2017. december 14., csütörtök

AZ IGAZI ÉLET

"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27).

Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk, hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk - Istennek mindig igaza van. Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni. Mindaddig, amíg a két végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk. Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk. Amikor ide eljutunk, mi sem könnyebb, mint szent életet élni. A nehézségek akkor támadnak, amikor bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében.

Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan békessége mint pecsét tanúskodik róla. Ez nem természetes béke, hanem Jézus Krisztus békessége. Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd fel az okát, miért nem jön. Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél, Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot. Nincs benned az egyszerűség és a bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik, nem a mi elhatározásainkból. Minden saját elhatározásom ellenkezik az egyszerűséggel.

Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az engedelmeskedést. Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem tolakodnak oda Isten és közém, hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett. Az Isten és közém ékelődő összes nehézség engedetlenségből származik. Minden olyan kérdés - és ilyen sok van -, amely engedelmességem nyomán támad, csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud. Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.


?Erős ércbástyává teszlek téged e nép ellen, viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, Megszabadítlak téged a gonoszok kezéből, és kimentelek a hatalmaskodók markából.?
(Jer. 15:19?21)

?Jeremiás elhívása napjától kezdve szolgálata végéig ťpróbálóŤ-ként és ťőrállóŤ-ként állt Júda előtt... Félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem kell látnia szeretett népének megátalkodottságát... ťBárcsak a pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlükŤ (Jer. 9:1?2). Kegyetlen gúnyolódásokat kellett elviselnie. Érzékeny lelkét át meg átjárták a gúnyos megjegyzések nyilai. Azok sebezték meg, akik semmibe vették tanításait, és nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy felelősséget érez megtérésükért. ťEgész népemnek csúfjává lettemŤ ? mondja ? ťés gúnydalukká napestig...Ť

A lelkiismeretes próféta azonban naponként erőt kapott mindezeknek az elviseléséhez. ťAz Úr velem van, mint hatalmas hős ? jelentette ki hittel ?, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek...Ť (Jer. 20:11) Amikor ki kellett innia a szenvedés és a fájdalom poharát, felidézte emlékezetében mindazt, amit Isten érte tett, és diadalmasan mondta: ťAz Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!... Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, ezért benne bízom... Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáigŤ (Jer.sir. 3:18, 22?26).?

(Próféták és királyok, Jeremiás c. fejezetből)


Ha nincs betét, nincs kivét

Boldog ember az, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

– Zsoltárok 112:1,7

 Kész vagy szembenézni egy vészhelyzettel? Ne várj addig a válasszal, amikor már a küszöbön áll a nehézség. Készülj fel most!

Ezt tette egy házaspár is, akik szolgálatom partnerei voltak. Olyan helyzettel néztek szembe, ami miatt sokan pánikba estek volna. De akkorra a szívük már olyan mélyen meg volt alapozva Isten Igéjén, hogy az első reakciójuk nem a félelem, hanem a hit volt.

Ami leginkább megérintett engem a bizonyságuk hallatán, egy kifejezés volt, amit újra és újra használtak:

Ha nincs betét, nincs kivét.

Ezen azt értették, hogy ha most nem szánunk időt arra, hogy az Igét elültessük a szívünkbe, akkor nem lesz ott, amikor igazán szükségünk lesz rá. A krízis idején csak kétség és hitetlenség lesz a szívünkben a hit és erő helyett, amelyek segítségével pedig túlélhetnénk a nehézséget. Egy olyan helyzetben, amellyel a házaspár szembenézett, ez halálos lehet.

Az történt, hogy a kétéves kisfiuk úgy elesett, hogy betört a koponyája, és súlyosan megsérült a nyaka. Nem érzett semmit a karjában és a lábában, és megmozdulni sem tudott. Mégis, amikor a sürgősségi osztályra siettek, óriási békesség szállt rájuk. Ahelyett, hogy félelmükben sírtak volna, hittel imádkoztak, és kijelentették: „A fiunk Jézus sebeiben meggyógyult!”

Így is történt: a fiuk órákon belül teljesen felépült. Még a röntgenképek is igazolták, hogy csoda történt.

Amit fontos megértenünk ebből a történetből, a következő: a győzelem nem akkor született, amikor a kisfiú felépült, hanem a baleset előtti napokban, hetekben, hónapokban, amikor a szülők tanítókazettákat hallgattak, az Igét tanulmányozták, és Szellemben imádkoztak. Azért született ez a győzelem, mert ezek az emberek időt szántak arra, hogy szilárd alapot építsenek fel az Igén, így a vihar idején meg tudtak állni.

Most van itt az idő, hogy sziklaszilárd alapot építs! Ne várj vele a vészhelyzetig.

Most vesd el a szívedbe az Igét bőségesen, így amikor igazán szükséged lesz rá, nagy erővel fog kiáradni belőled.

Ne felejtsd el: ha nincs betét, nincs kivét. Ezért kezdd el már ma a szívedbe ültetni az Igét!

Igei olvasmány:  Zsoltárok 112


Jézus példás halála

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, huséges Isten.
(Zsoltár 31, 6)

Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. De nemcsak halálakor tette ezt. Egész földi életében Atyja megőrzése és befolyása alatt állt a lelke. Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág). „Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bizzál Istenben!" - így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel.

Ha Jézus Atyjának ajánlotta lelkét, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tenni! Jézus nem rendelkezett önmaga fölött. Atyjának adta át a rendelkezési jogot, vezérelje Ő a lelkét és őrizze meg szentségben azt. - Ami lelkünk könnyen ferde vágányra jut és egész életünket magával ragadja. Fogságba ejtik a kívánságok, ösztönök, szenvedélyek és magukkal ragadják, ahelyett hogy az parancsolna nekik. Jézus az Atya kezébe adta lelkét; mi ajánljuk oda a Megváltónak. Ő váltott meg minket, jogos tulajdonai vagyunk. Így lelkünket is megtartja erős, hűséges kezében.

Oyan időket élünk, amikor a tévtanok egyre jobban terjednek. A hazugság és az ámítás igazságnak mutatja magát. Az idők végén súlyos tévelygések következnek be. Most van csak igazán szükség arra, hogy lelkünket naponta Jézusnak ajánljuk. Csak Ő őrizhet meg minket, hogy a tévtanok áldozatai ne legyünk. - Két veszély ólálkodik lelkünk körül. Az egyik, hogy könnyen elbizakodik és hamis magaslatra jut; a másik pedig, hogy hamar letörik és fáradtan, csüggedten elhagyja magát. Csak Jézus kezében van biztos helyünk. Ő egyensúlyban tart minket. Vannak ugyan ingadozások, de ezek nem zavarhatnak meg. - Külső, testi életünk feltámadó izgalmai és hullámzásai észrevétlenül megrázzák a lelket is és beteggé teszik. Egyszer gondok, aggodalmak ostorozzák, máskor a féktelen élvezetvágy és kívánság ragadja magával. Csak Jézus kezében lesz sziklává. Tombolhatnak körülötte a kedély hullámai, de nem dönthetik meg. Ha napról napra a Megváltóra bízzuk lelkünket, akkor ezt az utolsó óránkban is megtehetjük.

Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya,
Nem találhat készületlen halálomnak órája.
Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem?
Bízva te szent sebeidben gyozve távozhatom innen.


Öröktől fogva van

    De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen: akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.     — Mikeás 5,2.
Ez a figyelemreméltó prófétai szó, amely beszámol arról, Aki Júda törzséből fog megszületni, Aki uralkodni fog Izraelen, kijelenti: az Ő származása eleitől fogva, öröktől fogva van. Ő fel és alá járt az örökkévalóságon keresztül és otthagyta lábának nyomait az időkorszakokon!
Az emberek többnyire Jézus megszületésének csupán a fizikai oldalára tekintenek, és úgy beszélnek Róla, mint aki kisgyermekként megszületett, noha Ő már azelőtt is létezett az Atyánál, öröktől fogva!
Az a Személy, akit mi most Jézusként ismerünk, egyike az Istenség három isteni személyének. Isteni mivoltában nincs kezdete.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése