, amit ennek ellenére bizonnyal tudhatunk? Elsősorban azt, hogy a Legfőbb Titoknak (Isten) vonzása van, s ennek nem tudunk ellenállni. Ki-, s megpróbálhatunk sok-sok hiábavóságot az életben, de mindent-tagadásunkban is valójában Istent keressük. Tudhatjuk azt is, hogy minél közelebb kerülünk az utolsó állomáshoz (a sírgödör), annál inkább hatalmába kerítenek minket a személyes elmúlásunk keserű gondolatai... Van aki ettől kétségbeesik, s van, aki evangéliumi derűvel még másokat is bátorítani tud: "Isten kezében vagyunk... így is, meg úgy is!"

Még mielőtt megtörténne a nagy "dimenzióugrás" - azaz a halálunk - néhány tényt érdemes átgondolnunk: Szerettünk-e úgy, ahogyan Isten azt rendelte, vagyis önfeláldozóan? Átéltük-e a hordozó közösség szeretetét, s megéltük-e a mieinkért való küzdés lélekemelő szépségét? Megértettük-e az isteni kegyelmet, s megbocsátottunk-e másoknak?

Mennyország...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy el ne játsszam kegyelmedet! Adj nekem látó szemeket, dolgos kezeket, s kitartást életem akaratod szerinti vezetésében! Csitítsd el bennem az elégedetlenséget, s nevelj arra, hogy ne ítélkezzem könnyelműen mások felett, hiszen Te vagy mindenek URa, Megtartója és Bírája! Ámen


Jézus erre ezt mondta nekik (a farizeusoknak): "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában."
Mt 21,31b

Könnyen ítélkezünk, s olykor magunk is megtapasztaljuk, előítéletünk alaptalan volt. Mit tegyünk? Ilyen kultúrában nőttünk fel, erre neveltek minket, ilyen ez a mi "civilizált" világunk! Reflexből különbnek tartjuk magunkat a koszos ruhában kolduló hajléktalannál, s könnyen elhisszük a öltönyös "úri-emberek" szép ígéreteit: politikában, banki ügyleteknél, kereskedőknél... Jól tudjuk, hogy persze van megbízhatatlan politikus, zsebünket kifosztó, uzsorakamatos bankár és hazugságot reklámozó kereskedő, de úgy gondoljuk, azok a rettenetes dolgok csak másokkal történhetnek meg - velünk nem. Hogyan is lenne ez lehetséges, amikor olyan kedves, ápolt külsejű és segítőkész emberrel állunk szemben?

"Nem a ruha teszi az embert" - mégis a külső alapján ítélünk. Aztán egyszercsak keserűen megtapasztaljuk - mert egyszer minden kiderül, semmi nincs rejtve a Nap alatt -, hogy nem a társadalom perifériájára szorult foltos ruhában járó embertársunktól kell félnünk, hanem az öltönyben járó, lakkcipős gazemberektől! Nem azok jelentenek veszélyt a társadalomra, akik hátrányos helyzetűek, munkanélküliek, hanem azok, akik intézményesítették(!) a munkanélküliséget, pedig annyi a tennivaló a világban! Mennyi utat, járdát kellene még építeni, mennyi felújításra váró ház árválkodik szerte csak a mi kicsiny országunkban!!! Persze, ha olyan a "rendszer", hogy nem lehet munkához jutni, aki meg becsülettel dolgozik, az sem tud tisztességgel megélni belőle... akkor el kellene gondolkodni azon "Cui prodest?", "Kinek is áll ez az érdekében?" A közösségnek vagy az egyénnek?

Jézus nem a jólét, s nem a szerény élet ellen prédikált, hanem az igazságtalanság ellen! Nevén nevezte a bűnöket, s elmondta mi az igazság: "Az igazság az, hogy nem hisztek nekem!" - mondta. S tényleg, "Ki hitt az Ő szavának?" - Bizony csak kevesek... Kevesen ismerték fel, hogy nem a vagyon, a jólét tart meg, hanem az Isten kegyelme. Kevesen tanulták meg, hogy az élet értelme nem a birtoklásban, hanem a szeretetben van elrejtve! Kevesen értették meg, hogy a Teremtő ÚRIsten azért ajándékozta nekünk az életünket, azért adott nekünk önállóságot, a jó és a rossz megkülönböztetésének a lehetőségét, mert valamit mindenkire rábízott, azaz mindannyiunknak küldetésünk van itt a Földön, melynek hűséges betöltésén múlik minden: földi boldogságunk és mennyei jutalmunk is...

Mindenkiért, aki vétkezett, mulasztott...

A mai nap imádsága:
Uram! Cselekedj csodát velünk! Láttasd meg kegyelmedet! Ámen


Jézus Krisztus mondja:
"Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi,
hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát".
Ézs 42,3

Homokra építeni alapkövetelmény. Aki ezt nem teheti, a élete legnagyobb lehetőségétől fosztják meg... Amikor építkeztünk, gyermekeink naphosszat a hatalmas homokbuckákon lovagolták álmaikat. Kiváltságos időszak ez minden ember életében. Aki nem jászhatott önfeledten, kedvére, az később sem tud játszani, elveszítve ezzel az élet egyik alapelemét. Jézus a Hegyi Beszéd végén az "élet játékéról" szól - halálosan komolyan.

Mivel az emberek Isten teremtményei, ezért mindenki szívében ott lapulnak az isteni törvények, egy töredezett kép az Istenről, a vágy megtalálni a szépet, a jót, a gondtalanságot, a kiszámíthatóságot, az elrejtettséget, egyszóval: a boldogságot. De mivel természetünk megromlott, s ezt az Isten-tagadó készséget átörökítjük gyermekeinknek, ahogyan mi is örököltünk szüleinktől, ezért elrontjuk a "szent játékot" - nemcsak a magunk életében, néha mások életében is. Ennek kivédésére ad jótanácsot a Mester. "Cselekedd azt, amit mondtam Neked!" A keresztények egy jelentős része - mai világunkban talán többen, mint korábban -, szívesen beszél, "eszmefuttat", konferenciázik az Istenről, de életének történéseiből mégis kihagyja. Beszédében, gondolkodásában meghajlik az Isten előtt, életében mégsem válik pietistává. (Pietas=latin szó, kegyest, istenfélőt, gyöngéden ragaszkodót jelent.)

"Homokra építeni"... eredeti szövegben "fövenyre építeni" szerepel. Azaz, fűvel fedett homokos talaj, ami úgy néz ki, mintha minden rendben lenne alatta... A viharok azonban próbára teszik a házat (életet), s eldöntik, hogy ki mire is épített: homokra vagy kősziklára? Homokra az épít, aki nem engedi Isten törvényét érvényesülni az életében, Kősziklára pedig az, aki elfogadja a Krisztus kegyelmi útját. Miért bolond az, aki nem cselekszi Jézus a Hegyi Beszédben tett ajánlásait? Azért balga, mert épít ugyan, de idővel az élet viharai az építményt romba döntik, fájdalmat okozva esetleg másoknak, bénultságot okozva magának is. Hány és hány embertársunk depressziós, mert élete romokban hever. Épített, dolgozott, küzdött, de hiába volt minden, mert nem a jó alapra épített.

Az idő kerekét visszafordítani nem lehet. Mindennek rendelt ideje van, a házépítésnek is. Isten azonban rendkívülien szeret, s ezért rendkívüli a kegyelme is. Amit mi elrontottunk, azt Ő rendbe teszi - persze másképpen, ahogy mi azt gondoljuk. Megadja azt is, amit mi elszalasztottunk az életünkben. S az igaz, hogy gyermekként kisvasúttal önfeledten játszani már nem tudunk, de ha valamit, valakit megad az Isten - saját életvezetési hibánkból/bűneinkből fakadóan jelentős fáziskéséssel - azért fogadjuk örömmel, mert Istennél mindenki gyermek, s végül helyére kerülhetnek életünk dolgai.

Teremtettség...

A mai nap imádsága:

URam! Felfoghatatlan számomra a világ számos csodája, s csak ámulni tudok szereteteden... Bocsásd meg türelmetlenségemet és szeretetlenségemet, s add, hogy felfedezzem magamban, a felebarátban, s a világban mindazt, ami elválaszthatatlanul Hozzád köt, s a szépre, s jóra indít! Ámen


Ezt mondja az ÚR, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! Nem rejtélyesen szóltam a földnek egy sötét helyén... Én, az ÚR, igazat mondok, a valóságot jelentem ki!
Ézs 45,18-19

A jelenleg érvényes fizikai elméletek szerint a kozmoszt a sötét energia uralja, körülbelül 74 százalékát téve ki az univerzumnak. A valamivel kevésbé rejtélyes sötét anyag 22 százalékkal járul hozzá világegyetemünkhöz, míg a "hagyományos" anyag, ami minket, az élőlényeket, a bolygókat és csillagokat alkotja, mindössze 4 százalékot tesz ki. Hogy valójában mi is alkotja az egész mindenséget, mi az ami a tömegét adja(?), arra jelenleg 3000 teljes idejű alkalmazott, és mintegy 6500 tudományos kutató és mérnök, - 80 nemzet 500(!) egyeteméről -, a világ részecskefizikai közösségének mintegy fele(!), dolgozik gyakorlatilag éjjel-nappal a CERN-beli kísérleteken.

Magyarul: a világ vezető fizikusai keresik - nem egyszerűen a tűt a szalmakazalban, hanem az óceánok fenekén a kétséget kizáró bizonyítékot jelentő - néhány homokszemet... Ugyan a fizikusok nem nagyon szeretik használni ezt a kifejezést, de a köztudatban - egyébként találóan rátapintva a lényegre! -, "isteni részecskének" nevezik az úgynevezett Higgs-bozont. 50 éve jósolták meg a létezését, de látni még senki sem látta, csak tudják, hogy léteznie kell. Azért nehéz megtalálni, mert olyan kicsi, hogy a fényt sem veri vissza, vagyis láthatatlan...

De miért érdekes ez számunkra? Nos, ha meg is találják alapvetően nem változik meg az életünk, de megtudhatjuk, hogy miért van az anyagnak tömege, miért 100 kilós a százkilós ember... gyakorlatilag, miért van tömege minden létezőnek az egész univerzumban? A régieknek ugyan nem volt kompjúterük, de anélkül is igen jól megfogalmazták a lényeget: az ÚR, Aki az eget teremtette, Ő, az Isten, Aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította. Azaz: MINDEN-t Ő hozott létre... A "mindenben" pedig benne van az is, amit majd csak tízezer év múlva fedez fel az emberiség (ha még leszünk!), de a "mindenben" benne vannak azok a dolgok is, amiket földi életünk során soha nem fedezünk/fedezhetünk fel, pedig a világmindenségben "ott vannak", léteznek...

"Én az ÚR igazat mondok, a valóságot jelentem ki!" - zseniális mondat! Nincs tehát két valóság, csak egy. Nincs két igazság, csak egy. Nincs két isten, csak EGY ISTEN van, ahogyan nincs két életünk se, csak egy... Lehet különböző valóságokat kitalálni, gondolatban létrehozni - ezt nevezzük virtuális valóságnak -, de a játék világa vagy a drogok keltette "izgalom-világ" nem objektív valóság, hanem egyéni "álom"-világ. Ahogyan képes az ember kitalálni egy játék-világot, amit milliók játszanak, ugyanúgy képes az ember egy olyan istenképet is megalkotni, amit milliók követnek, de valójában nem sok köze van a VALÓSÁGOS ISTENHEZ... Isten azonban nem egy elképzelés, egy ideológia, egy kitalált világ virtuális szereplője, akit végtelenre nagyít az emberi játékos elme, hanem Isten az az ERŐ, az a HATALOM, Aki teremtette a mennyet és földet, s benne minden létezőt. Ő az Élet Atyja - vagy Anyja(?) - mindegy mit mondunk, egyik sem felel meg a VALÓSÁGNAK, hiszen Isten az nem ember, hanem ISTEN.

Ha jól belegondolunk, akkor teljességgel érthetetlen, hogy az ember miért nem fogadja el ezt a HATALMAT maga felett, Akinek köszönheti a létét? Miért nem indítja az embert a világ számos csodájának megismerése szeretetre? Miért gyűlöl, s öl az ember, pedig a szép és a jó munkálására teremtetett? Az nem lehet válasz, hogy a Isten rendje csak akkor tökéletes, ha benne van az ember, mint fatális anomália...

A megelégítő válaszok a hit elfogadásában, a személyes érintettségben, a teremtettséggel való harmóniánkban lelhetők meg. Ennek nincs egzakt, tudományos útja, ennek egyetlen metódusa (meta hodosza = hozzá vezető útja) van: a Teremtő Isten kegyelme...